Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-07 / 1. szám

2. oldal. MÁTÉSZALKA 1. (40.) szám. irányban országok és városok fölött és a harmadik pedig áliitólag letüzi nemzeti zászlóját az északi sark jegébe. Igaz, hogy a tilkot még csak meg­bolygatták és teljesen meg nem villágitot- ták. A köd még birkózik a lámpák fényé- nyével. Az emberi kételkedés még a nagy eszmények diadal szekerén kapaszkodik. A repülőgép még lehullhat a tengerbe és a föld porába, a kormányozható légha­jót széttépheti a vihar, vagy az útban lövő körtefa és ki bizonyítja, hogy csakugyan emberi Iáé taposta az északi sarkot? Vájjon az első tűzfegyver mindjárt hátultöltött puska volt-e? Az első gozva- sut úgy repült-e, mint a párisi axpreas? A fő az, hogy az ember repülni tud s a léghajós 23 órán át élvezi azt, amiért csak­nem eltpedtek annyi száz év halandói: a levegőnek a leigázását, a megszabott le­vegői pályán való utazás mámoros gyö­nyörét. Községi-ügyek. V Ázsiai állapotok. — Az éjjeli őrség. — Az egyenes ut. Ázsiai állapotok kaptak lábra az utóbbi idő­ben Mátészalkán. A polgárok személy és vagyon biztonsága a szó legteljesebb értelmében veszély­ben forog. Az ember többé nem ur a saját házá­ban. Naprdl-napra fordulnak elő esetek, amelyek azt a hitet keltik bennünk, hogy a legvadabb Éal- kánon lakunk. A múlt hét folyamán olyan dolgok történtek, amelyek példátlanok Mátészalka közbiz­tonsági életében. A téli idők folytán a kapuk alól a konyhákba szorult orgiák és az utcán csatongoló hordák éjjeli tivornyái többé tűr­hetetlenekké váltak. Egy úri házban megsértik a dulakodást kezdő legényeket kiutasító házigazdát, botot emelnek egy másik intelligens emberre, majd sorra törik be ablakait, lövöldözést rendeznek az udvarán. Ez egy nap, helyesebben ^gy est esemé­nye. Másnap másutt bántalmazzák tettlegesen a rendre utasitó házigazdát és házi kisasszonyt. Harmad nap ismét másutt verik be az ablakokat; negyed- nap vasvillával támadnak egy járó-kelőre. És ilyen állapotok közepette egyik hatóság a nsásikhoz utasítja a panaszt tevőket, csakhogy kényelmeseb­ben piszkálhassa körmeit, a biró jogait gyakorolja és előre mérlegeli a kihallgatandó tanuk szavahihe­tőségét A csendőrség pedig a §-ok hátamögé húzó­dik. Mindezt ugyhivják, hogy bürokrácia és ma­gyar közigazgatás ! A polgárság pedig felháborodva es elkeseredve, általános megbotránkozását han­goztatva tárgyalja a történteket, és bírálja az itt lábra kapott ázsiai állapotokat. Mindez megmozgatta és cselekvésre kénysze- ritette a községi elöljáróságot is. Különben dicsé­rettel mutatunk rá, hogy első perctől kezdve egy ember volt az összes illetékesek között, aki meg­állta helyét s ez Rohay Qyula főjegyző, aki a ren­delkezésére álló eszközöket pillanatnyi késedelem nél­kül megragadta s megtette azokat az intézkedése­ket, amelynek segélyével Mátészalkát vissza lehet hozni Ázsiából Európába, a Balkánról Magyar- országra . . . Rohay javaslatot tett az elöljáróságnak az éjjeli őrség azonnali teljes létszámára emelése és szervezése iránt. Egyúttal tervezetet dolgozott ki arra nézve, hogy az éjjeli őrséget állandó ren­dőrséggé alakítsák át. A képviselő-testület annak idején hozott határozata szerint az éjjeli őrség 4-4 tagja, felváltva, nappali szolgálatot különben is tel­jesített vola. Így hát csak másodlagos kérdések megoldása szükséges ahoz, hogy állandó rendőr­ségünk legyen. Rohay terve'szerint a rendőrség egyenruhát, szolgálati jelvényt, számot fog kapni és nádbot,- oldalfegyver- és revolverrel lesz felszerelve. Testtel-lélekkel kiáltjuk az »éljen<-t a főjegyző szép és helyes tervezetére. Csak az a ké­résünk, hogy ez a tervezet mielőbb a megvalósí­tott intézmény állapotába jusson. Hisszük, hogy a gyorsaság nem a főjegyző uron múlik, sőt nem is az elöljáróságon, hanem a képviselő-testületen, amely azonban az 1910. évre még meg nem ala­kulhatott, mert a virilisek jegyzékét legalább két hónap óta állítja össze a főszolgabiró ur, de még mindég nincs átadva a kösségnek. Quo usque tandem ? 1 . . , * A képviselő-testület összeilléséig is az elöl­járóság a községi képviselet felhatalmazásának keretében szervezte az éjjeli őrséget. Az éjjeli őr­ségi szolgálatot Horváth István, Csontos István, Mezei Ignác, Kocsis János, Bernáth István, Pusz­tai Ferenc, Csontos Ferenc és Tárkáuyi Qyula fogják teljesíteni. A rendőrbiztosi teendőket Keres- ktnyi Ferenc segédjegyzőre bizták. Mindannyian kotona-viselt emberek, akik tudják mi a fegyelom s mi a rend. Az éjjeli őrség tagjai felesküdtek s igy hatósági közegek, akiknek ellenszegülni tehát nem szabad, mert azt a Blk. szigorúan bünteti. — Még csak a Kereskényi személye iránti bizalmunkat óhajtjuk itt kifejezni. Fizikuma, katonás természete egyaránt predesztinálják őt uj tisztségére, melyet remélhetőleg az álalános elismerés kiérdemlésével fog viselni. * Az egyenes ut kérdése is halad — bár csiga lépésekkel. Rohay ugyanis érintkezésbe lé­pett Gál Jenő szatmári mérnökkel, az egyenes at kiépítése tervezetének s költségvetésének elkészí­tése céljából. Az érintkezés eredménye az lett, hogy Qál vállalta a feladatot, melynek elkészítése céljá­ból rövidesen kiszáll városunkba. (0 H I RE Sajtóhiba. Mai számunk vezércikké­nek címébe értelemzavaró sajtóhiba csú­szott be, amennyiben vezércikkünk cimenem »Megbolygott titkok«, hanem »Megboly­gatott titkok.« jai ütötték meg a fülemet. Leültem és hallgatóz­tam. Hiszen nincs semmi benne, ha az ember hall­gatja valakinek a játékát. Egy-egy méla akkord fájón markolt a szivembe. Máskor is sétáltam és újra találkoztunk. És vágy szállott meg, hogy vele mi­nél többször találkozzam, hogy lássam . . , Hát mi is van abban, ha az ember valakivel szeret találkozni ? Esténként leültem villájuk előtt egy pádra. Hiszen oly jó volt a levegő és Istenem, va­lahová csak le kell az embernek ülni, ha fáradt?... Néztem a világosságot abban a kis szobában. Az ember csak nem feküdhetik le olyan korán, más sem fekszik még le. Mig ott világosságot láttam, én sem feküdtem le. Másnap aztán mentem az erdőbe, hogy újból lássam, hogy hallgassam. Melléjük ültem egy padra. Hiszen olyan sokan hallgatták. Csodáltam, hogy mindent mily könnyen, szelle­mesen fog fel. Oh be közönséges ember vagyok, gondoltam magamban ! . . . Egyszer aztán elhaladtak mellettem. Végig nézett rajtam dacosan, kevélyen és kérdezte a társaitól, hogy ki vagyok én? Aztán azt mondta, hogy úgy nézek ki ebben a szürke ruhában, mint egy vándorló-legény. Fejembe szállott a vér, aztán szaladtam, futottam,én a »vándorló-legény«, mint­ha valaki arcul ütött volna. . . . S akkor éjjel lázas álmám volt. őseim kardcsor.te.tve vonultak el előttem, lenéztek, »osoLyogtak, sajnálkoztak. . . . Aztán tüzet láttam a falumban. Magasra lobogott kicsiny, fe­hérre meszelt szobám lángja. . . . Menteni men­teni!! ... De nem lehetett! . . . . . . Egy hét mulra lakk cipőben, elegánsan kiöltözve sétáltam végiga kis fürdő sétányán . . . (Folytatjuk.) Magaaybaa. Gyertya veti gyér világát asztalomra, Qondolatim vissza szállnak kis falumra, Kis faluban egy kis házra, melynek kertje Mindenféle virággal van beültetve. Csergedező patak van a kertnek alján, Szomorú fűz hajlik belé mindkét partján, Mint a tiszta üveg, oly átlátszó tükre, Le lehet látni fövényes fenekére. E hullámzó város rohanó sodrába, E baratságtalan, sötét kis szobába Kerültem el arról a kedves, vidékről, Hol a nap is szebben tűz le a kék égről, De ha elfáradtam a nagy küzdelemben, Melylyel küzd mindenki ebben az életben, Vissza fogok térni kedves kis falumba, Végső kívánságom: Ott tegyenek sirba! Rappaport Ander. LOKÁLIS STRÓFÁK. Mátészalka büszke lehet s büszko is nevére, Mert az isten épp öt tette világ közepére . . . Van mindene a mi kell, sőt több a jónál már is, Szeli-vágja, huxza-szivja a sok vicinális. Bizonyság, hogy mily nagy e kis város boldogsága: Apraja és nagyja készül esperanto-bálra. Az utcáin méltósággal — akár néhány angol — Nyolc nagykucsmás, báránybőrös közrendőr [csatangol. Biztos is van keménytestü, marcona és délceg, Sétálhatnak este is már akik eddig féltek. Jucik, Pannák, ti hajtsátok fejeteket bura, Nem lehet már kapu alatt várni randevúra; Közbiztonság a jövőtök : eddig zajos esték, Konyha-csőszök befellegzett, ádiö, jó estét! . . . Azt is mondják, az az még csak suttogja a fámái Nem soká ég az »intézet« hívogató lángja... Mert minálunk igy van s igy volt örök idők óta, Nagyon kevés as eszkimó és túl sok a fóka. Celosztim. — Uj átjárók. Elöljáróságunk, nem várva a tekenós-béka lassúságával működő képviselő-testület intézkedését, egy pár átjárót csináltatott a Va- sut-uteán s még egy pár átjáró csináltatásdt vett# tervbe, a \ »«ut- és Szatmári-utca forgalmasabb helyein, amelyekért csak elismerésünket fejezhet­jük ki előljárőgágunknak. Azonban a ref. templom előtti átjáró még most is késik. Nem ártana to­vábbá, ha a Szatmári utcában a Willinger melletti járdái hid mellé karfát, vagy még üdvösebb vol­na, ha egy lámpát állítanának. Veszélyes e helyen járkálni setét este, mert az ember könnye* félre léphet a keskeny hidon s bele eshetik; volt it már rá eset! Elöljáróságunk figyelmét felhívjuk ezen s a többi ilyen veszélyes helyre is. — Közgyűlés. A Kereskedők és Iparosok köre folyó hó 9.-én rendes évi közgyűlést tart, a kö­vetkező tárgysorozattal: 1. Elnöki jelentés. 2. Jegy­zőkönyvi hitelesítők választása. 3. Pénztári jelen­tés. 4. Ellenőrök jelentése és a felmentvény meg­adása. 5. Il.-od jegyző, ll.-od könyvtáros és egy választmányi póttag választása. 6. Az 1910. évi költségvetés megállapítása. 7. Hir- és hetilapok eladása. 8. Indítványok és intézkedések. — Kinevezés. Jékey István erdódi szolgabirót, ki megyénk legképzettebb és legszorgalmasabb tisztviselői közé tartozik, a főispán tiszteletbeli fő­szolgabíróvá nevezte ki. — Régóta megérdemelt kitüntetés! — Álaksió közgyűlés. Deme Károly a polg. iák. igazgatója és Péchy László főszolgabiró f. hó 6.-án ! d. e. 11 órára értekezletet hivtak össze, hogy a I »Mátészalkai polgári iskolai tanulókat segitő egye- l sülét«-et megalakítsák. Az értekezleten az egybehi- vókon kivül a polg. isk. tanárikara, Kerekes Ber­talan, Rohay Qyula Weisz Lajos, Dőri Manó, Kel­ler Miksa, Klein Móric és Andor, Dr. Csató és Dr. Vizsolyi jelentek meg. Péchy üevözölte az egy­begyűlteket s felhívta őket a megalakulás kimon­dására. Ez megtörténvén, Derne ismertette az egye­sület humánus és egyben kulturális célját, majd az alapszabályokat és az egylet működését. Az alapszabályok elfogadása után megválasztották a tisztikart és választmányt. Elnök lett Péchy, alel- nök Dr. Csatő, pénztáros Nagy Zsigmond, jegyző Keller Aladár. A választmánynak pedig Klein Mór, Dr. Fárnek, Dr. Rosenberg, Weisz Miklós és De­rne Károly lettek tagjai. — Szegény cinkéknek ütött a végórájak. Ugyanis egy polg. isk. tanuld kezében fegyverrel a ref. templom udvaráról, meg az utcáról oszto­gatta a napokban a könyörtelen halált az eledel után szaladgáló, kis kontyos sereg soraiban. Az utcai lövöldözés — hol annyian járnak, kelnek — azt hisszük nem engedhető meg. Épen azért kér­jük a szülőket, tiltsák meg gyermekeiknek az ilyen helytelen és veszélyes szórakozásokat. De felhív­juk a polgári iskolai igazgatóság figyelmét is arra a körülményre, hogy a polg. isk. növendékei kö­zött nagyon általánosan kultivált szerszám a fegyver. — Kereskedők és iparosok köre. folyó hó 1.-én, ha anyagilag nem is, de erkölcsileg fényesen sike­rült mulatságot rendezett. Felülfizettek a következők: Dr. Szúnyog Mihály, Takácsi Márton 6—• K. Weise Ignác (Keér) 3 K. Berger Endre, Dr. Bródy Sándor. 2—t K. Berger Albert, Bokor Bernát, Földes Jenő, Friedman Testvérek, Fülöp Bertalan, Fülöp Sámuel, Fuchs Gyula, Gál Sándor, Izrael Andor, László Imre, Lindenfeld Albert, Dr. Német József. Róth Miksa. Schvarcz Bertalan, Schvarcz Jenő, Steinberger Sándor, Szántó Emil, Szúnyog József, Tóth Árpád, Weisz Ernő, Weisz Ferenc és Weiszman Ármin 1 — 1 koronát. A magunk részéről nem tudjuk eléggé saj­nálnia Kör iránti .részvétlenségét, mely úgyszól­ván minden átmenet nélkül toppant be, oly szép érdeklődési tünetek után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom