Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-09-12 / 37. szám
VII. évfolyam. _____________ r Mát észalka, 1912. szeptember 12. 37. szí és Viöéke Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Sporlfiuk és sp§ríleányok. Vagy negyven év előtt idejött hozzánk egy németországi tornász, aki a fejébe vette, hogy ő a magyar ifjúságot megtanítja tornázni, nem is sejtvén, hogy ez a kedvezményezés minő óriási fejlődésnek nyitja meg az utat. A szabályszerű gimnasztikát akkor még hazánkban alig ismerték, nemhogy még arra is gondoltak voln, hogy a tornát kötelező tantárgyként vegyék föl a tanrendbe. De „az egészséges testben egészséges lélek“ igazságát hamar felismerték nálunk is ; belátták, hogy a négy fal közötti gugoláshoz feltétlenül edzeni kell a zsenge, fejlődő testet és erre legalkalmasabb az észszerűen végzett torna. Csakhogy a torna lelkes hívei nem érték be az iskolai heti egy-két tornaórával, hanem gondoskodtak azonkívül is, hogy az ifjúság egyéb mozgási gyakorlatok által minél edzettebbé, erősebbé váljék. így keletkezett az embersport, mely ma már nemcsak bámulatraméltó, de valósággal ijesztő mérveket öltött. Nagyon jól emlékszem, hogy ezelőtt mintegy harminc évvel minő mosoly- lyal, minő szkeptikus lenézéssel fogadták egy napilapnak azt a kísérletét, hogy sportrovatot nyitott. Pedig ebbe a rovatba akkortájt csak a lóversenyek, később az udvari vadászatok, majd a kutyakiállitások hírei kerültek. Ma már nincs napilap, amely legalább nehány hasábot ne szentelne a sportnak, amely időközbe számtalan válfajjal kibővítve a legnagyobb érdeklődésre tart számot. Ha kérdezzük, hogy a sportnak ilyen óriási terjeszkedése üdvös-e, akkor erre okvetlenül nem-mel kell felelnünk. Nincs szándékunkban a sport ellen filipikával harcolni, mert ez épp oly helytelen, mint — különösen a mai viszonyok közt — meddő is volna. Nem — a sport hasznát el kell ismernie mindenkinek, ellenben nem lehet eléggé korholni azt a túlzást, amellyel ifjúságunk hódol neki. A sport áldásait tönkreteszi a rekordhajhászás, amelynek már a sport igazi céljához — a testedzéshez — csaknem semmi köze többé nincs. Az eredeti cél igy teljesen fel lesz áldozva a feltűnési viszket.'gnek. Mert kérdem, mi köze a sportnak ahhoz, hogy egy jó úszó negyvenöt méter magasságról és árammal szemben beleveti magát a vízbe. Még ha ez az őrült merészség sikerült volna is, hozzájárult-e volna az ahhoz, hogy az illető erősebb, fejlettebb szervezetű legyen. Ám nem is kell éppen ebbe a legfeltűnőbb példába kapaszkodni, hogy a sportüzés és a feltűnési vágy kinövéseinek ártalmasságát bizonyíthassuk, hiszen ezer meg ezer esetet szolgáltat évenkint szomorú krónikát a sport elfajulásáról. Nemcsak fiuk, legényemberek, de lányok is őriiletes rajongással vetik magukat a sportra, amelynek különféle nemeit épp oly kitartással, elszántsággal, mondhatnék konoksággal űzik mint a férfiak. Az összes ismert sportnemek közül eddig még csak egyet nem karoltak föl a leányok is: a footballt, — tán azért, mert az éppen nem felel meg a nőiességnek. De a leányoknak nem volt nyugtok: most már Ők is kezdenek labdákat rugdosni. S ez már kissé sok. Mert az egészségnek a sportnál még hasznosabb a mértékletesség — nemcsak az evés- ivásban, hanem a testgyakorlatban is. Ha továbbra is úgy visszaélnek a sporttal, amint az mostanában már szokássá vált, akkor az mindenesetre sokkal többet árt, mint használ. Árt pedig nemcsak azáltal, hogy túlságosan sok alkalmat nyújt balesetekre, hanem azáltal is, hogy a sportnem természete szerint egyik-másik testrészt — a többiek rovására — fejleszti. El nem sirt könnyeim. El nem sirt könnyeim titkos mélyre rejtve Égő tüzcseppenként hullanak lelkemre, Hogy beléremegek. Az eltitkolt sóhaj, a forró szenvedély, Amiknek tanúja csupán a csendes éj, Lassan emésztenek. A ringó harmatcsepp virágok kelyhein Mintha csak lennének el nem sirt könnyeim Úgy ragyognak felém Fájó panasz rezeg a futó szellőben, Hangtalan zokogás sir a levegőben, Könny van a fix selymén. Mért nem tud lelkemben tavasz, világ lenni ? Csak hideg pusztaság, virág, napfény, semmi Csak ködös szürkeség. Nem látom a virág beszédes pőmpáját, Nem érzem a napnak ragyogó sugarát Lelkemben a köny ég. _______________________ Kelényi Micike. fo dúén Billy öröRsége. (Folytatás.) — Adj isten, Bili. Meleg van ugy-e ? Nem jönnél be egy kis hűsítőre ? Bili hálás pillantással követte a vendéglőst. — Jer a belső szobánkba, ott hüvössebb. Hallod-e, Liz, a te öreg barátod, a Bili jön hozzád látogatóba. A hölgy örvendő mosolylyal köszöntötte. — Hogy van mister Podden ? Mily nagyszerű színben van, ugy-e, Sam? — Elhiszem azt. Egész nyugodtan harmincnak nézhetné az ember. Mit kívánsz, Bili ? Frissen csapolt söröm van, hideg, mint a jég. Kancsót és poharakat, Liz. Podden Billy megint bebizonyította, hogy sokat elbír. Kényelmesen ült egy öblös karosszékben s rágyújtott egy jó szivarra, mely- lyel a jólelkü vendéglős emberei te meg. Egyszerre megszollalt Judsonné: — Ni, majdhogy el nem felejtettem! Itt van egy levél, az imént hozta magának a postás. Billy felbontotta a levelet és olvasta. Samnak éppen annyi ideje volt még, hogy jelentőségteljes pillantást váltson a feleségével, mikor Billy izgatottan felszökött és igy kiáltott: — Szentséges Isten, gazdag ember lett belőlem. Meghalt a Joe bátyám, ki meggazdagodott Amerikában és reám testálta negyvenezer font vagyonát. A házaspár alig győzte csodálkozással. — Szegéey öreg Jód, oly jó ember volt, ki hitte volna — és Billy alig bírta, hogy sírva ne fakadjon. A házaspár nagy igyekezettel vigasztalta s végre megkérdezték tőle, hogy mi szándékkal jár most. — Persze, most várni kell néhány hétig, mig valamihez foghatok, mert hiszen egyenlőre még nincs pénzem — mondotta bánatosan az általános örökös. — Adhatok én neked most tüstént ötven fontot. Nem nézhetem, hogy szükséget lásson a jó barátom, hiszen ismersz engem. És Billy köszönettel zsebre tette a pénzt. Aztán Judsonnénak támadt egy kitűnő ötlete. Azt ajánlotta Billynek, hogy költözzék hozzájuk a vendéglőbe s maradjon náluk, mig rendbe jönnek a dolgai. Billy engedett a nagy rábeszélésnek s végre megegyeztek, hogy az átköltözés már ma este megtörténik. Billy arra elköszönt. A Judson házaspár meg volt elégedve Uj és használt iskolai könyvek az összes debreceni és vidéki iskolák részére kaphatók ^ |-Ur. F m n -r könyv-, zenemű- és S3 I Ily I G I* G I! C ÍZ papirkereskedésében, DEBRECZEN, PIACZ-UTCZA 8. SZÁM. Ügyeljen a cimre
