Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-07-05 / 27. szám
Mátészalka, 191g. fulius 5 Társadalmi és közgazdasági hetilap*- A MÁTÉSZALKAI JÁEÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK' HIVATALOS KÖZLÖNYE. !g$g MEGJELENIK MINŐÉN PÉNTEKEN. ■SK Hi az általános léiét felé. Befejeződött a jövendő Magyar- ország, az ifjú nemzedék egy életszaka: véget őrt a tanév. Amit az iskola tudományt vetett, a haza fogja learatni — bőséges lesz-e a termés avagy szűk, ki tudná azt biztosan ? Csak sejteni, az előjelekből csak következtetni lehet, lesz-e eredmény, lesz-e siker ? Egy tényt mindenekelőtt le kívánok szegezni s ez az, hogjr tanítási módszerünk, a sok helyes javitás dacára, mégsem alkalmas arra, hogy a gyakorlati életre kellőképpen előkészítse az ifjúságot. Az elemi- és középiskolák tanrendje nem vet elég figyelmet az életre, melybe a tanulónak előbb-utóbb be kell lépnie. Még mindig bűvkörében tartja a tanrendet az elmélet, amely sokszor útmutatója, de sokszor ellensége a gyakorlatnak, — annak a gyakorlatnak, amelyre hazánk az általános boldogulás, a jólét elérése szempontjából annyira rászorul. A legkönnyebb volna ezért pedagógusainkat vádolni. Ám ez csak bizonyos mértékig volna helyes, mert bár megkövetelhetnők tőlük, hogy ifjúságunkat ne az elmélet szürkeségébe, hanem a frissen lüktető gyakorlati életbe vezessék be, mégis a mulasztásukat nagyrészt annak a tendenciának, annak a közhangulatnak kell betudnunk, amely annyira károsan befolyásolja a gazdasági fejlődést, boldogulhatásunk e mellőzhetlen előfeltételét. A tudományos, kiteiner pályákra való törtetés némileg csökkent ugyan, de távolról sem a megkivántató mértékben. Boldog-boldogtalan, hivatott- hivatlan a diplomát tartja vágyai netovábbjának. A szülők ezt . többször beteges, mint egész égés törekvést helyeslik, istápolják, sőt nem ritkán épp ők azok, ldk gyermeküket hajlama és képességei ellenére a cifra nyomorúság pályájára kergetik. így produkálja aztán a sok tudó mány-oltás a sok férges gyümölcsöt: tengernyi a prókátor, az orvos, de kevés a kliens, rengeteg számú hivatalnoknak nem jut hivatal, vagy La jut is, rosszul ívJÁik. Yiszmit az ipar nem tarthat lépést a nyugateurópai államok ipari haladásával, ami aztán kihat a földmi velősre is, a mezei munkást az évnek csak egy szakában foglalkoztathatjuk s amikor a mezei munka szünetel, az ipar nem tud neki keresetet nyújtani, kénytelen kivándorolni, megfosztván hazáját leg- produktivebb munkaerejétől. Nem-e volna már ideje, hogy felocsúdjunk ős a gyakorlati életre több figyelmet fordítsunk? A környezet, a szomszédság elég példával szolgál erre. Elmúlt az a patriarchális korszak, a mikor csendesen, pipálgatva, gondtalanul lehetett várni, hogy a föld fogja táplálni az embereket, amikor egy-egy zsíros port a prókátor gazdag örökségül fiára hagyhatott, meg fog az abból tisztességgel elölhetni élete végéig. Elmúlt az az idő, aki nem ragadja meg üstökénél a munkát, az könyörtelenül elmerül az árban, akár ember, akár nemzet. Produktiv munka kell ennek a hazának, ez az alapja minden további fejlődésnek. Ezt kell felismerniük nemcsak a mértékadó köröknek, hanem maguknak a szülőknek is, ha azt kívánják, hogy gyermekeik sorsa jóra forduljon. Akinek van hozzávaló tehetsége, am väiaszsza "V tuuvmáii/o& • pályát, de ezt a tehetséget előbb gondosan mérlegelje a szülő: nem-e volna az kereskedelmi, ipari vagy más gyakorlati pályán még jobban értékesíthető úgy az illető ifjú, valamint az összesség javára is? ^ Bolondos ötlet. Egy napon az történt, hogy Harun al Rasid, a próféta utóda, allah kedvence, mélységesen rossz kedvében volt. Kincstárnoka panaszkodott, hogy üres a kincstár ős a vezérek egyike se talált módszert, mely megtöltötte volna újra. — Mindannyian tökfilkók vagytok — mondta a felbőszült kalifa és dühösen távozott lakosztályába. Abdul Káder — a bolond — ellenben nevetett a világ urának dühös- ségén és eképp szőla: — Ne haragudj uram, nagyjaidnak tanácstalan bölcsessége miatt és engedd, hogy udvari bolondodnak találékony ötlete kisegítsen a bajból. Harun bizalmatlanul nézett reá: — Honnan szerezhetnél részemre pénzt ? Vezéreim kijelentették, hogy a nép nem bírja az uj adókat, tönkre menne és átkozná emlékemet. Mi hát a szándékod, bolond?! Abdul Kader mosolygott. — Tizennégy napi időt adjál nekem, uram ős megtöltöm kincstáradat, anélkül, hogy bárki panaszkodnék. Harun megadta a kívánt tizennégy na- pot és a bolond eltün^^kahfajpalotájából. Másnap egy nagy bűvész vonult be Bagdadba, nagy pompával és óriási kísérettel. Minden utcában és téren kihirdette, hogy tizennégy nap múlva feltámasztja a holtakat — de nem véríelen kísérteteket, teljes testi és lelki erőben — amilyenek életük folyamán voltak. Eleinte kinevették őt az emberek, de minél közelebb értek a megjelölt időponthoz minél többször hirdette ki szándékát a bűvész, annál nyugtalanabbak lettek. Nyugtalanságukkal együtt nőtt a bűvész hatalmában való hitük is és aggodalmas suttogás vonult végig Bagdad utcáin. A kalifa is meghallotta és maga elé hivatta a bűvészt. — Ide hallgass! — mondta haragosan a kalifa. Elég merész voltál aztallitani, hogy fel tudod támasztani a halottakat, ezzel trónusom biztonságát is veszélyezteted. Mitévő lennék, ha elém toppanna most a próféta ölében nyugvó apám ős visszakövetelné tőlem az uralkodói méltóságot? Ezért halált érdemelsz ős én Allah elé küldlek, hogy a jövőben ne bánthassad a holtakat! Mesvur már a bűvész feje fölé emelte az igazság pálosát, amikor az leborult és ekép szőla : Magas akaratoddal szemben csak porszem vagyok, oh világ ura, de ami ma felbőszít, azt egykoron jóváhagytad! És a bűvész megoldá álruháját, mint Abdul Káder mosolygó arca jelent meg. Erre Harun nevetve monda: — Annyi kincset nem hozhat részemre bolondos ötleted, ahány ütleget mérnek majd reád bagdadi polgáraim durva öklei. Abdul Káder újra magára ölté álruháját és csak ennyit mondott: — Te uram vérrel akartál fizetni, de a többiek majd aranynyal fizetnek! A halottfeltámasztás napját megelőző estén mohamed ibn Maszud osont be a bűvészhez. Egy nehéz zacskó aranyat csúsztatott;' kezeibe ős kérlelte: — Nagy bűvész, hadd pihenni sírjában Zilláht, a feleségemet; ő vén volt, csúnya ős házsártos, de Fatme fiatal, szép és kedves. Ne keltsd fel Zilláht! Utánna jöttek Juszuf és Ibrahim ben Káleb ős tízezer dénárt raktak a bűvész elő. — Ne keltsed életre Haszan ben Mahu- bot, a nagybátyánkat, aki szolgamód dolgoztatna bennünket a bazárban, mig most urak módjára élünk a vagyonából ős élvezVan szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönsőget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb kezdve "Wl Kdld[JUl\ kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyermek- és gyászkalapokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. — A n. é. hölgyközönsőg b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel SCHWARTZ JENŐ férfi- és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA. Értesítés!
