Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-13 / 19. szám
Mátészalka, 1916. 11. évi. 19. (58.) szám. májas hó 13. TÁRSADALMI HETILAP. s* MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. We ELŐFIZETÉSI ÁRAK . Égész évre — — — — — — — 8 korona, p'elevre — — — — — — — 4 korona. egy ed«vre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. —Egy izám ára 20 fillér. — \ Felelős szerkesztő: Dr. VIZS0LY1 MANÓ. SZERKESZTŐS Éd ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. PÜNKÖS D. A hideg északi szél, amely nemrég orkánszerüen dübörgött végig az avaron és haragosan rázta meg a tar Iák gallyait, Immár halk suttogássá szelídült, amely szerelmesen simogatja a rétek biztató zsengéit s dallamosan dudorász a fák zöldelő rügyei között. Apró virágfejek bújnak ki a földből s kíváncsian kémlelik, hogy mikor bonthatják ki kelyhüket, s van-e, akit elkábithatnak illatjukkal. A hegyek ormán megolvad a hó a nap tüzétöl s meginduló zuhatagja lágyan csöngő csermellyé halkul, mire a völgybe ér. A természet megújhodása: ez a pünkösd. És valamint az egyhangú téli szürkeségben, amikor óJomszárnyu felhők borítják a mennyboltozatot, komorrá válik az ember kedélye: az első meleg napsugár, az első virág, az első falevél lehántja lelkűnkről a ridegség burkát és vidám mosolyra, jókedvre hangol. Képzeletünkben újra kirajzolódnak a reménység rózsaszínű fellegvárai, biztatóan bontakozik ki előttünk a jövő, nem a lemondás gyászindulóját halljuk zokogni, nem a hiú epedés méla szerenádja zsong a fülünkbe, hanem a közeli diadalnak mámoros harsonája zendül meg hegyen, völgyön, erdőn, mindenütt. Szüksége van a magyarnak arra, hogy szilárdan higyjen egy jobb jövendő eljövetelében. Szebb múltja a távol századok ködébe vész már, közelmúltja tele van csalódással, be nem telt vágyak, füstbe ment remények keserüségévél. Hányszor futott lihegve csalóka lidérctüzek után és amikor már azt hitte, eléri: belesüppedt az ingoványba. Emberfölötti erőbe került, amig a hínár millió-csápos karjai közül ki tudott vergődni, és fáradtan, rongyosan, éhesen, szomjasan kezdte keresni újra az igazi fényt, amely meleget és boldogságot ígér. Csodálatosan szívós a magyar. Más nép ennyi csalódás, annyi megróbáltatás és szenvedés után rég megadóan lehajtotta volna a fejét, mondván: >Jöjjön, amint jönnie kell 1 Küzdöttem, vergődtem, védekeztem, harcoltam. Unokáim nem vethetik a szememre, hogy minden lehetőt el nem követtem. Leteszem a meddő küzdelem fegyverét.« Nem igy a magyar! Lelkének mélyébe bele van oltva létjogának biztos tudata. Ettől nem tántoríthatja el senki, sem földi, sem égi hatalom. Ha földiek tagadnák meg, daccal, fenséges önbizalommal megy a maga utján, rajongással a hazáért és imádás- sal a szabadságért. Aki látja, csodálja. A pünkösd a természet megújhodása. A zendülö természet a remények szölőanyja. Adja isten, hogy az ujraszületö természetben bontakozó reményeink meddők ne legyenek. Adja isten, hogy a verejtékkel szántott és vérrel itatott föld dús termést hozzon, fáradtságunkért megfizessen. Legyen ez az ország végre a békés munka, az eredményes törekvés, a megalkuvástalan szabadság hazája. Értsük meg egymást. Ne küzdjünk egymás ellen és harcoljunk valamennyien egyért: a haza boldogulásáért!
