Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-07-26 / 30. szám
§s Vidéke Társadalmi és közgazdasági Hetilap A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉN^’ SOS HIVATALOS KÖZLÖNYE. SÜIB MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Olcsó az emberélet. Hajdanában, amikor még tartós békéről alig álmodtak az emberek, egy-egy emberélet erőszakos kioltása nem sok vizet kavart fel. Kain és Ábel óta évszázadokon, évezredeken át embertársak öldökléséből áll a történelem és az életpusztitás szinte végtelen sorozatába épp úgy beilleszkedett a nyílt háború, az alattomos rablás, gyilkolás réme, mint a kényuralmakkal visszaélő kegyetlenül vérszomjas mé- szárlási hajlama. Amennyi tért szorított lassanként a civilizáció, ugyanakkora mértékben győzte le az emberélet ellen törő pusz- titási vágyat. Távol ugyan attól, hogy az állandó világbéke eszméje a valósu- lás stádiumába léphetne, a simító és simulékony diplomácia segély ével mégis elértünk már annyira, hogy jelentéktelen okok miatt nem rontanak egymásra a népek millió s amit igy a diplomácia a háborús vágyak féken- tartásával végez, azt áldásosán kiegészítik a közrend éber őrei. Az életbiztonság előbb nem sejtett módon megerősödött a törvények hatásos rendelkezései és azoknak nem kevésbbé hathatós foganatosítása által. Ezt az örvendetes tényt azonban megkeseríti azoknak az önmagukról megfeledkezők vadsága, kik a magas fokú civilizációt megszégyenítő nagy számmal teszik még mindig túl magukat a közrend állította korlátokon. Mintha a nagy szevedélyek, a jogtalan eltulajdonítás törekvése, a dologtalan urhatnámság csábereje még mindig legyőzhetlenül uralnák azokat, kiknek a legkisebb alkalom is elég arra, hogy kiváltsák belőlük az állatot, az állati esztelen ösztönöket: olyan olcsó lett ismét az emberélet. Az erkölcstelenség orgiáit üli s mellette az önfeláldozás emel magának dicsemléket. Furcsa vegyülete az emberi érzelmeknek, melyből leszürődik a „ma“ közélete. A kulturkutató, aki keresi az erkölcsök megerősödésének és elfajulásának kulcsát, némelykor egészen különös felfedezésekhez j ut. így például egész kis kulturképet állíthatna össze abból, ami híreket az újságoknak egyetlenegy száma a napokban közölt. íme: Dunakeszin tiz fillér különbözet miatt lelőttek egy kereskedőt, egy léha zenetanitó kiveti az ablakon feleségét, egy az automobil-sportért rajongó gazdag és fiatalember őrült hajszáját az életével fizeti meg. Örkényben végül szegény tüzérkatonák esnek áldozatul egy uj ágyú kipróbálási kísérleteinek. Minő furcsa találkozása a véletlennek, amelyből oly híven tükröződnek vissza közerkölcseink. Egy elzülött munkás, kiről utólag kiderül, hogy régóta tolvaj, nyugodtan leterit egy „zsidó“-t, mert — véleménye szerint —1 tiz fillérrel becsapta. Egy kereskedő, ki tiz fillér miatt kiteszi magát a legnagyobb veszélynek. Egy sport bolond, ki a maga és mások életét kockáztatja, csakhogy passziójának hódolhasson. Végül a tüzérkatona, aki vak kötelességteljesitéseért életével vagy legalább is testi épségével fizet. Egymás mellé állítva ezeket az alakokat és cselekedeteiket, a tanulság önmaga kínálkozik; a mi nevelési rendszerünkön még sok hiba tapad. A tudomány, a képzettség elsajátítására helyezzük — helyesen — a fősulyt, de ami már nem helyes, mellette elhanyagoljuk az erkölcsi nevelést, sőt maga a tudományos nevelésnek is legnagyobb hibája, hogy nem számol eléggé a gyakorlati élettel. Szinte bűn, hogy oktatunk, de nem nevelünk, ügy látszik, hogy a nevelés privilégiuma a magas és közép- osztálynak. A nép fia elvégzi — legjobb esetben — négy elemi osztályát, megtanul Írni, olvasni, számolni, igy eresztik el az életbe, hol lelki neveléséről legfeljebb a pap gondoskodhatik Szamojéd menyegző. — Orosz rajz. — Ha a szamojéd nősülni akar, barátját bízza meg kérőjének, aztán a kiszemelt lányos házat meglátogatja. Ha a házhoz értek, a nősülendő künn marad a szánon ; mig a kérő cimbora bemegy és a leány szüleinek vagy gyámjának előterjeszti szándékát. Ha a válasz tagadó, a szerencsekisértők egyenesen hazafelé sietnek; ha pedig az apa beleegyezik, a kérő azt kérdi, mikor ünnepeltessék a menyegző? Még nem bizonyos, vájjon csakugyan menyegzőre keriil-e a dolog, mert a szamojédeknél szokás, hogy a házasulandó a leányért bizonyos összeget fizet az apának. Ha tehát az apa nagyobb árt kér leányáért, mint erre a kérőt a nősülendő felhatalmazta, emennek akaratától függ ajánlatát egy vagy két szarvasmarhával megtoldani. így addig egyezkednek és alkusznak, mig a vétel csakugyan megköttetik. Ha az árban megegyezni nem tudnak, a nősülendő nem is lép a házba; de ha sikerült avásárlást befejeíni, őt bevezetni, a kérő tiszti körébe esik Eljegyzés után a vőlegény nem keresi föl menyasszonyát, mert mindent a kérő intéz el sajátságos beosztás szerint. Közvetlen a menyegző előtt a menyasszony szülei a vőlegényhez mennek vendégségre. Midőn itt jól ettef, ittak, négy szarvasmarhát hajtanak a nunyasszonyhoz, hol megérkezésükkor egyet azonnal levágnak és kezdődik az ebéd ujrt; azonban a vőlegénynek jelen lenni neír szabad és csak a kérő kezéből fogadja d az ételt és italt a ház mögött, hol ülnie kell. Mikor az étkezésnek vége, a kérő bevszeti a vőlegényt. Egyik oldalon a vőlegény másik oldalon a menyasszony rokonai ünek. A vőlegény a menyasszony rokonai elé lép és ezektől jobb oldalt, a kérő pedig í menyasszony és vőlegény lábai elé ül. Efoglalván kiki a maga szokásszabta helyét, a házigazda vendégeit pálinkával kezdi linálni. Az első poharat a vőfély által a vőlegénynek nyújtja. Ez poharát félig ki- issza is átadja a menyasszonyának. Ha minden vendég kapott a pálinkából egy-két pohárkával, a főtt hús evéséhez kezdenek. A főtt szivett az uj pár kapja. Ebéd után minden szertartás félretétetik, kiki annyit iszik, amennyit megbir. A menyegzőt pálinkázás zárja be. Másnap a vőlegény lakására men nek. A menyasszony elfátyolozva ül a szánon ; a szán elé fogott ökröket a vőlegény anyja kormányozza. Amint megérkeznek, a vőlegény anyja háromszor kerüli meg a házat, az uj asszonynyal. Ekkor leveszi fátyolát és apósa a hajlékba vezeti őt. Ittuj menyegzői lakomázás kezdődik ; baromhalál, pálinkatenger, dal, tréfa, veszekedés, minden bőven van itt. Megérkeztükkor az előkészület is oly érdekes, hogy mielőtt a vendégséghez hozzá fognának, akkorra már mindenki jóllakott. Itt-ott egynémelyik már öntudatlan, ittas állapotban hever a földön, közöttük gyakran a vőlegény is. Az itt tartott vendégség soha vagy legalább nagy ritkán végződik verekedés nélkül. Van szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól 5/»D, *n5/ készítését vezettem be és azpk a legújabb divat szerint a legizlésesebb kezdve HŰI KlIdpUK kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyermek- és gyászkaipokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. — A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel SCHWARTZ JENŐ férfi- és níi divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA. Értesítés!
