Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-11-26 / 34. szám
Mátészalka, 1909. I. éví. U. szám. Bwemfcer U 2é. társadalmi hetilap. r ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Rgésa évre — — — — — — — * korona. FtSévre — — — — — — «— 4 korona. JsefyadévT» — — — — — — — 2 koron*. hóra — — — — — — — 1 korén*Egy szánt ára 20 fillér. Felelős snerkcsztő: Br. VíZSeLIl HAHÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEiSZ ANTAL nyomdája (Va&út-utea). A k>rdeté*i díjak dóra fuelendők.. 5áaasaa?.naw;ga,w» >" ~n- i~~ssisSmrm*B,,-Sm .»»■■■a■ - mm ii.iftjitt^.-gOTaattaBaM'.aiesrTOB’ A mai diák. Szentgotthárdon, az állami gymnázium hetedikes diákjai a múltkoriban sztrájkba állottak. Két tanáruk bánásmódját sérelmesnek találták és elhatározták, hogy ameddig a két tanártól „nem vonják meg a tanítást“, addig nem járnak az iskolába. Nem ismerjük a diákok ügyét és igy nem is szólhatunk róla. Az esetből mégis a modern középiskolai diákok legszebben jkije- gecesedett példánya emelkedik ki és ennyiben érdekes, a mi számunkra is. A sztrájkoló diák nem a földből nőtt ki. Évtizedek növelték, fejlesztették, erősítették. Most szemközt állunk vele, mint uj jelenséggel. Vessünk eg) pillantást negyedszázaddal visszafelé! Az iskolába. Ott, ahol még a tanár és diák között való viszony : merev, kegyetlenül katonás. A tanár az iskola Istene. Még a nyolcadikosokat is lehuzatja a pedelussal. A tanítási módja, fegyelmi eljárása ellen nincs apelláta, a szava és cselekedete elé nem állítanak korlátot. A tanár szent és sérthetetlen. Rettegés kiséri. Szavára esküszik a diák. Beavatkozik a diák magánügyeibe is. Az utcán is remegő tisztelet kiséri. A diakfius családokban akkora a becsülete, [akár egy apának. Ez huszonöt éve, hogy igy volt. A mull. generációján meg lehet érezni ezt: apáink tisztességtudó, fegyelmezett eszü, jó modorú emberek, ha konservativer is. Ma? Ma a tanár senki! Pajtáskodnak vele a fiuk.. A diákkal szépen kell beszélni és ha vége az iskolaévnek, talán meg előbb is. köszönt ő. Fegyelem, büntetés, nevelés: minderről szó sincs. Egy esztendőt együtt kell tölteni. Hát nagy kinnal kihúzzak. A diák tudja, ha lematurált, talán nagyobb ur a profesz- szornál. A szavát kineveti. A legtöbb diák nevet azon, ha azt állítják előtte, hogy Kazincy Ferenc nagy költő és Hugó Károly nagy drámairó. A tanár szavát mégis korrigálja, újságba téteti, fölebbezi (ha a papája tekintélyes férfiú) az igazgatóhoz. A mai fiatalság neveletlen, modort&lan, fegyelmezetlen eszü. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Újabb adat. Régen nem ismerték: az öngyilkos diákot. Amikor először megjelent, veszett riadalmat keltett. Azóta rovatot lehetne nyitni a számukra. Ez is typus. Vagy, másik : a tanár ellen tüntető. Régen voltak diákcsinyek, a tüntető diák azonban komoly, érett és megfontolt szociális tény. Aki nagyon is érett. Gőgös, tudálcos. és követelő. Emberi jogait, komoly, ha nagy- képpel is, követeli. Kritizálja a professzorát. Hiba ez ? Ha igen, kié ? A diák lett rosz- szabb ? Züllünk, züllünk ? Vagy a profesz- szor kontingens silányabb ? Az bizonyos, hogy a mai diákok és tanárok között nincs, meg az a nagy szellemi különbség, ami régen. A tanárok nem olyan mélységes tudásnak, mint apáink idejében. De a irtai diákok százszorta műveltebbek, mint apáink idejében. Ez azonoan ittjés igy nem jelent semmit. A modern diák jelenségének egyéb az oka. Hallgassák meg, hogyan beszélgetnek öreg emberek fiatalokról. Hogy mennyit tudnak a gyerekek. Tizenkilenc esztendős korukban újságot írnak és húsz. éves korukban megjelenik a könyvük, vagy adják a darabjukat. Komoly és nívós dolgokat eszelnek ki. „Az ember elcsodálkozik, hogy tudhat ilyen gyerkőc annyit!“ Röviden minden diák túlérett. És ez. döngeti & középiskolás rendszert, amely mar elavult. Lehet, a mindig nehezebbé váló megélhetési viszonyok, lehet a „fejlődés“ teszik, de tény, hogy a mai húszéves nagyot különbözik a negyedszazaddal ezelőtt élt huszesztendösiől. Érettebb, józanabb, müA kalikó-estély. A József főherceg szanatórium egyesület batyubdlja. A fény és pompa kifejtése eszébe juttatja a sociologusnak az árnyat, a gunyhót, a nyomorúságot. Éppen azért a sociologus bizonyos resig- natioval vesz részt minden olyan mulatságon, a hol a fény és pompa fölösleges és csillogó megnyilatkozásait látja. Mert miért is van az, hogy egyeseknek a luxus oly fölösleges kiadásaira is jut a téli drágaság idején, mig a szegény emberek vityillóinak ajtaján befütyül a szél és rémes meséket beszél a földi igazságról, mely —■ csak az égben van meg ? ! A József főherceg szanatórium egyesülete helyi bizottságának folyó hó 20.-án meg tartott Kalikó-batyubálján másmilyen tapasztalatokat szerzettünk. Mert hiszen más az, ha valaki jó kedélyét, fölösleges pénzét arra használja fel, hogy segitsen velők azon embertársain, kik azzal a tudattal járnak-kelnek köztünk, hogy egy pár évük van még hátra ebből a rongyos életből és azután következik a vég, Nirvana, vagy Elyseum, — ki tudnáazt megmondani ? . . . Bizonyság csak egy, az, t. i. hogy a szegény tüdőbetegek közül — mert hiszen azokról van szó — akik gazdagok, meg tudják egy-két évvel hosszabbítani életüket, de akik közöttük szegények, azoknak még nyomorúságos életűknek mindennapi kenyerével is vesződniök kell. Ezeken a szegény tüdőbetegeken akar segíteni a József főherceg szanatórium egylet. Bocsánat az elkalandozásért 1 Mindezt azért teszem, hogy nagyon ki akarom dicsérni az egyesület elnökét, Dr. Fúrnék Lászlónét és vezetőségét és ezt hogyan tehetném szebben, mintha rámutatok arra, hogy nemcsak a mulatni-vágyás vezette őket, hanem igenis, nagyon átértették az egyesület nemes, humános célját, midőn a mulatságba belevitték az egyszerűséget. Ott vau mindjárt a kosztüm-kérdés. A meghívóra is ki volt mintázva az egyszerű kékalap, fehér pettyekkel. Snem hiába >a Szép,*, a művészet fogalma, nem hiába halad minden az egyszerűség, a természetesség felé, a hölgyek az egy szerű kék, fehér pettyes kosztümben oly elragadjak voltak, hogy a gyönyörűség bizsergése szállta meg a férfiak lelkét. Eltekintve a mese-asztaltól, hol a különféle pástétomok, kappan, kacsa, malac, pulyka, fácán, nyúl, őz, gesztenyetorta, sütemény, gyümölcs, a legkényesebb Ízlést is kielégítették. Ott sürög- tek-forogtak Dr. Eárneknéval az élén Dr. Stein- bergerné, Feldman Dezsőné, hphay Qyuláné, özv. Valeniiny Józsefné, mint gazdasszonyok s kedves figyelmességökkel nagyban hozzájárultak a mulatság fesztelenségéhez. Tóth Irina, Szoboszlay Piroska, Rohay Margitka, Szőke Annuska, Berger Irén- ke, Wahrmann Ilonka, Arey Margitka, Szatmári Mariska, mint felszolgáld lányok, mindannyian bájos előzékenységgel szolgálták ki a közönségét. S »terülj asztalkám, terülj« meseszóval elébünk kerültek a legpompásabb ételek. Midőn pedig a. zene első akkordjai végighangzottak a termetű már képzeletünk messze ragadott bennünket. És ekkor állt fel Szálkái Sándor, hogy— mint raondá — a politikai dikciók termében, az estély társadalmi jelentőségét méltatva, Dr. Párnekné elnökre üritetse, dörgő éljenzés közepette,, poharát. Mielőtt azonban idáig ért, mintha a közönség leikét megértette volna : Bleriotról beszélt. De ez elég volt a felcsigázott képzeletnek, mintha előttünk állott volna Blériot, kék, fehér pettyes dressben, , . . s előttünk, állt volna egy nagy, hatalmas aeroplán, s mindr nyáján, elemózsiával együtt beszállóitok volna és mintha képzeletünk szárnyán el kezdtünk volna lassan, biztosan, méltóságteljesen emelkedni.... Nem tudom meddig repültünk, de igen magasan lehettünk. . . . Szerény énem, néhány társammal együtt,, kik még a repülésben sem tudtunk megválni Ba- chus italától, a poharakat is gondosan magunkkal vittük. Kezdtünk már belemélyedni a dologba. Egyik-másik társunk már a hatalmas aeroplant is szőiőtőnek nézte, mely csak úgy ontja magából az isteni italt, midőn mulatságunknak hirtelenül véget vetett Dr. Vizsclyi Manó. T. i. szólásra jelentkezett, hogy az ifjú* ság nevében elismerésteljes köszönetét fejezze ki a felszolgáló hölgyeknek, akik a fiatalemberek asztalát — a többiek rovására -r-r ugyancsak ellátták minden jóval. Ha a nőeman. cipáció nagy kérdése a gyakorlati életben megva. HA NEM AKAR' sok pénzt kiadni női- és férfi-divat czikkekre és mégis jó minőségű, finom árukat óhajt beszerezni, úgy vásároljon ezután kizárólag csak SZIGÉTI ÁRMIN nagy választékban vannak raktáron. Kossuth-utcza Péchy László ur háziban, hol a saison újdonságai mindig