Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-03-15 / 11. szám

MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE Öngyilkos fiatalember. Egy jobb sorsra érdemes, törekvő, iparosember Lengyel József cipészsegéd f. hó 11-én délután mellbe lőtte ma­gát, sebe életveszélyes. Tettének oka az, hogy törvénytelen gyermek és házassága e miatt nagy akadályokba ütközött. A szerencsétlen fiatal em­ber több levelet hagyott hátra, melyekben meg­ható módou búcsúzik öveitől. Minden egyes so­ra egy vád a társadalom ellen, mely megbélye­gezi az olyan embereket, akik önhibájukon kívül törvénytelen viszonyból születtek. Pedig erről legkevésbbé ők tehetnek, akik éppen olyan em­berek, mint szerencsésebb viszonyok kö£ött szü­lető embertársaik, akik előtt nem egyszer kell pi- rulniok, inig aztán a közülök gyengébbek végze­tes tettre szánják el magukat. Alább közöljük búcsúleveleit eredeti helyes irás szerint, melyek megvilágítják feldúlt lelki állapotát: Kedves Szüleim 1 Köszönöm a sok fárado­zásaikat mit értem teítekde hasznát nem vehetem mert törvénytelen vagyok és igy mindenki eltaszit magától. Ne haragudjanak rám, hiszen én jó $u voltam nem bántottam én soha senkit. Magokat is szeretem és szeretni fogom a siron túl. Neve­lő szüleimnek Lengyel Lajos és Lengyel Lajos- nénak, kezeit csókolom nevelő fiók Józsi. A mesteréhez Lőwy Sámuelhez a következő levelet intézte: Tisztelt Lőwy ur! a mi szerszámom ott van fizesse ki belőle az adóságomat az összes nem sok kitelik belőle álgya meg a jó Isten egész családjával. A közig, hatósághoz a következő levelet in­tézte : Fel ne boncoljanak, azért öltem meg ma­gam mert nem fogadnak be a társadalmi osztályba- nem loptam, nem öltem, de pap nem vót az a- pám esküvőjén. Egy kis jány is azt mondta, ezért 1912. március 15. A rászedett öreg ur. Egy Csi nevű jámbor nyárspolgárnak leg­főbb vágya volt csendben és békében lemorzsol- gatni hátra levő napjait. Ámde szerencsétlensé­gére, háza éppen egy kovács meg egy rézműves műhelye közé volt ékelve, volt tehát mit hallania szegény öregnek. Ilyen bajon könnyű segíteni: — vélik olva­sóim — el kell hurcoikodni. Persze, ez a legegy­szerűbb megoldás. Ám ha Csi ur elköltözik hábo- ritlan, csendes helyre, ennek a históriának már is vége lenne. Különben is Csi ur sokkal makacsabb volt, semhogy ő szánta volna magát erre a lépésre. No meg öreg is volt már. Költözködés helyett naponként átment szom­szédjaihoz és biztatta őket, hogy el ne felejtsék őt értesíteni elhurcolkodásokrói — ami egyébként I azoknak eszök ágában sem volt, — »mert« — úgymond — „erre az alkalomra nagyon kedves meglepetést tartogatok 1“ Szomszédjai eleinte mosolyogva hallgatták a jámbor öreget. De végre is megunták és felboszan- kodva összeesküdtek ellene. Egy napon mind a kettő ünnepi ruhában ál­lított be az öreghez. — Adjon Isten jö napot, urambátyám, tud- todra adjuk, hogy kiköltözködünk műhelyeinkből. Az öreg ugrálni szeretett volna örömében és rögtön ott tartotta őket egy kis bucsu-ebédre. Feltálaltatott mindent, ami a jó kínai »szem, szájnak ingere« s mi után azok jól befaiatoztak és torkukat borral jócskán megöntözgették, az öreg ur megveregette a rézműves vállát: »Aztán szabad-e tudnom, találtatok-e uj lakást?« „Persze, hogy találtunk, kedves szomszéd uram, a kollégám átköltözködik az én műhelyem­be, én meg az övébe.« nem lehet az enyém és a kit szeretek, az is el- taszitt magától. Az irásdijat, a mit okoztam, meg­fizetem busásan a másvilágon. Tiszteletttei Len­gyel József. Lapunk szerkesztőségéhez a következő leve­let intézte, melyet postán küldött hozzánk: A Mátészalka és vidéke tekintetes szerkesz­tősége : Tekintetes szerkesztő urak f Figyelmesen olvastam mindég a Vidékét. Isten áldja mega te­kintetes urakat, én elmegyek hoszu útra, de ma­guk csak küzdjenek, hogy el ne saklizzák az asz­falt járdát, hiszen csak jót akarnak vele meg ne engedjék, hegy a rendőrség sokáig bunkósbottal járjon fegyver helyett, hogy mindenki nevesse falunkat. Én iít szüleftem és itt halok meg. tiszte­lőjük Lengyel József. Utcai csoportuiások általános és régi utcai mizériánk közé tartoznak. Különösen este lepik el legényeink a járdát és nem egyszer okoznak trágár dalaikkal, botrányos viselkedéseikkel köz- feltűnést. A paiió és más ronda járdák kisérő falusi tünetői ezek a jelenségek. S most mikor várjuk az aszfaltjárda létesítését, igazán kiváncsi­ak vagyunk, hogy az aszfalton is tanúi leszünk az ilyen viselkedéseknek. No de reméljük a leg­jobbat, mert még nem lesz aszfaltjárdánk A hely­beli csendőrség f. hó. 7-én botrányos dalok éneklése, utcai kurjongatások és más hasonló vi­selkedések miatt panaszt tett a helybeli szolga- bíróságnál Néma József, Balázsi Ferenc, Szabó Sándor és Virág Ferenc mátészalkai lakosok ellen. Az éjjeli lovász. A múlt számnnkban meg­jelent hírünkben a csendőrséghez kérdést intéztünk, hogy miért késik a nyomozás megindítása ? Utána járva a dolognak meggyőződtünk, hogy • csendőr­ségünket mulasztás nem terheli, mert a feljelen­tés tévesen Gzv. Guiiné nevében lopás miatt té­tetett meg és ilyen alapon eredményt elérni nem lehetett. Hodászi csendélet. Kovács László hodászi lakosnak összeszólaikczása volt a családjával, mert mindég ittas állapotban reggel felé, pénzét elvesztegetve került haza. A héten is ilyen álla­potban családját revolverrel hadonászva fenye­gette. A revolver véletlenül elsült és egy golyó Emilia nevű 22 éves leányának karjába fúródott és könnyű természetű sérülést okozott. Az eljá­rás folyik ellene. A részeg ember cselekedete ész nélkül való, mert alkohol okozta bódultságában olyan mint egy állat, meggondolás nélkül bután cselek­szik. így cselekedett Tóth József györteleki lakos is, aki részegen neki esett Németh Elemér ottani földbirtokos lovainak és azokat összeszurkálta. Vonat kisiklás. Kedden reggel Vásárosna- ményból Csap felé menő személyvonat a csapi I állomásia való befutás előtt téves váltás folytán kisiklott. A mozdonyt követő két kocsi és az u- tolsó két kocsi kizökkent a vágányok közül, de szerencsére fel nem borult s igy emberéletben nehány jelentéktelen sérülésen kívül, nem esett kár. A 4 vasúti kocsi ellenben összerángolódott. Mi újság Szaímáron ? A lapok sokat fog­lalkoznak a két cigánnyal, Lakatos Györgygyel és Balog Józseffel, kik huszonegyeztek és húsz fillér veszteség miatt Lakatos György agyonütötte Balog Józsefet. — Somotyuk János hat éves e- lemista belezuhant a megáradt Fermezely patak­ba és bele is fűlt volna, ha egy derék munkás Majdáncsuk Mihály élete koczkáztatásával ki nem menti. A városi tanács jutalmazásra ajánlotta a kormánynak. — Szatmáron nagy várakozással van­nak az e hóban Dr. Dénes szerkesztése alatt meginduló „Uj Szatmár“ ez. napilap iránt Dr. Dénes a Szamostól vált ki és uj lapot alapit. Verekedés. Nagy István helybeli asztalos jelentést tett a csendőrségen f. hó 8-án. Azért mert Sós Sándor hentes, ki már egyszer verekedésért 3. oldal büntetve volt, őt megtámadta. A nyomozás azt deritette ki, hogy Nagy István ütötte először ar­con Sóst, miért miért is mindkettőjük ellen meg­indították az eljárást csendháborítás miatt. A parim martirja. A purimoí minden év­ben nagy vigság mellett ünnepli a zsidóság. Ö- römünnep ez és- ilyenkor bor, fánc és hegedű szó mellett mulatnak minden hithü zsidóházban. A 18 éves Klein Márton nyirmegyesi lakos is maszk­ba öltözve járta be a falut f. hó 3-án, purim ün­nepén és fiatal lelke egész hevével vette ki ré­szét az örömünnepbőf nem gondolva arra, hogy szomorú és utolsó purim lesz ez az ő életében. Nem elégedett meg a saját falujával, hanem át­ment Gebére is, ahol úgy látszik : „szeresd fele­barátodat“ és a mi ebből következik: „tiszteled a más vallását“ igék nem vertek még mély gyöke­ret a fiatal suhaneok szivében. Kleint, Grüner nevű társával együtt nagy hahotával, buta éríhe- tettenséggcí nézték Gebén és a parasztsuhancok meg is hajigálták őket, amiből szóváltás., majd fejbeverés keletkezett. A hithü fiatal Klein, ősei történetének hűséges átérzője, életével lakolt tisz­teletreméltó tulajdonságaiért és martirja lett a zsi dók idei purim ünnepének. Lehetetlen megindu­lással nem gondolnunk az ifjú tragikumára és a gyászba borult családnak kevés vigaszt nyújt már az, hogy Tirpák György 21 éves g. kath. gebei lakost f. hó 10-én megvasalva kisérték be a szatmárnémeti-i kir. ügyészség fogházába. Jelenet egy iskolában. A tanító felemeli kis nádpálezáját és fenyegetve emeli a nebuló felé : — Hát miért nem válaszolsz ? — Azért mert a tanító bácsi miedenképpen ütni akar, tu­dom, hogy mindenképpen kikapok, akár vála­szolok, akár nem, hát inkább nem válaszolok. Templombuesu. Kedden f. hó 19-én sz. József napján a helybeli r. k. templom védőszent­jének ünnepén ünnepélyes istentisztelet lesz. Az istentisztelet d. e. 10 órakor ünnepi predikáczió- vat kezdődik, a melyet Holczmann Béla szatmá­ri tanítónő-képez lei tanár, a kitűnő egyházi szó­nok fog tartani. Őrültek a nagykárolyi vasút állomáson. Különös és nem mindennapi zajnak voltak tanúi azok, kik szerdán hajnalban a nagykárolyi vasút állomáson tartózkodtak. A rémes lárma a Buda­pestről Szatmárra menő vonat egy harmadik osz­tályú kocsijából eredt. A kocsiban 25 elmebeteg volt, kiket áz angyalföldi tébolydából helyszűke miatt, a máramarosi közkórház elmebeteg osztá­lyába szállították. A szerencsétlen embereket 1 or­vos és 6 ápoló kisérte. Mi újság Nagykárolyban? A pénzügyigaz­gatóság fölött harczolnak a lapok a szatmári la­pokkal. T. i. a Szatmáron megjelenő „Szamos“ ez. lap mint az ottani sajtó egy tekintélyes orgá­numa megragad minden alkalmat, a mi természe­tes is, hogy Nagykároly várossal szemben elő­térbe tolja Szatmári. így a nagykárolyi pénzü­gyi palota helyiségei ellen kifogások emeltettek, írja tehát a Szamos, hogy ők jobb helyiséget ad­nának a pénzügyigazgatóságnak. A nagykárolyi lapok ezzel szemben azt Írják, hogy ők is meg­adják, ami kell és a hiányok pótolva lesznek. — Nagykárolyból vándorolt ki Amerikába Károlyi Béla a ki Newyorkban elvett egy szép fiatal asz- szonyt aki most 30 éves és tiz évi házasság ti­tán házasságának megsemmisítését kérte a new- yorki törvényszéktől, mert férje sohasem volt ép­elméjű és még az esküvőről, a templomból meg­szökött, azóta nem élt vele együtt és tiz év a- latt a szenvedések kálváriáján ment keresztül. — Megvan állapítva hivatalosan az árvíz által oko­zott kár. A közvagyonban mintegy 20000 K. a magánvagyonban 510000 K. kártokozott az árvíz A kormány segélye mint egy 3000 K. Az orszá­gos segélygyüjtést a minisztérium nem engedé­lyezte. A vármegyében most kezdik « gyűjtést- j

Next

/
Oldalképek
Tartalom