Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-07-26 / 30. szám
30-ik szám. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 3-ik oldal. ország, aminthogy ennek az Írnoknak bűnei és botlásai a társadalmi fonákságok és az élet igazságaihoz képest csak egy csepp a tenger vizéből. De miként a tenger egy csepp- jében benne van annak egész keserűsége, úgy ezen eset tökéletes hűséggel tükrözi vissza a mi társadalmunkat, éppen azon oldaláról, melynek nézőpontjából annyira különbözünk a civilizáltabb társadalmunktól. Mellőzve a gyarmati hős bűneit és szökését, mely mint emberi eltévedés, bármely társadalomban mindennapi és amely az itt tekintetbe jövő szempontból teljesen mellékes és jelentőségnélkül — az egyén jelleme és annak a társadalomhoz való viszonya, helyesebben a társadalomnak vele szemben való viselkedése az, mely tipikusan magyar. Hol másut látunk még annyi erkölcsi és vagvon- beli súly nélküli embert, csupán erőszakosan széles gesztusokkal, aljas handabandázással és ügyeskedő csapkodással az érvényesülés zavaros vizében felszínre vergődni és az irányítás, kormányzás szerepét kierőszakolni? Mely más társadalomban elképzelhető-e, hogy egy valaki, pusztán merész fellépésével, terrorizáló hajlamával, ügyes pár baj ozással és erre támaszkodó bátorsággal egy egész kis városkának a társadalmát megfélemlítse, egyeseket hódoló és tömjénező barátjaivá tegyen és másokat visszafojtott keserűséggel néma hallgatásra és alázatos visszavonulásra kényszeritsen ? Igen, ez a mi társadalmunk, mely nemcsak Fehérgyarmaton, de szinte kivétel nélkül minden kisvárosban ily iparlovagokat produkál, ilyeneknek a felbukkanását minden oly helyen, hol a társadalmi élet reprezentálódik, valósággal elmaradha- latlanná teszi. Hogy másutt esetleg nem ha- misitíanak és nem vitorláznak át egy szebb hazába, az társadalmi szempontból mindegy. Nálunk még mindig a végletek és szélsőségek dominálnak. Vannak terrorizálok és megszeppent terrorizáltak ; állati butaságban sínylődő analfabéták és diplomás portások; minden szédelgésre kész agyafúrt ravaszok és a legátlátszóbb becsapásra kikészített együgyüek; középkorú ollürökkel kényes- kedő, kardforgató lovagok és e lovagokat középkori áhítattal bámuló nép ; munkanélkül milliókat keresők és munkaközben éhenhalók. A sorozat nem teljes, de egymásból folyó szerves egész. Mert ahol az egyik a másik fölött nem nagyobb munkával, kiterjedtebb tudással akar kitűnni, hanem ügyeskedéssel és fellépésbeli mesterkedéssel, ahol az egyes üzleti agyafúrtságával ezer tudatlant félrevezethet és kizsarolhat, ahol az üres pattogó szavak az ámítás mámoritó deliriumába ejtik az embereket, — ott a fehérgyarmati jellemek kényszerű produktumai a társadalmi életnek. S ezek annál veszedelmesebbek, mivel a büntető törvénynyel egyébbként vajmi ritkán jutnak összeütközésbe. Pedig nálunk egyedül a büntető törvénynek van megdönthetetlen tekintélye, lévén annak végső kon- segnenciája a karhatalom. Minden egyébb etikai noronativum csak elmosódó eszménykép melyet a „lovagiasság“ kard éle bármikor kettőhasithat. Szikra. MIIÉI. Megyei! megyek. Megyek, megyek, rovom az utcát. Felszaggatott utak kőrakások, üstök, kövek állj ák az utamat. S elgondolom, hogy milyen jó, hogy megindultunk a fejlődés utján, hogy aszfalt lesz a girbe-görbe házak előtt. Mennyit kellett Írni, veszekedni, mig ide jutottunk. De mindegy, fuj dogál már a kultúra szele közöttünk és az aszfalt előtt meg lesz a cipő tekintélye és a csizma szé- gyelni fogja magát. Aztán eszembe jut a szerződés, a melyről most sokat beszélnek. Eszembe jut a kvótaarány, amely Mátészalkán most a 1 : 7-hez és 1 : 12-höz. Aztán rosszul esik, hogy mindehhez nem értek, mert hirtelen jött ez a nagy megújhodás. Mielőtt, »aszfaltot« kiabáltunk el kellett volna menni egy-két évre aszfaltozónak. Aztán eszembe jut, hogy mennyien vagyunk, akik ehhez nem értenek. Aztán, hogy mennyi pénzt szerezhetnek abból azok, akik értik. A központiból nagy zaj hallatszik felém. Bebotorkálok. Hát látom, hogy a bankók csak úgy röpködnek a »birbicses«- felé ebben a szegény városban. Ezt mindenki érti. Egyik tesz a kék számra, másik a veresre. Ha kék jön, örömsivalgás, ha veres jön izgalom, lehangoltság. Szegény aszfalt gondolom — és teszek én is a kék számra egy néhány koronát. S vesztek én is egy néhány koronát ebben a szegény városban. Mert mi volna a birbicsesből, ha nem tenne az ember. Az ember tesz és vészit. Mert a kék szín szerencsétlen. Elnézem ezt a nagy trabális embert, a birbicsest, mi volna ez, ha nem az volna, a ki! ? Az igaz, hogy semmi sem hajt olyan hasznot, mint ez a játék. Itt az arány sokkal nagyobb 1 : 100-hoz. Képzeletben Magyarország mappáját látom magam előtt ős kikeresek egy falut. Mondjuk: Hosszukőhajlás-t, ahol még nincs aszfalt, nincs birbicses. Mit csinálnak ott az emberek, ha sár van ! ? Kiabálnak-e ott aszfalt után ? De a szemfüles tatai észrevett már, hozza a pikkolómat és én nem fűzöm tovább gondolataimat. s. J. — Személyi hir. Péchy László cs. és kir. kamarás, főszolgabíró f. hó 22-én szabadságából visszaérkezett és hivatalos működését megkezdette. „Érzések és festések“ cim alatt Ujfalussy Amadil, az ösmert kiváló Írónő tollából egy novellás kötet jelent meg a könyvpiacon. Ä I vidéki és fővárosi sajtónak egyaránt kedvelt I munkása az írónő, ki bennünket úgy is, mint földink, de mint vármegyénk népszerű főorvosának Dr. Schönpflug Bélának neje is érdekel. Élénk megfigyelés, zamatos magyarosság, mély, finom érzés, meleg színezés jellemzik Ujfalussy Amadilt, akinek nevével az „Újság“ Asszony rovatában is gyakran találkozhatnak olvasóink. A csinos kiállítású könyv, melyre még visszatérünk, 19 szebbnél- szebb novellát tartalmaz, melyek között ott van az „Emlékezzünk régiekről“ cimü is, mely lapunkban is megjelent. A könyv, mely előkelő helyet fog kivívni magának a magyar irodalomban, kivételesen néhány napig szerkesztőségünkben is megszerezhető, de Weisz Antal helybeli könyvkereskedésében is kapható. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Szabadságolt községi biró. Csizmadia Kálmán községünk főbírája 3 heti szabadságát mai napon megkezdette. — Áthelyezés. A pénzügyminiszter Hegedűs Ferenc nagykárolyi pénz ügyigazgatóhelyettest illetményeinek meghagyása mellett a nagyenyedi m. kir. pénzügyigazgatósághoz áthelyezte. Helyére Bárczy Iván pénzügyigazgatóhelvettes hasonló minőségben Nagykárolyba helyeztetett át. — A püspök ur adományai. Dr. Boroinisza Tibor püspök a Nagykárolyi legényegyesületnek épülő házára a régebben felajánlott 6000 K adomány második részletét 3000 K-t; a Józsefházi templomra, elismerésül és buzdításul 4000 K-t; a Socialis-Missió-társulatnak, amely országszerte nagy buzgósággal és eredménnyel dolgozik a kath. nővédelem és patronáge terén, a Budapesten építendő Gyermekotthon céljaira 4000 K-t és a Széchenyi- Társulatnak 500 K-t adományozott magán- pénztárából. — Felfüggesztett biró. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága — Szabó Ádám tuyogi községi bírót választási visszaélések miatt az ellene hozott jogerős törvényszéki ítélet alapján állásától felfüggesztette. — Épül a hodászi vasúti állomás. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter értesítette a köz- igazgatási bizottságot, hogy Hodász állomás kibővítését tervbe vette s a Szabolcs vármegyei h. é. vasút részvénytársaságot egyidejűleg utasította, hogy a bővítéshez szükséges költségeket az üzemkezelő magy. kir. államvasutak rendelkezésére bocsássa. Örömünkre szolgál ezen körülmény, mert hiszen lapunk volt az, mely a hodászi állomás tarthatatlan mizériáit nyilvánosságra hozta. — A birbicses minden évszakban megjelenik a Központ termeiben, kiteríti vásznát ős hirdeti a kék számok szerencséjét. Akinek szeme megakad a sok szép csillogó tárgyakon viszi oda az aprópénzét, hogy aztán a játékba mindinkább jobban belemelegedve, benyúljon a belső zsebébe is és előkeritse a kék papírokat, melyekhez a birbicses bizonyos vonzó erővel viseltetik. Aztán megindul a purparlé, hogy ki szerencsés, ki nem, pedig szerencsés csak birbicses, aki a bábok számainak összeolvasásánál finom odanyulá- saival fortuna istenasszonyt a kezeivel kormányozza. így Aran aztán az, hogy egy hétnél tovább sehol sem mutatja be művészetét, mert ha nagyon kiösmernék, borzasztó következményekkel volna ránézve. — Elpáholt járásbiró. Annak idején megírtuk, hogy Balázs Zoltán fehérgyarmati vez. kir. járásbirót Moldován Lászlóim 1911. október 16-án úgy megverte, hogy a sérülés gyógytartama 8 napon túl 20 napon belül gyógyult meg, mert férjét annyira macerálta, hogy öngyilkos akart lenni. E miatt a járásbiró Moldován Lászlőné és kis leánya ellen panasszal élt s a mátészalkai kir. járásbíróság lett delegálva e fontos ügy elbírálására. Folyó hó 20-án volt a tárgyalás ez ügyben megtartva s Moldován Lászlóné azzal védekezett, hogy a férje állandóan azzal panaszkodott, hogy Balázs vezető járásbiró annyira üldözi, hogy már tovább nem tudja bírni s a kérdéses reggelen haza ment a hivatalból s egy szolga nyomban utánna s e szolga mondotta, hogy Moldovánnál revolver van s öngyilkos akar lenni, erre a revolvert tőle elvették. Moldován egész nap önkivületbeni állapotban volt, közben ' Moldován felesége kiment az utcára megnézni, hogy kis leánya nem e jön még az iskolából, ekkor jött Balázs Zoltán hazafelé a hivatalból, kit Mol- dovánné meglátva annyira dühbe jött, illetve felizgult, hogy felkapott egy füzfakarót s azzal megegyengette a szigorú járásbirót. Tekintve, hogy sok oly körülmény jött közbe mely Moldován Lászlóné hirtelen felindulását tekintve kellett hogy vegye a bíróság Moldován Lászlónét 20 K fő és 10 K mellék- büntetésre lett elmarasztalva. Moldován írénke ás édes atyja vádlottak fel lettek mentve.— Balázs Zoltán ezen ítéletet megfelebbezte s egyúttal Moldován László ellen felbujtás miatt vádat emelt. A tárgyalást Balássy Miklós kir. aljárásbiró vezette. — Egy férj vádja. Jakab Ignác kocsordi lakos f. hó 20-án az illetékes hatóság előtt Óvszerek, gummiáruk! Fényképészeti cikkek! kettő koronától" kaphatók BLUr*lBERG József keztyii, Höiszer és füzőgyárában betegápoiási cikkek nagy raktárában Nyíregyházán, kath. parochia épületében. — Telefon 796. Külön próbaterem. Illatszerek. Szappanok.
