Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-10-04 / 40. szám
VII. évfolyam. Mátészalka, 1912. október 4. 40. szám Társadalmi és közgazdasági hetilap Á MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉHEK ^3 HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINŐÉN PÉNTEKEN. Kisemberek és pénzintézetek. A nagy és végtelennek látszó pénzügyi válságban rakásra hullanak a pénzintézetek, bankok, takarékpénztárak és különösen a hitelszövetkezetek. Nagyon sokan keresik, kutatják ennek a válságnak, ennek a romlásnak az okait s legtöbben a nemzetközi pénzpiac válságos helyzetében vélik azokat megtalálni. Lehet, sőt valószinü, hogy a válságnak eredete a nemzetközi pénzpiac jelenlegi helyzetében keresendő, meggyőződésem szerint azonban annak a kétségtelen ténynek, hogy a pénzügyi válság Magyarországban és itt is éppen a kisemberek között, nagyobb rombolást végez, mint más országokban, különleges okai vannak. Az első ok a tulnyomólag küföldi tőkével dolgozó nagy pénzintézeteknek kíméletlen, tisztességtelenül nagy haszonra törekvő, zsaroló üzletvezetése, üzleti rendszere. Minél nagyobb kamatot szedni, minél kisebbet adni, ez az üzleti jelszó, amit sokan természetesnek és kifogástalannak találnak, mert hiszen ezek a nagyobb pénzintézetek üzleti vállalkozások, joggal keresik tehát a minél nagyobb hasznot s nem kifogásolható, ha azt igyekeznek meg is találni. Ez igaz, csakhogy ennek a törekvésnek határt von: az üzleti tisztesség s az olyan üzletvezetés és haszonkeresés, amely ezt a határt átlépi, nem az elismerésre és méltánylásra, hanem a legkeményebb bírálatra, a szükség és lehetőség szerint, a legszigorúbb megtorlásra tarthat igényt. Naponkint olvashatunk kamatláb- leszállitásokról és emelésekrő hireket, a leszállítások a betétekre vonatkoznak, tehát a pénzintézetek javára szólnak, az emelések pedig a kölcsönök és leszámítolások után szedetnek, tehát szintén a pénzintézetek javára szólnak. Ezekről a híradásokról csak a beavatottak, csak a lapoknak közgazdasági rovatait figyelemmel kísérők tudnak, a kisember ezekről mit sem tud s még jó, ha a pénztáraknál, a betét befizetésekor vagy kivételekor tesznek előtte homályos célzásokat holmi kamatlábról. De a legtöbb esetben, épen a kisemberrel szemben, még ez sem történik meg. Most például pénzszűke van s a nagy bankok és takarékpénztárak nagyon igyekeznek a betéteket megtartani és újakat szerezni. A tömérdek és folyton szaporodó bankfiókoknak és alkalmazottaiknak nincs is más céljuk, mint vidékeiknek alapos megdolgozása és rábírása a tőkéseknek és takarékoskodóknak arra, hogy betéteiket a más pénzintézetektől, különösen a kisebbektől elvéve, hozzájuk' vigyék. Megadnak ezek után minden lehető nagyobb kamatot, öt százalékot, esetleg még többet is s aki tudja a dörgést és betétje kivételének fenyegetésével követeli a nagyobb kamatot, az meg is kapja. A fillőrenkint takarékoskodó kisember természetesen nem ismeri a dörgést, nincs beavatva ennek a kamatlábpolitikának rejtelmeibe s ha egyre kesereg is, hogy kis tőkécskője nagyon kevés kamatot hoz, nem követeli és keresi a nagyobbat, mert nem tudja, hogy azt megkaphatja; de ha akad is egy-egy, aki hall valamit a nagyobb kamatozást követelő pénzügyi helyzetről, azzal kurtán-furcsán elbánnak, félrevezető megnyugtatásokkal lecsen- desitik, vagy a betétjét kiadják. Arról, hogy a kisembereket fölvilágosítsák és nekik a pénzügyi helyzet által követelt nagyobb kamatot nyilAz ősz lehellete. Még izzó a napnak fényes lángsugara, De benne ég már a búcsú heve, Amint reátüz a fonnyadt avarra. Még langyos a szellő, mégis megborzongat Ha átsiklik bus tarlók felett, Félénken rezgeti a bágyadt lombokat. Még zeng a madárdal, de zokogásba fül, Már készül útjára a madár, A kis fiók is már repülni tanul. Még virul a virág, de szirma színtelen, Fáradtan hinti szét bucsuillatát, Alig, hogy kinyílik, — elhervad hirtelen. Még hordja a természet királyi köntösét, De fakul már — lassan tűnik fénye, Az ősz lehellete már terjed szerteszét. Itáesos kapu, rácsos ablak.- a. a. A társaságban asszonyokról folyt a szó. Mindenki tudott valami érdekes történetet. Hajnalfelé, amikor már a pezsgő is izgatta a kedélyeket, diszkrét vonatkozású esetek is kerültek elő. A pezsgő némely embernek csodálatosan megoldja a nyelvét. A kávéház füstje, a pezsgő mámora eloszlatja a diszkréció homályát. Mikor már mindenki elmondott egy-egy történetet, kíváncsian fordultak a hallgatag Bartos doktor felé és dévajkodva kérdezték tőle, hogy vájjon ő vele nem történt-e valami „eset“ ? — Hagyjátok — szólt az egyik — nem tudjátok, hogy Bartos nőgyiilölő? — No éppen azért. Mi oka lehet neki arra, hogy a nőket gyűlölje. Szép fiú, jó állása van. Bizonyára őt se vetették volna meg. Bartos doktor szótlanul tűrte a csipkedéseket, majd rágyújtott egy szivarra s vastag füstfelhőt fújva maga elé, megszólalt: — Ti engemet nőgyiilölőnek tartatok. Igazán nem tudom miért? Azért, mert nagyon tartózkodó vagyok a nőkkel szemben? Ti itt valószínűtlen történetekkel mulattatjátok egymást és én bennem a ti hazudozá- saitokon keresztül csillanó parányi igazság fájdalmas emlékeket idéz fel. Az érdeklődés egyszerre felé fordult. A nyugodt hang szinte lehiitötte a kaland- sővár kedélyeket. — No-no, csak talán nem valami reménytelen szerelem ? ügy beszólsz, mint valami trobadur. — Incselkedett a nagyhangú Firtos. — Ahogy vesszük. Különben, ha csakugyan érdekel bennetek és meghallgattok — elmondok én is egyet. — Brávó! brávó! — lelkendezett az egész társaság. — Lássuk a Bartos lelkének a kulcsát. Bartos doktor kissé elhallgatott, mintha emlékei között kutatna, s azután elkezdett beszélni: — Lelkemnek egész hevével szerettem egy leányt. Ma már asszony és talán nem is tudja, hogy vagyok a világon. Két esztendeig udvaroltam neki. Semmi kifogás nem volt ellenem. Lassanként a családhoz tartozónak kezdett tartani mindenki. CsodálatosKelényi Micike. Uj és használt iskolai könyvek az összes debreceni és vidéki iskolák részére kaphatók C ** 4- Vmi-M Fkönyv-, zenemű- és I 12 SP €£ ff! C jE papirkereskedésében, DEBRECZEN, PIACZ-UTCZA 8. SZÁM. Ügyeljen a címre!
