Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-05-24 / 21. szám
VII. évfolyam. Mátészalka, 1912. május 24. 21. szám. Társadalmi és közgazdasági hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. f ■ ...........-...—........ Sz erkesztőség és Kiadóhivatal s Mátészalka, Kossuth-utca 245. (Dr. Török Árpád ügyvéd irodája.) \ J • • • Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilttér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő: Dr. TOROK ÁRPÁD. Dr. DIENES DEZSŐ. Szerkesztő-társ: MÁTÉ SÁNDOR. Előfizetési árak : Egész évre ................................................. 8 korona. Fél « 4 « Negyed« 2 « Jegyzőknek, segédjegyzőknek, tanítóknak egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. 'pünkösd. (m.) Áldásos és termékenyitően meleg eső nyomán a derült nap melege előcsalja a föld mélyében pihenő életet, hogy vidám szinponpával ékesítse fel az uj életre kelt öreg földet. Természet ujhodásán megujhódik a fásult szív is, hogy ismét megteljék a hittel s a színes reménnyel. Mintha súlyos, lidércnyomásos álomból ébredtünk volna fel, mintha a hideg északi szél távoli idők zenéje lett volna, az első meleg napsugár elfelejtett velünk mindent és reményt hint el az emberi lelkekben. Óh csalóka fény, csalóka délibáb, hányszor futottunk már hiú remények után, mily hamar követte ezeket a megpróbáltatás, a csalódás, a szenvedés, a kemény, tövises harc, hogy aztán porba sújtva felemelkedjünk és uj reményekkel, önbizalommal, rajongással szaladjunk ismét a délibáb után. Mert pünkösdi királyok vagyunk mindannyian, mint a falu végén futtató és elsőnek beérkező lovas legények, ideig-óráig tart a királyságunk, de jön a pünkösd és mi ismét csak futtatunk a hiú remények vessző paripáján. De jól van ez igy emberi lélek sajátsága ez, mi volna belőlünk, ha a meddő küzdelem hiábavalósága venne erőt rajtunk pünkösdkor, a természet megújhodásának ünnepén. Mi volna például az emberiségből a tiz parancsolat nélkül? A tulajdonjog, az erkölcsi érzés, a család, a társadalom megalapozását jelenti ez. Milyen bölcs törvények ezek és milyen harcot kell még ma is folytatni pl. azon parancsolatért, mely megszabja a hetedik napot pihenő napul. A vasárnapi munkaszünetért még ma is harcolni kell egyes társadalmi rétegeknek. Hiszen »szeresd felebarátodat,mint tenmagadat« pótolna minden más parancsolatot, ha az emberek követni tudnák ezt az egyetlen parancsolatot. De mikor érik meg erre teljesen az emberiség? Mikor nem lesz a jog az erősebbnek a joga, mikor szűnnek meg egyesek a tömegek hátát létrának használni, hogy azon a magasba jussanak ? De itt a pünkösd, uj remény zöldéi képzeletünkben, újból közelebb érezzük magunkat a szent tanításokhoz és a közeli diadalmak mámoros harsonája zendülmeg hegyen-völgyön. S a magyar embernek nagy szüksége van arra, hogy higyjen, rendíthetetlen önbizalma, rajongó szabad- ságszeretete, a múltak keserves csalódása, a szenvedések, a sivár jelen mind Oh íeStintsetek . . . Irta: Kriizselyi Erzsiké. Oh, tekintsetek a szenvedőkre ti Boldogság, szerencse kedvelt gyermeki 5 szivetekben, melyet közöny leple jöd: Nyissatok utat ti a részvét előtt. Volna nekem kincsem, lennék gazdag én, Tudom, hogy nem volna kör ültem szegény: Letörülnék minden könnyet, bánatot, Megosztanám mind, mi nékem adatott . . . Oh, de nincsen kincsem, nincsen vagyonom, Engemet is gondnak, búnak súlya nyom. Mindenem e pár dal, amit adhatok, Szegénynek születtem, szegény maradok. De bár földi jóban nincs sok részem is: Hát ha más kincsekből jut majd nékem is ? Ha egy-egy bús szívnek e kicsiny dalok Vigaszt nyújtanak — én boldogan halok! $e&e a ötféléidről. Irta : Kántorné, Kallós Emma. Szeretek kint lenni a szabadban, a természet ölén, de csak akkor élvezem azt teljes pompájában, csak akkor nyilik meg szivem a természet nagyszerűsége előtt, ha egyedül vagyok. Akkor körül vesz a magány igézete s lényemmel szinte beleolvadok a természetbe s úgy képzelem, hogy megértem azt. Sétálni indultunk egyszer az erdőbe s én az első kedvező pillanatot felhasználtam arra, hogy észrevétlenül eltűnhessek s egy mellékutra tértem, mely kedvenc helyemhez, a patak partjára vezetett. Ott leültem a fűbe egy nagy tölgyfa alá, mely zöld sátrat vont fölöm. Elnéztem a csendes csobogással tova futó patakot, néztem a benne visszaverődő falombokat s azok zöld fátyolán keresztül tündöklő azúr kék eget. Andalitó némaság vett körül, csend, melynek ezer féle hangja van, ah ez az én legkedvesebb zeném, ez a talányos zizegős-susogás, mely a bársonyfüvek ölelkezéséből, a lombok rezgéséből s milliárd kis rovar zümmögéséből támad. Mi mindent fejezhet ki: szerelmet, örömet, panaszt, szenvedést. Mily jó, mily édes kint a szabadban; a szív megnyugszik, hogyha buja van s ha bánat borong lelkűnkben, el- oszlik ott. S az öröm, a boldogság menyei elragadtatássá finomul, lelkünket édes érzelmek hullámai ringatják ábrándozásra, mintha leválna lelkűnkről minden salak, haragot, gyűlöletet nem erezünk, csak szeretetet, nagy, végtelen szeretetet az egész minden- ség iránt s érezzük, hogy a szeretet által hasonlókká lettünk az istenhez. Csodáltam istent egy kis virág Van szerencsém értesíteni a n. ő. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól l/njnnnl/ készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb kezdve **vl KdSdjJUSv kivitelben lesznek készitve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyermek- és gyászkalapokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. ------A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel SCHWARTZ JENŐ férfi- és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA. Értesítés!
