Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-03-29 / 13. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1912. március 29. embertársai javára való működésében, a természeti és művészeti szép élvezetében, aki nem ébred arra az öntudatra, hogy csak ideiglenesen lehetett bivatotf mindazokban résztvenni; aki végre nem tud hálával és örömmel búcsúzni az élettől, háláival azért, mert egy ideig megengedtetett neki mil- ködni, élvezni és szenvedni is, örömmel pedig a- •zart, mert idővel megszabadul a fárasztóvá lett napszámból, az nem híven teljesiti erkölcsi kötelességeit és nem méltó arra a hivatásra, melyet az Élet neki szánt. HÍREK. Jövő számunk a húsvéti ünnepekre tekintettel péntek helyett f. hó 7-én _vasárnap je lenik meg gazdag tartalommal és a szo- ! o'tnál nagyobb tarjedelemben. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában. Á bicska. A bicska, ez az igénytelen kis jószág, veszedelmes fegyverré nőtte ki magát országszerte. Álig múlik nap, hogy halálos bicskázásokról ne számolnának be a lápok. Megyénkben rég idők óta dívik a bicskázás s oly hírhedté lei ünk róla, hogy szatmármegyei „bicskások“- nak neveztek el. Ez elnevezés nem egészen indokolt ugyan, nem is igazságos, mert — sajnos — a zalai vagy baranyai, vagy akár az alföldi legények csak úgy használják fegyverül a bicskát, mint szatmáimegyeiek. Az előítélet azonban megvan és nem lehet rajta segíteni. Nem is igen védekezünk ellene és még csak nem is haragszunk érte. Mosollyal fogadjuk, mintha megtiszteltetést jelentene és v'rtusnak tekintjük. És ebben rejlik a nagy veszedelem. A nagy bicskázás járvánnyá fajult, amely ellen ép úgy kellene védekezni, mint más betegségek ellen. De nem tesz- szük, közömbösen viselkedünk vele szemben. Mig tüdővészesek Bzámára dispainsert építenek s a kolera ellen kormány és társadalom óriási költségekkel védekezik ; a bicskázással a bíróságon kivül senki sem törődik ; szabadjára hagyják. Pedig, ha áldozatainak számáról statisztikát vezetnének, meggyőződnének róla, hogy e szám van legalább is akkora, mint a tüdővészben és kolerában elhaltaké, az erkölcsi és anyagi kárt nem tekintve, amely nyomában jár. A falusi nép alig ismer más szórakozást, minthogy vasárnap és ünnepnapokon a korcsmákat fölkeresse, hogy zeneszó, bor vagy pálinka mellett mulatozzék. A giu latozás reudeaen duhajkodásba csap át s a legényekből kitör á magyar virtus. A régi harag, egy véletlenül elejiett szócska, vagy egy kis fél- tékenykedés elég ok arra, hogy a mulatozók közt szóváltás, dulakodás támadjon s ebből előkerül a verekedés. A legénység két pártra szakad, előkerül a bicska és kész a veszedelem. Folytatása a esküdtbiróságok, törvényszékek termeiben játszódik le. Hogy ez mit jelent, mindenki előtt ismeretes. A magyar nép nem tartozik a szapora népek közé. Már Széchenyi István mondta, hogy o- lyan kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni. Pedig az ő idejében még nem volt divatos sem az „egyke“ sem a „semmike“. Nem volna tehát szabad egykedvűen tűrni, hogy a nép magát megtizedelje. Le kellene szoktatni szilaj duhajkodó életmódjáról és szebb, nemesebb erkölcsre bízni. Amint pályadijakat tűznek ki más, hasznos célok elérésére, tűzzenek ki nagyobb ösztöndíjat oly mü megírására, amely a nép ethikai életmódjával foglalkoznék. Hálás témája volna ez pedagógusnak, pszichológusnak, fiziolognsnak egyaránt. A falusi tanitók, papok, jegyzők volnának erre leginkább predesztinálva. Sokat érintkeznek a néppel, ismerik annak szokásait, erkölcseit, jeliemét. Elévülhetlen érdemeket szerezne vele a mi szépséges hazánk kulturális fejlődése körül. Riport a kis női társadalomból. A húsvéti ünnepekre városunkba érkező vendégeknek és az ünnepelni haza érkező diákoknak érdekes mulatságban lesz részük. Ugyanis a helybeli magántanulók Révay Viktória tanítónő vezetése alatt husvét hétfőjén este a „Hungária“ nagytermében egy kedélyes estét rendeznek, mely. iránt széles körben nagy az érdeklődés. Tizenöt leányka, kezdve a 8 éves kortól a bakfis korig lép a közönség itélöszéke elé, hogy szavalatokkal, szini- előadással, zongorajátékkal szórakoztassák a közönséget és nyilvánosságra hozzák mind azt a kincset, melyet fogékony szellemük befogadott. Már hetek óta szorgos, fontoskodó készülődések folynak a kis női társadalomban és izgatottságtól kipirult arccal, sebbel-lobbal járják a kis művésznők a próbákat és az iszonyú gondtól felhő borul kis homlokukra. Fel van verve néhány uriház csendje, mert a kis bájos médik még álmukban is szerepeiket mondogatják. Az izgatottság ráragad a szőlőkre, akiknek immár segítségükre kell sietnünk és hogy a kis szereplőket meguyugtassuk, ezennel ünnepélyesen szent fogadalmat teszünk, hogy a kritikát a lehető legméltányosabban fogjuk gyakorolni. Tekintetbe veszünk minden zavaró körülményt, fejfájást, fogfájást stb. feltéve, ha azt az illetők nekünk előre bejelentik az előadás megkezdése előtt. Most tehát egész bátran csak előre, hadd jöjjön az április hó 8-ika ! A műsort . itt adjuk: „Műsor: 1. „Sevilai borbély“ cimü dalmű nyitánya Rossinitől. Előadja zongorán Deme Bözsi és Bányay Macu. 2. „Cigány leány.“ Egy felv. szinmü. Szereplők: Kincses Ilonka, Suta Ilonka, Katz Katica, Kerekes Mariska, jancsár Margitka, Szúnyog Erzsiké. 3. „Magyar dalok.« Zongorán dlőadja Rosenberg Rózsi. 4. „Lámpaláz.“ Monológ Előadja Pollák Ilonka. 5. „Norma.“ ctmü opera Bellinitől. Zongorán előadja Révay Viktória tanítónő. 6. »A pesti kisasszony“ 1 felv. vígjáték. Szereplők Lövi Bella, Kotosman Blanka, Dobránszky Marcsa, Jancsár Margit. 7. „Szép Ilonka.“ Melodráma. Szavalja Kerekes Mariska, zongorán kiséri Révay Viktória tanítónő. 8. „Élőkép.“ Utána tánc. Kezdete pont 8-kor. Halálozás. A nyirvasvári-i g. kath. egyházat, de Nyirvasvári községet is súlyos csapás érte. Az egyház érdemekben gyazdag lelkésze, az ottani társadalom kiváló, általánosan kedvelt tagja Sereghy Sándor g. kath. esperes lelkész, f. hő 20-án hosszas betegség után elhunyt. A család a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Özv. Sereghy Sándorné született Vajda Erzsébet úgy a saját, mint gyermekei, unokája és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy forrón szeretett hitvese, a legjobb apa, nagyapa, szerető testvér, sógor és rokon : Fötisztelendö Sereghy Sándor nyírvasvári-í görög katholikus lelkész, szentszéki tanácsos és a nyíri kerület esperese f. évi március hó 20-án este 9 órakor életének 51., boldog házasságának és lelkészkedésének 26-ik évében hosszas betegség és a halddoklók szentségének ájtktos felvétele után halhatatlan lelkét visszaadta teremtőjének. A megboldogult drága halott hült tetemei f. hó 23-án délelőtt 10 órakor a helybeli templomban tartandó gyászmise elvégzése után fognak a gör. kath. szertartásai szerint a nyirvasvári-i sirkertben az anyaföldnek átadatni; az engesztelő szent mise áldozat pedig f. hó 25-én d. e. 9 ó- rakor fog a boldogult lelkiüdvéért az egek urának bemuttattatni. Nyirvasyári, 1612. évi márchó 21-én, Községi elemi iskola Nyiriklódon. A nyiriklódi gyermekek eddig a közelfekvő Kantor- jánosi községbe jártak elemi iskolába, mert Nyíriklódon semmiféle iskola nem volt. A kir. tanfelügyelő előadta ezen tanügyi mizériát a vm. közig, bizottságban és most a vm. közig, bizottság 1042/912 sz. a f. hó 11-én tartott gyűléséből Nyiriklód községet egy községi jellegű elemi iskola felállítására kötelezte és az iskola költségeinek az idei költségvetésbe való beállítására, a községet kötelezte. A tanító javadalmazásához, valamint az iskola felépítéséhez is az állam persze hozzájárul, ha a község ezt kérelmezi Az építés csak akkor kötelező; ha a községben erre a célra, valamint tanitói lakásra megfelelő helyiség nem volna. Nyiriklódon jelenleg 60 tanköteles van és Kántörjánosiban, ahova ezek eddig jártak, az iskolák túlzsúfoltak és nincs az iskolák céljaira megfelelő helyiség, mely az összes tanköteleseket befogadná. Szatmárvármegye közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 21-én d. e. 11 órakor a megyei székház nagytermében Csaba Adorján főispán elnökfésével rendkívüli közgyűlést tartóit. Csaba Adorján főispán az ü- lés megnyitása után megemlékezett berencei Kovács Jenő elhalálozásáról és javasolta, hogy emlékét jegyzőkönyvileg örökítsék meg. Falussy Árpád indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy 500 K-val belép az OMGE, alapitó tagjai sorába. Ezután került sorra Bányász Menyhértnek kérvénye, melyben a halmi—bikszadi vasút építéséhez már megszavazott 200,000 korona segítség fedezésére megyei pótadó kivetését kéri. A közgyűlés a kérelmet több felszólalás után nagy többséggel teljesítette. Köszönet nyilvánítás. Felejthetetlen nőm elhunyténak szomorú alkalmából oly sokan kerestek fel bennünket vigasztaló szavakkal, kogy lehetetlen mindenkinek a részvétét külön-külön megköszönnünk. Fogadják tehát ez utón hálás köszönetünket. Mátészalka 1912. március hó. WEISZ ZSIGMOND és gyászoló családja. &3ZS I c3 o cd £|H i—' S-l • rH rd o 0 rH § PCŐ h 0 bß támgépeket, szer^ ferdülés elleni készít: Sérvkötöket, haskötőket, Blumberg József, keztyü-,kötszer- és fűző gyára, betegápolási cikkek, orvosi műszerek nagy raktára. Külön próba teremi g|^|§^ NyÍT6QyfläZä, kcttll. hd '"0 © g M N ® cd i-3 c CD PT
