Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-10-10 / 27. szám
<8 társadalmi mnup. tM MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — •— — — — S korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — —* — — — — — 2 korona. Egy hér« — — — — — — — 1 korona. ■ ... Egy szám ára 20 fillér. ——---Felelő s szerkesztő: Dr. YIZS0LY1 MANÓ. SZERKESZTŐSÉI! ÉS KI ADÓHIVATAL : WEISZ ANTAL nyomdája. (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. MONDOTT BESZÉD. irta: ©r. V1ZS©LYI HANÓ. EL NEM Kedves fiatal Barátaim l Tavaszi szél csókolgatta áfákfesledező rügyeit. Ébredezőben volt a természet; a nap egyre jobban melegítő heve megtörte a zsarnok tél jégpáncélét. A természet vegetációja, a természet fölszabadító harca, a természet evolúciója átragadt az emberre is. Az ember is kezébe vette a maga fegyverét, amelylyel meggyőzni képes a maga zsarnokát . . . ... A tiszaháti dombok egy kiemelkedő hullámtetején egy lovas áll. Farkasbőr kacagánya a vállára vetve; szemében a poklok tüze lángol, homlokán a lelkesedés szent hevének pírja. Zászlórudat tart a kezében, melynek dárdahegy végét a fölkelő nap arany sugarai glóriaként ölelik körül. A zászlórudon a tavaszi fuvalom fekete-piros-kék szinü lobogót lenget — a Rákóci zászlaját: „ Pro patria et libertate//“ . . . „ Pro patria et libertate !u A magyar nemzet politikai és lelkiismereti szabadságáért!! . . . Azért a szabadságért, amely annyi hulló vér, annyi köny s annyi tenger fájdalom dacára sincs meg a mohácsi csata óta a magyarnak . . . „Pro patria et libertate!“ Ez a négy szó az, amelyért Rákóci a bi- borpárnás ágyat a tábori szalmazsákkal, az úri passziókat s a gondtalanságot a hadviselés megpróbáltatásaival, az udvari fény és a fejedelmi kegy boldogító melegét a tábori őrtüzek lángjával s a „rebillis“ halálraszánt- kágával cserélte fel. Ez a négy szó az, amelyért II. Rákóci Ferenc — akinek emlékére, az ő dicső neve után, ifjúsági zászlótokat ma ünnepiesen megkeresztelitek — krőzusi vagyonát itt hagyva, hontalanná lett s évtizedeken keresztül ette a száműzetés sótlan kenyerét . . . „Pro patria et libertate!“ E négy szó jelzi Rákóci célját és programmját, amelyet, mikor ö- rökre istenhozzádot mondott hazájának — a melynek oltárán a szó legszorosabb értelmében mindenét feláldozta (200 év előtt még történtek csodák) — itthagyott Nektek, nekünk mindannyiunknak, politikai örökségül, hogy az utódok jutassák majd diadalra azt a zászlót, amelyet a Károlyi Sándor gróf „bölcsességét“ anyagiasán megtestesítő szatmári béke, ha meg nem is tört, de aláha- nyasztott és megtépdesett. . . . Emléket emelni a hamvadó porok fölé, Rágyújtani az emlékezés örök mécsét a kegyelet magasztos oltárán: emberhez illő nemes cselekedet. Nemes és hazafias dolgot tesztek hát, ha Rákóci emlékének szentelitek ifjúsági zászlótokat. A megörökítésre méltóbb nevet, a magyar történelemben nem találhattatok volna. íme, mint látjátok: én is honfiúi büszkeséggel és a nagyokat megillető tisztelet- teljes hódolattal teszem kezemet a II. Rákóci Ferenc fej fáj ára. De, kedves fiatal Barátaim, csak az egyik kezemet, mert a másik kezemmel félre óhajtom lebbenteni előttetek azt a hazugság-fátyolt, meg akarom mutatni Nektek azt a hipokrizist, amelybe a nemzeti nagyok kultusza manapság burkolva van. Igen, én őszintén megmondom Nektek, hogy ma a nemzeti nagyok ünneplése is csak üzlet, amelyből ha nem néz ki egy kis polgári haszon, akkor gaz veri fel a porladozó „félisten“ sirhantjához vezető utat, amelyet csak a „mezitlábosok“: a lelkesedés koldusai járnak, akik kérges talpukkal nem tapotják le a honfiúi erényeket kissé kompromittáló pázsit-szőnyeget.. Ti talán még nem tudtok arról, hogy a magyar nemzet nagyjai „udvarképesek“ és „udvar- képtelenekére oszlanak; hogy Vörösmartynak szobrot állítani „véletlenül“ eppen akkor jutott a buzgó utódoknak eszébe, mikor a veje miniszterelnök volt; hogy Kossuth Lajosnak „véletlenül“ éppen akkor leplezték le eddig 56 közül 36 szobrát, mikor a fia miniszter s hogy 1893 óta folyton készüi a pesti szobra, de teljesen készen (a legkiválóbb matematikusok számították ki a legprecízebb pontossággal) csak abban a pillanatban lesz, amelyben I. Ferenc József örökre lehunyja szemét; s talán azt se tudjátok, hogy volt idő, amikor Rákóci „rebellis“ volt, akit szentesített törvény hazaárulónak bélyegzett, a császár őszentíelsége magas, magasabb és legmagasabb óhajára; s talán azt sem tudjátok, hogy 1735 április 8. óta aludta a Márvány tenger partján a nagy fejedelem örök álmát, mindaddig, mig szent hamvait oda kellett szórni a nemzet szemébe: vakulj magyar és ne vedd észre, hogy a kormány — az általános drágaságra s a megélhetési nehézségekre hivatkozva — a korona részére pár milliós fizetésjavitást kér az évtizedek óta oly precizitással teljesített uralkodói ténykedésekért: a jogos nemzeti aspirációk letöréséért. A felső, felsőbb és legfelsőbb kegy az udvarképtelen Rákócit udvarképessé léptette elő. Es mi hazahoztuk s eltemettük szent csontjait világra szóló pompával; ültünk olyan halotti tort, hogy az árva gyermek is túrós csuszát evett és azóta megragadunk minden alkalmat, hogy ünnepeljük Rákócit, mert az udvarképes hősök ünneplése „érdem“ számba megy; dikciózunk halomszámra, csak úgy röpködnek a hazafias bombasztok, bankettezünk — csak úgy folyik a sárga lé — országszerte: a Kárpát bércein, a Csalóközön, a Hegyalján (pláne ott!) a Mezőségen, a Dráva mentén, a Nyírségen, mert a Rákóci emlékére ürített poharat egy eleven méltóságos poharával üthetjük össze, ami pedig kamatozó tőkét jelenthet, ha ambícióink vannak. Ti is, fiatal Barátaim, a mai napot Rákóci emlékének szentelitek. Ünnepségtek minden egyes pontja az ő dicsőségének hirdetése, az ő politikai programmá lett, eszmévé vált nagy nevének ünneplése. És Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel diitalanu- szolgalunk. 0—13 !! MOTOR !! Karczag Testvérek motortelepe Budapest Aulich-utca 7. szám. Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolaj- és benzinmotor-gépüket, benzinlokomobil cséplőkészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. Levélbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költségvetéssel díjtalanul szolgaiunk.
