Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-07-19 / 29. szám

29-ik szám. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 3-ik oldal. — Küzdelem az alkoholizmus ellen. A belügyminiszter Szatmármegye közön­ségéhez a következő rendeletet intézte: Az alkoholizmus elleni küzdelem kul­turális társadalmi és egészségügyi je­lentőségére való tekintettel kívánatos­nak és fontosnak kell tartanom, hogy a szeszes italok káros hatásának, va­lamint az alkoholellenes küzdelem esz­közeinek ismerete a társadalom min­den rétegébe behatoljon. Az alkohol- ellenes propagandának kitűnő eszköze lévén a sajtó. Az alkoholizmus cimü lapot, amely immár nyolcadik eszten­deje hirdeti országszerte a szeszes italoktól való tartózkodás előnyeit, valamennyi vármegyei törvényhatóság és járási főszolgabírói hivatal részére tárcám terhére egy-egy példányban megrendelem, hogy az alkoholizmus elleni mozgalmat ez utón is elősegítsem. — Verekedő suhancok. Ifj. Kovács Mihály papos! 15 éves suhanó fiú és Maticsák Sán­dor a mezőn, mikor az ökröket legeltették, Kovács Mihály lévén erősebb, a fiatal 11 éves Maticsák Sándort úgy összeverte, hogy sérüléseiben 8 napig kell az ágyba feküdnie. Az eljárást megindították. — Bosszuáló betörők. Weisz Ignác, ököritói fakereskedő lakásába betörők jártak, felfeszitették a Wertheim szek­rényt, de mivel semmi értékeset vagy pénzt nem találtak, e feletti bosszú­ságukban, a szobában található min­denféle bútort összetörtek. A csend- őrség a betörők kézrekeritésére a nyomozást megindította. — Angyalcsinálás miatt elitéit szülésznő. A szatmári törvényszék e hő 15-én tárgyalta Takács Anna vád alá helyezett porcsalmai szülésznő ügyét, ki Nagy Katalin kocsordi asszonyon tiltott műtétet végzett. A törvény­szék az angyalcsináló bábát 13 hónapi ős 20 napi, Nagy Katalint pedig 4 hónapi elzá­rásra ítélte. Az ítélet jogerős. — A Szamos megfékezése. A Szamos ővről- ővre nagyobb pusztitásokot visz véghez a parlamenti földeken. Az utolsó évtizedben kétezer holdnál több földet hordott el a vé­detten területekről, töméntelen kárt okozva sok gazdálkodónak. Miután az állapotok im­már tarthatatlanok, a szamosmenti birtoko­sok védőtöltések sürgős emelése érdekében mozgalmat indítottak. Szombaton tartotta meg az érdekeltség első ülését Tóth Móric elnöklete alatt, amelyen elhatározták, hogy a védőtöltések felállítása érdekében a kormány sürgős segítségét fogják kikérni. — A nagy bombardó és a hangos dobszó nélkül is mindenki tudja, hogy mindnyájunk­nak el kell menni abba a szép és kellemes, árnyas kerthelyisőgbe, mely Mátészalka szi­vében, mindenki által hozzáférhető helyen fekszik s melyet a Központi szálló vál­hat büszkén magáénak. Árnyas gesztenye fa alatt, Nagy Dezső prímás lágy, buja ke- ringőinek hatása alatt kikéi és szövődhet az áttört csipkebluz ős a fehér flanel tenisz­nadrág szerelme. Minden szombaton este uj műsor ős zeneestély. Kelle­metlen idő esetén a tágas szaletliben elfér az ujatlan, csipkekeztyü ős a panama kalap. — A tágas és jól szellőztetett „Központi K á v é h á z“ kedvenc találkozó helye Máté­szalka és vidéke inteligens ős úri közönsé­gének. A legnagyobb kényelem, szolid árak ős udvarias kiszolgálás, figyelmes és előzé­keny modoráról közismert kávés, ezek azok, melyek megállapítják a sarkigazságot. Min- denütt jó, de legjobb a Központiba. 6—8 Szerkesztőség : Mátészalkán, Nagy vég-utca. (Dr. Stein Zsigmond ügyvéd irodájában.) Kiadó Híva tál : Manyák Károly könyvnyomdája, Nagykároly, Kaszinó u. Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilttér sora 40 fillér. Előfizetési árak 3 Egész évre .................................... 8 korona. Fél « 4 « Negyed« 2 « _ Jegyzőknek, segédjegyzőknek, tanítóknak egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. —0 S A R N O K. A pármai gyermekek. Genuában a vasúti pályaudvar kis tér­ségén sűrű nőptömeg gyűlt, össze. Túlsúly­ban vannak a munkások, de sok a szolidan öltözött és jőltáplált személy is. Az ember­tömeg élén állnak a városi tanács tagjai. A levegőben a város nehéz, selyemmel művé­sziesen kivarrt zászlója lobogott ős mellette lengtek a munkásszervezetek tarka zászlói. A bojtok, rojtok, zsinórok ős a zászlőcsucsok aranya csillogott, a selyem suhogott és az ünnepies hangulatú embertömeg susogott, mint egy halkan éneklő kar. Fölöttünk magas lábazaton Kolombus szép alakja tűnt föl, az álmodozó Kolombusé, aki oly sokat szenvedett, mert hitt ős győ­zött, mert hitt. Most is úgy tekint le az em­berekre, mintha márványajkai azt akarnák mondani: — Csak azok győznek, akik hisznek! A pályaudvar súlyos márványépülete főlköralaku és a szárnyait úgy terjeszti széjjel, mintha megakarná ölelni az embere­ket. A portál alól a mozdonyok nehéz zihá­lása, dübörgése, fütyülőse és a láncok csör­gése hallik. A napsugárral övezett térségen tikkasztó forrőság van. A házak ablakaiban és erkélyein világos ruháju nők vannak, virágot tartanak a kezükben. Mellettük ün­nepélyes öltözetben gyermekek, akik szintén virágokhoz hasonlítanak. A mozdony fütytye egyre közeledett a pályaudvarhoz. A -tömeg mozogni kezdett. Fekete madarakhoz hasonlóan röpködött néhány kalap a levegőben, a zenészek hang­szereik után nyúltak, néhány komolyabb, öregebb féi’fi előrelépett, arcukkal a tömeg felé fordultak és mondtak valamit,kezeikkel hadonászva. Nehezen és lassan vált ketté a tömeg, széles kijáratot hagyva szabadon az utca felé. — Kit fogadnak itt ? — A pármai gyerekeket. Ott Pármában a munkások sztrájkba léptek. A munkáltatók nem engednek, a mun­kások helyzete egyre nehezebbé vállik. Ezért összegyűjtötték a gyermekeiket, akik az éh­ségtől már betegeskedni kezdtek ős elküld­ték elvtársaiknak Genuába. Az oszlopos folyosók mögül apró em­berek különös processziója bujt elő. Csak félig öltözöttek és rongyaikban borzas állat­káknak látszanak. Öten mennek egy sorban, kezeiket szorosan összefűzve. Porosak és láthatóan fáradtak. Az arcaik komolyak, de a szemeik élénken és tisztán csillognak és amikor a zenekar az ő tiszteletükre rázen­dített a Garibaldi-indulóra, a sovány, éhes arcokra boldog, elégedett mosoly ült ki. A tömeg a jövő embereit fülsiketítő kiáltással fogadta; meghajtották előttük a zászlót ős a trombiták harsogtak. A gyer­mekek megzavarodtak egy kissé ettől á fo­gadtatástól, egy pillanatra meghátráltak, de aztán hirtelen összébb zárták a soraikat, egy testté gomolyodtak és mintha egy to­rokból jött volna, úgy hangzott el a kiáltás: — Éljen az ifjú Párma! — zúgott a tömeg. — Éljen Garibaldi! —kiáltották agyei’­mekek és beékelődtek a tömegbe, __________ Mi nden ünnepies, minden fölőledt, még a szürke márvány is világos színekkel van kivirágozva. Lengtek a zászlók, röpködtek a virá­gok és a kalapok a levegőben. A felnőttek fejei fölött apró gyerekfejek bukkantak föl; kis barnabőrü kezek hadonáztak a levegő­ben, virág után nyúltak és üdvözölték a tö­meget ős mindent tulharsogva szakadatlanul hangzottba hatalmas kiáltás: — Éljen a szocializmus! — Éljen Olaszország! Csaknem egyszerre valamennyi gyer­mek a levegőbe emelkedett, a felnőtt embe­rek a vállaikra ültették. A zene az általános zajban alig hallatszott. A tömegben asszonyok bukkantak föJ, akik a megmaradt gyerekeket osztották széjjel egymás között. így kiáltottak egymás felé : — Maga kettőt vesz, Annita? — Igen. Maga is ? — És egyet a sánta Margitnak . . . Mindenütt boldog izgalmat, ünnepies arcot, nedves, jó szemeket lát az ember. Itt-ott cukrot szopogattak, kenyeret rágcsál­tak a sztrájkolok gyermekei. — A mi korunkban ilyesmire nem gon­dolt az ember — mondotta egy aggastyán. — Pedig milyen egyszerű. — Igen. Egyszerű ős észszerű. Az öreg kivette a szivart a szájából, megnézte az egyik végét és nagyot sóhajtva leverte a hamut. Ahogy nyomban két pármai gyermeket, nyilván testvérek, észrevett maga mellett, dühös arcot vágott, kalapját a sze­mére vágta és kitárta a karjait. A gyerekek, akik először komolyan néztek rá, szorosan összebújtak és sötét ábrázattal hátráltak. Az öreg hirtelen leguggolt és hangosan kukuri- kolni kezdett. A gyerekek boldogan nevet­tek és meztelen lábaikkal ficánkoltak a kö­vezeten. Az öreg azonban fölállt, megigazí­totta a kalapját ős bizonytalan léptekkel el­távozott, nyilván abban a hiszemben, hogy mindent megtett, amire szükség volt. Egy púpos, őszhaju öregasszony ott áll a Kolombus szobra mellett ős sir. Vörös szemeit egy kendő csücskébe törülgeti. Olyan egyedül áll rossz kedvével ebben a vidám hangulatú tömegben. Táncoló léptekkel megy el mellette egy feketehaju genuai nő; egy hőt éves kis em­berkét vezet, akinek a lábán facipő, a fején egy vállig érő nagy szürke kalap van, egyre rázogatja a fejét, hogy a kalapot hátravesse, de az mindig visszacsúszott az orrára. Az asszony lekapta a gyerek fejéről a kalapot, nevetve lőbálta meg a levegőben és azután mind a ketten eltűntek a tömegben. Egy magastermetü, bőrkötényes, mez- telenkaru ember egy hatéves leánykát tar­tott a vállán és egy mellette ballagó asz- szonnyal beszőlgetetett, aki egy lángvörös- haju fiút vezetett a kezénél fogva. — Tudod-e, hogyha ez a módszer utat tör magának, akkor nehéz lesz legyűrni bennünket. Hangosan, győzelmesen nevetett, ős ki­csiny terhét magasra emelte: — Éljen Parma! Az emberek elszéledtek, a gyerekeket magukal vitték és vezették. Á téren elhullott virágok, elszórt papirszeletek, elégedett rend­őrök maradtak ős rajtuk kivül annak a ne­mes embernek az alakja, aki az újvilágot fölfedezte. De a térre tolakodó utcákon lelkes kiál­tások hallatszottak, azok az emberek kiál­toztak, akik az uj élet felé vezető utón haladnak. Maxim Qorkily. Felelős szerkesztő: Dr. Stein Zsigmond. Óvszerek, gummiáruk! Fényképészeti cikkek! Sal“BLUMBCRO József kfztyü, kötszer és fiizőgyárában betegápolási cikkek nagy raktárában Nyíregyházán, kath. parochia épületében. — Telefon 796. Külön próbaterem. Illatszerek. Szappanok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom