Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-04-16 / 15. szám
VII. évfolyam Mátészalka, 1912. április 16 15. szám MáTÉSZALKA ÉS VIDÉKE Társadalmi és közgazdasági Hetilap. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal : Mátészalka, Kossuth-utca 445. (Dr. Barta Ignác ügyvéd irodája.) • •• Hirdetési dijak előre fizetendők. — Nyilttér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. BARTA IGNÁC. Főszerkesztő: Dr. DIENES DEZSŐ. Szerkesztő-társ: MATE SÁNDOR. Egész évre Fél Negyed « Előfizetési árak : Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona. 4 2 Kártyaellenes li|a. Azt a hirt vesszük Budapestről, hogy ott kártyaellenes ligát alakítanak. A liga tagjai meg fogják fogadni, hogy soha kártyát a kezökbe nem vesznek. Sokan vannak, kik az uj liga megalakulását örömmel üdvözlik, de mi kimondjuk kereken, hogy e miatt örömre semmi ok nincsen. Az egyle- tesdi-játék egy uj hajtása az egész, mely csak azt bizonyítja, hogy a kártyajáték mód felett elszaporodott. A kártyázásnak végzetes terjeszkedése pedig igazán oly szomorú jelenség, hogy azon nincs mit örülni. Semmiféle liga ezt a kárhozatos szenvedélyt megfékezni nem fogja. Mert aki e liga tagja lesz, az bizonyára nem kártyás. Hogy pedig a liga valamely alkalmas módon a kártyásokat szenvedélyükből kifogja gyógyítani, arra semmi reménység nincsen. Azután meg csak fölmunkát végezne á liga, még ha törekvése sikert aratna is. Ezt nem nehéz bebizonyítani. Még ma is azt mondjuk, hogy a kártyás „kockáztatja“ pénzét, tehát kockára teszi. A kockajáték — tán a legelső, legprimitívebb szerencsejáték — pedig réges-régen divatját múlta. Csak múltjának emléke maradt meg belőle. Ez a múlt pedig csöppet sem volt üdvösebb, mint a jelen, mely a kocka helyett más szerencsejátéknak hódol. A léha szórakozásnak mindig kedve telt abban, hogy fáradság, munka nélkül j áték közben pénzt szerezzen. Az emberek, különösen a lusták ezerféle módját eszelték ki annak, hogyan lehessen mások tisztességes keresményéhez könnyű szerrel hozzá jutni. A merészek nem húzódoznak gonosz tettektől, a félénkebbek a kevésbé veszélyes játék módját választják rossz szándékúk: keresztülviteléhez. Társadalmi rendünk dicsőségére meg kell vallani, hogy a gonosztevőket többnyire becsukják, a szerencsejátékosok pedig tönkremennek, Ez aggasztó kórtünet. Kitűnik belőle, hogy erkölcseink meglazultak, de egyúttal az is, hogy megélhetési viszonyaink a lehető legrosszabbak. Mert minél több a szegény ember, annál több akar hirtelen meggazdagodni — akár bűntény, akár szerencse révén. Látszik tehát, hogy a baj gyökere sokkal mélyebben fekszik, mint azt az uj liga alapitói keresik. Az orvoslása sokkal nehezebb, mint képzelik. Tegyük fel, hogy a liga működése oly eredményes lesz, hogy az összes kártyagyárakat csődbe kergeti. Vájjon gondolj ák-e, hogy ezáltal segítettek ezen az ezerféle mizériában sinylődő társadalmon? Ugyan miféle haszon háram- lott az emberiségre a kockajáték megszűntével? Nem lépett-e helyébe száz más szerencse játék? S boldogok leszünk-e már, ha a pénzünket nem a kártyán, hanem az osztálysorsj átékon, e népes aló intézményen, a lóversenyen, a börzén, vagy akár az ártatlan dominón fogjuk elveszíteni? Nem, uraim, ligát játszó uraim, meddő kísérletezésüknek semmi komoly célja nincs. Nemcsak azért, mert jelentéktelenül keveset érhet el, de azért is, mert helytelen, alkalmatlan eszközt Magántanulók kedélyes estélye. Folyó hó 8-án, husvét hétfőjén zajlott le a „Hungária“ szálloda nagytermében. A& estélyt, mint azt lapunkban is jeleztük, nagy érdeklődés előzte meg és a siker csakugyan úgy erkölcsi, mint anyagi szempontból igen szép volt. A közönség zsúfolásig megtöltötte a termet. A rendezés külsőségén meglátszott ugyan az erős férfikéz hiánya, mert Révai Viktória tanítónő egészen magára volt hagyatva a rendezés nagy munkájában, bár ót teljesen lefoglalta a szerepek és darabok betanítása. A fiatalembereket a rendezésnél eddig csak a „Leánytársaság“ tudta nélkülözni, melynek oly temperamentumos, agilis kis elnöknője volt Szálkái Annuska személyében. De a rendezés külső hiányaitól eltekinthetünk, mert azokért bőséges kárpótlást nyertünk. Meg aztán az apró zavarokban, midőn a villany a színpadon felmondta a szolgálatot, midőn a függöny makacskodott, akárcsak egy makrancos kis hölgy, a bajos össze-visszaságban volt valami szokatlan, a mi az estélyt igazán kedélyessé tette. Tessék elképzelni, mikor egy nagy közönség nem fogy ki a türelemből, nem bánja, ha az előadás ,,pont nyolckor“ heb^tt pont féltizkor kezdődik, nem zúgolódik, mindent megért, mindent méltányol a közönség minden egyes tagja felcsap rendezőnek, egyszerre mindenki segíteni akar. Aggodalmas arcú anyus- kák szorgoskodnak mindenfelé és felhangzik a vészkiáltás: villanyszerelőt! . . . drótot ! . . . spárgát! . . . kalácsot! stb. Szolgálatkészség, udvariasság nyilvánul meg mindenkiben. Milyen derék dolog volt is az embereket igy megpuhitani, egymáshoz kő-' zelebb hozni. Egy gavallér fiatal diákember spárga helyett nyakkendőjét ajánlja fel, tizen, húszán szaladnak a kimondott óhajt, mint parancsot teljesíteni. így történt aztán, hogy akinek drót kellett, az kapott kalácsot, és a ki kalácsot kért, az kapott spárgát. Csak villanyszerelőt nem kapott senki. Nem csoda, ha hívásra sem jött, hiszen ünnepe volt. De ne tessék hinni, hogy zavarba jöttünk. Ahol annyi ember volt és mind jót akart. Ejnye, ejnye . tanulhattunk ezen az estén. Mindent ellehet érni . . . Előkeritettük Eácz Miklőskát, a helybeli gyereksereg „Don Juán- ját“, ő aztán beprotegált bennünket az édes apjához . . . Hátratett kezekkel szólott a mi kis védnökünk az édes apjának ! Halljad apám, ez mégsem járja, csinálj valamit! . . . Mitte- hetett egyebet a gyárigazgató, ceruzát, pajür^ kért és ráirta: Wirt ur jöjjön! ... S erre rá tiz percre felgyultak a csillárok és megvilágították á színpadot, mely gondos kis kezektől készített rózsákkal gyönyörűen volt feldíszítve, a csillárok színes papírral bevonva, mindenütt ízlés mutatkozott és legteljesebb mértékben felkeltették az illúziót. Ideje is volt, mert nemsokára megkezdődött a felvonulás. Mialatt a teremben az izgatott közönség jelenlétében ilyen jelenetek folytak le, addig lázas készülődések folytak a tanitó nő lakásán, a kis bohém-tanyán. Egyik a haját, másik a ruháját igazította, a harmadik sietve evett valamit. Közben nagy hangzavar, a tanítónő intő figyelmeztetése. Deine Bözsi örömsugárző arccal újságolja, hogy megjött a nagyapja. E közben visszafojtott lélekzet- tel ugrott be Pollák néni a nagy újsággal: gyerekek, zsúfolt ház! . . . Lett erre nagy öröm a kis művésznők között. Kiabálás, visitás ős egyszerre nyolc-tiz kar fonta át a tanitőnő nyakát. S miközben csillogó örömkönnyek lassan folydogáltak az üde arcokon, lassanként felcihelődött és elindult a kis Van szerencsém értesíteni a n. ő. hölgyközönséget, hogy divatáru üzletemben a mai naptól |.Äj Ló fonni/ készítését vezettem be és azok a legújabb divat szerint a legizlésesebb kezdve Hvl KctldJJUK kivitelben lesznek készítve. Állandó raktár valódi modell női-, leány-, gyermek- és gyászkalapokban. Átalakítások ős igazítások azonnal eszközöltetnek. ..... ............ A n. ő. hölgyközönség b. pártfogását kérve vagyok tisztelettel SCHWARTZ JENŐ férfi- és női divatáruháza a „Kalap-királyhoz“ MÁTÉSZALKA. Értesítés!
