Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-05-09 / 19. szám
19-ik szám. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 5-ik oldal. alól a Bp. 326. §-ának 2. pontja alapján felmenteni kellett. Az ügyvédi dijak megállapítása a Bp. 485. §-án alapszik. Mátészalka, 1911. julius hó 8-án Balássy s. k. aljárás- birő. Hogy ezen másolat a jogerős eredeti ítélettel egyező, igazolom azzal, hogy hírlapi közzététel céljából bélyegmentesen adatott ki, a rendelkező rész értelmében. Mátészalka, 1912. évi április 20-án. P. H. Gyúró Sándor kir. jbir. kezelő. MÁSOLAT. 2386/1912. B. sz. Ő Felsége a király nevében! A szatmárnémetii kir. törvényszék mint büntető felebbviteli bíróság dr. Papolci Gyula kir. táblabirő elnöklete alatt, Szabó József és Morvay Károly kir. törvényszéki bírák, valamint Kubinyi József kir. törvényszéki joggyakornok, mint jegyzőkönyvvezető részvétele mellett becsületsértés vétségével vádolt Kovács János, Bartha Lajos, Nagy Sándor és viszonvádolt Jakab Tibor ellen folyamatba tett bűnügyben, melyben a mátészalkai kir. járásbíróság 1911. évi julius hó 8-án 1911. B. 358/3. szám alatt ítéletet hozott, Kovács János, Bartha Lajos, Nagy Sándor vádlottak részéről a bűnösségük megállapítása miatt és Jakab Tibor felmentése miatt használt feleb- bezés folytán 1912. évi február hó 16-án felek és Jakab Tibor képviseletében dr. Fuchs Jenő ügyvéd helyett megjelent dr. Tímár Zsigmond jelenlétében megtartott felebbviteli tárgyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után következőleg ítélt: A kir. törvényszék a kir. járásbíróság ítéletét felhozott indokainál fogva helybenhagyja. Kovács János, Bartha Lajos és Nagy Sándor vádlottakat kötelezi, hogy Jakab Tibor fő- magánvádlónak 10 korona felebbezési tárgyalási költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessenek meg. Dr. Fuchs Jenő ügyvéd részére a Bp. 485. §-a alapján képviseltje ellen 10 kor. felebbezési költséget állapit meg. Szatmárnémeti, 1912. február hó 16-án Rőth Ferenc s. k. elnök, dr. Yisky Sándor s. k. előadó. Hogy ezen másolat a jogerős és’végrehajtható eredetivel egyező, bizonyítom. Mátészalka, 1912. április 29-én P. H. Gyáró Sándor kir. jbir. kezelő. OSARNO K. A Napkirályné, a Cárné és Krikay bácsi. Hárman a Lipóimezőn. A Lipótmezőn jártunk. Ezerháromszázat láttam az élő halottak közül. Ezerháromszáz embert egy délután, akik közül mindegyiknek más és más rögeszméje van. Olyanok voltak — az Isten bocsássa meg ezt a hasonlatot — mint a megkergült birkák egy csordában. Henteregtek a poros udvaron, keringtek, ódöngtek, üres szemekkel bámulták a semmit, hebegtek, dadogtak, állati hangokat üvöltöttek. Rémes, hogy milyen állat az ember, ha a nagyszerű gépezetben meghibban valami. Három volt a legérdekesebb, a legke- vésbbé szánnivalő köztük: A ,,Napkirályné.“ Szép elegáns szalonjában, a drágán fizetett külön osztályon, ült a napkirályné, körülötte udvarhölgyei, az az holdjai. Mikor közeledtünk hozzá, gőgösen elfordult. A kisérő doktor, aki udvariasan kalauzolta a társaságot, megállt a háta mögött három lépésnyi távolságban tőle. — Fenség, alázatos szolgája . . . — Mit akar? De nem fordult vissza. — Megengedi, hogy hódolatunkat bemutassuk. Visszafordult, egészen fiatal arca volt, amelyet ízlésesen koronázott a Stuart-Mária frizura. Elegáns öltözékében, fenséges tartásával meglepő benyomást keltett és ha erősen kitágult pupillái, keskeny szája körül a megmeredt mosoly nem tette volna olyan idegenszerűvé, olyan riasztóvá arcát, azt lehetett volna róla hinni, hogy egy odatévedt királykisasszony. Kegyesen bólintott, de rögtön visszahelyezkedett előbbi tartásába: — Örvendek, hogy megjelentek itten. — Köszönjük felség. Boldogok vagyunk, hogy ránk sugároztatja ragyogó fényességét. — Szívesen, hisz én vagyok a fényforrás és hőforrás . . . Én vagyok a napkirálynő, aki megkoronázta a világot. Büszke öntudattal hangsúlyozott szavai után hirtelen megfordult. — Mehetnek — szólt vissza. És menni kellett. Elfoglalta trónusát — az ablakmélyedést. A ,,Cárné.“ A cárnő egy lugasban ült. Óriási vörös legyező volt a kezében, amelyet előkelőén, befelé görbített karral tartott ős úgy legyez- gette magát lassú mozdulatokkal. Ezek a mozdulatok jellemezték a nagy, kövér, fekete asszonyt, akinek fején széles karimáju, vörös rózsás kalap bigyeszkedett. Mintha csak a színpadon látott volna valahonnan a hátsó sarokban sleppes ruháju álhercegnőket, akik a magukra mázolt előkelőséget abba a rosz- szul ellesett mozdulatba öntötték. A cárnő, akinek összes előkelősége a vörös legyezőjébe szorult, különben igen tiszteletreméltó, derék asszonyság, olyan, mint egy jobb ruhába öltöztetett gazdasszony. Nagy tokája kedélyesen rezeg, amig kegyesen elfogad bennünket. — Alázatos szolgái vagyunk. Jőakaratu bólintás-- Köszönhetik is, hogy elfogadni mél- tóztattam magukat. — Köszönjük felség. — Az igaz, hogy felség vagyok. Húsz országnak vagyok koronás királynője. Az én nagybátyám az orosz cár! . . . — És melyik országoknak az uralkodónője, felség? — Franciaország, Németország, Angolország, Svédország és a többié, mindé. — És most itt nyaral, felség? — No . . . ügy . . . Engem most ide zártak az ellenségeim. Itt akarnak tartani, amig meghal a nagybátyám, a cár. Engem akarnak már az ő életében kinevezni, azért csukatott ide. Be akarták nekem beszélni, hogy én bolond vagyok. De most már .cisz abaditanak a híveim. — Ha kiszabadul felség, remélem megajándékoz engem egy országgal? Fölényesen nevetett: — így akarnak engem becsapni. Nagyon jól tudom, hogy ezt az embert az ellenségeim bérelték föl. Ha én most azt mondanám, hogy odaadom az országot, persze rögtön bezárnának a bolondok házába. De én okos vagyok. Én tudom, hogy egy országot nem lehet csak úgy elajándékozni. Én tudom, hogy ahhoz népeim beleegyezése kell. Ha ők akarják, jól van, nem bánom. — És nekem mit ád felség? — Semmit. Miért adjak én maguknak ajándékot? Fizetek minden évben tízezer forintot, mint udvari orvosnak. Elégedjék meg vele ... Még a kert túlsó végéről is láttuk a vörös legyező ingerült röpködését . . . Krikay bácsi. — Eljöttünk hozzád világszellem, egyenesen Londonból, mert odáig jutott nagy hired, hogy lábaidhoz borulhassunk . . . Panyőkára vetett rövid kabátjában, makra pipájával a bajusza alatt, borvirágos orrával, afféle kedélyes falusi kántor benyomását kelti. — No, annak nagyon örvendek, hogy Londonban már hallanak rólam. Ott volt egy kollegám, a Sekszpir. Az is világszellem volt. Most én következtem . . . Én vagyok a világszellem . . . Egy évezred száll a sírjába . . . És pattognak a hexameterek, jambusok és daktylusok pattogó összevisszaságban ... — És most világszellem, hol vannak nagy alkotásaid? — Elzárva tartom őket. Most irom a nyolcvanhatodik füzetet. Úgy fogja beragyogni a világszellem fénye az egész emberiséget, mint a Jézusé. Eddig volt egy Messiás és lészen még egy. Itt van mindjárt egy. (Újabb daktylusok, jambusok, stb.) Kurta, kövér lábával üti a taktust és most ismét olyan a hangulat, mint egy kicsit pityókás falusi kántor körül. A világszellem különben senkinek sem árt és ha nem volna meg az a rossz szokása, hogy a csöndes járókelőkre méltőságo- san rászól: „Hódoljatok a világszellemnek!“ Akkor nyugodtan útjára engednék . . . így azonban biztos helyen őrzik Shakespeare utódját, aki most a nyolcvanhatodik füzetet Írja . . . Nagyon boldog bolondok ők, mind a hárman. Egy világ fölé emelkedett meghibbant agyvelejük és ugyan hányán érik ezt meg józan fejjel? Krónikás. VÁSÁROSNAMÉNY és VIDÉKE Szerkesztik: Mandel Imre. P. Buday Ferenc. A lap szellemi részét illető közlemények P. Buday Ferenc cimére küldendők. V.-Naményba. — Előléptetés kinevezés. Kőrössy Pál, vásárosnaményi dohányjövedéki tiszt, jelenlegi állomáshelyén IX. fiz. osztályba dohánybeváltó hivatali kezelővé, — Marcs Andor vásárosnaményi lakos dohánybeváltó hivatali gyakornokká neveztetett ki. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Bócsy Sándor bereg- vármegyei kir. tanfelügyelői tollnokot jelenlegi állomás helyére kir. s. tanfelügyelővé nevezte ki. — Vásárosnamény—beregszász—munkácsi h. é. vasút. Beregvármegye törvényhatósági bizottsága a Vásárosnamény—beregszász—munkácsi h. é. vasút kiépítéséhez 1 százalék pótadót szavazott meg és elhatározta annak házi kezelésben leendő kiépítését. — Sztrájk. Braun Zzigmond téglagyárában e hó 6-án reggel a munkások sztrájkba léptek. Még a délelőtt folyamán sikerült a munkások és a munkaadók között a megegyezést létrehozni, de délután folyamán a munkások újból kimondták a sztrájkot. — Kútba ugrott. Özv. Mándi Károlynő gergelyi lakos, már hosszabb ideje gyógyíthatatlan betegségbe szenvedett. E hó 6-án délután leánya munkára ment s anyjára az ajtót rácsukta, nehogy valami kárt tegyen magában, de a szerencsétlen asszony kimássott az ablakon és elkeseredésében a kútba vetette magát. Mire tettét észrevették s a kutból kihúzták, már halott volt. — Beregvármegye törvényhatósági bizottsága Vásárosnamény község járda- kiépitésőre vonatkozó szabályrendeletétől a jóváhagyást megvonta. — Műkedvelői előadás. A nagyvarsányi ifjúsági egyesület április hó 27-őn műkedvelői előadással egybekötött jótékony célú táncmulatságot rendez, alkalommal színre kerül Bátori Lajos „Zászlóbontás“ c. 3 felvonásos hazafias népszínműve. — Lelkészbeiktatás. Márokpapi bereg- megyei község újonnan megválasztott ref. lelkészének, Kallós Tivadarnak, Kallós Tivadar beregszászi ref. lelkész fiának, e hó 5-én volt uj állásába való ünnepélyes beiktatása. — Csaroda község a tarpai köz- egészségügy körből a vásárosnaményi körorvosi járás kerületébe osztatott be.
