Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-02-15 / 7. szám
VII. évfolyam. ' Mátészalka, 1912. február 15. 7. sz. MÁTÉSZALKA is VIDÉKE Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. /. £■ 'Ni Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső Szerkesztő-társ: Máté Sándor. Szerkesztöség és Kiadóhivatal Mátészalka Kossuth-utca 445. szám. (Dr. Barta Ignác ügyvédi irodája.) Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilt-tér sora 40 fillér. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — — — 8 kor Fél „ -- -----------------------------— — 4 „ Negyed „ — — — — — — — — — 2 . Egyes szám ára 20 fillér. A társaság. A társas-élet körül tett vizsgálódásból azt a tapasztalatot szerezhetjük, hogy az oly közös hely, melyből minden rész csaknem egyenlő hatást gyakorol és viszont mindent, mi kívülről hat, egyformán éreznek annak minden tagjai. Itt tehát közös célnak kell lenni, melyet tévesztve, a társaság kell, hogy megszűnjék. Mert annak, a mi állandó kíván maradni, feltétele a szilárd alap. Csak egyesek élete is, hogy boldog legyen, igényli a határozott jellemet, a kitartást, azaz, hogy a cél, mit kitűzött, oly alapon legyen é- pitve, mely az ingatag emberi ész által meg ne másittassék, annyivei inkább kívánja azt egy társaság élete, hogy annak minden tagja egy közös célra működjék, ahonnan természetesen következik, hogy ki a társaságban él, annak tagja, nem egyéni, hanem társas életet kell folytatnia. A társaságban született ember nem önmagáé. Nézve a társadalom viszonyait; célját, úgy találjuk, hogy annak minden tagja, tehát a társasági kör, ismét egy nagyobb köré, mely újólag, mint a viz tükrén támadt gyűrű, szélesebb, szélesebb körbe mélyed. A társadalomnak már ily messzebbreható, tehát az emberiség életébe ágazó célja, hatása lévén, következik, hogy minden egyes tagnak tettleges részt kell abban venni, melynek boldogságágáért az egyéni boldogságot háttérbe szorítjuk. Ay életet, az embereket kiismerni felette nehéz, csaknem lehetetlen. A társaság tagja pedig már az élettel lépett szorosabb viszonyba. Az élet eszközli, hogy majd borút, majd derűt, sötétet és világosságot lát szemünk. Az abban felmerülő annyi-féle viszonyok szülöttei e változások. És ez életben mégis a világot, a derűt fel kell áldoznunk gyakran a sötétségért, a borúért. Kárpótlás mindössze a remény, hogy még egyszer előtör a fénysugár. Aki ezt átérzette, alkalmasint nem é- rez oly nagy fájdalmakat,ha elkeli hagyni érdekét és odairányozni mind anyagi, mind szellemi erejét, hogy másnak a társaságnak, az emberiségnek is éljen. És igy keletkeznek bizonyos kötelességek, melyeket a társas-élet tagjainak kell fölvállalni, egyesek, nagyobb társulatok, a haza, az emberiség, egyszóval a közélet iránt. Egy szerencsétlen családapa, egy elhagyott jóbarát, egy megfosztott özvegy vagy gyámtalan árva lehetnek azok, kikre mint legkisebb körben hat a kötelességek munkálkodása. És e kötelességek teljesítése nem maradhat el az öntudatos léleknél, ha hatalmában áll, hogy segítsen. Az élettel megismerkedett férfi a sors változandóságára gondol, mely az enyészettel szövetkezik, hogy romlást leheljen vagy gyásznyomot hagyjon, megmutatva, hogy megtörténik pillanat alatt az, amit évek óta nem remélt. S igy ő a segítségért esengőket nyájas szóval üdvözli és megosztja velők a magáét. Saját családja körében örömnapokat tölthetne; de im megjelenik az elaggott ősz fürtű apa sápadt arccal, gondtól felhozott homlokkal, s a férfi, a gyermek, a fiú háttérbe szorítja a családi édes örömöket, ápoló karjai közé emeli az agg apát, a sóhajokat és panaszokat nyugodtan hallgatja, könnyíteni igyekszik, könyet hullat a koporsóra és gyászfátyolt borit az örömekre. Az ifjúi álmok együtt ringatnak két barátot, szép, talán nagy vagy hiú remények bölcsőjében. A végzetes sors az egyiknek hajóját csendesen vitte zajtalan hullámokon, mig a másikat viharok köztakarta elaltatni; de ez álomból keserű csalódásra ébred Az boldog ez boldogtalan. Tehát amannak munkálkodási köre kötelességeinek teljesítésében a boldogtalant magába zárja, kinek életét türhetővó, ha lehet, boldoggá kell tennie. Szélesebb köre a kötelességeknek e- gész társulatot fog be. Miután egyesek iránt elvégezte a társaságbeli tag teendőit, maga és ezek által hat a társadalomra. Szellemi képességével táplálta egyesek lelkeit, anyagi vagyonából adott annyit, miáltal köny- nyitve lett, igy közvetve már a társaság célja kivitelére működött. De vannak aze- gyesek magánboldogságán kívül más, nagyobb, egyetemibb boldogsági célok, melyek az egész társadalmat egyetemesen érdeklik. Az ész már el is tervezte a célok létesülé- sét; de anyagi erő kivántatnék. Visszavonja-e ilyenkor az ifjú, amit osztályrészből nyújthat, a férfi, amit gyűjtött vagyonából áldozhat azon az oltáron, melyről a boldogság, a szellemi művelődés tiszta éltető tüze fog fellobogni? Az ember nem önmagának született, hanem hazájának, öveinek. A társadalom mindennapi kérdésein felül a haza, a nemzet iránti kötelesség az első. Itt széles körben működhet a tevékeny ember, megmutatva, bebizonyítva, hogy, aki egy nemzettest tagja, az annak él és nemcsak magának. A haza, a nemzet célja a boldogság. Erre szellemi és anyagi erő munkálkodik. Lelki erő, mely a testnek elevenségét adja. És anyagi, mely amannak szerezhet uj táplálékot. Amabban születnek: a nemzet szelleme, erkölcse, műveltsége. Ebben nyugszik az a hatalom, mely külmegtáma- dások, külbecsapások ellen védelmet, men- helyet készít. E két erő tartja fenn az ösz- szes nemzetiségeket és hogy ezek egymást ellensúlyozzák ez feladata a társadalomban született embernek. Kinek tehát Istene és a dajkáló természet szellemet, észt, szivet adott hová rakhatná le nemesebb helyre annak kamatjait, mint ide a hazának annyi gonddal, fájdalommal megőrzött kincseihez? És ha mégis a gond és őrködés dacára veszély fenyegeti a nemzet életét, ki az, kinek keblében szeretet szikrája szu- nyadoz, hogy oda ne siessen, hol harcot, nemes harcot vívhat annak megmentéséért? Ki ne hagyná saját érdekét, a kötelékeket, melyet érdekeltjeinkhez fűznek? A történet, a tudomány, az irodalor/^ az ipar, a művészet nagy alakjai ily tár dalmi közös érdekek megoldói mind. a történet, a tudomány, az irodaion j ^ művészet, az ipar mind, mind az e nrberi' ség, a társadalom általános feladat .áaafe: a tökéletesedésnek, a haladásnak té nyezőt. A közkatona, ki bátran lép a harc. mezejére, éppen úgy mint a hadvezér, kii őt vezeti, közös érdek, közös íeladat harcosai. A tanár, ki a gyermeknek a tudomány
