Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)

1909-11-26 / 34. szám

3 .oldal. meggyőződésének adott kifejezést, hogy az espe- ranto segéd-nyelv, bár az egyes nemzetek nyel­vét, faji és kulturális egyéniségét nem érinti, kivá­lóan alkalmas eszköz arra, hogy a különböző nemzetek közt évezredek óta fennálló válaszfala­inkat ledöntse és az összes nemzeteket, az egész emberiséget a kölcsönös megértés alapján egy nagy családi körbe egyesítse. Az általános tetszéssel fogadott megnyitó be­széd után az alakuló gyűlés a mátészalkai csoport megalakulását elhatározta és a csoport vezetőjéül (grupestro) dr. Fuchs Jenőt választotta meg, kinek nditványára a gyűlés az Öszes jelenvoltak által aláirt esperanto nyelvű üdvözlő-iratot küldött dr. Zamenhof Lajos varsói orvosnak, az esperanto j nyelv feltalálójának, egyszersmind megbízta az el­nököt, hogy a megalakulásról Maríc/i Ágostont, a magyarországi propaganda lelkes vezérét és a többi csoportok vezetőit, üdvözlő irat kíséretében értesítse. Ezután dr. Fuchs Jenő nehány Petőfi költe­mény (Nemzeti dal, Egy gondolat bánt engemet stb.) fordítását és Vörösmarty Szózatának általa készí­tett sikerült fordítását olvasta fel annak kimutatá­sára, hogy az esperanto nyelv könnyen elsajátítható, könyen érthető, zengzetes nyelv, mely a verselésre j is kiválóan alkalmas. Végül elhatározták a tagok, hogy minden külön meghívás nélkül, vasárnaponként d.u. 3 óra- | kor összejövetelt fognak tartani a grupestro vezetése alatt, a Közgazdasági bank igazgatósági termében, az esperanto nyelv tanulása és gyakorlása végett. A grupp tisztviselőit (titkár, pénztárnok és választ­mányát) most vasárnap, a fentjelzett időben és he­lyen tartandó gyűlésen fogja megválasztani. — Yárosiascdílflk és a városiasodás magával hozza a városi erkölcsöket és erkölcstelenségeket. Arról értesülünk ugyanis, miszerint az Újvároson, egv »pesti ur« megnyitja az első mátészalkai öröm­tanyát amire — állítólag — már engedélyt is nyert. Midőn a városiasodás e legújabb nyilvánu- lását regisztráljuk, igazán nem tudjuk hamarjában, hogy a városi erkölcsök, vagy erkölcstelenségek sorába tartozó intézményről van-e itt szó, mert amig egyfelől a szociológusok szerint a prostitú­ció a levezető-csatorna, az erkölcs villámhárítója, addig másfelől a bordélyház mégis csak bordély­ház ! Annyi bizonyos, hogy a városiasodásnak sokkal szívesebben registrálható nyilvánulásai is lehetnének ! — Bizalom-küldöttség. Szerdán a mátészalkai választó-kerületből egy hatvantagu küldöttség tisz­telgett Szunyog Mihály dr.-nál, a kerület orsz. gyűl. képviselőjénél, hogy a képviselőt, a Justh-párthoz való csatlakozása alkalmából a választók további bizalmáról biztosítsa. A bizalmi nyilatkozatot 'lu­kacs Lajos nyirmeggyesi lelkész tolmácsolta. Szu­nyog válaszában kiemelte, hogy Mátészalka min­dég fő-fészke volt a hazafias mozgalmaknak és kíméletlen ostorozója a hazafiatlan törekvéseknek. A válasz-beszéd után a képviselő a küldöttséget Justh Qvula elé vezette, kit Szunyog Mihály, majd pedig Juhász László lelkész üdvözölt. Justh Gyula lelkes szavakban felelt az üdvözlésekre, majd pe­dig Holló Lajos szólt a küldöttséghez, mely a párt­kört elhagyva, a Royal éttermébe vonult, hol a képviselő látta vendégéül. — Két játékszer. Városunk elöljárósága egész öntudatlanul csináltatott két játékszert a reformá­tus templom sarkára. Felállítottak ugyanis két til­tófát, az arra járó szekerek megakadályozására — az inasok és iskolás gyermekeknek játékszeréül. Kora reggeltől, késő estig lehet ott látni iskolás gyermekeket. — Még szerencse, hogy a kisebbek nem érik el. — Egyik felül a keresztalaku fára, a másik nagy kedvteléssel hajtogatja, mig vala­melyiknek a nyaka ki nem törik. Akkor a két for­gó tiltófát majd kiveszik, s helyettük alkalmasabb tiltót, vagy egy pár akácfát fognak ültetni. E két játékszer helyett jobb lett volna, ha a reform, templom és a reform, iskola közti átjárót csinál­tatta volna meg elöljáróságunk. Hisz forgalmas helyen, hol napjában csaknem 300 iskolás gyermek fordul meg, nyakig járnak szegény kis fiuk a sárba, ha beállanak az esős, havas idők. Mindezekért kér­jük tehát elöljáróságunkat, tekintsen városunk a- zon helyére is s mielőbb távolítsa el a falusias forgó fákat és inkább csináltasson egy alkalmas átjárót. — Yitkán f. hó 17.-ről 18.-ra virradó éjen | ismeretlen tettesek Frisch Sámuel kereskedő bolt­ját feltörték és onnan 4—500 korona értékű kar­ton és barchet szövetet, kendőket, trikó alsó ruhá­kat elemeitek s arról sem feledkeztek meg, hogy a jól végzett munka után való pihenést kellémes­MÁTÉSZALKA 34. síám. sé tegyék. E célból egy üveg szilvóriumot 'és há­rom karika dohányt is magukkal vittek. Frisch Sámuel boltja s az ezzel szomszédos helyiségben lévő korcsma csak a nyáron épült újonnan és homlokzatával a község főutcájára nyílik. A tet­tesek — valószínűleg gyakorlott betörők — nagy könnyedséggel és ügyességgel végezték munkáju­kat. Valószínűleg már előzetesen megismerkedtek a helyi viszonyokkal és a sötét, esős éjszakát fel­használva, a korcsma utca felőli ablaka alatti fal­részt, a hol a fal legvékonyabb, vésőkkel áttörték, olyan hézagot vágva, hogy azon egy ember be­bújhatott s azután az ablakon adogatták ki a por­tékát. Megdézsmálták az áruasztal fiókját is, mely­ben 40—50 korona készpénz lehetett, aztán az éj leple alatt, önzetlen szerénységgel s feltűnés nél­kül távoztak. A csendőrség erélyesen folytatja a nyomozást, de, hogy annak lesz-e valami eredmé­nye, az vajmi kétes mert sem a károsult nem vette észre a betörőket, sem más nem tud útbaigazítást adni, az éjjeli őrökről pedig egyenesen becsület- sértés lenne feltételezni, hogy ők eféle romlott lelkű emberek közelében megfordulnának. Ilyesmi igazán még álmukban sem jutott eszükbe. — Üzíeíátadás. A Mátészalkán Franki Mór cég alatt 1870 óta fennálló rőfös,- és divatáru üz­letet eddigi tulajdonosa, Franki Mór, fiának, Fazekas Arthurnak adta át, ki azt frank! jtfor fia tör- vényszékileg bejegyzett cég alatt fogja továbbvezetni. — A .sátászalkai iparosok körének választmá­nya folyó hó 27.-én, saját helyiségében ülést tart, melyre az elnökség ez úttal is meghívja az érde­kelteket. — Akik neat fizetnek az újságért. Nagyon el­terjedt nézet az, hogy az előfizetni nem szándé­kolt újságok visssaküldése nem kötelező. Ledig eltekintve ennek az eljárásnak morális oldalától és a jóhiszemű kiadóhivatalnak kiszámítva okozott megkárositási szándéktól, már csak azért sem okos ez az eljárás, mert a kiadóhivatalnak olyan jogot adunk ezzel, amit legfeljebb jó Ízlésből nem érvé­nyesítenek. A lapok egy újabb kúriai döntvényt ismertetnek, mely határozottan kimondja, hogy a { huzamosabban elfogadott lapok előfizetési diját bi- | rói utón joguk van követelni, még abban az eset­ben is, ha időközönként egy-egy példány vissza­küldetett is; a megtartani nem szándékolt lappél­dányok következetes visszaküldése ugyanis a fe­leknek semmiféle költséget nem okoz, tehát az alól nem menthetők fel csupán azzal az indoko­lással, hogy a lapot nem rendelték meg. A lapok előfizetés nélküli következetes megtartása csak ab­ban az esetben jogosult, ha a címszallag nyilván- valólag elárulja, hogy az mint tisztelet-, csere-, vagy támpéldány küldetik. — A nyircsaholyi halálos verekedés. Megírtuk a multkorában, hogy Nyircsaholyban Alexa Gusz­táv és Pál egy lakodalom után agyonverték ifj. Egri János ottani jómódú gazdát. A négy letartóztatott. Alexa fiú közül: Gusztávot és Istvánt védőjük közbenjárása folytán szabadlábra is helyezték. — Ij kőuyomaíos. Dr. Vadász Sándor, váro­sunk fia, Politikai Híradó cimerr megindult kőnyo­matos lap szerkesztését vállalta el. Az uj lap a Justh párt hivatalos kőnyomatosa. — Nagy (iábor szőlőnagybirtokos KÓLY (Bi­har m.) annyi köszönő és elismerő levelet kapott az utóbbi időben az ő világhírű DELAWARE sző­lőjét és borát illetőleg, hogy egész (bizonyos, mi­szerint szőlőgazdáink rövid időn belül mindent el fognak követni, hogy a »DELAWARE« szőlőikben ne hiányozzék. Oly sok előnye van e kitűnő sző­lőnek és bornak, hogy kötelességet vélünk teljesí­teni, midőn t. olvasóinknak ajánljuk, hogy hozas­sák meg Nagy Gábor, Kóly (Bihar m.) képes ár­jegyzékét, mely különben is mindenkit érdeklő, igen hasznos tartalmú könyves ingyen küldi min­denkinek. A „Telekkönyv“ ciinii szaklap új meliéklapja. Káplány Géza ny. kir. ítélőtáblái bírónak 1 4 év óta fennálló „ Telekkönyv“ cimü folyóirata, amelyet a m. kir. belügyminiszter már 1896. évi julius hó 22-én 64, 766. sz. alatt és később 1906. évi junius 23-án 65,953/11. c. 1906. sz. alatt — a m. kir. igazság­ügyminiszter pedig 22,734/1. M. E. 1907. és 212/11. Eg. 1908. sz. alatt — megrendelésre ajánlott, uj- jabban „Felsöbirósági határozatok rendszeres gyűjte­ménye“ cimü, 16 oldalas, igen becses és hasznos melléklappal jelenik meg, amelyben elsősorban a végrehajtási törvényt és novellát az évtizedek óta gyűjtött és keletkezésük ideje szerint rendezett fel­sőbirósági határozatokkal és döntvényekkel együt közli, úgy, hogy e melléklapot beköttetni és kézi­könyvül használni lehet. E közhasznú és hézagpótló szaklapnak — mely a telekkönyv, végrehajtási el­járás, birtokrendezés, telekkönyvi átalakítás és be- létszerkesztés köréből vett kérdésekre a legnagyobb gonddal kidolgozott szakszerű szerkesztői üzenetek­ben és önálló cikkekben adott válaszaival megbe­csülhetetlen szolgálatokat tesz — előfizetési ára i melléklappal együtt egész évre csak 8 korona. Azok az új előfizetők, kik e folyóiratot még eddig nem járatták és akik arra folyó 1909. évi decem­ber hó 15-ikéig 8 korona öszegnek a lap kiadó- hivatalában (Budapest, Vili., Qyöngytyuk-utca H.sz.). beküldésével 1910-ik évre előfizetnek, az 1907. 1908. és 1909-iki évfolyamokat — amig a készlet tart— ingyen kapják meg. A legmelegebben aján'juk a megrendelést. — Méraöki irada átbelyeié*. G á 1 Jenő- mér­nöki irodáját Batthyány-utca 15. szám, Pál János házába helyezte át. Telefon-szám 189. 2—10­KÖZGAZDASÁG. v Őszi veíéseiak veszélyben forognak! Ha a mezőgazdasági állapotot szemügyre vesszük, ama közmondás ébred lelkűnkben »Ad­tál uram áldást, de nem lesz. köszönet benne.« Az őszi vetések a kedvező időjárás folytán oly fejlődésnek indultak, amilyent hosszú évek so­rán át nem tapasztaltunk. Az első vetésünk, a repce helyenként oly buján nő, hogy a dús levék- zeten kívül szárat hajt. A rozs is a legtöbb he­lyen annyira fejlődött, hogy a téli kaszálást a legnagyobb valószínűség szerint nem kerüli ki. Ezen veszedelmet a körültekintő mezőgazda látja s töprenkedik azon, vájjon miképen lehetne e bőséges áldást az elpusztulás veszedelmétől megmenteni s a mezőgazda további károsodásá­nak, tekintettel az utolsó évek szomorú viszonyaira, elejét venni ? Valamit kell tenni, mert máskülömben. baj leszL Erre vonatkozólag csak egy mód áll rendel­kezésünkre, a t. i. túl buja vetést lombjától részben megfosztani 1 Ez pedig történhetik legeltetés, sar­lózás és kaszálás által. A legeltetés repcénél kerülendő, mert az ál­latok azt gyökerestől kitépik. Alkalmazható azon- ' ban a rozsföldeken, ahol ezen hasznos munkát legjobban a birka végzi. Ennek hiányában azonban szarvasmarhát is járathatunk a veszedelemben forgó területeken. Helysebbnek gondolom a lesarlózás, avagy a lekaszálás alkalmazását. Ezen eljárásnak többszörös haszna van. A levágott, lekaszált levélzet elsősor­ban takarmányul szolgál s hozzájárul a takarmány- inség enyhítéséhez, amelyet a kedvezőtlen, száraz tavaszi időjárás előidézett. Ha a gondosan össze­gyűjtött zöld takarmányt szalmával összeszecskáz­zuk, illetve törekkel, polyvával összekeverjük, táp­lálótakarmány lesz belőle, különösen szarvasmarhák számára. Másodsorban biztosítjuk vetéseinket a lesar- j lózás, vagy lekaszálás által az elpusztulás veszélye j ellen: mert a dús levélzet az esetleg bekövetke­zendő vastag hótakaró alatt, a legnagyobb való­színűség szerint, kipálik s ezzel a vetés teljes mértékben tönkre megy. Úgy a lesarlózás, valamint a kaszálást óva­tosan végezzük s ne teljesen tövön vágjuk a vetést. Az idő még nem késő, mentsünk tehát, amit menteni lehet! Schiváb János, gazdasági szaktanár. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. (Kéziratokat nem adunk vissza.) — Sz. M. Opályi. A versek hangúlatosak, de a verstani szabályokkal nincs tisztában s még ke­vésbe gyakorlott azok alkalmazásában. Ez azon­ban a kissebbik hiba, mert e szabályokat s az azok kezelésében való jártasságot el lehet szor­galommal és kitartással sajátítani, mig hangulatot „tanulni“ nem lehet. Tanuljon hát egy kis poéti­kát sakkor remélhetőleg közölhetők lesznek versei. K. B. Vitka. Poétikai hibák miatt nem üti meg a mértéket. Érdeklődő. 1) A szanatórium estélyen jelen vol­tak névsorát megtalálja lapunk mai számának tárcája végén. Ebből a névsorból megállapíthatja, hogy a környékbeli urak közül nem vett részt az estélyen senki. Ezen pedig nem szabad csodálkoz­nia. Ez egészen természetes. Hiszen itt nem agár­ról vagy lóról, hanem csak szegény, tüdő-beteg emberekről volt szó! . . . 2) Tisztek zártkörű es­télyeken waffenrockban, vagy attilában szoktak megjelenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom