Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-07-09 / 14. szám
2. oldal, 14. szám Ián, uram Isten, mellüket is verik, miközben zsebükön tartják a kezüket, . . . „Cedoko uraim, cedoko!“ ... Vagy talán meg tud valaki cáfolni? Ott volt az elmúlt szigorú, kegyetlen tél. Ott yoltak minden felekezet téli ünnepei, .mikor melegebben érez a szív, mikor nyil- vánulást keres. Ott volt a szent karácsony, ott volt chanuka ! Oh be szerettünk volna látni busz-harminc szekér fát utcáinkon végig \tpnulni, melyeknek nem tudni eredetét, nem tudni célját. Ez lett volna ami legszebb ünnepünk. S egyik felekezet sem mutatott fel egy nemesebben lüktető .szivet. Csak magukkal törődtek az emberek, a saját kamráikat töltötték meg, boldogan siettek a jól fűtött szobákba és elfelejtkeztek a gunyhókról, a hidegről, meg a nyomorról ! . . . Mikor jön már el a boldog kor, midőn az emberek annyira együtt fognak érezni, hogy keresve-keresni fogják, hogy embertársaikkal jót és ez által szivüknek örömet szerezzenek?! S mikor következik el az a boldogabb kor, midőn annyira szűnni fog a nyomor, hogy ilyen alkalmat igen keveset fognak találni?! Pali bácd, szegény Pali bácsi, nem is gondolod, hogy te a jövő koldusa vagy, midőn görbe hátaddal, sánta lábaddal ott állsz az utca szegletén, ott állsz, kérésre nem nyílik ajkad s csak nézel magad elé... . De a közönség? A közönség nagyon is a jelené, mert a görbe hátadról, szóta- lan ajkadról kevesen olvassák le a nyomorúságot! . . . Ariel. Városi ügyek. A községi képviselő iesiiilet j. hó 11-én cl. a. 4 órakor a községháza tanácstermében Közgyűlést tart, melynek tárgysorozata 1) a kir. tanfelügyelő átirata elemi iskola felállítása iránt; 2) a nagyvégi és a cinevégi földhordő helyek eladása tárgyában hozandó határozat; 3) a polgári iskola igazgatójának megkeresése felszerelési tárgyak megrendelése iránt; 4) a törvényhatósági közgyűlés határozata a Mandel-féle hullaégető tárgyában 5-8.) Markó Gyula, Palocsai Ilona, Klein Regina és Kerezsi Mária illetőségi ügyének tárgyalása; 9) Bábel István kérelme községi tulajdont képező ingatlan eladása tárgyában ; 10) Gargya István kérelme a vásártéren felállítandó árubódé iránt és 11) Lengyel Sándor soponyai lakos segélyezési kérvénye. Midőn fenti tárgysorozatot közöljük, ismerve a községi képviselő testület tagjainak indolenciáját, nuska, Lichter Ilonka, Rohay Margitka, Rohay Ber- tuska, Róth Ilonka, Róth Erzsiké, Szatmári Mariska, Szatmári Erzsiké, Vértes Lenke, Wáhrmann Ilonka urleányok. — Feldmann Árminná, Franki Árminná, Goldblatt Jakabné, Gál Sándorné, Herman Jó- zsefné, László Imréné, Rohay Gyuláné, Róth Jakabné, Dr. Steinberger Samuné, Steinberger Sándorné, Wahrmann Samuné, Weiszmann Árminné úrasszonyok. A rendezésnek a kulissák mögött lejátszódó nehezebb munkáját láthatatlan kezek szőtték, egyedüli hibának csak azt kell felrónom, hogy oly#n urilányokról is megfeledkeztek, akik joggal helyet foglalhatnak a legexclusivabb mulatságok rendezői között is. Hiszem, hogy a csöndben végrehajtott, váratlan munka aránytalan nehézsége okozta ezt a kis gikszert, annál is inkább, mert a »rendezői« cim hiánya senkit sem zárt ki a szombat esti mulatságból, valamint nem jogosított senkit sem arra, hogy mint rendező a megjelenés lehetőségét kizárólag ad se ipsam vonatkoztassa. Azok a kisasszonyok pedig, akik magukat mellőzve érezték, nézzék el a kis szépséghibát s pazarolják minden szeretetüket a bátor riporterre, aki mindig boldogan szokott kurjantani, ha lovagias szolgálatokra nyílik alkalma. Jf kis sakál. M Á T É S Z A L K A nem állhatjuk meg, hogy újra és kifejezetten a magunk részéről is fel ne hívjuk a város szerető atyáit, hogy a közgyűlésen a fontos tárgysorozatra való tekintettel, mennél nagyobb számban szíveskedjenek megjelenni. Mi pedig a magunk részéről figyelmmel fogjuk kisérni, hogy a képviselő testületi tagok közül kik lesznek azok, kik a pártatlan, ajózan és főleg célszerű s modern haladás politikáját fogják képviselni a szőnyegre kerülő kérdésekben. Á hodászi orvosDköi^székheiy kérdése. A vármegyei közig, bizottság f. évi junius hó 11 .-én tartott ülésén elhatározta, hogy a hodászi orvosi-kör székhelyét, mely immár évtizedek óta Mátészalkán van, Mátészalkáról Hodászra helyezi át, kötelezve a hodászi orvosi-kör községeit, hogy öt éven belő!, a törvény által előirt, kőből és téglából építendő orvosi lakást, melléképületeivel együtt, mely építkezés legalább 16000 koronába kerül, felépítsék. Érdekes, hogy a hodászi orvosikörhöz tartozó Nyirvasvári, Nyírcsászári, Nyírmeggyes, Káfitorjánosi, Derzs, Iklód községek a székhely kérdésben úgy határoztak, hogy semmi érdekék sincs abban, hogy a közköltséget holmi építkezéssel emelve, a székhelyt Hodászra tegyék, sőt tekintve azt, hegy Mátészalkán több ervos és 2 gyógyszertár van s jobb utak és vasúti összeköttetés folytán jobban megközelíthetők, éraekökegyenesen azt kívánja, hogy az orvosi kör székhelye Mátészalka legyen. A varmegyei közigazgatási bizottság mégis Dr. Aáron Sándor vm. főorvos ajánlatára, az ellenfelszólalások leszavazásával úgy döntött, hogy a székhely Hodász legyen. S ezzel Mátészalkán, hol úgy is kevés az orvos, csökkentik az orvosok számat, megnehezítik a szegény falusi ember helyzetét, ki eddig orvoshoz menve, Mátészalkán, a járási székhelyen, hol heti- és országos vásárok, járásbíróság, telekkönyvi-, szolgabirói- és adóhivatal, több pénzintézet, iskolák, nagyobb üzletek vannak — egyéb ügyes-bajos dolgát is elvégezhette és bevásárlásokat tehetett. Eltekintve attól, hogy Mátészalkán több orvos lévén, ha az egyik el volt foglalva, igénybe vehette a másikat, vagy sulyo- sanb esetnel igénybe vehetett több orvost is. Szó sincs róla, meg lehetnek győződve, hogy a felsorolt községek, most sem fognak Hodászra menni orvosért, bármily bölcsességgel szaporították is az úri proletárok számát eg hodászi körorvossa! és egy hodászi gyógyszerészszel, ki, hogy megéljen bizonyosan kocsi kenőcsöt, szódavizet, nullás lisztet vagy tudja a jó Isten, mit fog drága pénzen árusítani. A közköltség ellenben emelkedik még azokban a községekben is, hol lemondtak a hodászi székhely nagy kedvezményéről, (pedig mindnyájan lemondtak) de legjobban emelkedik Hodászon, hol már is 80ll/0. De a 8O0/Vos közköltség mellett — amely valószínűleg orvosi lakás nélkül is csak nagyobbodni fog — az állami anyakönyveket, melyeknek tűz és betörés mentes páncél-szekrényben volna helyük, fának nevezett papirmassé fiókokban őrzik, egy olyan nagy községnek, mint amilyen Hodász, a tűzbiztonságát egyetlen, a francia forradalom korában készült rozoga tüzifecskendő garantálja, a községháza tanácstermében felállított ágyakban alszanak a kisbirók s a nem annyira község »háza«, mint inkább község »gunyhó«-ja udvarán van az óvoda elhelyezve, mert a községnek, bár orvosi lakásra beteges ambícióból, vagy, hogy a néven nevezzük a gyereket: nagyzási hóbortból volna pénze, a gyerekeket ott lármáztatja, ahol a fontos s nagyhorderejű községi teendőket végzik. Már pedig, hogy egyébről ne is szóljunk, az adó számításoknak igazán nem kedvez a puja-sereg »most jöttem Bécsböl« nótája. Vagy talán éppen azért 80°/o a közköltség s talán éppen azért jutna még orvosi lakásra is a községi kincsekből ? ! . . . Ott van Nyírmeggyes község, minden tekintetben Mátészalkára gravitál, s most erőnek erejével Hodászhoz akarják közegészségügyi tekintetben csatolni. De ez nem fog sikerülni, Nyírmeggyesről nem fog senki Hodászra menni orvosért, mert ez sehogysem fizetődik ki. Igen kérjük a várm. alispán urat, hogy kérdezze meg első pátriájának minden egyes lakosát, hogy nem érdekeik ellen van-e ez az erőszakolt székhelyváltoztatás? Sőt szeretnék tudni, hogy egyáltalán mi ennek a székhely- változtatásnak a rációja; ha csak nem az, hogy téli éjszakán — még kevesebb lévén az orvos itt, könnyebben lehet lesz orvost vinni Mátészalkáról Eülpösdarócra . . . Ezt a várost pedig mindég éri valamely ütés. Most az orvosok számát, az idegen forgalmat próbálják csökkenteni, majd a vasutakkal csatolnak el néhány községet, vagy a vasúti menetrendet állapítják meg úgy, hogy reánk valamely hátrány háruljon! No de elég volt! Fogunk még mi is székhelyt megállapítani s ösinerni fogjuk jóakaróinkat. Vagy talán azt hiszik, hogy akkor valamely vezető egyéniség befolyása alatt megpuhulunk? Oh nem ! Ennek a járásnak nincsennek bálványai. Ez a járás lakossága már kinőtt kiskorúságából, íelvilágoso- dott polgársága van, amely tudja, hogy az ilyen vezető egyéniségek az ő szárnyain nőttek nagyra. Erős kezekkel tartjuk kezünkben a tollat, az igazság irányától hajlithatatlanok leszünk és annak szolgálatában tekintélyt r.em ösmerve, ez ügyben is meg fogjuk tudni védeni ennek a járásnak, ennek a városnak érdekét! •H I R E K. „Előre“ — a tört utón! Valahányszor asztalom mellé ülök azon célból, hogy a »Mátészalka« részére írjak valamit, mindanynyiszor megjelenik Cicero az ablakomnál, s csontos ujjaival megzörgetve azt, kísérteties hanggal súgja a fülembe: »Si tauicsses, philosophus mansisses.« Mar engedelmet kérek kedves Cicero ur, de ez egyszer kénytelen vagyok leírni azt, amit gondoltam még akkor is, ha a »bölcstelenség« bélyegét süti is homlokomra. Előttem fekszik a »Mátészalka« legutóbbi száma, melyet, mint városunk szülöttje oly édes gyönyörűséggel olvastam át. És a legnagyobb meglepetésemre egy uj rovatot fedeztem fel benne a »Csarnok« rovatot. Én, ki ezelőtt néhány esztendeig kizárólag újságírással kerestem kenyerem, tudom legjobban felismerni azon haladást, melyet egyuj rovat megnyitása ily rövid életű lapnál jelent. Nagyon őszinte ember vagyok, ki nézeteit nem szereti, de nem is tudja palástolni. Félve vettem e lapot eleinte kezembe, mer azt hittem, hogy mint csecsemő fog elpusztulni és ime a csecsemő átugrotta a gyermekkort, s mint meglett férfi lép a közönség elé. Mi okozta ezt ? Vannak sokan, kik a lap szerkesztőitől, illetve vannak társadalmi állásától teszik függővé a lap reusálását. Engedelmet kérek, de azok ellenkező, s hogy úgy mondjam helytelen megvilágításból nézik azt, mint ahogyan azt én tettem. Mert hiszen lehet valaki kitűnő ügyvéd, eminens tanár, de nem következés, hogy az illető jó újságíró is legyen. És mindezekhez szorosan hozzá tartozik a lap administrátiója is. Hála Istennek igen kellemesen csalódtam Mert, e lap szerkesztőiben nem a tanférfiut, nem a jogászt látom, hanem a vérbeli újságírókat,kiknek háta- megött ott van az áldozni kész administrátor is. Hatalmas lendülettel bontották ki e lap zászlaját, s azóta merész lépesekkel halad az előre. Ne féltsük e lapot, megállja az helyét, mert szerkesztői tudják kötelességüket. Tudják, hogy az újság a világ élő lelkiismerete; tudják, hogy az újság a társadalom azon napja, mely ha rügyet bontogat, kicsalja a televény földből az életre edzett csirát, de perzselő lángjával aszottá pörköli a dudvát; tudják, hogy az újság büntetője a bűnnek, jutalma- zója az erénynek, pártfogója a gyámoltalannak; tudják, hogy az újság bíráló szavát mindenki várja, s a kit lesújt, fel nem emeli többé emberi kéz! De nem kevésbé fontos szerepet játszik egy lap életében az előfizetők tömege. Földieim! Tömörüljünk minél nagyobb falankszszá, hogy válla- inkon izmosodjék meg a világ hetedik nagyhatalma, a sajtó, mert nem elég, hogy derék szerkesztőink elvégzik kötelességüket, kell, hogy e nagy munkához mi is hozzájáruljunk nehány fillérünkkel, hogy igy vállvetett igyekezettel izmosodjék meg a »Mátészalka,« mely mindnyájunknak csak javát akarja és fogja a jövőben is előmozdítani. Én pedig szívesen gratulálok a derék szerkesztőknek azon alkalomból, hogy kedves lapjukban egy újabb rovattal léptek fel, melylyel csupán udvariasságból, a hölgyeknek kedveskednek, s egyben azon óhajomnak adok kifejezést, vajha a legrövidebb időn belől az Entrefiléet is megtalálnók, szerényen meghúzódva a vezércikk hátamögött. Ha kibontották a haladás zászlaját, lobogtassák is azt fennen, s csak bátran, »előre,« az eddig töretlen, de ma már tört utón ! Biberach
