Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-09-14 / 37. szám

MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1911. szeptember 14. 2. oldal. képviselőnk azon indítványt terjesztette elő, hogy egyelőre a beérkezett pályázatok felett ne hatá­rozzon a képviselő testület, hanem az általa sze­mélyesen ismert Sopron városi járdát próbálja ki a község esetleg az ő költségén 2—3 ház előtt, s a mennyiben ez nem sikerülne, illetve nem mu­tatkozna megfelelőnek s gazdaságosnak, úgy az esetben a község az aszfalt járdára annak ide­jén uj pályázatot hirdetne. Ezen indítvány elfo­gadását azon indokból kérte a képviselő ur, hogy az aszfalt a beadott legolcsóbb pályázat szerint is legalább 12 kor. 50 fillérbe kerülne négyzet mé­terenként mig az a Sopron városi mintára készült járda négyzetméterje legfeljebb 2 koronába ke­rülne s szinte épen olyan jó, tartós, használható mint az aszfalt, sőt attól alig különböztethető meg, a melyről Sopronban személyesen meggyő­ződést szerzett. Ezen inditványnyal szemben Almzr Béla képviselő testületi tag felhívni kívánta a képvi­selő testület figyelmét arra, hogy a község az aszfalt járda kiépítését már jogerős s a vármegye által is szabályrendeletileg jóváhagyott közgyűlési határozattal eldöntötte, tehát a képviselő testület­nek nem lehet a jelen esetben más teendője, mint, hogy a beérkezett pályázatok felett határozzon. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a Szálkái Sándor képviselő ur által előterjesztett indítvány értel­mében megejtendő próba járda beváltától feltéte­lezetten kösse meg a szerződést a község Dr. Helvey Tamás vegyészeti gyárával. A próbára pe­dig a közgyűlés 2 hónapi határidőt engedélyezne. Ezen indítvány mellé csatlakozott Péchy László főszolgabíró, dr. Steinberger Samu Klein Móricz, dr. Farnek László, kik többé, kevésbbé ugyanazt adták elő, mint Almer Béla, azon hozzáadással, miszerint a járda kiépítése régi óhaja a város intel­ligenciájának s a mennyiben Szálkái Sándor kép­viselő ur próbálkozni akart is a Sopron városi járdával, miért nem tette eddig, nem pedig most a mikor már a munka vállalatba adása felett kel­lene a képviselő testületnek határozni. Különben a felszólalók szerint habár a község jól felfogott érdeke s lelkiismeretük szerint nem zárkóznak el j a Szálkái Sándor képviselő ur által ajánlott próba járda építésétől, azonban megjegyzik, hogy kizárt dolognak tartják annak beváltását és jelzik nagy­mérvű olcsóságát épen a mátészalkai speciális talaj viszonyok s az épitő anyagok drága beszer­zési áránál fogva, mert nem valószínű, hogy ha a kérdéses soproni városi járda jó és megfelelő s olcsó lenne, hogy az ország, külföld minden vá­rosában, sőt magában Sopron városában is miért készítenek mégis aszfalt járdát s nem pedig a képviselő ur által ajánlott járdát. Ezek után fel­szólalók az Almer Béla indítványát ajánlották el­fogadásra annál is inkább mert nem akarják ki­tenni a várost, hogy a mostani sikertelen pályá­zat után hirdetendő ujabbi pályázat esetén aján­lat nem érkezne. A két indítványt elnök szavazás alá bocsátván, a képviselő testület a Szálkái Sándor képviselő ur ajánlatát fogadta el. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a köz­ség tulajdonát képező földhordó helyekből még fennmaradt 5000 Q-öl a községi elöljáróság ál­tal nyilvános árverés utján eladva lett. A befolyt vételár hovaforditása felől a közgyűlés a szerző­déseknek megyei jóváhagyása után fog határozni. Rohay Gyula főjegyző fizetését 700 koroná­val, Steinberger Sándor aljegyzőét 500 koronával emelte fel egyhangú határozattal, méltányolva mindkettőjöknek odaadó s szorgalmas munkássá­gukat. Rohay Gyula főjegyző a közgyűlés határo­zatáért köszönetét mondott. Jóleső érzéssel szá­molunk be ezen közgyűlési határozatról, mert tár­sadalmi életünknek igazán érdemes tagjait s köz- igazgatásunk szorgalmas köztisztviselőit jutalmazta a képviselő testület akkor, mikor munkásságuk­nak elismeréséül fizetéseiket hanem is sokkal, de feljebb emelte. Weisz Mór és Garai Pálnak a közgyűlés a telepedési engedélyt megadta. HÍREK. Tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat, hogy az előfizetési dijat illetőleg hátralékaikat be­küldeni szíveskedjenek. a kiadóhivatal. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 14-én rendkívüli közgyűlést tart. A küzgyülés tárgysorozatából egy néhány fontosabb pontjai a következők: Kereske­delmiügyi m. kir. miniszter ur leirata a Fehér gyar­mattól Nagyecsed esetleg Börvelyig vezetendő sza­bályos nyomtávú h. é. vasút élőmunkálati enge­délye tárgyában. Versecz város törvényhatósági bizottságának átirata a képviselőház ellenzéki ki­sebbségének a képviselőház működését megbé­nító állás foglalása ellen a képviselőházhoz inté­zett feliratuk támogatása tárgyában. Selmecbánya város átirata az alkotmányos parlamenti munka­rend helyreállítása érdekében a képvíselőházhoz intézett feliratuk támogatása iránt. Várm. alispán előterjesztése a Kecskemét városát ért szerencsét­lenség feletti részvét kifejezése és a károsultak se­gélyezése adomány megszavazása iránt. Az országos közművelődési kongresszus. F. hó 8-án az Emke jubiláns diszgyülésével kap­csolatban a közművelődési egyesületek országos kongresszust rendeztek Kolozsváron, az országos közművelődési tanács vezetésével. A kongresszust Szél Kálmán nyitotta meg, utána Arkay Kálmán ügyvezető alelnök terjesztette elő jelentését a köz­művelődési szervezet munkásságáról. Ezután Fa- lussy Árpád dr. vármegyénk volt főispánja, je­lenleg mint a Széchenyi társulat elnöke tartott felolvasást „a nemzeti eszme nálunk és külföldön“ cim alatt s szembeállította a magyar humanismust és liberálismust azzal a magatartással, a melyet a külföld egyes államai saját nemzetiségükkel szem­ben kifejtenek, a mely nem tűri idegen államok­kal való összejátszásokat. Olcsvaapáti-i jegyző választás f. hó 8-án folyt le. Péchy László főszolgabíró ur közben- jötte mellett. Pályázatot nyújtottak be Csiszár Jó­zsef, Kende Miklós, Keresztszeghy Gusztáv, Man- gu Dezső és Pap József. A megjelent teljes szá­mú képviselőtestületek Olcsva és Olcsvaapáti köz­ségek körjegyzőévé, a pályázók közül egyhangúlag Csiszár Józsefet választotta meg. Népfelkelési szemlék. Mátészalkán okt. 18., 19., 20. és 21. napjain. Fábiánházán október 23. napján lesznek megtartva. Mulatnak a Tücsökben. Irta: Lucifer. (1 Dicsérem az eszét Daragó Pistának, hogy nem a barátok kolostora mellé építette a vendég­lőjét, hanem egyenesleg — egyenesen a kukások tőszomszédságában telepedett. Ámbátor-ámbár szent való, hogy abba nem is egyezett volna bele se a hasbanválas gvárdián de még az érdemes közsé­gi képmutató testület se. No az se baj mert hát mégis csak jobb ha a kukás urak találják köze- lébb magukhoz a dorbézolót, mint a zsolozsmás szájú szikkadt erszényü barátok. Igaz, esztendőt át kilenc hónapig csak ten- gett-lengett az üzlet, leginkább csak zóna-pörkölt, egy pohár sör járta két sós kiflivel; vagy akadt vagy se egy száraz bál, gyengén látogatott hales­tély, egy-egy hányt-vetett mozi a mi pótolt az akcisba s vesző Daragónak bőven akadt ellazsu- kálni való ideje. Akadt biz ott akadt. Csak Csepvente Miska tudná megmondani : a más oldalról való szom­széd butorraktáros, a kinek télire minden eladó széket újra kellett Gakkoztatni Daragó miatt, a ki akkorára mindről leüldögélte az eleganciát. Hát Így volt. Hanem azért éléit Daragó Pista. A maga házában lakott, a Csizmadia hegyen sa­ját szőlője volt, annak borát mérte, hogyne tudta volna hát kihúzni azt a kilenc kis hónapot! É- vente csak kilenc hónapig tartott a böjt mert az a jó Isten, olyan igen jó Isten, hogy minden év­ben csak úgy elhozza azt az áldott dohánybe­váltást akárcsak az aratást meg a szüretet meg a karácsonyt no meg az adóvégrehajtót.) Daragó Pistának a dohánybeváltás volt a második aratása, második szürete, második kará­csonya — azért is nem volt ékeimének sohase adóvégrehajtója. Hej, mert mulatós urak ám a kukás urak ! A hogy az első szüzdohánynyal tornyosra rakott, csengős, csörgős szán besiklik a szom­szédba a dohánybeváltó tágas udvarára attól kezdve három álló hónapig ki nem alszik a tűz a »Tücsök* konyháján, azontúl fogvást három hó­napig nem szakad” ki a vonó a cigányok kezéből. Úgy is kerül néha, hogy alszik a banda csak a kontrás meg a nagybőgős reszeli a hurt, arra azt vetik: »Semmi hiba Jánosiba.« A ki mulat mellette annak bizonnyal, hogy az is muzsika. — Hu-ju-ju-ju-ju-ju-ju ! így tedd rá, úgy tedd rá! Coki szegénység! Lám most is éjfélen túl jár már az idő s a Tücsök jégvirágos ablakaiból mégis hosszú, ba­rátságos fénysávok feküsznek ki a havas útra s kúsznak fel a zuzmarás utszéli fákra, belülről cimbalompengés, a primhegedü visongása, nagy­bőgő bugása, pohárcsengés, dobogás, kacagás, rikkantgatás összevegyült zsivaja hat ki a hideg éjszakába. Ugyan jól mulathatnak odabent! Az utón egy öreg paraszt noszogtatja szán­ba fogott fakó lovacskáit, a hátsó csutka ülésen farkasprémes décbundába, asztrakán kucsmába, három köblös lábzsákba burkolt alak gubaszkodik, bólogat, csak az orra hegye, zuzos hajusza mega kialudt szivarcsutkája mered a csípősen hideg vi­lágba, ha egyet-egyet rántanak a fakók csaknem eő • rH • O M e s c3 t- £ *c0 £ s G3 bD mérték szerint készít: Sérvkötöket, haskötőket, ÍSü^1 "néni fűzőket Blumberg József, keztyü-, kötszer- és fűző gyára betegápolási cikkek, orvosi műszerek nagy raktára. Külön próba terem! Nyíregyháza, kath. paróchia épület. "uS. T3 N CD CD S S CD -CD £ PT pr t? CD T?

Next

/
Oldalképek
Tartalom