Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-07-23 / 16. szám
berhalál nélkül: most egy jóravaló fejbekollintás nélkül mennek meg s legfeljebb egy-egy pofont hall elcsattani az ember. Bezzeg nem szól a kesergő nóta a »Felhágó«-ban s nem hangzik a stereotip mondás : a fejét üsd, hogy meg ne sántuljon! A mostani nagyvásáron a napi krónikás semmi feljegyzésre méltót sem talált a fejbeverések irányában. A csendőrök lassú tempóban mérték végig a nyüzsgő vásárterület utait — nem akadt tennivaló. Egy-ket pofon úgy látszik nem ok a beavatkozásra. Így múlik el a világi dicsőség! Hát hiszen igy van ez jól. — Állomás bővítés. Rontják-bontják a csak nem rég felépített állomási épületet, amire el lehet mondani : amit megtehettél volna ma, miért halasztottad holnapra ?! Merjük állítani,hogy ha nem is szabály, de szokásellenes, hogy a mindenért felelős vasúti főnök, ne lakjék az állomás épületben. Sem az ügyek menetére, sem a közönség igényeire nem előnyös az ilyes. De hát a vasúti intézőség bölcsei a bure- aukban úgy találták jónak az uj állomás emelésekor, hogy egyelőre ne lakjék főnök az állomáson, mert pizbe kerül a mulatság. Ezt pediglen nem szívesen prédálják vasútiak, mig nem parancsolnak rájuk, ügy látszik, ez az eshetőség állott be utólagosan, immár tényleges valósággá válván az állomási épületnek emeletre való kiegészítése, hogy a főnöknek ott lakása lehessen. — btrájkoíó lovak. Különös látvány tárult hétfőn, a nagyvásár vége felé a szemlélő elé a Felhágó előtti téren. Három ember teljes gőzerővel tolta egy kocsinak a hátulyát, amelybe két ugyancsak jól megtermett, izmos pejkó volt fogva. De hiába volt minden tessékelletés, noszogatás, csápolás, riasztás, még ostor csapasok özöne is, a két ló állotta rendületlenül a különös situatiót. Egy eleven észjárású tanonc sietett hamar apostrofálni a helyzet komikumát: ezek a lovak biztosan stráj- kolnak!! — Üdvös njitás a vasuíoa. Az állam vasutak igazgatósaga rendeletileg megtiltotta a vonatokon bármely .fülkének bezárását, melyre az utasok igényt tartanak. A fülke bezárásáért beadott panaszok a legkíméletlenebb elintézést fogják nyerni. Hát a sok vasúti potyajegy elvonását az arra éppen nem szoruló nagyuraktól mikor rendeli el — a bölcs igazgatóság, recte: a legfőbb vasúti hatalom. — Lovas csendőrséget kap Mátészalka a közel jövőben. Noha el kell ismernünk, hogy csendőreink kellő buzgalmat és erélyt fejtettek ki hivatásuk körében, még is tagadhatatlan tény, hogy a hepehupás sülyedő homokban nehéz volt a járás-kelés, s igy a kellő gyorsaságot nem mindig fejthették ki. Ezen lesz hivatva segítni a lovas csendőrség, melyet mint a közbiztonság terén tett haladás egy nagy horderejű momentumát szívesen registráltunk, ha jó előre is. — Metamorfózis. Ami derék vasutasaink egy rövid idő óta némi átalakuláson mentek át — ruházat tekintetében. A nyak alatt a galléron egy eddig nem ismert jelvény ékeskedik: szárnyas kerék, jelképéül a repülő gyorsaságnak. Szó sincs róla: a vicivonalaknak feltérne egy kis ösztönző momentum az unalmasságot ölő gyorsaságot illetőleg. Nem lehessen tudni, hátha még hatással lesz a nyakdiszitő jelvény e tekintetben is. — Vigyázatlanság. Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt f. hó 21-én. Keller István és Földes Pál tanuló gyermekeknek véletlenül egy revolver jutott a kezük közé s addig játszogattak vele, míg a revolver elsült és a golyó a Keller István tenyerebe fúródott. Szerencsére a gyors orvosi segély elejet vette minden nagyobb complicátióriak. — Próbabál. Szántó Márton városunkban előnyösen ismert táncmester aug. elsején tartja meg a szokásos próbabált a Hungária tánctermében. A próbabá! délután fel 6-kor kezdődik, mikor a tanítványok a >Polonais«-t mutatják be. Ezután alapgyakorlatok következnek, végül a »Tavasz Ébredése« csengő balletre, »Rózsa ballet«-re »Diaboló boszton«, ra kerül a sor. A felnőttek a »Rákóci Körmagyar«-t is be fogják mutatni. — Halálozás. Erdős Gusztáv, néhány éven át a helybeli gyártelepi mezőgazdaságnak volt intézője, e hó 19.-én Budapesten, a hova műtét céljából vitték, váratlanul 57 éves korában elhunyt. Sokan ismerték a derék joviális, magyaros külsejű és modorú embert. Halálhíre bizonyára sokakat fájóan fog érinteni. — Hymen. F ü 1 e p József helybeli csendőrőrs- vezető a napokban jegyet váltott Mangu Erzsikével, a helybeli állami óvoda vezetőnőjével. 3. oldal. _________ MÁ TÉSZALKA — Borkereskedők és bortermelők figyelmébe 1 Az uj bortörvény XLVll. t.-c. 14. §-a értelmében minden bortermelő, borkereskedő szállodás, vendéglős, füszerkereskedö, szóval mindenki, aki bortermeléssel és e/árusitássa! foglalkozik, 1909. év julius hó 1.-től borqyilvdqlarlási könyvet köteles vezetni. Ezen bornyilvántartási könyvek hiteles előírás szerint, kitűnő minőségű papíron nyomva, tartós kötésben kaphatók feltűnő olcsó áronlapunk kiadóhivatalában Weisz Antal könyvke, reskedésében. Közgazdaság. — Az országos vásár. — A f. hó 19.-én megtartott országos vásár nem a legélénkebben látogatott volt. Ez abban leli magyarázatát, hogy a vásár a legnagyobb dologidőre esett, amikor hozzá még a pénz is fogytán. Általában véve a vásárnak »kin ál at« jellege volt. Szarvasmarhát azonban egyhamar nem látni olyan tömegben, mint a mostani vásáron. Tejelő tehén úgyszólván nem volt, de vágni való jószág annál több. Ezek között la qualitásu talán 10 drb. sem volt látható; az átlag súlya drb.-ónként 3-4 Ve mm. között váltakozott. Ami valamire való volt, azt egy nyíregyházai mészáros vásárolta össze. Bpestre vagy külföldre nem történt vásárlás. A legprímább szarvasmarháért 69 fillért fizettek, a szokásos 10u/o levonásával. A többi potom áron kelt el; kisebb mészárosok és kisebb kereskekők vették ezeket s átlagban 32—40 koronába került ezek mázsája. (Miért hát olyan drága a marhahús ?A szerk.) A felhajtás fele nem cserélt gazdát; azokat szépen visz- szahajtották. Terményben alig volt forgalom. Régi nincs már, uj termény pedig csak most kerül majd cséplés alá. A vásári bódékban, sátrakban s rögtönzött földszintes elárusító helyeken is inkább kínáltak, vevő azonban vajmi kevés volt. Még a hajóhinta és a vásári látványosságok is rezisztáltak. Élénkség inkább a korcsmákban uralkodott. Ott mégis csak akad mindig egy kis »kereslet« is. A szokott nagyvásári tempókban most is volt része a járókelőknek. Régi s elég rósz szokás szerint a házak előtt egy sor alkalmi bódé épül. A különben sem széles utca mindkét oldala tele van alkalmi elárusító helyekkel és ezen az agyonszü- kitett helyen lesz lebonyolítva a kocsi s gyalogforgalom. Különös csoda, hogy ilyen helyen tömeges szerencsétlenségek nem esnek. Ha ezek az elárusító helyek szép sorban a gyárig lenyúlnának, akkor is elérnék az elárusítók a mostani eredményt s az életveszélyes tolongás is megszűnnék. A vásárban járó szemének és fülének ugyan elég dolgot adott, hogy magát az elgázolás ellen védje, mégis szembetűnt a koldusok tömege, a mint egyik szalmán fetrengve idétlen lábszáraival, a másik egy talicskában kifelé fordított végtagokkal, a harmadik borzalmas vakságával appeílált alamizsnáért, az emberi könyörületességre. Ezen szerencsétlenek irtóztatóbbnál-irtóztatóbb látványt nyújtottak, s olyan figyelmeztetést is hallottam egy éltesebb uriasszony láthatóan menyecske leányához intézve: »Fiam, az istenért, arra ne nézz, mert . . .!« De akinek az ilyesmitől nincs is mit tartania, az is rosszul lehet ezektől a borzasztó látványosságoktól. Volna mód ezek megszüntetésére. Különben vezető helyen is e körbe eső kérdéssel foglalkozunk. Tartsa el minden község a maga szegényét. Hiszen mire való a községi szegény-alap, ha nem arra, hogy ezeket a nyilván munkaképtelen s zerencsétlen nyomorékokat legyen miből eltartani ? A humanizmus is megköveteli, hogy megóvjuk az emberiségnek e páriáit attól, hogy piacra kelljen vinniük nyomorék bénaságukat — egy darab száraz kenyérért. Meg kell még említenünk, hogy nem volt hiány a kisebb szerű vásári verekedésekben s a vásári tolvajokban sem. Talán a csendőrségnek jó volna a most produkáltnál éberebb őrködést kifejteni a jövőben! Nem volt hiány a vásározó cigányokban sem. Persze ezek szolgáltatják a legnagyobb tolvaj anyagot. Mi keresni valója van minden országos vásáron egy csomó idegen cigánynak ? Ki kellene állítani az összes szomszédos községekből ide vezető utakra vásár és a vásár előtti napon két- két csendőrt, hogy ezek útját állják minden cigány-karavánnak. S ha ezt a metódust követné a kóborcigányokkal szemben állandóan minden község, úgy azt hisszük: nem volna többé cigány-kérdés s többé soha se adódhatnék elő még egy dánosi eset. Termény árak. Árak minőség szerint: Búza uj 13'20 —•— Zab —•— —•— Rozs uj 9.-----.— Árpa —•— —•— Teng eri 7-60 08'— 16. szám. A közönség köréből. — E rovat a közönség rendelkezésére áll, mért is a benn» közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. — Tekintetes Szerkesztő Ur! »Egy hitközségi tag« már szóvátette b. lapjában a kóser hús mizériáit. E hus-mizériákról szóló cikksorozatot akarom felújítani, mert r,em tudom elképzelni máskép ezen állapotok szanálását, csak úgy, ha ez a téma napirenden marad, s ha minden alkalommal irgalmatlanul lerántjuk a leplet arról a frivol játékról, amely a fogyasztók zsebére van alapítva. Mert hallatlan dolog az, a mikor egy hitközség szeretettel melenget a keblén egy mészárost, a hitközségi adókból készséggel fedezi még a mészárszék ablak-festési költségeit is, ingyen ad helyiséget neki s minden kérésre készséggel üríti ki bugyellárisát s ennek dacára, a legtulzottabb húsárak mellett sem kapni húst! A protekció pedig dühöng! Akinek az orra nem tetszik mészáros uraméknak, azt óraszámra várakoztatja s a végén haza küldi hús nélkül, vagy nagylelkűen hajlandó lábszárcsontot adni, hús helyett. Egy úriember a múltkoriban nagy társaság előtt becsületszavára jelentette, ki hogy 1 és fél hétig naponta elküldte emberét 5 órakor a mészárszékbe s hiába kért húst, ő nem kapott egy alkalommal sem, de végignézte amint egyik-másik privát bankár a legjobb falatot kapta ő előtte, s ő minden alkalommal 8 óráig vagy tovább várt s üres kézzel jött haza. Ilyen eset azonban mindennapos. S ennek az embernek szószólói vannak! Ezen szószólók pedig úgy látszik elég jól terrorizálnak, mert máskép rég kitették volna a mészáros ur szűrét! Nagyon csodáljuk azonban, hogy a hitközségi elöljáróság tagjai ezt a néhány terrorizálöt a fejükre nőni engedi. A hitközség elhatározta, hogy egy heti időt enged a mészárosnak, mely idő eltelte után követeli a szerződés betartását, hogy köteles az egész hitközség hus-szükségletét ellátni. Ha ez meg nem történnék, megfosztja az egyedelárusitás privilégiumától. S mi történt? Az, hogy hús nem volt; any- nyira nem volt, hogy a főrabbi ur saját felelősségére megengedte Fiilep mészárosnak a kóser hús drusitúsát. S ezután össze ül az elöljáróság s a mészáros ur darabontjai kierőszakolták, hogy a történtek dacára minden a régiben maradjon. Az, hogy az elöljáróság ezzel ellentmondásba kerül önmagával és dezavuálja a saját papját: az sifli ; a fő, hogy drága barátjuk ismét uralkodhat monpolium szemétdombján! Arra nem gondoltak, hogy Fülep mészáros mindenfelé megüzente, hogy ő ezentúl 96 fillérért méri majd a húst. Minek takarítsunk mi meg kilónként 16 fillért! Legközelebb névszerlat felsorolom ezen urak neveit, kik nem képesek arra a tiszta piedeszidlra emelkedni, melyre a hitközségi tagok bizalma őket emelni óhajtotta, Akkor talán belátják, hogy aki nem képes betölteni egy ilyen tiszteletbeli állást, az üljön — a székén odahaza, s ne vállalkozzék erre, mert az ilyen működés árt a hitközségnek, mint testületnek, a hitközség minden egyes tagjának, sőt magának a községnek is. A hitközség a csempészés által, melyek ezen állapotok kényszerítő hatása alatt napirenden vannak, jelentékeny gabella jövedelemtől esik el, is a község sem kapja igy meg azt a husfogyasztási adót, mely a tényleg elfogyasztott húsnak megfelel. Szóval a községi elöljáróság és igy a köz- igazgatás helyi képviselői saját érdekükben kell, hogy beleavatkozzanak ebbe a dologba, mert az állapot tűrhetetlen, s a mellett a sírásig nevetséges. Bátor vagyok azonban a főrabbi úrhoz is fordulni ez ügyben! Én olyan embernek ismerem főrabbi urat, aki tisztán lát ebben a dologban, s igy nem teheti ki magát annak, hogy azok a hívei, akik, ha kóserságról van szó, nem ijednek visz- sza az anyagi áldozatoktól, az éhezés vagy a jól- lakás közt választva, mégis csak tréfli háztartást vezessenek. Fötisztelendöséged sokkal nagyobb tekintélynek Örvend, semhogy ilyen irányú interveniálása a kellő eredményt meg ne hozza. Sőt nem habozom annak a kijelentésével sem, hogy amennyiben főtisztelendő ur ezt a dolgot nem akarná bolygatni, én — aki különben tréfli konyha vezetésével még gondolatban sem foglalkozom — a hitközségi elöljárókra hárítom "az obligót, ha tréfli húst hozatok. Mert koplalni nem fogok, még ha a mészáros ur úgy akarja is! Szintét} egy hitközségi tag.
