Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-08-20 / 20. szám
2. oldat. 20. szám. olyan cikkeket tart raktáron, melyek a kutyának sem kellhetnek, s éppen arra nem fektetnek súlyt, ami mindennapos cikk, amelyért aztán a részjegy-tulajdonos fogyasztó mégis kénytelen a zsidó boltos üzletét felkeresni. Mert hiába! A pap, a tanító, lehet nagyon qualifikált ember, de apró, mindennapi szükséglet tárgyát képező cikkek minőségének megválasztásához nincs szakértelme, s másoldalu elfoglaltsága nem is enged annyi időt, hogy e tekintetben a a közönség igényeit megismerje s azokat kellően méltányolni tudja. A beszerzési forrásokkal különben sem törődnek a fogyasztási szövetkezetekben. Egy-két cikket talán vásárolnak megfelelő helyén, de a legtöbbet, mondhatni mindent, a fogyasztási szövetkezet központi elárusító helyen, a »Hangyától« veszik. Már most tessék elképzelni egy ilyen üzletet, mint a »Hangya«! Micsoda árakat szabnak annak a vidéki üzletnek, mikor tudják, hogy ahoz értő ember nincs, milyen az az áru, melyről tudják, hogy teljesen laikus emberek* kezébe kerül ? A vége természetesen az, hogy a vidéki bolt 1—2 ritkán 3 évig áll fenn, mert a raktáron levő »povli« nem talál vevőközönségre. Így aztán a részjegytulajdonosok is csakhamar rájönnek, hogy a részjegy, nem más mint egy cifra papírlap, melyet még inakulatur papírnak sem lehet eladni. A fogyasztási szövetkezetek öldöklő munkáját magában városunkban is eléggé érezhetjük. Mert az a Mátészalka-vidéki fogyasztó közönség eddig a falusi szatócsboltból a mátészalkai kereskedő áruját vitte haza s igy végeredményében, a falujabeli szatócsának közvetítésével, a mi kereskedőink áruit fogyasztotta. Most azonban a szövetkezettől vesz drágábbat és rosszabbat s ez által a Üyürkyödönök lopni-valóját szaporítja. Vannak olyan szövetkezetek is, ahol sok az önérzet s nem engedik magukat át a »Hangyának«. De a sorsuk végeredményében ezeknek is ugyanaz, azzal a külömbséggel, hogy ezeket nem a »Hangya« látja el a sok haszontalansággal, hanem egyik-másik vigéc használja ki tudatlanságukat. Egy szomszéd vármegyei szövetkezetnél magam tapasztaltam ilyen esetet. Egy festékes utazó ajánlotta portékáját az üzletvezető urnák. Az üzletvezető kijelentette, hogy a festék nálunk tényleg keresett cikk, s rendelt is próbának minden színből 10—10 kgrt. A rendelést ilyen értelemben aláíratta a szemfüles utazó s küldetett nekik egy waggon rakomány festéket, melyben tényleg nem volt több 10—10 kgnál egy színből sem. Egy másik szövetkezet ugyan ilyen módon jutott 10.000 korona értékű teához s mindkettő röviddel ezután bezárta az üzletét. Szóval: a végük ugyanaz: a pártolók elvesztik pénzüket, a vásárlók rósz portékát kapnak dráMerengés. Nézek szobám ablakából A zajongó emberárra. Minden dolgom, minden munkám, Befejeztem immár mára. Nehány könyvet átböngésztem, Egyről, másról írogattam ts most nézem, mint sürögnek Az emberek itt alattam. Törik magukat a pénzért . . . Óh, Te hatalmas nagy Isten ! — Hiszen olyan nagyon sok pénz Biz az én zsebemben sincsen. —- Mégis, hogyha kitekintek A kis szobám ablakából, Alig bírok megmaradni Valami nagy boldogságtól. Elkalandozik ilyenkor Lelkem egy kicsiny szobába, Ahol talán egy kis leány Épp úgy, mint én : egymagába Szaporázza a betűket, Majd azután ablakábul Épp úgy, mint én a zajongó, Nyüzsgő emberárba bámul. Péuer Tibor. MÁTÉSZALKA gán, ellenben a felekezeti kérdés napirenden marad s állandóan veszélylyel fenyegeti az egyetértést s a békés fejlődés áldásait. A Gyiirky Ödönök s hasonló kaliberű tolvajok pedig Amerikából nézik az általuk ravaszul kieszelt terv, mint termi gyümölcsét napról-napra, s hogy mennyire hivatott ez a pokoli eszme egy egész ország gazdasági fejlődését lángba borítani! (—n —b.) HIRE — A „Kereskedők és Iparosok Kire“ választmánya ma, az az f. hó 20.-án este 8 órakor az egylet helyiségében ülést tart. Tárgysorozat: 1. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása. 2. Pénztári jelentés. 3. Üj tagok felvétele. 4. Indítványok és intézkedések. Az elnökség ez utón is felhívja a választmány tagjait, hogy a kitűzött ülésen pontosan és mennél számosabban jelenjenek meg. — Yivó-Vírseny. Amint körülbelül két hónap előtt megemlítettük, Róna Ármin budapesti fővárosi tanító, okleveles vivómester, vívó kurzust nyitott helyben, az állami polgári iskola tornatermében. Per tangentem említjük meg, hogy Róna az ország elsőnek elismert vívótermében, a Fodor-féle vívó teremben tanít Bpcsten. S noha nem vagyunk annyira szakemberek, hogy a szakszerűség szemüvegén át méltathatnók Róna szakképzettségét, annyit azonban, mint laikusok is konstatálhatunk, hogy mozdulatainak plasztikussága, a tartás impozáussága, az a biztos irányítás, s főleg módszerének könnyedsége, mely lehetővé tette, hogy egy pár 8—9 éves gyermektől kezdve a már megtett emberig mindenki szinte játszva tanulta el e szép testedző sport ügyes aktjaiban bámulatosan ügyes fogásait: hogy a feltüntetett eredmény elismerésre méltó. S méltó elismerés honorálta is e szinte hihetetlenül fiatal mester vállalkozását úgy helyben, mint vidéken, ahol egy pár családnál alkalma volt vivási és tanítási kitűnő módszerét bemutatni, melyre nézve vérbelis portsmennek az elragadtatás haugján emlékeztek meg. A befejező verseny előadás of. hó 7.-én lett megtartva nem éppen nagy számú közönség előtt, aminek a többek között az az egyik oka, hogy a dolog nem volt kellőleg publikálva. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a fiatal mester egyenes óhaja volt a reklám- szerű nagyhangú szétkürtölés kerülése.) De akik ott voltak, igaz műélvezetben részesültek. A versenyben a következők vettek részt: Balog Arthur, Fii lep József, Kom lóssy Károly, Róth Miksa, Schreiber Ferenc, Tóth Bálint, és Weisz Ernő. A verseny a következő eredménnyel, végződött: Első Weisz Ernő. Második, holt versenyben Fülep, Komlóssy, Róth, Schreibt* : Szász József. (1) Csikorgó hideg az idő. Fagyos szél száguld végig az utcákon, útközben fel-felkap egy csomó friss havat, s visítva rohan vele tovább. Ember alig jár, még a sarki kávéházban is kevesen vannak. Odaben pedig jó meleg idő lehet: nagyon homályosak nagy ablakai. A szélső ablak kerek asztalánál közös hadseregbeli kapitány ül. Jól ismerik a városban : Komorovcsák Jánosnak hívták. Kemény tekintetű, széles vállu férfi. Nagy fekete bajuszának egyik ága ég felé meredez, a másik föld felé kívánkozik. Azon a helyen ül esztendők óta minden délután. Jaj annak, aki helyét elfoglalja s különösen jaj a pincérnek, aki elfoglalni hagyja. Valami tiz esztendő előtt egy szerencsétlen vászonban utazó ügynök ült a helyére, a min olyan nagy indulatba jött a kapitány ur, hogy a vékony dongáju legényt irgalmatlanul kilóditotta a kávéházból, a pincért pedig néhány pofon kíséretében utána küldötte. Se betegség, se vihar nem tudta visszatartani a kávéházból. Megivott rendesen négy üveg sört, elszitt két Virginiát s nagy füstfelhőket eregetve, kinézett az utcára. Mit néz, mit vigyáz: jól tudja a garnizon legénysége. Nem is menne arrafelé Dárius kincséért se. Még ha irtja arra is vinné, inkább elkerül a hatodik utcába, sem hogy az »ezred rémével« bér, kik ismét vívtak a 2. és 3. díjért. Második lett Komlóssy. Harmadik Fü 1 e p, mig Schreibe r a versenyt föladta. A szép vivás diját (ezüstérem) Róth Miksa nyerte el. Weisz Ernő higgadtságával s gyors riposte-jaival tűnt ki. Komlóssy vehemens támadásaival vált veszélyessé ellenfeleire. Fülep elővágásaival és ügyes támadásaival szerezte meg a győzelmet. Róth szép testtartásával s finom mozdulataival gyönyörködtette a közönséget. Schreiber szúrásaival jutott nagy fölényre. Balog s Tóth szépen megállták helyüket, melylyel tanúságot tettek a vívásban elért szép haladásukról. A jury tisztet a mesterrel élén Berger Endre, Dr. Bródy Sándor, Elek Alajos és Róna Sándor közmegelégedései teljesítették. Verseny közben a gyerekek mutatták meg a közönség élénk tetszése inellett, hogy mily ügyesen kezelik a vitőrt. A gyerekek közül különösen kiváltak R osen berg Endre, Dőri Sándor s Rosenberg Elemér, kik szép mozgásaikkal tapsra ragadták a közönséget. A verseny végén a mester Róna Sándor úrral minta iskolát majd ossant mutatott be. A mester s a győzteseket este a fehér asztalnál számos felköszöntőkben ünnepelték. — A nyiriHeggyesi izraelita hitközség pap-válsága. Szatmárvmegye közigazgatási bizottsága múlt hó 9.-én tartott gyűlésén érdekes ügygyei foglalkozott. A nyirmegyesi izr. hitközség ugyanis Jungreisz Jakab, már megválasztott rabbiját rabbijául elismerni nem akarta és az ottani hitközség elflöke, neki ki sem adta a régebbi rabbik által annak idején vezetett anyakönyveket sem. A rabbi ez ellen a közigazgatási bizottsághoz felebbezett és ez múlt havi ülésen úgy határozott, hogy a kérdésben nem dönt addig, mig az izr. központi iroda el nem intézi a választás ellen annak idején beadott felebbezéseket. Mig az iratok egyik hatóságtól a másikhoz vándoroltak a nyirmegyesi hivek egy nagy része radikálisan végére járt az ügynek. Megválasztott a felebbezése elintézése és a közigazgatási hatóság intézkedésének bevárása nélkül egy uj rabit Katz Antal rabbi személyében és azt, mint megírtuk, a múlt heteken nagy ünnepélyességgel be is iktatta hivatalába. A közigazgatási bizottság fenti halasztó határozatát az érdekelt Jungreisz Jakab rabbi annak idején megfelebbezte a miniszterhez és e tárgyban tegnap érkezett le a megyéhez a miniszter döntése, mely szerint Jungreisz, véglegesen megválasztott lelkipásztora a nyirmegyesi hitközségnek miért is elrendeli, hogy az ott levő anyakönyvek, neki mint rabbi anyakönyvvezetőnek kiadandók. A helyzet tehát az, hogy a nyirmegyesi hitközségnek ma van két megválasztott rabbija, egyik már be is van iktatva, a másik a iörvényes alapon állva igényeli magának hivatalálkozzék. így nevezték magok között Komorovcsák kapitányt mert nevét rendesen kimondani három esztendő alatt se tanulták meg. Miért'féltek, miért rettegtek tőle, erről száz meg száz történetet beszélnek. Talán nem is igaz valamenyi. Minden beszédnek azonban az volt a veleje, hogy Komorovcsák kapitány gonosz lélek, aki üldözi, sanyargatja az embereket. Most negyedik üveg sörét itta már ki második Virginiáját is majdnem egészen elszívta. Vizsla szemekkel tekintett ki az utcára, de nagy bosszúságára egy lelket se látott. Haragjában az időt átkozta s szidta a katonákat, akik még az időtől is megijednek. Éppen fizetni készült, mikor a sarkon egy hórihorgas baka alakja tűnt fel. Fejét vállai közé húzta, kezét szellős köpönyege zsebébe mélyesztette. A kapitány rögtön felismerte; — Hisz ez Ollós Géza, a professzor ur — dörmögte — ugyan mit keres ez ilyenkor az utcán ? Ollós Géza végzett tanár volt és önkéntes Komorovcsák kapitány századánál. Valahonnan az Alföldről került a horvát fővárosba, ahol akkor az ezred feküdt s ahol egy lelket se ismert. A kapitány nem szerette az úri katonát: az önkéntest. Ollós Gézát pedig valósággal gyűlölte. Miért? Ennek csak ő a megmondhatója. A mint a szeme elé került, úgy pocsékra szidta, hogy sokszor alig ismert magára. Az önkéntes gyanútlanul közeledett az ablak Az ezred réme.
