Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-05-17 / 20. szám

Vll. évfolyam Mátészalka, 1912. május 17 20. szám Társadalmi és közgazdasági hetilap. ÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ■t * zerkesztőség és Kiadóhivatal : alka, Kossuth-utca 245. Török Árpád ügyvéd irodája.) ... k előre fizetendők. — Nyilttér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő : Főszerkesztő: Dr. TÖRÖK ÁRPÁD. Dr. DIENES DEZSŐ. Szerkesztő-társ: MÁTÉ SÁNDOR. Előfizetési árak : Egész évre ..................................................... 8 korona. Fél « 4 « Negyed« 2 « Jegyzőknek, segédjegyzőknek, tanítóknak egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. (ta) Némi irigységgel gondolok arra az újdonsült szerkesztő kolle­gámra, aki a kisvárosi erkölcsök el­csépelt kérdéséről akart beköszöntőül dörgedelmes hangú vezetőcikket Írni, de terve meghiúsult, mert a kéziratot a kiadónál ellopták s igy a nagy, világot jelentő esemény, a szerkesztő változás a rövid hírek rovatába került. Legsikerültebb az a beköszöntő sze­rintem, amely — elmarad. Bármilyen érdekfészitő legyen is a théma, bármilyen világos, szabatos, szindus a kidolgozás, valamely dolog­nak a megvalósitása és tényleges je­lentkezése sohasem éri el azt a ma­gas fokozatot, melyet a várakozás és a túlfeszített képzeletnek az igénye már előre is megalkot és az olvasók legtöbbje boszankodva fordít s ke­resi a rövid híreket. Titkos reménységet tápláltam én is, hogy most, mikor elődöm másnemű szorgos elfoglaltságára hivatkozva, nyugalomba vonult, majd csak akad egy becsületes szedőgyerek, aki be­köszöntő cikkemmel tüzet gyújt s lapunk boldogan jelentheti az olvasók titkos örömére, hogy a nyomdában keletkezett tűzvész miatt vezető cikk — nincs. De ez az eset nem következett be s én nem állhatok ezen misztikus nimbus érdekes központjába, mert mai napság a szedőgyerekekben sem lehet bízni, mert hiába lazulnak az erköl­csök s ma már a tolvaj is — becsü­letes. Igen, romlanak az erkölcsök, még a pap sem igaz — mondanák az öre­gek. Az öregeknek van is egy kis igazuk — dióhéjban. De még sem olyan tragikus az eset, mint amilyennek látszik. Egy kis város és vidék bajait, sebeit kellene feltárnom, hogy reá mutassak egyes kőrös tünetek gyö­kereire. Ilyen erkölcsi orvosi minősé­gemben félnem kell attól a megszól ás- tól, hogy hiszen rövid ittlétem alatt nem is ismerhetem ázokat s igy nem értek hozzá. De védelmemre felhozha­tom, hogy először is legtöbb ember mindenhez ért, vagy legalább azt sze­retné elhitetni, hogy ő nemcsak min­dent tud, de mindent jobban tud, másodszor benne rejlik a nagyközön­ség természetében, hogy több bizalma van egyes kérdésekben a műkedvelők­höz, mint egyes foglalkozásokat hiva­tásszerűen űző emberekhez. Egyszer egy susztert azzal vádol­tak, hogy gyógyítással foglalkozik. A biró megidézi, ez odajön és elhozza diplomáját, melyből kiderül, hogy ő igazán és hamisittatlanul orvosi ké­pesítéssel bir és csak azért bitorolta a suszteri címet, mert mint orvos nem tudott megélni és miután cipészi mi­nőségben kezdett gyógyítani, csak úgy özönlött hozzá a páciensek se­rege. Mert a világ maga akarja,hogy megcsalják őt és szívesen vesszük a hazugságokat. E kettő szoros szövet­ségben áll egymással. Mikor Noé a vízözön elől a bár­kába akart vonulni, odajött a csalás is. hogy megmeneküljön. De Noé nem úgy tett, mint a Titanic másodkapi­tánya a milliárdosokkal, hanem vissza­küldte őt, mondván, hogy oda csak párosával lehet bejutni. Erre a csalás felkereste a hazugságot s igy már ketten bebocsáttatást nyertek. Az özönvíz óta van, hogy min­den intézményben, minden magasztos fiz utolsó virág. (Folytatás.) Irta : Echo. Lassan-lassan fakult a sötétség és fel­tűnt a hajnali csillag. Mint örült ennek a szerencsétlen anya. Megszabadult egy kinos és hosszú éj keserveitől. A beteg csendesen aludt. Nap-nap után múlt és állapota nem ja­vult, de súlyosbodott. — Vájjon, jobban lesz-e szegény leány? A kis szobában égett a gyertya és bá­gyadt fényét egy letört liliomra vetette. Miért törte le a végzet a teljes szinben pompázott virágot? — Vagy az ősz beálltá­val a természet minden remekének porba kell hullnia ? Szép volt még a térítőn is. Egy fiatal ember és a reményében csa­latkozott anya virrasztanak a drága hamvak mellett. A szoba közepén felállított halotti ágyon fekszik. Szép fekete haja kibontva a fején levő koszorú alul, tömör gyűrűkben omlik le vállaira. A hosszú gesztenyebarna pillák elfödik azt a kifejezéstelen szemeket, melyeknek minden tekintete gyújtott. A márványarc és a csaknem piros ajkak arra vallanak, hogy milyen szép volt e leány éle­tében. E hófehér ruha mindent elrabolt az élettől. A halotti ágy mellett lehajtott fővel maga elé nézve áll Pista, néha-néha a halott márványarcán akad meg a tekintete. Gondo­lata végigröpül a múlt zivataros napjain. Eltűnik az a boldog idő, midőn az öreg akácfa alatt üldögéltek és elmereng e kedves emléken. A szoba egyik szegletében egy kis ka­roslócán ül Sirokyné és aggódó tekintetet vet olykor az ifjúra és ajkai csendes imát rebegnek. A nyitott ablakon behallatszik a bükk tövén epedő fülemüle hangja és a toronyóra tompa ütése. — Tizenkét óra ! Nemsokára megvirrad, — mondá Pista, Sirokyné felé fordulva. — Nekem mindegy, hogy mikor virrad, bár sohasem virradna. — Én is érzem édes fájdalmát, hasz­talan már minden szó. A halál bezárta a kedves szemeket és elnémította a beszédes ajkat . . . Nagyot vétkeztem. Mást szeretet Juliska, de nem tudtam róla lemondani. Sze­relmem vakká tett. Azt hittem, nélküle nincs világ. Most a halál tanított meg lemondani. Két nehéz könycsepp esett ki szeméből . . . Vége . . . mindennek vége ! . . . Lehullott az ősz utolsó virága is. (Vége.) „Cukros fdáíészalka.“ — 1912. május 12-én. — Múlt heti számunkban megírtuk, hogy a „József Főherceg Szanatórium Egyesület'* mátészalkai fiókja f. hő 12-én cukorkanapot tart. Ez a cukorkanap meg is volt, bár nem valami kedvező auspiciumok mellett virradt fel a nap a „cukros Mátészalkára.“ Minden percben attól lehetett tartani, hogy megered az eső és vége a szép reménységeknek. De mintha megijedt volna az idő, az Almer gyógyszertár — a hölgybizottság fő­Értesítés! Van szerencsém értesíteni a n. é. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól Lolonnl# készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb kezdve KdlcípvK kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyer­mek- és gyászkalapokban. Átalakítások és igazítások azonnal eszközöltetnek. A n. é. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel SCHWARTZ JENŐ férfi- és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom