Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-02-22 / 8. szám
4. oldal. 1912. február 22. Vásárosnameny és Vidéke Szerkesztik: Mandel Imre és P. Buday Ferenc. HÍREK. Táncmulatság. A Vásárosnaményi Polgári Olvasókör f. hó 17-én tartotta műkedvelő előadással egybekötött táncmulatságát. „Nem jut eszébe“ c. francia bohózat került színre. A szereplők kivétel nélkül ügyesen játszották szerepüket, sok tapsot kapott Fazekas Lajos (Misi inas), aki „Hogy lettem én repülő gép“ c. monológot is jól adta elő. Nagyon szépen szavalta Thuróczy Józsefné Kiss József „Simon Judit“-ját. Az előadást Szűcs Mariska rekesztette be, igen ügyesen adta elő „Az első pongyola“ c. monológot. A szereplők mindnyájan sok tapsot arattak, azt meg is érdemelték. Az előadás sikere egyrészében Szilvássy Károlynak köszönhető, a ki dicséretes szorgalommal buzgólkodott a rendezésnél. Előadás után a szép számú közönség hangos jókedvben táncolt világos virradtig. Nyilvános nyugtázás. A f. hő 17-én a Polgári Olvasókör által rendezett táncmulatságon jegyeiket megváltották: Mandel Imre 5 k., Mandel Emánuel 2 k., özv. Molnár Istvánná 5 k. Felülfizettek: Szilcsák Ferenc, Ugray N. 3—3 k., Thuróczy József, Nagy Menyhért, Braun N., Schwarcz N., Riszt Lajos, Radoszta Jenő, Olasz Mihály, Sangmár József, Stein Emil, dr. Stein Zsigmond, Jászter Lajos, Mészáros Lázár, Tóth József, Csatári József, Dóry N., Biró Gyula, Me- gyery N., Fülöp Jenő és Koncz Béla 1—1 k., Harlacsek N. 40 fill. Az árviz. Hála Istennek már apad a viz de borzalommal látjuk, mint viszi hátán a tőből kicsavart fákat, szénát, szalmát és állati hullákat, ki tudja honnan és kiét. A vetésekben reméljük nagyobb kár nem lesz, de ahol a viz folyást vészén magának, ott bizony kimossa gyökerestől s nem lesz mit aratni. Az úgynevezett „Füzes“-er< az óriás vastagságú jég nagyobb fákat maga alá temetett. A Mandel Emánuel nagyobb kazal szénáját is hátára vette, de sikerült megmenteni, cölöpöket vertek le és dróttal bekötözték. Itt még ugyan a kár nem olyan nagy, de hallva a sza- mosmenti falvak pusztulását, önkénytelenül felkiáltunk az imádkozóval . . . Uram őrizz fűztől, víztől ... 1 Egy kalapért egy élet. Az olcsvai Kepecs Lébi libái a Krasznára mentek, ezt észrevették félve, hogy a sebesen rohanó viz elviszi őket, a cselédeket utánna küldték. A libákat sikerült is megmenteni, de egy legénynek, mikor az utolsó libát kivette, a kalapja a Krasznába esett, a kalap után kapdosva gazdája figyelmeztette, hogy hagyja ott a kalapot, ő elkeseredetten válaszolt ; „hogy hagynám elvinni az ünneplő kalapomat.“ Még egyszer utánna kapott, de vesztére mert bele eseti a Krasznába. Nagy nehezen tudták kimenteni. Dalos hymnusokban, Szerelmed elsírod Csengő rithmusokban. Aztán csattan a dal, felvillan a szemed, Majd elhal... csendesen, zokog a szerelmed. Majd kacagó pajkos Játszi nótákba fogsz, Mosolygó szemeddel, Körülölelsz átfonsz. S a kacagó dalra oly vidámak leszünk, Hogyanagy vigságban könyes lesz a szefmünk. Elhallgat a nóta, És az esthomálya, Ráborul csendesen A kicsiny szobába, Régi nótád hangját messze vitte a szél... Régi kis zongorám — mindég erről beszél. Kellényi Micike. Intermezzó. Lágy, accord csendül fel Fehér ujjad nyomán, Fejem kézbe hajtva, a régi zongorán. Hallgatom, hallgatom andalító dalod, Hisz e zengő dalba egész lelked adod. És beszélsz te hozzám A lap szellemi részét illető közlemények P. Buday Ferenc címére küldendők, V. Naményba
