Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-01-25 / 4. szám
Szerkesztőség és Kiadóhivatal Mátészalka Kossuth-utca 445. sz. (Dr. Barta Ignác ügyvédi irodája.) Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilt-tér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Dr. Barta Ignác Dr. Dienes Dezső Szerkesztő-társ: Máté Sándor. VII. évfolyam. Mátészalka, m2. Január 25. Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. r Egész évre Fél Negyed , Egyes szám ára 20 fillér. A polgári iskola reformja. (Kg.) A nemzetek jelentőségét, súlyát, műveltségűk szerint mérik. Az államok ereje kultúrájuk arányában hatványozódik. A leggyümölcsözőbb befektetés min* den országra nézve az iskola, mert ennek a révén jutnak polgárai ahoz a készséghez, hogy értelmi fejlettségüknél fogva az élet minden vonatkozásában a helyesebbet, a jobbat tudják kiválasztani és munkálni. Legüdvösebb és legszerencsésebb az iskolázásnak az a megoldása volna, ha az elemi, közép, és felső oktatás teljes arányban volna egy másikáról. Ha mindenik teljesen befejezett egészet képezne, s az előbbenninek teljes bevégzése szolgálna alapul az utóbbiaknak. Erre már régóta törekesznek a hivatott tényezők, de megoldásra — sajnos, nehezen kerül a dolog. Útját állja nálunk az idők folytán kifejlett, beállított rendszer, a hagyományokhoz való ragaszkodás, az egyéni érdek számtalan szála. Addig is tehát mig egy gyökeres átalakítás teljesen uj szervezetet ád iskolánk berendezésének, kell, hogy a felmerült szükségletek e téren oly módon pótoltassanak, amely gyakorlati alkalmazásukban célszerűek s a megfelelő érdekeket teljesen kielégítik. Nálunk a legtöbb eltérés, igy a legtöbb baj is a középfokú iskoláztatásnál fordul elő. Milyen könnyűség és megnyugvás volna a szülőre, ha az elemi iskolázás után nem kellene mindjárt pályát választani a gyermeke számára, hanem legalább négy osztályon át egységes középiskolába járathatná, mialatt a gyermek hajlama kitűnnék, s a szerint dönthetne sorsa felett. Mig igy legkiváltképpen az anyagi helyzet, sa kész alkalmatosság dönti el, hogy gimnázium, vagy polgáriiskolába, vagyis tudományos, vagy gyakorlati pályára kerüljön e a tanuló ? A törvény által VI. osztályúvá szervezett polgári iskola a mostani IV. osztályával vissza fejlődött, s igy nem szolgálhatja teljesen azt a célt, melyet számára a szervezők kijelöltek, s nem oldhatja meg feladatát a társadalom azon rétegével szemben sem teljesen, melynek szolgálatában áll mivel a végzett tananyaggal arányban levő életpályát keveset nyit meg. A polgári iskola ezen méltatlan és tarthatatlan állapotán kiván gyökeres változtatást tenni a közoktatásügyi miniszter azon elhatározásával, hogy a polgári iskolát hét osztályúvá kívánja fejleszteni, egy- részét gazdasági irányzattal. Természetes, hogy a hét osztályt végzett polgáriiskolai növendék előtt számtalan közpálya nyílik meg, az egy éves önkéntességi joggal együtt. Nekünk is van polgári iskolánk. Helyisége, felszerelése mintaszerű. Városunk áldozott érte már sokat, Felismerte annak jelentőségét, hogy egy magasabb fokú iskola közművelődés szempontjából milyen átalakító hatású. Városunk és vidéke törzslakossága őstermelő gazda nép, — értelmes, józan, jómódú. Miért, hogy olyan tartózkodással adják gyermekeiket polgári iskolánkba? Hiszen a tudomány hatalom! A boldogulás, érvényesülés biztos feltétele. Két tyuk mint házasságszerző. Kosa Vince. IV. Egyedül. Az özvegy papné nem költözött el a faluból. Nem messze a Jemplomtól volt egy kis ház, o- da költözött. Aí uj pap pedig magában maradt a nagy házban. Úgy szerette volna inondani, hogy ne menjenek el, ne.^hagyják ott a kedves megszokott házat, de hát nem tudott szólani. Valami kimondhatatlan érzés fojtogatta a torkát és alig tudott uralkodni a bucsuzáskor fel-feltörő könnyein. Mikor aztán magában maradt, bejárta a nagy tágas szobákat. Milyen üres lett minden. Szintejjjbántotta a nagy csend, amely betöltötte az egész udvart, az egész házat. Mintha egészen megváltozott volna körülötte minden. A nagy kert sem volt olyan barátságos, mint ezelőtt. A kis virágok olyan bánatosan integettek feléje, mintha mondták volna: Minek eresztetted el ? . . . Látod, milyen árvák vagyunk ? ... És Te is szeretted! Minek is eresztetted el ? . . . És mintha a nagy körtefáknak is minden levele azt susogta volna: Erzsiké . . . Attól kezdve az uj pap csaknem minden idejét a kertben töltötte, a kis komló lugasban. Ott tanulgatta prédikációit, de azok a furcsa betűk úgy táncoltak a szeme előtt és mintha a bibliának is minden lapjára az Erzsiké neve lett volna oda nyomtatva. Minél jobban telt az idő, annál többet foglalkozott vele. Eleinte még láthatta néha, de amióta Erzsikét egyik rokona elvitte, azóta még nehezebben teltek a napok és mindég az a gondolat bántotta, hogy hátha vissza sem - jön többet ? ... ki tudja ? Hátha megszereti valaki és Erzsiké elfogadja a feléje nyújtott -kezet . . . Számtalanszor volt azon a ponton, hogy leült és irt neki levelet, de százszor is összétépte, a mit megirt és úgy érezte, hogy a szakadó papirossal együtt a maga boldogságát is összetépte. De nem akarta megsérteni Erzsikét. Hiszen még alig vetette le a gyászruhát. Amig ö igy tusakodott magában, addig a falubeliek erősen házasították. Volt, aki azt beszélte, hogy a pap mindennap levelet visz a postára és ő kap egyet mindennap. Hogy kinek küldi a levelet és ő kitől kapja, azt kérdezni sem kell. Egy másik valaki már azt is állította, hogy nemsokára meg lesz az esküvő is, a barácsi sánta asztalos már csinálja is a sok, drága bútort. Egy délután özv. Bordásné kinek az oldalát legjobban fúrta a kíváncsiság — meglátogatta a papot. Vitt neki ajándékba egy pár búbos tyúkot. Jó napot kívánok tiszteletes uram — köszöntött be Bordásné. Nem álhattam már ezt a nagy árvaságot, amibe a tiszteletes ur van. Itt lakik magában ezen a nagy udvaron és nincsen még csak egy árva csirkefiu se körülötte. Jaj, hogy is fűd ellenni magába? Higyje el tiszteletes ur, hogy nem ér ez a n^pános élet semmit. Még a| .sincs, a ki egy; rántás megkavarjon, vagy egy széket odébjv tegyen. Az én szegény uram Bordás Mózes im: Isten nyugosztalja meg szegényt — engedelmet kérek a nagy kolerakor halt meg — olyan árva volt, mig én hozzá nem mentem. Itt is csalták, ott is lopták a jó rokonok, mert tetszik tudni árva fiú volt. Bezzeg, mikor aztán én a portára kerültem, egészen másképen ment a dolog. Elővettem a laska nyújtót és a sok herdáldt úgy kifizettem, hogy hóttig megemlegetik. Már én csak azt mondom, hogy csak tessék megházasodni. Lesz itt akkor minden — felveri már az udvart. A szomszéd falusiak meg már csúfságra járnak velünk, hogy aszonygya »a kentek papja se kálvinista pap, kentek pápista papot választottak.« Nahát lelkemadta csak én előttem merne valaki igy csufságolni 1 ki is kaparnám én a sze-
