Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-01-18 / 3. szám

1912. január 18. MÁTÉSZA LKA ÉS VIDÉKE 3. oldal. Ezen szerkesztőségünkhöz intézett- levelet minden commentár nélkül közöljük. Ehhez már csakugyan nem kell commentár. De mégis, hogy olvasóink a nagy illusió után, melybe ez a tu­dósítás ringatja őket, a földön is tudjanak járni, ide iktatjuk azon férfiak neveit, kikről a tudó­sító megfeledkezett, de kik talán szintén hozzá­járultak valamelyes irányban a sikerhez. Felülfizettek: Mándy Ignác, Mándy Géza, Kovács Nándor, Moskovits Ignác 20—20 kor. Klein Mór 14 kor., Vadász Mártonná, Zoltán Béla, oróf Tisza Lajos, Kende György, Feldman Dezső, Klein Andor, Tárnái Gyula !10—10 kor. Groszman Flenrik 8 kor. Kühne E., Kálmán Ernő, Goldblatt Vilmos 7—7 kor, Német Elemér, Franki Ármin, Frank Albert 6—6 kor. Német József, Földes Jenő, Almer Béla 5—5 kor. Rohay Gyula, Weisz Lajos, Rácz Emil, Schvarcz Adolf, Gál Sándor, Feldmann Ármin, László Imre, Keller Miksa, Weisz Miklós 4—4 kor. Kosa Vince, Keller Aladar, Szálkái András 3—3 kor. Schreiber Ber­talan, Dr. Bródy Sándor, Szálkái Zsigmond, Káldor Zoltán, Weisz Ferenc, Tárnái Zoltán, Berger Endre, Kálmán Sándor, Dr. Barta Ignác, Szterényi József, Fazekas Arthur, Szálkái István, Katona Géza 2—2 korona. Schvarc Andor, Kálmán János 1 — 1 kor. Továbbá a Szálkái Gyártelep és Mezőgazdasági részvénytársaság ingyen adta a világítást. (Szerkesztő). Nem tudok sírni . . . Sírnék, ha volna még egy könnyem, Megázhatnálak forró könnyeimmel, Vigasztadó imakönyvem. Elzokognám bus panaszát szivemnek. De hiába. Nem érti már senki. Már nincs kinek... már nincs kinek. V , . ­Tavaszom alig volt s már itt van telem. Ej nem sirt könnyek bus temetője, Az én szemem, az én szemem .. . —a. e.— kék búzavirág és mégis milyen mostohán bánná vele az emberek, hagyják kinn a szántóföldön el­hervadni, —• egy egész tábla búzavirágot ültetett a kertbe. Hogy ezt észrevette az uj pap, azt on­nan is tudhatta, hogy minden regjei egy kis cso­kor búzavirágot talált az asztalán. Ezt bizonyo­san ő tette oda. Az uj papnál is egészen az volt a 1 helyzet, a mi Erzsikénél. Zazarba jött, ha szembe jött vele, de azért mindig igyekezett vele szembe kerülni. A templomban is mindég a szeretetről beszél. Akár­hogy kezdi, mindig a szeretet a beszéd vége és mintha nem is volna más a templomban, ő min­dig csak Erzsikét keresi, akinek olyan a szeme, mint a búzavirág. Bah szép kis virág is az a bú­zavirág. * A gyászév leteltével elköltöztek Erzsikéék a papiakból. Bizony nehéz volt a válás. Erzsiké bejárta a nagy kertnek minden zugát, sorban el­búcsúzott kedves virágaitól, a nagy árnyas körte­fáktól, a kis komlólugastól ott a kert közepén, ahol olyan sokat megpihent. Utoljára bucsozott el a kis búzavirágoktól. Isten veletek kedves kis vi­rágok ... Én már többé nem öntözgetlek benne­teket. Van már nektek uj gazdátok. Szeressétek úgy, mint engemet szerettetek. És a kis virágok bánatosan hajtogatták le fejecskéiket, mintha inte­gettek volna a távozó után. A nagy körtefák le­velei is mintha azt susogták volna: Isten veled Erzsiké, Isten veled . . . (Folytatjuk.) HÍREK. Csütörtöki strópha. (A F. (T. E. külföldi diadala örömére.) Akik éber figyelemmel Nézik a sport rovatot, Látták, hogy egy csapat ifjú Idegen nép ifjúságán Mily diadalt aratott. Ferencváros tornaklubbja (Népszerűén F. T. E.) Football játék nemes terén A svájciak és bajorok Babérait megtépé. E nagyszerű diadalhoz Vaj'mi adta a rugót? A magyar vér. S igy történt, hogy A külföldnek jó egy pár gólt Alaposan berúgott. Hazajött a hősi csapat S csapott murit, kirúgott S az eredmény vájjon mi lett? Hogy nemcsak kint, de itthon is Alaposan berúgott. Ecsedi Kokó. Kérelem. Addig emlegettük, az abnormis, jó, enyhe időjárásokat, mig ránk köszöntött az igazi, kemény hideg tél. Nem győzzük a szobát fával és bármennyire fütünk, mégis hideg van. De könnyű olyan családoknál, hol a tüzelőanyag be­szerzése nem okoz gondot. De mit csinál a sze­gény ember, a kicsiny, nyilásos viskójában, mely­be befütyöl a szél és nincs mit a tűzre tenni. Di­dereg és szánandó életet él. Ez utón hívjuk fel városunk gazdag polgárait, hogy jutassanak el néhány szekér fát a szegényekhez. Itt az ideje annak, hogy könyörületes szivek gyakorolják a jó­tékonyságot, mely a legtöbb disze az embernek, őtékony egyesületeinket is felhívjuk, hogy lépje­nek aktióba. Tudósítónknak alkalma volt néhány szegény ember házába bepillantani, végtelenül el­szomorító a látvány, mely elé tárult . . . Felhívjuk olvasóinkat az előfizetések mielőbbi eszközlésére, nehogy lapunk szét- küldésében akadályozva legyünk. Felhívjuk lapunk munkatársait, ba­rátait és mindazokat, akik szivükön vise­lik a kórház ügyét, hogy szerkesztőségünk által f. hó 21-én délelőtt 11 órakor a „Központi“ vendéglő nagytermében rende­zendő nyilvános gyűlésen minél számosab­ban megjelenni és a gyűlés sikerét előse­gíteni szíveskedjenek. A helyi lapok kép­viselőit, úgy a „Mátészalka“ mint a „Má­tészalkai Kis-lap“ szerkesztőségét ez utón hívjuk fel közreműködésre. A nemes célban a közügyek szolgálatában kell, hogy egy- beforradjunk, mert a sajtó csak igy bi­zonyíthatja be látjogosultságát és a sikert szívesen osztjuk meg a sajtó minden mun­kásával, tartozzanak bármely lap kötelékébe. Müvészest. Folyó hó 13-án és 14-én Zitáss Bertalan és Békeffi László színművészek, — a Nemzeti színház gyakorlatos tagjai — az állami polgári fiúiskola tornatermében müvészestélyt ren­deztek. A két este műsorának nevezetesebb szá­mai voltak : Chopin : Nocturne IX., Chopin C., moll praeludium, Liszt: Rhapsodia II., Puccini: Halál tánc. Rácsos kapu rácsos ablak: Békeffi L. átiratában. Ezeken kívül előadtak melodrámá­kat (Walesi bárdok, Mi a haza?), monologokat, pesti uj kuplékat, és tréfákát. Békeffi László igen ügyes kabarészinész és kitűnő zongorista.^A kö­zönség tetszését finom előadásával igen megnyer­te, bár az első estén olyan dolgot is adott elő, amit az a közönség szívesen elengedett volna. — Zitáss Bertalan más zsánerű színész. A két estély komoly számait ő adta elő. Kellemes orgá­numa van. Ő is figyelemre méltó tehetség. Hisz- szük, hogy az ő nevével is fogunk még talál­kozni. — Igazán kár, hogy a mátészalkai kö­zönség oly kevés figyelemre méltatta a két fiatal színész törekvését. Mindkét estén oly csekély volt a hallgatóság száma, hogy méltán elkedvetlení­tette a fiatal művészeket, 1/ y Telefont kapunk. Tegnap volt a döntő határozat a városházán. A kormány 7000 koronával járul Mátészalka telefonjá­hoz, 5000 koronát a helybeli pénzintézetek és a helybeli nagyobb cégek Írtak alá. Rohay Gyula városunk főjegyzője Nagyvá­radra utazott a további teendők megbe­szélése végett. Végre tehát a telefon kér­dése megoldást nyert és ezáltal egy nagy kulturszükségletünk nyert kielégítést. Ré­sze van a sikerben a helyi sajtónak. Kü­lönösen laptársunknak a „M-á“-nak egyik régi programpontja volt. De elismerés il­leti a helybeli pénzintézeteket, nagyobb cégeket, kik nagy összeggel segítették elő a telefon ügyét. S most neá lljunk félúton, előre a fejlődés terén ! .^. . Rabbi választás. A nógrádberczeli orth. izr. hitközség f. hó 8-án iktatta be ünnepélyesen ujonan megválasztott lelkipásztorát Jungreisz Jakab eddigi fábiánházai rabbit, egy tiz tagú .küldöttség elébe utazott a papnak, kit a b. gyar­mati, kassai, hernádzsadányi, mezőkövesdi, szé­kelyhídi stb. rabbik elkísérték, a 30 fogatból álló kocsisor a templom elé érkezvén, itt Mühlrad hitk. elnök szép szavakban üdvözölte, a templom­ban jungreisz főrabbi nagyhatású székfoglaló programmbeszédet tartott, a reá következett ban­ketten nevezett rabbik beszéltek, valamint a kassai és a szomszédos hitközségek kiküldöttei. Az ügyvédi kamara rendkívüli közgyű­lése. A szatmárnémeti-i ügyvédi kamara f. évi február hó 2-án délelőtt 11 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, mely­nek tárgya az országos ügyvédi gyám- és nyug­díjintézet közgyűlési tagjainak megválasztása. A kivándorlás. Vármegyénkből a múlt év­ben 1700 ember vándorolt ki Amerikába, 900 pedig visszavándorolt, tehát a hiány 800 ember vagyis 800-al kevesebb mint tavaly. Helyettesítés. A mezőtercmi körjegyzőség­re Madarassy István központi főszolgabíró Szabó Elemér okleveles jegyzőt helyettesítette. Az élelmes tanonc. Ács László festő-inas gazdájának nem volt munkája. Ablmann Sándor derzsi gazdálkodóhoz hívták holmi javításokra. Két napig dolgozott ott Ács, de a munkát csak nem akarta befejezni, sőt Ablmann napról-napra tapasztalta, hogy a festést a fiú a fal egyik ré­szén kiigazította, annál csúnyább lett a fal másik része, szóval az egyik kezével do gozott, a másik­kal rontott. Végre is megsokalta a dolgot, kiadta a fiú útját és feljelentette a fiút kántorjáuosi-i csen­dőrségnél.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom