Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-08-02 / 31. szám
VII. évfolyam. Mátészalka^ 1912. augusztus 2. ladaimi és közgazdasági hefil TÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. gQg MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Gazdasági válság. Az ország ide s tova egy éve sínyli már a gazdasági válság zavarait s ez nem hogy megszűnőben volna, de egyre tart; sőt még fokozódik. A gazdasági közvélemény még fel sem ocsúdik valamelyik tőkeerősnek vélt cég bukásának a hírére, máris másik cégről száll a hiobhir, hogy össze fog omlani, mert nem bírja a krízist. Megdöbbenve kérdezi lydn'dénl&i,. hogy mi ez? Múló jelensé^^ ^yág'y egy sokáig elfojtott gazdaá4gí^álf#g előhírnöke, mely létalapj megingatni gazdasági életünk'' eddig erősnek hitt s hosszú évtizedükén át- megfeszített munkával megtefcfeÉ&fetf bázisát? Olyan időket élünk, midőn a komoly mérlegelés inkább hajlik a pessimizmusra. A nemzetközi helyzet is régen volt annyira feszült, mint az idén. A hatalmak erőfeszítése s fegyverkezése hihetetlen lázzal ős sietséggel egyre tart. Magyarország se vonhatja ki magát a külállamok a gazdasági tőkéket emésztő ez őrületes versenye alól, mert a mai bonyolult állami életben az egyes országok közti kölcsönös visszahatás és azoknak egymásra gyakorolt befolyása nagyobb és érzékenyebb, mint valaha. A magyar gazdasági élet sokkal fiatalabb, semhogy a maga erejéből táplálkozni tudna. Nemzeti vagyonunk nagyrésze holtkéz. Mobil tőkénk ele- n}résző csekély. Az ipar és kereskedelem élt valamennyire, de gyűjteni a rosszabb időkre nem tudott. Ami tőke -van, az leginkább csak a bankok tárcáiban helyeződött el. A számot tevő umgántőke majdnem oly konservátiv, mint a holtkézi birtok. Az ipar és kereskedelem számára alig mobilizálható. Ily körülmények között csupán két tőkeforrása marad ami gazdasági életünknek: a külföldi tőke és az állam. Előbbit leköti és tartózkodó visszavonulásra készteti a külpolitikai helyzet. Az állam pedig a mai modern állami életben sok ágú és természetű feladatainak teljesítésére maga is mint a közhiteit igénybe vevő gazdasági faktor hihetetlenül nagy összegeket von el időről-időre a pénzpiactól s igy az állam óriási tőkeszükleteivel a pénzügyi feszültséget nem hogy enyhíthetné, de sőt fokozza. Igaz, annál a szoros pénzügyi érdekeltségnél fogva, melylyel Ausztriával vagyunk, önkéntelenül is felmerül az a gondolat, hogy tán osztrák részről kaphatnánk támogatást. Azonban az 1907-ben lezajlott válság s az annak lefolyására való visszaemlékezés elég arra, hogy az osztrák tőke közvetlen támogatására ne számítsunk. A jegybanktól sem várhatunk a gazdasági válság megszüntetésére, vagy legalább enyhítésére bármily irányú beavatkozást, mert hisz a jegybank, mint egy érzékeny seisanograf csak jelzője és tükre a pénzpiac helyzetének s kamatláb politikájával nem irányítja azt, hanem inkább alkalmazkodik hozzá, a miliőn a pénzpiac viszonyaihoz képest majd szükebbre fogja, majd tágítja a LEILA. Périlare parancsnok beszélte, midőn távol idegenben átélt kalandjairól, emlékezett: — Midőn azt mondtam, hogy soh’sem csaltam meg a feleségem ezt természetesen csak Franciaország belteerületére értettem, m ért az exotikus földeken . . . Hiába akarnánk Mi maradni, az éghajlat... az utazás ... minden rákényszerit, hogy a drága távollevőt olykor helyettesítsük ... Ez végre is a mesterséghez tartozik. Nos, midőn a Sumatra szigeteken állomásoztam — ahol olyan felséges, pompás virágok vannak, amelyeknek szára három méter hosszú és kelyheik- ben húsz liter viz is elfér — egy bűbájos teremtés akadt utamba . . . aki abban az időben odakinn Périlarené asszony helyét elfoglalta . . . Ösmerik önök az exotikus földek melegszőpségü asszonyait s igy fölösleges külön ecsetelnem Leila bájait ... De annyit elmondhatok, hogy a bőre aranyosan barna volt és ébenhaja egész a sarkáig ért. A szeme nem volt nagy, de észbontóan csillogó, vérvörös kis ajkai közül vakító fehér fogacskák villogtak elő .. . keze, lába, kicsiny s keblén akár mogyorót törhettem volna ... S ha elgondolom, hogy ez a bűbájos teremtés, majdnem kettészakította fényesnek induló katonai pályám! Mialatt Achemben állomásoztam, mint lem, aki napjait halászgatással töltötte, háborút üzent házigazdámnak. Nem kell megemlítenem, hogy természetesen, azonnal felajánlottam kardomat annak, ki oly vendég- szeretően befogadott. A király rögtön kiakart nevezni hadügyminiszterévé és reám- bizni egész hadseregét, háromszáz embert. Én azonban udvariasan visszautasítottam e kitüntetést, megelégedtem azzal, hogy a kis Simagó várost megvédjem, amely országa határán feküdt s igy legexponáltabb és legféltettebb pontját képezte. Hálásan fogadta ajánlatomat, én siettem elzárkózni Simagóba, huszonnyolc főnyi seregemmel. Fájdalom, Leilát is magammal vittem. Épen időre érkeztem. Három nappal utóbb Siak király emberei, kik jóval többen voltak, körülzártak bennünket. Katonáim azonnal vállalkoztak a fegyverletételre, de én azzal fenyegettem őket, hogy valameny- nyiüket levegőbe röpítem, ha ily gyáván viselkednek. Tudtam, hogy már útban van egy szakasz, amely a hires hollandi őrnagy, van der Yelde vezetésével, segítségünkre siet s már kémeim utján érintkezésbe is léptem a kitűnő harcossal. így egy napon, a következő értesítést kaptam tőle: — Óvakodjék kimozdulni. Az ellenség minden magaslatot elfoglal. Magam is átkozott helyzetbe jutottam. Tanulmányozza át Épen kávé mellett ültem Lédával. A levélhez kis doboz volt mellékelve, amelyben egy gondosan rajzolt harctér vázlatára számtalan, apró, különböző színű zászlócska volt tűzdelve, amelyek mindegyike a szakaszok elhelyezését s. az ellenség álláspontját jelezte . . . Valóságos kis mestermü, amely a derék van der Velde türelmét és ügyességét dicsérte, amelyből egész jól felismerhettem a harctér helyzetét. — Ha visszajövök, azonnal áttanulmányozom — szóltam Lédához és siettem a déli szemlére, kis csapatom fölött. Leila, ki éppen a tükör előtt virágokat tűzdelt a hajába, mert nagyon hiú és kacér volt . . . elkísért az ajtóig és mosolyogva nyújtotta bucsucsókra ajkát. Midőn egy óra múlva hazatértem, belépésemkor gyorsan kiszaladt, amit nem is bántam, mert egész buzgalommal az őrnagy által küldött haditerv tanulmányozásának szenteltem időm. Félóráig vizsgálgattam, aztán felkiáltottam: — Milyen hülye ez a van der Velde! Hiszen a mi helyzetünk fényes és Siak király csapatai állnak siralmasan. Mi foglaljuk el az összes magaslatokat és sietek is felhasználni az előnyös helyzetet . . . hirtelen rájuk török . . . s még alkonyat előtt csatlakozok az őrnagy csapatjához ... Ki tudja, talán még Siak király birodalmába is behaaz achemi király vendége, aki egyébként ela mellékelt tervet, amelyből megismerheti helyzetet. tolhatunk és akkor . . . S miután mindég a tett embere voltam, Értesítés I SCHWARTZ naptól kezdve Van szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyérnői kalapok mek- és gyászkalapokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel JENŐ férfi- és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz11* MÁTÉSZALKA.
