Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-01-11 / 2. szám
VII. évfolyam. Mátészalka, 1912. január 11. 2. sz. ff J Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Mátészalka Kossuth-utca 445. sz. (Dr. Barta Ignác ügyvédi irodája.) Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilt-tér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső Szerkesztő-társ: Máté Sándor. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — — — 8 kor Fél ,-------------------------------------4, Negyed „ — — — — — — — — — 2 , Egyes szám ára 20 fillér. Az alakítandó kaszinóról. Irta: Kathona Géza. Az ember társas lénynek született. Lelki képességei, gondolat világa, érzelmei, törekvései érvényesülést kerestek a külső világban, az emberi társadalomban. Pusztán magára hagyva, saját magának senki sem kívánna sem bölcs, sem tudós, sem művész, sem költő lenni. De még a gyakorlati pályán, ahol a gazdagságot szerzik, — még ott sem ingerelne a vagyon senkit, ha azt vonatkozásba nem hozhatná a társadalmi szerepléssel, az ott szerezhető előnyökkel. Az ember életberendezése olyan, hogy céljaiban vágyaiban, reményeiben, örömében és bánatában nem elég egymagának. Minden ami érdekli, minden amiért érdemes élni vonatkozásban van a társadalommal. És mentül inkább beletud illeszkedni az általános emberi törekvésekbe, — mentül inkább szolgálja azt az eszmét, amely a társadalom nagyobb és nagyobb rétegét érintik, s annak javára szolgál: annál szebb emberi feladatot tölt be. Az emberiségnek azok a nagy szellemek a legnagyobb jóltevői akiknek felvetett, megértett és diadalra vitt eszméi mentül szélesebb körben egyesítette az emberiséget egy közös gondolatban, egy közös érzésben. Akiknek igéi örök erkölcsi értéket hirdettek és általános haladásra vezettek. Akiknek törvényei egyforma jogot és igazságot biztosítanak mindeneknek: akik megértik és befogadják. Akiknek tételei szerves kapcsolattal fűzik az embert az emberhez. Akiknek hatása alatt felmelegszünk egymás iránt s testvérekké leszünk. Akiknek morálja legyőzi bennünk az egyéni önzést, hiúságot, irigységet, gyűlöletet, bosszút, haragot s úrrá lesz bennünk a nemeslelküség, az áldozatkészség, az az engesztelődés, — a szeretet. Olyan rövid ez az élet! S ha soha semmi moral-prédikátorokat figyelembe nem vennénk is, saját önző érdekünk diktálja, hogy úgy oldjuk meg, hogy ne csak tengődjünk, hanem lehetően használjuk is ki minden javát, amit tisztességgel lehet. Az élet megoldásánál az egyes emberekre nézve száz, meg száz különböző körülmény játszik szerepet. Helyi, társadalmi, vagyoni viszonyok, stb. De mindenikiinknek mindenütt minden helyzetben és viszonyok között az lehet a főcélunk, hogy egymást megértve munkáljuk a magunk és mások boldogságát. Aztán, hogy vigyük előre a társadalmat erkölcsi és szellemi értékben. Nemzetünk társadalma rendkívül széttagolt. Ahány érdekeltsége van az embernek az élet nagy műhelyében, annyi irányú a csoportosulása. Kinek-kinek legjelentősebb értelemben közvetlensége szempontjából a helyi társadalmi élet. Hiszen a mindennapi élet kereteiben Két tyuk mint házasságszerző. Kása Vince. II. Papnézőben. Patakra megérkezve megszállottak a fogadóban és másnap reggel elindultak a nagytiszteletü úrhoz egyenesen a kollégiumba. Tudták már a járást, mert egyszer voltak Patakon tanítóért. Akkor is a nagytiszteletü ur közbenjárására kaptak egy olyan derék fiatalembert, hogy irigykedett rájuk miatta az egész környék. Be derék szavú ember is volt. Mikor az rákezdett énekelni, még a templom ablaka is megreszketett bele. Azóta se volt olyan jó torkú tanítójuk. Még ma is ha- ragusznak a barabásiakra, amiért elcsalták tőlük. Amint bemennek a nagy Kollégium udvarára, épen találkoztak ott nagytiszteletü Parag Jeremiással a theologia nagytudományu tanárával. Csutak uram azon helyen rá akarta kezdeni a mondókát, de a nagytiszteletü ur felvezette őket egy szép nagy szobába megkínálta őket jóféle szivarral és azután megkérdezte őket, hogy mi járatban vannak ? Megkövetem alásan a nagytiszteletü urat-felel Csutak uram — mi papért jöttünk volna. Az öreg tiszteletes ur — a jó Isten áldja meg még a haló porában is, hogy meghalt, nagyon elárvahodott az eklézsiánk. Nem akarunk sokáig pap nélkül lenni, hát azért jöttünk volna, hogy a nagytiszteletü ur segítene ki bennünket. Nagyon derék, kedves atyámfiái, hogy nem akarják sokáig pásztor nélkül hagyni a nyájat. Én szívesen leszek segítségükre. Ugy-e azért jöttek, hogy én ajánljak maguknak egy derék papot ? Mi tagadás nagytiszteletü uram, mi épen a nagytiszteletü űrért jöttünk volna. Az egész gyülekezet akarja, hogy a mi papunk legyen. Nem nagy ugyan a fizetés, de hát az öreg tiszteletes is ötven esztendeig lakott köztünk. Jó nép a mienk, tessék meghinni. Soha sincsen mi köztünk semmi veszedelem. Holtig maradt minálunk minden pap. Azután meg úgy gondoltuk volna, hogy | ha a nagytiszteletü ur eljönne, akkor megférnének egy fedél alatt az özvegy tiszteletes asszonnyal — inkább építünk még egy szobát a papi házhoz.A tudós profeszort mélyen meghatotta az egyszerű emberek kérése, tettetés nélkül való jószívűsége és könnyezve válaszolt a meghívásra. Én kedves atyámfiai nagyon megtisztelve érzem magamat, hogy az én öreg bátyám helyére engemet tartanak méltónak, de hát engedjenek meg nekem, nem fogadhatom el szives meghívásukat. Hagyjanak csak itt engemet az én diákjaim között, azért mi mindig jó barátok maradunk. Én nem mehetek el, hanem ha megengedik, fogok én ajánlani egy derék fiatalembert. Hát ha már a nagytiszteletü ur nem jöhet jó szívvel megfogadjuk a tanácsát és ha tudna nekünk ajánlani egy derék fiatalembert, mi megválasztjuk, felelt a kurátor. Hanem ha már igy fordult a dolog egy kérésünk volna nekünk a nagytiszteletü úrhoz ? . , Olyan fiatalembert tessék nekünk ajánlani, aki elveszi az öreg tiszteletes ur unokáját, mert mi nem szeretnők magunk közül elereszteni az öreg tiszteletes asszonyt. Ha az uj pap elveszi a kisasszonyt, akkor az egész község örül, mert igy szeretné mindenki. Parag Jerémiás uram elmosolyodott a furcsa kérésen, de aztán nyájasan felelt. Ez kedves barátaim nehéz kérdés. Senkinek sem lehet megparancsolni, hogy kit vegyen el. Hátha már van is menyasszonnyá annak a fiatalembernek, akit én ajánlani fogok. Csak nyugodjanak meg. Ha az én kis húgom csakugyan olyan derék kis lány, majd akad neki kérője. A maguk papja is visz a faluba egy jó papnét és rendben lesz minden. Van itt egy derék" fiatalember a tár- konyi esperesnek a fia. Jeles diák, jó pap lesz belőle. Nyugodt lélekkel merem ajánlani. Menjenek el, hallgassák meg és ha megtetszik válaszszák meg. A szamosfalviak megköszönték az ajánlást és hazamentek. Nagy szeget ütött ugyan a fejük-
