Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-05-24 / 21. szám
21-ik szám. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 3-ik oldal. tragikus jelenetnél közelebbről éri önöket egy-egy hangos nevetés. Ez nem olyan nagy baj, most még kizökkenti önöket a játékból, de majd megszokják. Ez nem baj, mert megfogják tanulni, hogy ez a közbenevetés el- ösmerést jelent a részükről. S önök annál jobban fognak sírni, zokogni a színpadon és ők még annál inkább fognak nevetni. — Hiszen igaza van, ez nem olyan nagy baj, de tetszik tudni az a közbeszőlás, ha az közelebbről jönne, az borzasztó. Pl. egy a finomabbak közül: „Nézd hogy sir, a fene egye meg, hogy tetteti magát!“ Hát lássa, pl. egy ilyen közbeszólás nagyon kellemetlen, már azért is, mert igaz. S egy ilyen közbeszólásra lehetetlen, hogy a szülész is el ne nevesse magát, mert érzi, hogy sohasem mondtak a szemébe nagyobb igazságot! Hát mit csináljon ilyenkor a színész? Feleljen vissza, hogy ő nem tetteti magát? Nem tehet egyebet, mint „Örömkönnyeket“ sir és vége az előadásnak. Aztán jön a szomorú finálé, az élesszemü kritikus stb. — Hát nem egészen igy van kedves director ur, mert most még csak egy néhány vegyül el ezek közül az első sorokba, ezek aztán egy kicsit feszélyezik magukat, mímelik a finomságot és nem mernek közbekiáltani. Különben is én ebben a jelenségben egy nagy társadalmi tünetet látok, melynek előjele a politikában játszódik le. Lassanként kicserélődik minden, a társadalom is frisebb, egészségesebb, nagyobb lesz. S akkor Önöknek sokkal nagyobb közönségük lesz. Megcsapta valami a tömegeket, a kultúra szele és tódulnak előre. Kezdik érezni az egyenlőséget, kezdik érezni, hogy az embereknek egyforma joguk van a kultúrához és kezdik követelni részüket a közkincsből. — Hát tényleg, ilyesmi észrevehető is. Valami átalakulás-féle. Az egyenlőség érzete jobban kezd érvényesülni minden téren, a politikában is, ott van az „általános egyenlő választói jog“. — A politikát kérem hagyjuk, erre nem akarok rátérni. — De igen, mert én ezt összetudom kapcsolni a témánkkal. T. i. én ha miniszter volnék, minden „általános egyenlő választói jog“ mellé adnék az illetőnek egy színház bérletet is. Tessék elhinni, hogy eltekintve attól, hogy ez miránk nézve előnyös volna minden más szempontból is nagyon üdvös cselekedet volna. A színház nevelné a közönséget az általános választói jogra. — És az általános választói jog a színházra. Ugy-e, ezt akarja mondani. De mégis csak nagyon eltértünk a témánktól. S biztosra veszem, hogy ezen az utón a „mozi“-ba is eljutunk. — Hát még csak azt akarom mondani kérem, hogy tekintve az itteni nagy és intelligens (ki ne írja az újságba) karzati közönséget, sokkal jobban kifizetné magát egy „mozi“ és azon gondolkodom, hogy nem jobb volna-e ide egy mozival jönni, a hol a széksorok is megfordítva vannak, már úgy értem, hogy az olcsó helyek elől, a drágábbak hátul. Spektator. Munka nem szájáén. A mai demokrata világnak e legjellemzőbb jelszavát követte most Gratzina Mária Alexandrovna orosz hercegnő, aki Oroszország egyik leggazdagabb földbirtokosa. Lemondott gazdagságáról, rangjának előjogairól és már évek óta mint gazdasszony keresi meg kenyerét. Mint huszonhárom éves főleg fiatal hölgy hagyta el fényes szülei házát, önként magára vállalta a szegénységet, lemondott minden szülői segélyről és azóta a nélkülözésekkel teli gazd- asszonyi életet folytatja. — Először konyhaleány volt egy szállodában, hol reggel négy órakor kellet felkelnie ős naponta száznál több pár cipőt tisztítani ; azután elszegődött gazdasszony- nak és a kefével, seprűvel és mosó- rongygyal kereste meg mindennapi kenyerét. A szokatlan testi fáradozás beteggé tette a hercegnőt ős felépülése után rá kellett magát szánnia, hogy testileg kevésbbé fárasztó munkát vállaljon; elárusitónő lett egy nagy áruházban. De azok a tapasztalatok, miket itt szerzett, ismét visszaterelték előbbi foglalkozásához s ma Gratzina Mária Alexandrovna herceg"" ismét gazdasszony. »Mert az alkalmazott helyzete valamiüzletben valóságos pokol«, mondja a hercegnő. »Nem mintha a kenyeret- adó gazdák kíméletlenek volnának alkalmazottaikkal szemben, hanem lelki kínok alatt kell szenvedniük. Aki nem állt sohasem a pulpitus mögött, az el sem képzelheti, mennyi megaláztatást kell az elárusítónak eltűrni. Különösen az asszonyok használják fel társadalmi fölényüket valóságos kínzó eszközül«. A hercegnő most meg van elégedve sorsával, boldogabbnak érzi magát, mint szülei palotájában és mint szegény munkásnő akar élete végéig küzködni. Kényszerűség nélkül még kevés ember találkozott, ki az alárendelt munkának ily áldozatot hozott volna. Nem-e nyilvánul e cselekedetben is a kor iránya? A magyar pénzpiac javulása. Hónapok óta fojtó fájdalom nyomja a kedélyeket. Oly pénzválság tört hazánkra, amelynél bénitóbbat évtizedek óta nem tapasztaltunk. Mezőgazdaság, ipar és kereskedelem szenvedtek alatta. A vállalkozási kedv, mely hazánkat a haladás utján mind előbbre vitte, teljes tönkre tevés veszedelme előtt állt, csak úgy, mint az idei fagy elpusztította a gyümölcsösök virágjait. Már szinte elvesztettük minden, a jövőbe vetett reményünket. Különösen, miután épp az utóbbi időben a hazai és az osztrák újságok helyzetünkről, közgazdasági viszonyainkról, olyan cikkeket írtak, melyek éppenséggel nem hatottak bátorítólag. Jóleső örömmel regisztrálhatjuk tehát azt a jó hirt, mely pénzügyi helyzetünk javulására enged következtetni. Pénzpiacunk borús égboltozatát oly napsugár világítja meg, amely jó időjárás előjele. Anglia ugyanis pénzt kínál hazánknak. Bárha a kínált összeg aránylag nem nevezhető nagynak, azt mégis jó előjelnek lehet vezte s odahívta, hogy megcsókolhassa rózsás arcoskáját. Milyen hasonlat: virág! angyal! A virág oly hamar hervad s angyallá a meghalt kis gyermek lészen. A házikó virágos réten állt, nem messze tőle gyors patak locsogott. Az anya bement a szobába, miközben a magára maradt kis fiú virágokat tépett, behallatszott anyjához kedves csengő hangja. — Anyám, jó anyám, virágot szedek neked, sok virágot és te sokszor csókolsz meg érte! — Igen, igen! — szólt ki az özvegy elragadó szeretettel. A kis fiú pillangót látott pihenni egy virágszirmon, feledve lett a sok letarolt virág, ledobta a földre s a pillangóhoz futott, de az könnyedén tovaröppent, a pillangó oly szép volt, a kis fiú bírni óhajtotta, futott tehát a légi vándor után, mely néha pihenőt tartott egy-egy virágra szállva, de ha a gyermek közelgett, tova röppent. Maga után csalogatta a gyermeket egész a patak-partig, a kis fiú félt, hogy átszáll a patakon s akkor a szép pille elveszett reá nézve. De nem! ... a pille megpihent egy fűzfa ágán, melynek törzse mélyen a patak fölé hajolt, úgy, hogy lecsüggő ágait a habok csókdosák. A gyermek óvatosan végiglépdelt a fatörzsön, már az ágakhoz ért, már kinyújtotta kis, kezét a himes pille után, midőn elvesztő az egyensúlyt s a patakba zuhant, mely kavarogva csapott össze felette, szőke feje fel-fel ütődött a viz színéig s az ár ragadta magával, a kis fiú útban volt a menyország felé, hogy angyallá legyen. Az anya látta mindezt, midőn észrevette, hogy gyermeke a patak felé fut, lélekszakadva rohant ki a házból s abban a percben őrt a patakhoz, midőn össze csapott gyermeke felett. Rémes, elnyújtott sikoltás tört elő kebléből, mely végigrezgett a vidéken, mint fiát féltő oroszlán-anya ordítása, versenyt futott a patakkal, követelte tőle fiát; mindhiába, kis virága elhervadt, kis angyala elszállt, kék szemének bőven omló könyei a patak partjára hullottak, a tiszta anyai szeretet, anyai fájdalomból eredt gyöngyök nyomán fakadtak a nefelejtsek. Számára nem volt többé öröm, fájdalmára nem volt vigasz a földön, kis fiának halálát nem tudta elfelejteni, nem is távozott el a patak partjáról, ott sírta ki utolsó könnyeit, ott röppent el lelke utolsó sóhajával. Azóta az emlékezetnek virága a nefelejts, azóta tenyészik a patak partján. Az est hírnöke, hűvös szellő csapódott felém az erdőből, felriasztott elmerültsőgemből, tekintetem a nefe- lejtsekre esett; váljon csakugyan egy szerető anya könyözönéből támadtak azok, váljon hallottam én ezt a regét, vagy csak álmodtam, vagy csak képzeltem . . . ? „Központi“ szálloda, étterem és kávéház Mátészalkán. minden vasárnap zene esíe. Teljesen újonnan épitve és berendezve. Szolid és figyelmes kiszolgálás. Tisztelettel TATAV PÁL., vendéglős.
