Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-03-01 / 9. szám

VII. tvfotysa.

Mátészalka, MHZ március í.

9.

MÁTÉSZALKA is VIDÉKE

Társadalmi és közgazdasági hetilap.

A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN.

ti.

SztrkMztöaég és Kiadóhivatal

Mátészalka Kossuth-utca 445. szám. (Dr. Barta Ignác ügyvédi irodája.)

Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilt-tér sora 40 fillér. ,.T - ,ar■ ■ni, - r ,, - .„rr r-...».,,------------|A mérlegek mérlege.

Mérlegek mérlege, milyen hangzatos cim. Mikor először olvastam a „Mátészalkában* igen sokat vártam e címtől. Nemcsak mint » magánember, mint az itteni közgazdasági viszonyokkal foglalkozó ember, kinek érdeke is, hogy az itteni bankok mérlegeivel foglalkozzék. De sokat vártam ettől a cimtől, mint újságíró is. Mert hiszen az újságírónak mindenütt otthon kell lenni és ha egy speciális szakdo- loggai foglalkozik, akkor hivatott tollal, komoly szakértelemmel kell azt tennie, mintha egész életét abban a szakmában töltötte volna, melynek egy pár órára, mig erról ir, kölcsönzi egész lelkét, odaadását, lelkesedését. S ez az odaadás, ez a lelkesedés szüli az újságírói hivatottság termékeny tollát, mely a dolgok mélyébe lát és egy pár óra alatt felszínre hozza mindazt, a mit hivatottság nélkül sok hónapi szorgos munkával sem tudna produkálni. Oh mily keservesen csalódtam mint újságíró is.

Mérlegek mérlege. Ha valaki az ösz- szes bankok mérlegeivel foglalkozik egy olyan bizonyos alapból, jobban mondva általános nézőpontból kell kiindulnia, melyből aztán összehasonlitásokat tehet és levonhatja az eredményeket. Kiindulhat pl. abból: a nyereséget reálisan osztják-e fel a pénzintézetek, komoly jövőbe látó gonddal osztják-e fel a nyereségnek osztalékokra és tartalékalapra eső hányadát. Az említett cikk ezt nem teszi, hanem a számoknak és a percenteknek csodálatos kavará- sával egy olyan eredményt hoz létre, mely az igazsággal egyenesen hadilábon áll.

• Eddig úgy tudtuk mindég, hogy legjobban fizetett tisztviselők a Takarékpénztár r. t. tisztviselői, a mi természetes is, mint legrégibb intézetnél, ügy tudtuk, hogy legszerényebben díjazhatja tisztviselőit a legfiatalabb pénzintézetünk a Közigazgatási bank r. t. S az említett cikk kimutatja a fából vaskarikát, kimutatja precíz számvetéssel, hogy legrosszabbul vannak fizetve a Takarékpénztár r. t. tisztviselői és legi- rigylésreméltóbbak a kitünően fizetett Közgazdaság! bank r. t. tisztviselői.

Felelős szerkesztő: Főszerkesztő:

Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső Szerkesztő-társ:

Máté Sándor.

De nézzük a számokkal való bűvész- munkát. Azt mondja a cikkíró, hogy a Takaréknál az 1911. évi nyereség 89536 kor. és ennek 22.5 %-át teszi a tiszti fizetés, az Iparbanknál a nyereség 65505 k., ennek 28.4 %-át teszi a tisztifizetés, a Közigazgatási banknál pedig 28037 k-nak 38.6 %-át teszi a tisztifizetés. Shozzáteszi: „Ezen adatokból azt a szomorú konzekvenciát vonjuk le, hogy legrégibb és leggazdagabb intézetünk: a Takarékpénztár legrosszabbul fizeti tisztviselőit, sőt az arányszám szerint olyan rosszul: hogy az méltán kelthet visszatetszést.* De mi tovább fűzzük a cikkíró okoskodását és eltanulva ezt a mesterséget, ide iktatjuk a „Pesti Magyar Kereskedelmi Bank" 1911. évi zárszámadásából vett adatokat:

Nyereség — — 13.255.671 kor.

Tisztviselők fizetése 1.325.567 m tehát 10 %.

Oh szegény .Pesti M. Keresk. bank* tisztviselői, kik száz- és tízezreket kaptok egyenként, milyen rosszul vagytok Ti fizetve és hol vagytok Ti a mi Közgazdasági bank- tisztviselőink mellett, kik a nyereségnek 3&6 %-át kapját!

De menjünk tovább. De mielőtt tovább mennénk, nem állom meg, hogy fel ne kiáltsak: Mérlegek mérlege, rosszul mutatod az igazságot, jobbra billensz, mikor balra kellene és balra billensz, mikor jobbra kellene ! ...

Az Iparbankról ennek az előkelő pénzintézetnek a mérlegéből a következő tanulságot vonja le a cikkíró:

„Ha nem is lehet a mérleg adataiból a százalékot pontosan megállapítani, mert hisz egyes tőkék rövidebb vagy hosszabb kamatoztatásának idejére nem találunk támpontot, mégis hozzávetőleg ezek voltak a betétek elért kamatkulcsai s itt feltűnő, hogy az Iparbank aránytalanul magas kamatlá- bot kénytelen fizetni, hogy betéteit megtarthassa.1* Alapítja pedig ezen konklúzióját a következő számvetésre : A mérlegek szerint betétállomány: a Takarékpénztárnál 2.403. 311 kor., 1911. évben kifizetett kamat 96.105 kor. tehát átlag 3.96 %; az Iparbanknál 972.538 kor. betét, kamat 46026 kor. 4.8% ; a Közgazdasági banknál: 643.

Előfizetési «rak:

Egész évre — — — — — — — — — 8 kor

Fél .---------------------------------------------------4,

Ne

gyed , — ______ — — 2 ,

Egyes szám ára 20 fillér.

644 kor. betét, 23588 kor. kamat, 3.7 . Nos hát, ehez nem kell kommentár. Elfelejti cikkíró, hogy a mérlegben az 1911. évi XII/31-iki betétállomány van kitüntetve és hogy ebből senki sem tudná a kamat %-át kiszámítani és bár a számítás a pontosságot kétségbe vonja, mégis levonja a fent irt furcsa konklusiót az Iparbankra nézve.

Éppen igy tévesen állapítja meg cikkíró a kamatláb nagyságát a pénzintézeteknél és jogtalanul dicséri meg az egyik intézetet a másik fölött.

Tévesen állapítja meg továbbá a dijak összegét százalékokban és itt is igazságtalanul dicsér. Mert a dijakat darabszám után szedik és azt nem lehet a folyósított ösz- szeg arányában megállapítani százalékokban. Továbbá a dijakban mindenféle megbízásokból származó jutalékok is foglaltatnak. Tehát mindenképpen helytelen az a megállapítás, hogy a legmagasabb dijat a Közgazdasági bank szedi.

Azt hiszem, hogy nem kell több adatot felhoznom arra, hogy megállapítsuk azt, hogy a „Mátészalka* legutóbbi számában megjelent „Mérlegek mérlege“ rossz, de megerőisitettek ebben a megállapításban bennünket úgy az Iparbanknak, mint a Közgazdasági banknak összes tisztviselői és vezérígaztói.

Annál inkább csodálkozunk ezen, mert hiszen a „Mátészalkának* egyik dolgozó társa szakember és bankigazgató, a- kitől alkalom lett volna erre a cikkre szak- véleményt kérni.

S most az olvasók b. engeddmét kérve, egy kis következtetést vonunk le a „Mérlegek mérlegéből.“

A számokat mindég lehet úgy beosztani, hogy az jöjjön ki belőlük, a mit szeretnénk. De egy lelkiösmeretes újságírónak sohasem szabad a számokat úgy szorozni és osztani, hogy az igazságot ne fedje. S ha számítása fölött önönmagának is kételye van és ezt cikkében jelzi is, annál rosszabb, hogy ezekből a maga által is pontatlannak ösmert számításokból határozott, egyes pénzintézeteket dicsérő, másokat korholó konklusiókat von le.

A mi pedig a „Mátészalkának“ legu-