Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-07 / 1. szám
7 4A&f Mátészalka, 1119. II. évi. 1.(40.) szára. január hé 7. TÁRSADALMI HETILAP. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Eféka év»« — — — — — — FMvn — -w — — Nogjr«4évr« — — — — — — Bff bét« — — — — — —----Egy szám *r* JO fillér. — S korona. 4 korona. 2 korona. 1 k«r««aF*l«lís tsferkewaté: Dr. YIZS9LTI MA Né.-=^—-'■ - - "" ' llj.—L1----Üj-jau^ ' niin LJI j.ggjiieaBg SZ ERKESZTŐSftQ ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vaaút-utca), A hirdetési díjak elér« fizetendők. M^á^olygott titkok. Csakugyan nem hiába álmodozott a tizenkilencedik század a huszadiknak csudáiról! íme, még el sem múlt az első évtized és évezredes titkok ködét zavarja fel az emberi kéz, a világ legnagyobb rejtelmeibe tekint az emberi szem. Akármerre nézünk, mindenütt megbolygatott titkok : a kormányozható léghajó, u repülő gép, meg a századok fehér arcu kisértete, mely rejtelmes szikláin lebegve, hideg gőggel rejtőzött el a kíváncsiságtól elepedő emberiség elől: a fölfedezett (?) északi sark. Csupa olyan titok, mely felé eltűnt és elporladt generációk néztek álmélkodva, majd merész gondolatok fénylő uszályába kapaszkodva vonszoltatták magukat teléje. De az ábránd és a tudomány vakmerő. Kalandosan összetörve, vagy legyőzve hullottak vissza a régi kitaposott ösvényekre s a madár versenytárs nélkül repült tovább is a levegőben, az északi sark Circéje pedig egymagában mosta a haját a sarki fényben és ködben. Az Odiszsze- usok nem tudtak eljutni lábához. Mióta álmodozott és tervezgetett az ember arról, hogy meghódítja a levegőt és az északi sarkot? Az elsőnek a terve benne volt talán az emberiség gyermekálmaiban, a másik terv pedig csaknem egyidős a komoly földrajzi-tudománynyal. És hasztalan erőlködött az ember, hasztalan öntözte ábrándjainak útját verítékkel és vérrel, nem tudott eljutni céljához. Csak egy- egy lépéssel közeledett hozzája. Az ilyen lépés néha századok, néha évtizedek munkájába került, de a vége mégis csak az volt erőlködésének, hogy kimerült, eler- nyedt izmai nem tudták tovább vinni ennél az egy lépésnél. A tehetetlen évezredek és századok irigykedve bámultak a rejtelmes jövőbe, melynek egykor meg fog nyilatkozni a két nagy titok: a repülés és az északi Szfinx. A meghódított levegő és az északi sark. Miféle végzet lebeg századunk ez első tizedén, hogy magához csábítja a szerencsének és a szerencsétlenségnek minden kóbor tündérét és démonát? Hiszen ami borzalmat annyi ezer év leforgásában végigkóstolt az emberiség, azt a mi évtizedünk mintha egyszerre kapná meg: Pom- pejit és Herkulánumot, Lisszabont, a történelem legvéresebb háborúját (az rosz- japánt), legszörnyübb forradalmát (az oroszt). De viszont az emberi lélek fenséges, cau- dás, misztikus vidékei is úgy tapadnak évtizedünkhüz, mint a hínár a hajó bordájához. Melyik évtizedben rengett meg Oroszország és a Kelet a szabadság lázától ? Gondolt-e arra csak a múlt évtized is, hogy Sztambul és Teherán, Pétervár és Odessza utcáin alkotmány és parlamentért patakokban fog folyni a tunya napkeleti vér, alkotmány és parlament nevében keleti zsarnokok trónját döntik le? Ez a csoda a huszadik század első évtizedéé, mely hasonlatos az Ezeregy-éjszakánoz. Minden éjszaka egy mese. Csakhogy ebből a meséből reggel nem ébredünk fel csalódásra. Az ember nem csak a rege és az álom könnyű, aranyos lepleiben repül, vitetve halk röptű pillangó szárnyaktól, hanem ime, az egyik ember valósággal átszállt a tengeren, a másik huszonhárom óráig lovagol a levegő hátán, elnyargalva tetszés szerinti „A- B. C.“ és szürke ruha. .— Egy tanító naplójából. — Irta: Ariel. (2.) IV. Egy uj világ tárult elém : zajos fürdői élet; szebbnél szebb nők ; elegáns toilettek; a társalgás, a beszéd szabad szárnyalása. Uj életfelfogás, uj gondolatvilág, mely folyton összeütközött az enyémmel. A vérem bizsergett és éreztem, hogy gondolatvilágom bilincsekbe van verve. Kedvetlen voltam; tudtam, hogy ha úszni akarok az árral, nagy átalakuláson, vagy rázkődtatáson kell keresztülmennem. Éppen azért visszavonultam. Végeztem hivatalos tendőimet — egy pár órai Írásbeli munka — aztán gondosan néztem széjjel az egész telepen, amint azt rokonom, a jő Gyula bátyám előírta. Jöttem-mentem, sürögtem-forogtam, a személyzettel előzékenyen bántam és nem volt rám panasz. Egy motoros kerékpár állott az igazgatóság rendelkezésére és én naponta bejártam a közeli vá- resba, a fürdőnek egy és más bajos delgait, ügyeit elintézni. A közönség már ezt tudta és s©k megbízással' láttott el. Különösen a hölgyek vettek körül kedveskedéssel. Mindég volt valami kérésük, sürgős bevásárolni valójuk. Én szinte gépies előzékenységgel vállaltam és gondos körültekintéssel intéztem el minden megbízást; megrakodva tértem haza a városból és délben, az ebédlőben, a közös találkozóhelyen kiosztottam mindenkinek a holmiját. Különösen egy szép, barna, molett hölgynek volt mindég valami rendkívül sürgős megbízása. Mindég oly kedves előzékenységgel kért, mintha Isten tudja, milyen szívességre kötelezném. S egyszer, midőn a kívánt tárgyat az ebédlőben átadtam, köszönet helyett indignáiódva jegyezte meg: Maga csacsi, miért itt adja át, már egyúttal elhozhatta volna a lakásomra? ! ... Ezen felháborodtam. Utoljára inas, vagy miféle, nem vagyok ? Nem elég, hogy fáradok, megvásárolok mindent, még a lakásra is vigyem el ? S még hozzá lecsacsiznak. Ki is kötöttem minden további megbízásnál, hogy megteszem szívesen, de a lakásra el nem viszem. Már ezt nem teszem ! . . , Korán keltem, korán feküdtem. Estefelé, mikor szabad voltam, kisétáltam az erdőbe. Tele tüdővel szívtam a jő levegőt. A madarak énekükbe fogtak és két oldalról lassú, tiszta forrás®k esör- gedezését lehetett hallani. Egy-egy hangos kacagás szakította meg a nagy csendességet. Lüktetett körülöttem az élet és én éreztem, hogy kell lennie a gondolkodás egy más fajtájának is, az élet egy más céljának is, mely felszabadítja az embert az élet terheitől, a kétköznapok gondjaitól és fölre- piti egy magasabb regióba . . . Hangos társaság közeledett felém és egyszerre egy szóke fejen akadt meg a tekintetem Lassan, nesztelenül, hajlékonyán közeledett felém, mint egy párduc. Ránéztem és mintha ő is észrevett volna. Nyugtalanság vett rajtam erőt, mintha ezt az arcot már régen láttam volna. Hogy honnan: nem jutott eszembe. Talán álmainkból. Talán ott láttam, midőn kicsiny szobámban elhagyatva gondolkoztam, a füstkarikák között . . . Nem tudtam megmagyarázni.. . Egy alkalommal a fürdő hivatalos ügyeit tárgyalva sétáltunk Gyula bátyámmal, az öreg fürdőigazgatóval. Sok mindenről beszélgettünk már, midőn az öreg egyszerre meglepetve nézett rám. Az arcom lángvörössé vált és zavartan néztem az öregre. A nyúlánk, szőke lány egy éltesebb nővel haladt el mellettünk. — Talán tetszik neked ez a szőke lány? — kérdé az öreg. Nagyon magasan kezded öcsém 1... Ezek fürdőnk legelőkelőbbjei közé tartoznak. Egy fővárosi gyáriparosnak,jSeer Istvánnak a családja. Láttad azt a szép villát a »Gizella« szálló mellett ? Az az övék. A lányt Annának hívják. Igen kedves, körülrajongott lány. Azok közé a gazdag lányok közé tartozik, kik jómódban nevelkednek és anyagi gondról fogalmuk sincs. Mintha egy más planétán laknának, csak lelkűknek élhetnek és van idejük azt finommá, műveltté tenni. Minden dologról köny- nyen, függetlenül alkotják meg véleményüket, de ha egyszer megcsapja őket az anyagi élet piszkos szele, az a finom máz lekopik róluk és igen szerencsétlen teremtésekké válnak. Minden, amit hallottam, szomorúsággal töltött el. Igyekeztem a szép leány alakját kiverni a fejemből. Búcsúztam az öregtől és gondolataimba mélyedve bandukoltam tovább. Csakhamar azon vettem magam észre, hogy a szép villa előtt állok. Az ablakok nyitva voltak és zongora hang. Lapunk mai számához melléklet van csatolva.
