Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)

1909-07-02 / 13. szám

13. szám.

meghozta ismeretes ítéletét a bíróság, melynek a conclusiója abban áll, hogy Sovány Dezsőt a bíróság minden felmentés mellett is (mi el len az. ügyész fellebezett) e- thikailag halottnak nyivánitotta ki, rányomva a vádlottra minden tagadása e 1 be n é r e (!) az emberölés rettenetes bűnének pecsétjét. (Ez ellen pedig a védő felebezett).

Ezzel véget ért a sokat hányatott ügy, melynek bizonytalan, ingadozó folyása annyira izgatottá tette a kedélyeket.

A szomorú esetnek azonban van még két megszívlelendő tanulsága. Az egyik az, hogy most már végleg tenni kellene, még pedig hatalmas meg torló lépésekkel kellene intézkedni az alkoholismus térfoglalása ellen, mert már sajnosán egyenlő aequivalense lett a tüdővésznek, ráknak és kivándorlásnak, úgy, hogy existenciák pusztulnak belé, mint a most lefolyt szomorú eset bizonyítja.

A másik tanulságot Göbel dr. törvényszéki szakértő formálta meg a számunkra : Mátészalkán nem lehet megmenteni az olyan embert, akinek a hasüregét piszkos késsel megszűrték, s az orvos kénytelen összetett kézzel megvárni a mindent megváltó eves hashárgyagyuladást, mert nincsen egy egyszerű aseptikus sebészi felszerelésünk, nincsen műtőasztalunk, nincsen sterilizátor, nincsen k ó r h á z.

lessék, hát kérem egy kis kórházat építeni, nagyon kevésből meg lehetne csinálni. Hiszen »mindnyájunkat érhet baleset« s azt nem lehet biztosan tudni, hogy nem szurják-e megint belénk a kést egy hangulatos tavaszi éjszakán.

Á második művésziest.

Mikor peng a kasza, cseng a sarló és Pósa bácsi ismételten fészekrakásra versikéli az icipici kicsikéket; az első siófoki pofon idején vándor kabarét társulatok járják be az elárvult provinciát, hogy messze vigyék a gabona árát, melyből a téli esték drága toalettjei kerülnek ki. Úgy látszik mifelénk jónak Ígérkezik a takarmány, mert a Gyöngyi Izsó müvésztársulata a második estén is olyan fényes eredményt \asaltki, hogy kedvünk szotytyant volna egy harmadik estére is meginvitálni őket. Nagyon csodálni nem szabad a dolgot, csak azt a kellemes tanulságot kell levonni, hogy a mátészalkai közönség is szívesen áldoz, mikor művészi qualitások tárulnak fel előtte.

Szives szeretettel őrizzük egy öreg bohém emlékét (Gyöngyi) a kiről nehéz megállapítani, hogy mint ötletesen »schlagfertig« kabarász-conferen„A vörös talár“

Érdekes sceneria: Künn a folyosón sokaság, az emberek ajkán a kérdések ezre lebeg, a teremben nyomasztó meleg, a galériákon emberek, kiknek tarka coloritjáből egy-két hatalmas női kalap és bájos arcocska színfoltja villan elő.

Egyszerre elnémul a mozgás. Az elnök szólam kezd. A tömegben itt-ott izgatott fészkelődés nesze hallik, az elnök harsány hangon rendre figyelmezteti a közönséget (a karzaton megint bólogatnak a pöszke fejecskék és a structollas ba- réták) s mire egyet-kettőt perceg az óráin mutatója, kezdetét vette a tárgyalás és emberek, akik a legfőbb földi hatalom képviseletében ülnek a zöldposztós, komor asztal mellett, belekezdenek annak a sensációs drámának második felvonásába, melynek hőse Sovány Dezső kir. aljárásbinó s amelynek első felvonása szomorú nevezetességű városkánkban zajlott le egy sejtelmes tavaszi éjszakán, — majdnem azt mondtam: Bertalan éjszakán.

Abban a pillanatban igazán nem tudtam volna megmondani, hogy vajon hogyan fog végződni a tárgyalás s, hogy segítsek magamon, mig a fontoskodó tanuk vallomásával pergett az idő kereke, a tömeget próbáltam tanulmányozni.

Egyszerre izgatott fészkelődés: a hírlapírói karzatról felütjük fejünket, az ügyész (egy elegáns, komoly és sympathicus ember) kifogásolja az egyik tanúvallomását, mire a védő Kardos Samu dr., akinek nemcsak a kriminalisztikában, de az irodalomban is neve van, mint a hiuz csap le az ügyész szavaira. Érdekes •— megfigyeltem, hogy az óvatos,' mondhatnám folyton résen levő védő még a

dér arat-e sok babért, vagy pompásan összeválogatott szerepeinek frappáns és merőben önnáilóan elgondolt alakításaival evez be a halhatatlanságba (az ő közismert és benső humorral megrajzolt alakjai már a köztudatban élnek). Örömünk telt Gyöngyi Jolánban, a fiatal, temperamentumos művésznőben, aki gracieus bájjal énekelt el néhány szép ujvereíü kupiét, Diskay Józsefben, a szép torkú barytonistában, Schuszter Józsefben, egy brillians technikájú fiatal hegedűművészben és Horváth Kálmánban, ki népdalaival maradandó művészi hatást ért el, mig prózai dolgaiban erős és egészséges cariccirozó talentumot árult el. Végül emlékezzünk meg a társulat szép- séges tagjáról, H. Bárdos Mariskáról, ki fejedelmi alakjával és pompás Ízlésű toalettjeivel jó előre lekötötte a közönség érdeklődését, mikor pedig egykét - hogy is mondjuk csak ? —• huncut számot adott elő az ő utolérhetetlen diseus modorában, a harisnyát stoppoló szende anyukák topogva követelték a ráadást, a megőszült öreg urak pedig egyesült »ihaj-csuhaj!« kiáltásban törtek ki. A hangulat intimitását csak egy-két fehérruhás lányka jelenléte zavarta, a kik kötelességtudóan sütöttek le a szemüket, mikor észrevették, hogy olyan számot adnak elő, amelyet nem szabad megérteniük. Nem kellemesebb lett volna talán otthon maradni a kabaré előadásról ? . . .

H—n K—fy.

H I R E \L

Előfizetési felhívás!

Az uj évnegyed alkalmával felkérjük azon t. olvasóinkat kiknek előfizetésük lejárt, hogy előfizetésüket megújítani szíveskedjék, nehogy a lap szétküldése akadályokba ütközzék.

— Kinevezés. Róna Sándor városunkban működő állatorvost a cs. és kir. hadügyminiszter a 14. huszárezredhez tartalékos állatorvossá nevezte ki.

— Évzáró Ünnepség. Junius hő 29.-én folyt le a polgári iskola év-áró ünnepsége a szépen feldíszített tornacsarnokban. Az ünnepségen nagyszámú közönség volt jelen, mely valóságos gyönyörrel élvezte a szép ünnepség minden egyes pontját. Az ünnepség a katholikusok részéről is- ! tentisztelettel kezdődött; az izraelita és a ref. vallása tanulók részére azonban nem tartatott meg az istentisztelet, a mi városszerte megütközést és méltó felháborodást keltett,#mert az illető hitoktatók evvel nemcsak hivatásbeli, hanem hivatallegcsekélyebb árnyékot vető jiuance-ot sem engedi nyomtalanul el suhanni; mint a tigris, szinte — sit venia verbo — folyton kinyújtva tartja karmait.

Ettől kezdve képtelen voltam pihenni: a színjáték, minden akaratom ellenére, lekötötte egész szellemi energiámat s bár eredetileg úgy terveztem, hogy közömbös krónikás maradok, aki nem annyira az emberekkel, mint inkább a jegyzeteivel törődik, nem tudtam magam kivonni az izgalmas »rouge et noir«-ból. Ugyanígy volt a közönség: az emberek, kik a halálszag ingerére tódultak a cirádás palotába, egyenként kezdtek felmelegedni a sensációs eset iránti.

A második nap gyorsabb tempóban haladt előre. Úgy látszik maguk a székülő bírák is megunták a hosszadalmas játékot, az események tempója felfelé szökött s a hogy a dramaturgiában mondani szokták, közeledtünk a kifejlés felé. Már mindenki bágyadt, az arcokon nagyrészt a fásult kétkedés komor színe kisért.

Végre belépnek az utolsó tanuk, egyik a másik után mondja el észleletét és mintha a sors is kedvezni akarna a védőnek, intelligens és komoly emberek dobják mentő szavaikat a reménység serpenyőjébe. Az utolsó pillanatok kedvező auspici- umok között röppennek tova, mikor egyszerre véget érnek a tanúvallomások és feláll az ügyész. Néma csönd: a profán tömeg dermesztő hang- talanságában megkezdi beszédét Dr. F a b ó Zoltán. Irtózatos kritikán kezdi, mint ember s mint az igazságszolgáltatás papja erélyes hangon védi a tisztes rend tekintélyét s mikor dörgő hangon kiáltja a tömegbe az igazság szavát: mivé lesz a birói tekintély, ha, avatatlanok kezébe kerül,

beli kötelességet is mulasztottak el. Mint értesülünk, az igazgató lépéseket fog tenni a mulasztás megtorlása végett, mert a kényelemszeretetnek ennyire nem volna .szabad- mena-ie.

— Uj postaügyaökség. Jármi községben, Papos és Jármi községekre, valamint a hozzájuk tartozó tanyákra kiterjedőleg uj postaügynökség lépett életbe. A postahivatalt özv. G á t h y Lászlóné vezeti, az ellenőrzést pedig a mátészalkai postahivatal teljesiti. A posta reggel & órakor indul Mátészalkáról s ide naponta 9 órakor érkezik.

— Apeayigei revolver. E.-gyarmatról jelenti tudósítónk, hogy Nyilas Gábor penyigei vasúti elöljáró a fegyverét tisztogatta, miközben a revolver véletlenül elsült és a golyó a súlyos betegen fekvő feleségének a kezébe fúródott, melyet a felismer- hetetlenségig szétroncsolt,

— Mátészalka halad. A szatmári törvényszék f. hó 28.-án tárgyalta a Batári Zoltán mátészalkai asztalos bűnügyét hamis bukás miatt. A sokat ta- tapasztalt fiatal iparos, a kinek gáláns kalandjai sokat foglalkoztatták egykor a mátészalkai közvéleményt, ezúttal véletlenül került az igazság szol- gáltatás kezére, a mennyiben e hó 9.-én egy szemfüles detektív Budapesten letartóztatta, a honnan Szatmára szállították. A törvényszék ugyan felmentette ezúttal, de, úgy hiszsziik, hogy a dolognak kellemetlen folytatása lesz, mert az ügyész az ítéletet megfellebezte.

— A mátészalkai ksresksdS és iparos ifjúság 1909. julius 11.-én, a Hungária össze* termeiben, az országos gyermekvédő Lyga javára jótékony- célú zártkörű táncmulatságot rendez. A rendezőség élén Almer Béla, elnök, Weisz Mór, jegyző, Fazekas Arthur, pénztárnok, Do by Antal, Dr. V i z s o 1 y i Manó, ellenőrök álanak. Családjegy 5 korona, Személyjegy 2 korona. Felülfizeté- sek köszönettel fogadtatnak és a »Mátészalka«-ban nyugtáztatnak.

— JégSSÖ. Ököritóról jelenti tudósítónk, hogy ott e hó 27.-én több, mint egy negyedóráig tartó jégeső pusztított, mely a termésben olyan súlyos kárt okozott, hogy a szegényeb gazdákat csaknem koldusbotra juttatta. Hasonló szomorú hirt közölt velünk Vasváriból is tudósítónk.

— Fehérgyarmati Tháiia. Fehérgyramatról jelenti tudósítónk, hogy Rác Dezső társulata — régi, kedves ismerőseink — odaérkezett s előadásait megkezdte. Eddig a Császár katonáit és a Tatárjárást mutatták be, s mindjárt a saison elején sikerült a közönség szeretetét megszerezniük. Az érdeklődés középpontjában R. Billik Emma, Kassay Rózsi, Ihász Giza, Tímár, Kovács Andor és Bognár állanak, kiket estéről estére telt ház tapsol végig.

kik elfecsér'ik azt könnyelmű éjszakán, a Sovány Dezső ügye kezd rosszul álfcni, s a reménység.ha- jója, melyen rést ütött az ügyész erős keze, lassanként elmerül a pusztulás vizében.

Az ügyész végre befejezi dörgő filippikáját, a vádlott pedig, aki eddig irtózatos s szinte borzalmat keltő önuralommal leplezte érzéseit, egy kétkedő, bizonytalan tekintetet vet az ügyész felé, elárulva háborgó lelke küzdelmes kinját.

A védöbeszéd fölényes igyekezett lenni, de nem sikerült se a bírákat meggyőznie, sem pedig szimpátiát kelteni a vádlott amúgy is eléggé anti- patikus személye iránt.

A többi gyors egymásutánban következett. A bírák visszavonultak s mire a tanácskozás véget ért (nehéz pillanatok voltak !) az elnök siri csendben hirdette ki a felmentő ítéletet. Nekem pedjg eszembe jutott, hogy ezek az urak eljátszották az ö fogyatékos zongorájukon egy carmen luguIrret, de egy sem gondolt egy pillanatig sem arra, hogy soha sem lehet azon a rossz huru zongorán jól játszani, mert a skálák kitöltetlen hézagaiba az emberi lélek csodálatos, kézből kisikló mélységei vannak beékelve.

. . . Azonban menjünk! A közönség már tódul az ajtókon, az egyenruhás szolgák magukban szidnak bennünket az eljövendő seprés miatt, mindenki tülekedik, utat fúr és szorong, a védő tüntetőleg megszorítja a Sovány Dezső kezét, csak egy gyászruhás özvegy asszony ballag lassan kifelé, pergő könnyeit törölve, s mint gyümölcs a fát, lehajtja neveletlen négy magzatja. .

7)on Kar/csz.