Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-07-16 / 15. szám
2. oldat. IS. szám. terhelt községet még egy teljesen felesleges és nélkülözhető iskola költségeivel terhelni, mikor, mint mondtuk, elemi iskolánk három is van, de községházánk, járdánk, jó világításunk, kórházunk, szatmári-uti vasúti megállóhelyünk, telefonunk, a vasúti állomáshoz vivő közeli egyenes ittunk, kellően felszerelt tüzőr- scgiink, hirdetési táblánk, rendőrségünk egy csepp sincs ?! Mi hívei vagyunk föltétlenül az állami népnevelésnek, de az állami elemi itt ma kulturpolitikailag sem indokolt. Tessék az állami iskolák felállítását ott „erőszakolni“, ahol az a magyarosítás céljából szükséges: a nemzetiségi vidékeken, de Mátészalkán, addig mig a copfos vallás erkölcsi alapon nyugszik az állam pedagógiája és kultúrpolitikája, ez merőben fölösleges. Azért mert egy-ket keresztény úri család nem tartja „arra való“-nak a saját íclekezeti iskoláját, a zsidó elemibe pedig derogál a gyerekeit iskoláztatni, a mi vagyontalan községünkkel, mely mint rámutattunk, sokkal égetőbb szükségeket szenved, néhány tízezer koronás felesleges adó- ságot nem csináltathatunk. A cine-végi és nagy-végi földhordó helyek eladása és a Bábel István községi ingatlan eladása iránti kérelmére vonatkozóan határozni, minősített többségre lévén szükség, nem lehetett. A tárgysorozat e két pontjánál tehát megelégedtek azzal, hogy megtekintették az eladásra kerülendő földhordó helyek térképét, mely a Puskás Lajos ügyes munkája s tudomásul vették a Csizmadia Zsigmond tiltakozázását, melylyel a Bábel-féle ké- ielem ellen fordult, lévén —véleménye szerint — a gazdaközönségnek a kérdéses területre nagy szüksége. A polgári iskolai igazgatóság felszerelések iránti kérvénye szintén nagyobb vita tárgya volt. Kincses István túlzottnak tartotta a követeléseket, mert szerinte semmi szükség sincs arra, hogy egy jó akta szekrényt a város csak azért cserélyen ki, mert az az igazgatói szoba többi butrához nem stilszerü. A park locsolását pedig kézi fecskendővel is el lehet végezni. Veres István szintén ily értelemben szólal fel. Pelhozza, hogy a város már a legvégső határig elment a polgári iskolával szemben. Egyszer már be kell telnie a felszerelés-kérések mértékének. Különösen a kért szőllő-permetezőt kifogásolja. A kissé parázs vita után végre úgy határozott a képviselő testület, (az Almer Béla indítványára) hogy a polgári iskola igazgatóságának kérését teljesiti, mert ezzel honorálni óhajtja az igazgatóságnak a tanfelügyelő nevében is tett amaz Ígéretét, mely szerint a községet ezen túl egyetlen fillér fentartási költség se fogja terhelni. Hangsúlyozni kívánta továbbá a képviselő-testület azt is, hogy ez a legutolsó kérelem, melyet teljesített, mert a polgári iskola ez ideig a községnek 70000 koronájába került. A mi véleményünk az, hogy ha a polgári iskola még mindég áldozatot kíván a községtől, lévén iskoláról — és pedig egy minta-iskoláról — szó, ezt nem szabad sajnálni. Viszont azonban a polgári iskola igazgatósága is szabja a város anyagi helyzetéhez igényeit és legyen kész egy kis szívességre a polgárság iránt, melynek nehezen keresett filléreiből táplálkozik. Szeretjük hinni, hogy ez a kis „revánzs“ meg is van s ezzel csak fokozni fogja a polgárságnak az igazgatóság működése iránti elismerését és az iskola iránt végre felébreszteni sikerült érdeklődését, sőt szinpáti- áját is. Az á 11 at-hu 11 a-égető kemence megvételét a törvényhatósági bizottság, a Szálkái Sándor felebbezése folytán elrendelte, megváltoztatását a törvényhatósági határozat azzal indokolta, ________M Á TjS Z A LKA___________ ho gy a vételár a községet nem terheli, mert 2400 kort. e célra a földmivelési kormány, a hiányzó 100 kort. pedig Weisz Miklós Ígérte meg. R o h a y Gyula előadói javaslatában mindezek dacára — nézetünk szerint is teljesen indokoltan — a törvényhatóság határozat megappellálása mellett foglalt állást, mert az »igéret«-ekre nincs mit adni; (Milyen kormány- és ember-ismerő ez a főjegyző!) hiszen a mai politikai viszonyok között igen valószínű, hogy mire annak a »kilátásba helyezette 2400 kor.-nak a kiutalására kerül a sor, a mai földmivelésügyi kormánynak más lesz az élén, akit elődjének »kilátásba helyezései« nem köteleznek. T á r k á n y i Lajos is fellebezni kíván s a fellebezésben kidomborítani óhajtja azt is, hogy a község azzal még »nincs kint a vizbőU, ha a hullaégető nem kerül pénzébe, mert ha hullaégetőnk lesz, úgy annak használata kötelezővé válik, ami pedig tetemes kiadásokkal jár, mert a 14 m. mázsás hulla-égető szállítása nehéz és sokba is kerül, azonkívül egy hulla elégetése 5—-6 kor. áru tüzelő anyagot igényel és a hullaégetőt csak szakértő gépész kezelheti. A közgyűlés e felszólalások értelmében a fellebbezés beadását egyhangúlag elhatározta. A napirendre tűzött négy illetőségi kérdésben a képviselő testület úgy határozott, hogy akinek csak lehet, nem ismeri el az illetőségét. Ezt az általános elvi határozatot az magyarázza meg, hogy boldog-boldogtalan, a községi szegény-alap s a városunkban működő jótékonysági egyesületek kasszájára spekulálva, a nyakunkba varrja magát. Ennek aztán az a következménye, hogy idevaló szegényeink megrövidítésével, más községbeli szegényeket segélyezünk, akik se ingünk, se gallérunk. Tartsa el minden község a maga szegényeit. Igen helyesen tennék az illetékes körök, ha a letelepedési engedélyek megadásánál is fenti elv intencióinak megfelelően járjanak el sprecízebb gondossággal néznének utána, vajon az itt letelepedni óhajtó képes-e magát a község megterhelése nélkül eltartani. Lengyel Sándor segélyezési kérelmére a közgyűlés 20 kor. kiutalását rendelte el, mely a somogyai elöljárósághoz lesz átküldendő, hogy ezen összeget a Lengyel részére szükséges mü- kéz berzerzésére fordítsa. Utoljára hagytuk a napirend pontozatai közül, a G a r g y a István kérelmének tárgyalását, mely kérelemben egy vásáros-bódé felállításának engedélyezése végett fordult a képviselő-testülethez, mely a kívánt engedélyt, a szokott kikötések és jogfenttartások mellett, minden vita nélkül meg is adta. Mindössze T á r k á n y i Lajos jegyezte meg,egészen okosan, hogy nem engedné a vásártéren azt a sok piszkot. A vasárnapi közgyűlésnek ez az egyet- lén határozata, amely a mi ízlésünkkel s községi politikánkkal nem egyezik. Mi teljesen a Tárkányi Lajos nézetét osztjuk. Semmi értelme nincs annak, hogy egy csúnya bódéval több éktelenitse a város legforgalmasabb utcáját. Nagyon mucsai s mivel sem indokolható kalibák azok a vásári bódék, amelyek végeredményében jóval többet ártanak a kereskedőknek, mint amennyi haszon háramlik belőlük. Nem is beszélve arról, hogy a bódé-közök néha a legbecstelenebb orgiák tanyái, csak arra hívjuk fel a közigazgatási hatóságunk figyelmét, hogy a városi bódék köze valóságos Cséri-pöce-gödrök, hová a környékbeli lakosság a szemetét hordja össze s oda vonul vissza állandóan önmagának guggoló szobraként — zárt ülésre. Hogy nyáron ez mennyire felel meg a közegészségügyi törvény intencióinak, — ezen a közegészség- ügy hivatott őrei rágódhatnának egy kissé ! Nem szaporítani, de sorra le kellene rombolni azokat á tüz-fészek bódékat s parcellázni az üresen marad területeket,“hogy hadd épüljön ki a Vasut-utca a másik oldalon is. Aki vásárolni akar, az jöjjön be a városba s menjen el a szokott, neki tetsző üzletbe, ahol rendesebben kiszolgálják. Különben is csak a rőfös-áru kereskedők bódéznak, holott épp úgy eladnák a kihurcolkodás fáradtságát és költségét bespórolva üzletekben is mind azt, amit a bódékban eladnak, sőt ellopnak tőlük. Talán azt se lesz felesleges elmondanunk, hogy évenként hatszor valóságos lutrit játszik minden bódézó kereskedő az e- xisztenciájával, mert hat éjjelen át portékájának szine-java s nagyrésze a betörésre nagyon alkalmas s merőben tűzveszélyes fabódékban hál. Hiszen aki ösmeri a tűz terjedésének fizikai törvényét, az előtt pillanatra se lesz kétséges, hogy azok az össze szorított s egymás hátára épített bódék sorra égnek, ha egy kigyulad. Ezt a kárt pedig a biztositó se fizeti meg, mert ő a biztosítást a vas-ajtós, kőből épült, cserép- vagy pléh fedeles házban őrzött árukra vállalta el. Ha azok a bódék nem lennének, nemcsak a bódézó kereskedők nem károsulnának, de a többi kereskedők is nyernének, mert az a vevő bejönne a városba, végigmenve az utcán, megállana a kirakatok előtt, bevésődnék a vendéglőbe, a vaskereskedésbe, divatáruüzletbe a gyógyszertárba, a cukrászdába s igy tovább, holott a vásár-téren megveszi a maga eredetileg szükségelt rőfös áruját s fordul haza, a nélkül, hogy a városba bejött volna. Ha már a vásáros bódékról van szó, meg kell említenünk még valamit. Két évvel ez előtt a képviselő-testület kimondta, hogy azok a bódé tulajdonosok, akiknek ma már kereskedői üzletük nincs, kötelesek a bódéjukat lerombolni, vagy nyílt üzlettel biró kereskedőnek átadni. Ez a két ebes határozat még máig sincs végre hajtva! Szeretnők tudni: kinek a vétkes mulasztása mián szenved halasztást ennek a közgyűlési határozatnak az érvényesítése? Ha a képviselő-testület határozatai ilyen erélyes és ilyen lelkiismeretes végrehajtásban részesülnek, akkor akár az önálló jegybank felállítását is elrendelhetjük. Ugyanannyi foganata lesz, mint ennek a két éves rendelkezésnek. Különös dolog, hogy privát szorgalomból eszközlött rendészkedésre mindig van emberünk, de a község képviselő-testületének határozata csak írott malaszt marad. Ezt nem vagyunk hajlandók s nem is fogjuk eltűrni, hanem irgalmatlanul ráfogunk mutatni a kötelességét nem teljesítő, erélytelen vagy pláne hanyag hivatali közegekre. Ennek a szóban levő községi határozatnak a megvalósítására pedig ugyancsak szükség volna, mert kereskedőink kétszeres kárt szenvednek a bér-bódék folytán. Azon bódé-tulajdonosok u. i., akik ma már nem kereskedők, idegen kereskedőknek adják bérbe a vásárokra bódéikat. Ez az idegen kereskedő pedig csak arra ügyel, hogy mennél több pénzzel utazzék haza — s éppenséggel nem feszélyezvén őt cégük reputációja — a vevőközönségnek a leg-
