Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-02-08 / 6. szám

1912. február 8. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 5. oldal. Szerkesztik: Mandel Imre és P. Buday Ferenc. Vásárosnameny és Vidéke A lap szellemi részét illető közlemények P. Buday Ferenc címére küldendők, V. Naményba. HÍREK. Közgyűlés. A Vásárosnaményi Takarékpénz­tár r. t f. hó 11-én, vasárnap tartja rendes évi közgyűlését saját helyiségében. Ügyvéd Naményban. Dr. Stein Zsigmond köz- és v. ügyvéd, ki is már fél éve itt van köz­ségünkben mint a „Takarékpénztár“ jelzálog osz­tályának jogügyi vezetője, megváltott a Takarék- pénztár r. t.-nál viselt állásától és irodát nyitott községünkben. Helyébe testvére Stein Emil mint főkönyvelő bízatott meg a jelzálog osztály veze­tésével. Dr. Stein Zsigmond lett a Takarékpénztár r. t. ügyésze. Szolgabiróság. Központból vett értesülé­sünk szerint. Beregvárniegye illetékes fórumai ré­gen foglalkoznak azzal, hogy Vásárosnainényban szolgabírói székhelyet létesítsenek. Nagyon idő­szerű volna már nem csak elvben de valóságban is látnunk, hogy nem vagyunk mostoha gyermekei vármegyénknek. E kérdés elintézés előtt állván, nem akarjuk a jóakaratot siettetéssel megsérteni, de meg kell jegyeznünk, hogy a decentralizálás elve nem igen látszik meg ez idő szerint Bereg- megye közigazgatási intézkedésein és reméljük, hogy a vidék elhanyagolásának korát már leéltük Beregben is. Elaludt a villanyos világítás ? Legutóbb értesüléseink szerint Vásárosnamény képviselő tes­tületé a villanyvilágítás ügyében január 15-én ha­tározott gyűlést tartani. Nem tudjuk mire vélni, hogy ez a nagy fontosságú ügy miért nem kerül tárgyalás alá, már január hónap is elmúlt, nem­sokára a hóvilágitás is megszűnik és a sáros vi­lág kezdetét veszi. Nagyon de nagyon kívánatos lenne, ha az este városunkba (akarom mondani községünkbe) kerülő idegen legalább világosság mellett átkozhatná a bokán felül érő sárt az utcán és nem az 50 em. széles u. n. palló mellől az azt híven kisérő árokból és tavakból koromsötétben. Ez a falu város, aki nem hiszi 5 forin­tot fizet! Vásárosnamény város volt valaha, vár­kastély uralgott kecses bástyáival a körülötte fek­vő tejjel- mézzel folyó vidék felett. A Lónyai csa­lád ősi fészke volt ez a kis u. n. földvár és e- zen régi nagy család rokoni és baráti összekötte­tései révén fontos kis város volt a város is a vár körül. A zempléni, szabolcsi, szatmári hadak pi­henője, hadak útja nagy fontosságú hely, idegen forgalom kaleidoskopja, hol vásáros nép zaja ver­te fel a csendet, kemény vitézek fordultak vissza nyergükben virágos ablakok felé. S mintha valami gonosz szellem letörülte volna a himport a régi képről, mintha hadverés járt volna a vidéken, a várat lerombolták, a várurak elszéledtek. nem látni a színes sátrak alatt az örmény ezer féle portékáját, nem hangzik a kürtszó, csatamének alatt nem dobog meg az utcza köve, nem kandi­kál tüzes szemű leány a búcsúzó magyar vitéz után. De azért Namény még sem lett falu, város ez most is és ha nem is hiszi el valaki, mégis az. Mert megvan hozzá a városi szívverése, itt a pol­gár patrícius, az idegen jött-ment. A régi fényes álom tarka pillangója rá- rá száll szemünkre és nem nyugszunk addig mig ismét elismerten, vagy legalább joggal és büszkén el nem mondhatjuk „ez a falu város“ 1 Református bál. Vásárosnamény református közönsége f. hó 11-én este „Egyház-bált“ rendez a Korona szálló nagytermében, a ref. templomban felállítandó orgona alap javára. A vallásos czél érdekében, melynek felkarolása minden rendű és rangú hittárs kedves kötelességének kell lenni, jöj­jön el ki ki emelni az est anyagi és erkölcsi si­kerét, Kende Miklós volt gergelyi s. jegyzőt f. é- vi január hö 22-én Nyírbátor nagyközség képvi- selőlestülete egyhangúlag választotta meg az 1. se­gédjegyzői állásra. Az álarcos bál. Az Ábránd és a Valóság született el­lenséges lábon élő hölgyek voltak. A ha­mis Képzelet ki akarván őket békiteni ál­arcos bált rendezett, melyre csupa előke­lőséget hivott meg. Ott voltak a Hírnév, a Hatalom a Büszkeség, a Vidámság, az E- redmény, a Méltóság, a Fényűzés, az Ész és még számos kapacitás s persze az Áb­ránd és a Valóság is. Minden vendég felismerhetetlen álarc alá rejtőzött, a Hírnév mint remete, a Ha­talom mint rabszolga, a Büszkeség mint bűnbánó szerzetes, az Ész mint bohóc, a Méltóság mint széleskedvü markotányosnő jelent meg, az Eredmény tetőtől talpig rek­lámcédulákba öltözött. Az Ábránd a Való­ságot boszantani akarván, ellenfele ruhá­jában, magát Valóságnak maszkírozva lé­pett a terembe. A gyönyörűen feldíszített terem már megtelt vendégekkel, a kristály csillárok gyertyái vakító fényt árasztottak szerte, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágok édes illatukkal elbájolták a meghívottakat, kik vidám csoportokban beszélgettek a fényár­ban. — Már a zenekar elefántcsont hang­szerei megszólaltak a táncra, midőn az aj­tó szárnyak szétnyíltak és belebbent a Va­lóság az Ábránd jelmezében. — Roppant lelkesülten fogadták, mindenki elsőnek a- karta őt üdvözölni, mindenki igyekezett egy röpke mosolyát, egy kacér pillantását kinyerni, mindenki csak vele akart táncolni. Csak egy leányka ült elhagyottan egy sarokban, senkitől észre nem véve, a Va­lóságba öltözött Ábránd. Módfelett hara­gudott önmagára, hogy vetélytársa sikereit igy elősegítette, szerette volna boszuságát valakin kitölteni, de senkisem törődött ve­le. — Ekkor egy mellék ajtón belépett a Gond és egyenesen az elhanyagolt leány­ka felé tartott mivel a Valósággal a legjobb barátságban élt. Ez alkalommal is azért • kereste fel, hogy az egybegyült társaság tagjáról neki felvilágosításokat adjon. — A Gond ismerte ugyanis minden vendég ösz- szes hibáját, baját, tudta mennyi az adó­sága. Borzalommal hallgatta álarca alatt az Ábránd egy ideig ezeket a leleplezéseket, aztán kimenekült a teremből. A mulatság tetőpontját érte el. A tánc­ban kimerült és felheviilt Valóság leült és az Ábránd rózsaszínű álarcát levéve pihen­ni akart. A vendégek csalódottan pillantották meg a bálkirálynő igazi álarcát. E pillantás hatása alatt mindegyik meglátta a másik álmos, türődött arcát, a gyűrött ruhákat, a leégett gyertyákat, a hervadt virágokat és a valóságra ébredve szomorúan elhagyták a bálterm et. Irta: Puella Classika. Ford. P. Buday Ferenc. Hivatalosan ólomzárolt arankamentes Lóhere és lucerne meo '^"^-r^amag impregnálva is valamint Csibehur hámozott és hámozatlan baltaczin, nyúlszapuka, muhar, csillagf űrt, továbbá mindennemű más mezőgazdasági, konyhakerti és virágmag Legjobb minőségben kapható Polácsek Fülöp és Fia nagykereskedésében Nyírbátor. Mintát kívánatra bérmentve küldünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom