Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-01-01 / 1. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE hogy a járásbeli községeket városunkkal minél jobb összeköttetésbe hozzuk. Egy pár mizéria a sokból, mely folytonos és együttes munkára serkenthet bennünket. Komoly, tárgyilagos hangot, az objectiv kritika fegyvereit fogjuk mindég használni és bárkinek van valamely igazságos ügye, e lap hasábjai védelemre talál. S most útra bocsátunk kis lapunk . . . Hirdesd, hogy e járás, e városfejlődéséért, közönségének jóvoltáért szállott síkra egy kis csapat . . . Kopogtass be minden házba, hol nem csak szükségessé, de nélkülözhetetlenné a- karunk válni . . . Mindenkinek boldog uj évet kívánunk. A vármegyei tűzoltó szövetség és a községi tűzoltóságok. Tudvalevő dolog, hogy vármegyénkben a tűzoltói kérdés meglehetősen el volt hanyagolva. Annál örvendetesebb, hogy az utóbbi időkben erős agitáczió indult meg vármegyénk tűzoltói intézményeinek fejlesztése érdekében. Még a múlt évben, uj tetterőre ébredt a vármegyei tűzoltó szövetség s ennek érdeméül tudható be, hogy úgy a társadalom, mint a hatóságok figyelme reá lett irányítva erre az annyira fontos kulturális intézményre. A nyár folyamán megtartott nagybányai szövetségi közgyűlés már a nagyobb érdeklődés jegyében igen népes volt, s a tárgysorozat gazdagsága igazolta, hogy ott komoly munkára jöttek össze vármegyénk tűzoltói. E nagybányai szövetségi közgyűlésen ha- tároztatott el, hogy a szövetség oly értelmű elő- terjseztést tesz Szatmár v. m. törvényhatóságához, hogy mondassák ki a községekre nézve kötelezőnek a szövetségbe való belépés. A törvényhatósági bizottság az 1911. évi szept. hó 12. napján rendkívüli közgyűlésén átlátva ez előterjesztés czélszerüségét, ily értelemben határozott, melynek hiteles szövegét szükségesnek véljük közölni. 10343/911. bjkvi sz. 16109/911. alisp. sz. Határozat. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottsága az állandó választmány véleményével egyező- leg a törvényhatóság összes községeinek 1912. január 1-től a v. m. tűzoltó szövetséghez való kötelező csatlakozását kimondja és utasítja a községek képviselő testületéit, hogy az évi rendes 12 kor. tagsági díjnak a községi költségvetésekbe leendő beállításáról évenkint kellő időben gondoskodjanak, v. m. alispánt pedig felhívja, hogy a bizottság eme intézkedésének kellő foganatosítását megfelelően ellenőrizze. Miről stb. E határozat mely immár jogerőre emelkedett járásunk egyik legaktulisabb kérdése s jelentőségében sokkal nagyobb mint az első pillanatra gondolnánk, miért is szükségesnek tartjuk itt egy-két oly momentum megvilágítását, a mi a határozat jelentőségét kidomborítja. Törvényben gyökerező, kötelessége a községeknek a tűzoltói intézményről való gondoskodás. De, csitt álljunk meg egy pillanatra, ki ne tudná azt, hogy az egyébként is agyonterhelve eme kötelezettségének magára hagyatva eleget tenni nem tud. Ép ez az oka annak, hogy a községek e téren úgyszólván semmit sem tettek, sőt az ismert országos hirü anekdota a vizipuskáról meg a bíró krumplijáról ezt az állapotot a gúny tárgyává is teszi. Ez eléggé jellemezi a helyzetet s a tanulsága az, hogy a községeket nem szabad eme súlyos kötelezettségével magára hagyni, hanem erkölcsi, s ha kell am'agi támogatásban kell őket részesíteni. Erre a feladatra van hivatva a v. m. tűzoltó szövetség, mely még csupán ezentúl kezdheti meg tulajdonképpeni áldásos működését. Aztán meg minden egyesülés szövetkezés ép arra van hivatva, hogy a gyengét erősítse. Alkalmas arra, hogy a kitűzött feiadat egyesítésévei, annak megoldása iránt egyesült erőt fejtsen ki. Ez ad lehetőséget arra, hogy járásunk tűzoltó felügyelője a községekkel a már elavult és használhatatlanná vált tűzoltó szerek helyett tömegesen s igy olcsóbban és jobban szerezhessen be uj felszerelést, továbbá, hogy a községi tűzoltó parancsnokok, s a helybeli tűzoltóság kioktatása czéljából a vándor tanfolyamot ide Mátészalkára is lehozhassa, hogy a gépek, szerelvények karbantartására községeink közösen alkalmazhassanak szakavatott munkást, melynek alkalmazása egyébbként drágasága miatt egy-egy községre nézve lehetetlen lett volna, s igy lehet csak a kontárok kezéből kimenteni a még el nem rontott drága gépeket. Ki tudná felsorolni e szövetkezés összes e- lőnyeit. A mire mi most rá mutattunk az csak perspektívát tár elénk. Örömmel üdvözöljük községeinket a szövetségbe való belépésük alkalmából, azoknak pedig a kik ezt lehetővé tették a közérdek nevében köszönetét mondunk. iül 2. január 1. Közkórházat Mátészalkának. Tagadhatatlan, hogy a közkórház régi közszükségletet képez Mátészalkán. Ez a kérdés már régen felszínre került, de cikkeztünk róla mi, cikkeztek róla mások is, de a kérdést a megoldáshoz közelebb hozni eddig nem sikerült. Lapunk ugyan már ez ügyben a tettek mezejére is lépett és összegyűjtött a kórház javára 510 koronát. Bár még igen sokan városunk és járásunk tehetősebb polgárai közül nem nyitották meg erszényeiket és remélhető, hogy ez alap még sokkal pagyebb-lesz, A~ gis ezt az utat nem tudjuk teljesen vezetőnek, mert tisztában vagyunk az^ , hogy kórházat adakozásból létesíteni nem lehet, mi is csak kiindulási pontul kezdtük meg a gyűjtést. vissza visszük a mi tiszteletes asszonyomékat a parókiára . . . Engedelmet kérek a tiszteletes asszony unokája Erzsiké már eladó lány. Hozunk ide egy derék fiatal papot, az majd elveszi. Én amondó vagyok tiszteletes asszonyom, hogy ne hagyjon minket. . . rosszul esne az nekünk, ha elmenne innen. Nem is akad itt egy szekér se, a- melyik kivinné innen a holmiját. Az özvegy papné meghatva hallgatta az egyszerű ember beszédét. Milyen jó is' az Isten. Nem hagyja el az árvát és az özvegyet. A kurátornak nagyon megköszönte a jóságát és megkérte, hogy keressen neki egy kis hazat a faluban, ahova az év leteltével beköltözhessen, mert azt az ajánlatot, hogy az ő házába költözzék be — nem fogadhatja el. Nem szeretne terhére lenni senkinek. A faluból nem akar ő elköltözni, Ugyan hova is menne? Ha meg nem halt volna a fia, meg a menye, oda költözne hozzájuk, ott is papi háznál tenne, de igy már csak itt marad egyetlen unokájával, legalább lesz aki ápolja azt a hantot, amelyik hű élettársát befödte. A mint a kurátor megtudta, hogy az özvegy papné nem akar eltávozni a faluból, azonnal tanácskozni kezdett a presbiterekkel, hogy kit kellene megválasztani az öreg pap helyébe. Szó volt arról, hogy a szomszéd falu papját kellene meghívni, egy presbiter meg azt ajánlotta, hogy megkellene keresni azt a deákot, aki valamelyik valamelyik esztendőben karácsonykor legátusa volt a községnek — az lenne derék papi ember. De mind a két dolog nehézségekbe ütközött. A szomszéd papnak jobb fizetése van, meg már nős ember, azt a legátust meg hol keressék, mikor még a nevét sem tudják? . . . Abban azonban közös megegyezésre jutottak, hogy nőtlen pap kell, aki elvegye Erzsikét, mert az öreg tiszteletes asszonyt nem szabad elereszteni a faluból . . . Arra nem is számítottak a jó emberek, hogy házasságot rá erőszakolni senkire sem lehet. 0 szerintük Erzsiké épen papnénak való, papnak a leánya, papnak pedig épen pap lány való. Már minek menne mesz- sze, mikor itt helyben is kaphat olyan derék papnénak valót, amilyent keresve sem találna. A meghívandó pap személyére nézve azonban sehogysem tudtak megegyezni. Egyik másik emlegette a harangodi papot is, de hát azt mondják, hogy annak a felesége olyan büszke, hogy be sem ereszti a házba a szegény embert, hanem a pitvarban kell megállani, ha pedig mégis be talál menni valaki a szobába, még a kilincset is megsurultatja utána. Ök bizony nemcsak a papot nézik, hanem a papnét is. Nekik nem kell olyan papné, aki azt mondja, hogy ő még a szagot sem szereti a parasztnak. Mikor pedig a harangodi pap kortese mégis kardoskodott, azal torkolták le, hogy talán feles földet igért neki a pap, meg ingyen temetést, hogy annyira eröskődik mellette. Az u- tán meg mi lesz akkor a közmegegyezésből ? Ki veszi el Erzsikét, ha nős papot választanak. Erre az erős argumentum, aztán a véresszáju kortes is, hogy »való a« — aztán ezzel véglegesen eldőlt a harangodi pap sorsa. Csak maradjon Harangodon. Végre valaki kisütötte, hogy tud ő egy olyan papot, aki épen alkalmas volna. Az öreg tiszteletesnek van egy rokona Patakon, a papnak valókat tanítja, hívják meg azt. Azt úgyis szereti mindenki. Mikor le-le jött néha meglátogatni az öreg tisztec3 £ P 45 cd be tám gép eket, fy^Ököt szei>int ferdülés elleni készít: Sérvkötöket, haskötőket BSumberg József, keztyü-, kötszer- és fűző gyára betegápolási cikkek, orvosi műszerek nagy raktára. Külön próba terem! Nyíregyháza, kath. paróchia épület. i
