Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-05-24 / 21. szám
4-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 21-ik szám. tekinteni. Látszik, hogy a külföldön nagyobb a bi7Ü* cm közgazdaságunk iránt, mint a monárma túlsó felében, vagy akár magában hazánkban is. Annál a szoros kölcsönös hatásnál fogva, mely a főváros és a vidék közt fennáll, csak rövid idő kérdése immár, hogy a megköny- nyebbülés az országban mindenütt érezhetővé fog válni. Egész közgazdaságunk, a nagy általánosság és minden egyes személy is, mely ha közvetve bár, kiveszi részét a közgazdasági tevékenységből, friss, ujult reménnyel foghat hozzá a munkához. órakor érkezik ide, inkább esteli csatlakozásról gondoskodtak volna! Mi azt hisszük, hogy ha ezen városunk és környékére fontos esteli csatlakozás miatt a város közönsége felírna az üzletvezetőséghez, akkor valamelyik irányban talán még segíteni lehetne ezen hiányon. Kérjük is ezúton a város elöljáróságát, hogy a legközelebbi képviselő- testületi gyűlésen tűzze ki ezt tárgyul ős hisszük, ha a város közönsége ez irányban kérelemmel fog illetékes helyre fordulni, akkor a csatlakozást meg fogják adni. Mátészalkáról induló és érkező vonatok menetrendje. Érvényes 1912. május 1-től. Érkező vonatok Csap felől sz. reggel Nagykároly 11 n 11 Nyíregyháza 11 11 11 Szatmái’németi 11 V. 11 Csap 11 SZ. 11 Nagykároly 11 11 11 Nyíregyháza 11 mv. d. u. Nagykároly 11 sz. ii Szatmárnémeti 11 11 ii Nyíregyháza 11 V. ii Csap 11 sz. este Nyíregyháza 11 11 11 Szatmárnémeti 11 11 11 Induló vonatok Nyíregyháza felé sz. reggel Nagykároly 11 11 11 Szatmárnémeti 11 v. „ Csap 11 sz. „ Nyíregyháza 11 V. Szatmárnémeti 11 sz. Nagykároly 11 „ d. u. Csap 11 11 11 Szatmárnémeti 11 V. Nyíregyháza 11 mv. ,. Nyíregyháza 11 sz. „ Csap 11 „ este Nagykároly 11 11 11 5'20 6'34 9'55 1000 n'58 1205 110 440 4‘45 4'48 6-14 9-50 g-59 3'50 5-32 5'4ü 6.42 10'29 10'40 12'06 12T5 209 2T0 452 511 0-21 A nyári menetrend. Reménykedve néztünk a nyári vasúti menetrend elé, mivel azt rebesgették jó előre, hogy az uj menetrend által lényegesen meg fog minden irányban javulni a közlekedés. Sajnos nagyon csalatkoztunk, nemhogy javult volna a helyzet sőt inkább rosszabbodott. Egyes vonatok, mint pl. Szatmár felé, korábban indulnak, mások pedig későbben, így nagyon hátrányunkra változott a délután Nyíregyháza felé induló vonat, mely eddig egy félórával előbb indult. Ezelőtt legalább Nyírbátorban lehetett időzni, mivel jó másfél óra idő volt a két vonat között, most pedig alig egy kis óra áll rendelkezésre. De ezek mind kisebb bajok volnának, melyekbe beletörődünk, bár nem szívesen. Azonban a legnagyobb csalódás ért bennünket azon irányban, hogy a délutáni gyorsvonathoz Budapestről nincsen az esteli hazaérkezésre csatlakozásunk. Már egyszer egy féléven át volt csatlakozásunk az este 8 órakor Nagykárolyba érkező gyorsvonathoz úgy, hogyha Budapestről d. u. 2 órakor elindultunk, este 10-kor Mátészalkán voltunk. E környékbeli kisvárosok közül csak mi vagyunk azon hátrányos hélyzetben, hogy csatlakozásunk ehhez a gyorsvonathoz nincsen. Mennyivel előnyösebb helyzetben vannak Nyírbátor és Vásárosna- mény. Előbb a tavaly megnyílt Debrecen— Nyírbátori vonat által jutott ezen kényelmes csatlakozáshoz, Vásárosnamény pedig Nyíregyházáról élvezi azt. Hogy helyi érdekű vasutak igazgatósága miért bánik ily „nem- bánomsággal“ velünk, igazán nem tudjuk megérteni. Erején felől áldozott a város úgy a szatmári, mint nagykarolyi vasutak érdekében és nyögi a közönség a felemelt közköltség által ezen áldozatot, mely városunk forgalmát lényegesen apasztotta. Hát legalább annyit várhatunk el, hogy jő és kényelmes menetrendekről gondoskodjék. Nekünk egyáltalán nem volt szükségünk a Nyíregyházáról újonnan beállított vonatra, mely 1 HÍREK. Js^yzefek. Egy halotti menet vonult el a minap egy kávéházunk előtt. A benne levők fel se rezzentek, egy pillanatra apatikusan odanéztek, aztán zajlott bent az élet tovább, mint azt oly szép divatossággal mondják. A régi embernek szentséges dolog volt a halál. Hitének eszmevilága és gondolatköre abban találta kiapadhatatlan forrását. Az alkotó, romboló ember saját énjének összeomlása ellen a halálnál is erősebb hitben: az örökélet hitében keresett menedéket. Mert szerette, nagyraértékelte az életet s azért a halál misztikumát minnél szebb és közelebbi vonatkozásba hozta a maga életösztönével. Az élet nyers fizikai szeretete teremtette meg nála a halál szépséges poézisét: a tulvilági örökéletet és a feltámadás kiirthatatlan hitét. Nem egy ideális, a földi élet vonatkozásain felülállő lét, vagy annak magasabbrendü filosofiai gondolata, hanem a legemberibb életösztön lendítette őt a mitilogiai és hitbeli szférák magasságaiba. Ezért a hitért haltak hősi halált keresztény és zsidó mártírok; az örökélet és dicsőség hevítő gondolata késztette az ókori pogányokat az önfeláldozás és önmegtagadás heroikus példáira. A modern ember csak kétkedve hisz már az örökóletben és feltámadásban. Belső meggyőződését még nem meri önmagának bevallani, kegyeletbői még ápolja az ősi hit hagyományait, de a tagadás, a kétkedés szelleme már gyökeret vert benne. Az örökéletet nem kívánja és nem a halál misztikum előtte, hanem inkább a földi élet, melyet nem ért. A halálban az absolut természeti törvények változhatlan érvényesülését látja, melynek meghatottság nélkül, fensőbbséges nyugalommal néz elébe. De a földi életnek annak a legtöb bnyirezaklatott, ideges vergődésnek és gyötrelemnek mi szabja meg a célját? mi legyen annak végoka? Valóban a halál az, mely az életet megfejti és egyben azzal kibékít. * A rügyfakadás és a virágnyilás hónapjában volnánk. A kalendárium legalább ezt mutatja s az iskolás könyvektől kezdve a legújabb .novellákig, mind ezt zsongják a fülünkbe. Örömmel veszünk tehát erről tudomást s keresve keressük a tavaszi üde levegőt, mely állítólag virágillattól terhes. S hol kereshetnők azt inkább mint a kultúra egyengető kerekétől még agyon nem nivellázott,még ősi mivoltában visszamaradti»ártatlan« falvakban és kisvárosokban ? De hajh nagyot csalódunk, merta természet is — úgy látszik—hűtlen lett a faluhoz s unalmában ő is a városba költözött. A természet elgondolható szépségeit virág-kertestül, friss levegőstől, sőt müj éghegyestül együtt valóban csak a nagyvárosokban találhatjuk fel. A falvakban mindezekből csak a házi állatok idillikus koncertje, az ősi, természetes, a kultúrától meg nem bolygatott tisztátalanság s az abban szabadon tenyésző miazmák maradtak vissza. A kultúra az a megfordított Kranosz, mely önönmagát reprodukálja. Megfosztja az emberiséget a természeti szépségektől, de egyben visszavarázsolja azt mesterséges utón a nagyvárosokba. Mert igenis a jó levegő manapság fontosabb kulturtényező, mint a mozi, gyermeknap »cukros« nap s egyéb napi látványosságok. Ezek csak markirozzák a kultúrát, de valójában nem tartoznak hozzá. A kulturális élet fokmérője a köztisztasági és egészségügyi intézmények, ezeknek az anyagi szükségleteknek mikénti kielégítése. Mig odáig eljutunk, vigasztalódjunk azzal, hogy a szép májusból, ha egyébként nem is, de égzengés, villámlás, no még jégverés alakjában nekünk is bőven kijutott * Szép hazánk a tegeződés hazája. Az egymásnak, az egyrangbeliek között majdnem kivétel nélkül az érintkezés e közvetlen formája divatos. E szokás gyökere tán a nemesség történeti hagyományában, illetve azon tényben rejlik, hogy egy-egy vármegye nemességének a tagjai egymással rendesen amúgy is atyafiságos viszonyban lévén, az érintkezés e külső formájával is demonstrálni óhajtotta egymáshoz való tartozandóságát s a jobbágyságtól való elkülönülését. A mai polgári társadalom, mely a nemesség hűséges utánzója s tanítványa — legalább külsőségekben — e szokást a maga körében is meghonosította, még pedig oly általánosságban, hogy két egyénnek tegeződése nem azoknak egymáshoz való szoros barátságát s benső szei’etetét jelenti, hanem a kettő társadalmi faj súlyának egyenlőségét, vagy legalább összeillőségét. Valakivel tegeződni, annyit jelent, mint őt társadalmilag magához valónak tartani, annak mellőzése pedig az ellenkezőt. Hogy helyes a tegeződés formáját a társadalmi rang a kasztbeli kapcsolat külső jelévé tenni — arról talán majd máskor. Bizonyos, hogy más — műveltebb országokban a magázás s az azzal együtt járó udvariasabb nobilisebb érintkezés az általános s csakis a valóban lelkileg és egymással összeforrott barátom között fordul elő kivételesen a megszólítás a közvetlenebb formája. S tagadhatatlan, hogy a nálunk az úri körökben oly sajátos hang a tenor honosodott meg, mely igen sok szempontból nem egészen kifogástalan s mely nem kis mértékben e szokásra vezethető vissza. E szokás, ha másra nem, arra mindenesetre alkalmas, hogy bennünket a külföldtől alaposan megkülönböztessen. Dr. S. Zs — Uj ügyvéd. Dr. Stein Zsigmond ügyvéd, a „Vásárosnaményi Takarékpénztár“ ügyésze ügyvédi irodáját városunkban, a Kossuth-utcán, a Berger-féle házban megnyitotta. Dr. Stein Zsigmond lapunknak eddig is munkatársa volt és városunkban való letelepedése folytán lapunknak állandó belső munkatársa lesz. Nagy tudás, széleskörű ismeretek jellemzik cikkeit, melyeknek eredetiséget a mélységes hit kölcsönöz, mely kevés müveit emberben van meg oly mértékben, mint dr. Steinban. Különben lapunk mai számában is találkozhatnak vele olvasóink. — Szabadon. Molnár Györgyöt, ki mint ismeretes néhai Nyitrai Kovács szabadságolt katonát összekapás közben leszúrta, mint értesítenek bennünket, 10,000 korona kaució ellenében a szatmári kir. ügyészség Dr. Fuchs Jenő helybeli ügyvéd beadványa folytán a fogházból szabadon bocsátották. — Éjjeli verekedés. (Beküldetett.) F. hó 12-én éjjel a „Korona“ vendéglőben voltam és B. helybeli birtokos ösmerősöm is beállított, ittas állapotban. Szokása szerint hangos kedvében volt, de aki őt ismeri, tudja, hogy még ilyen állapotban sem bántott soha senkit. Mégis, egy jelenlevő m. őrmester rendreutasitotta, miből szóváltás keletkezvén, az őrmester neki rontott B-nek, ki nem volt józan állapotban és alaposan helybenhagyta. Ellene B. a feljelentést megtette. D. — A kórházi bizottság, bár már e hóra volt jelezve az első gyűlésé, mai napig nem ült össze. Dr. Dienes Dezső lapunk főszerkesztője, ki jelenleg családjával Abbáziában tartózkodik, elfoglaltsága és családi körülményei miatt nem intézkedhetett eddig az összehivás iránt. Felhivjuk tehát a bizottság jegyzőjét vagy bármely tagját, hogy a bizottság első gyűlésének megtartása, illetve összehívása iránt intézkedjék. — Községi pótadó az 1912. évben. Járásunk községeiből beszereztük a községi pótadó százalékát, hogy megítélhessük, hogy egyes községekben milyen külön teher esik a polgárokra.
