Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-08-31 / 35. szám
2. »Ida?. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1911. augusztus 31. nemcsak megmentené az elhaiványodástóL de némileg ki is bővítené, sőt ezt a kibővítést abban az irányban tenné meg, amely az illető gyerek életviszonyainak leginkább megfelelő. Elsősorban ilyen iskolát pótló intézményre volna szükség az iskolai élet fejlesztésénél. Megvannak azonban a hiányai a középfokú iskoláknak is. E hiányok közt talán legnagyobb az úgynevezett könyvtanulás. Ennél a módszernél elvont dolgok, tételek, elvek emlékezetbe vésése a fődolog, nem pedig a tények, a valóság megfigyelésén alapuló önálló tudás megszerzése; pedig ez az utóbb említett módszer egyedül alkalmas arra, hogy érdeklődést keltvén ezzel a tanulóban felkeltse a tovább képzés vágyát is. Sajnos azonban, hogy az elméleti irány, az úgynevezett általános műveltségre való törekvés, az a gimnáziumi szellem, jellemzi nálunk azokat az iskolákat is, amelyeknek a gyakorlati irány a legfőbb mértékadója. Így a polgári, a kereskedelmi és a reáliskolákban, s többiben is. A mai középfokú iskolákban szinte bámulatos azarrava- ló töi^kves, hogy a tanuló minél több elméleti ismeretet szerezzen. Innen származik aztán a sok túlságosan sokat követelő tanári terv, meg a tömérdek mindenféle vaskos könyv. Az itt felsorolt bajokból származik azután az a bizonyos szellemi kifáradás, amely miatt a középfaju iskolákat végzett diákok valósággal irtóznak az önképzéstől, a valódi tudás ez egyetlen eszközétől. Igaz ugyan, hogy sok diák hamarosan meglátja, mennyire keservesen való az érettségi vizsgálatok után hangoztatott frázis, hogy most • már az iskola padjáról kikerült az életbe. És az élet, ez a mai modern élet hamarosan rárakja sok diák vállára a megélhetés terhét, meg azt a gondot is, hogy — miképpen szerzi meg magának a felsőbb iskolai tovább képzés anyagi eszközeit. Az iskolában minden évben reménységgel küldi minden szülő a maga gyermekét. — Most az iskola év kezdetén sok szüjői házból száll a magasba a fohász, hogy e reménység teljesüljön. Amikor az iskola hiányairól szólunk, ne feledjük el, hogy az iskolát a szülő nevelése támogatja és viszont. A jelen kor szelleme azt a tanácsot adja pedagógusoknak és szülőknek egyaránt, hogy a jövő nemzedéket első sorban az életre neveljék. HÍREK. Tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat, hogy az előfizetési dijat illetőleg bátraiéi aikat beküldeni szíveskedjenek. a kiadóhivatal. | Földes Lipót. j vigasztalhatatlan fájdalom érintette Mátészalka egész társadalmát, midőn szombat reggel hire ment, hogy a mindenki által szeretett és tisztelt állatorvosunk Földes Lipót Pál hirtelen elköltözött az élők köréből. Nem kell hosszasabban szólanunk arról, hogy mint orvos s mint ember a legtökéletesebb volt, de mint családapa s szerető férj is kiérdemelte mindenki nagyra becsülését. Az első pillanatra hihetetlenül hangzott a rémes halálhír, mígnem megdöbbenve a valóságtól álltunk meg holtíeteme mellett. Habár meg kell nyugodnunk a végzet rendelkezésében, mégis elszomorít bennünket az a tudat, ha arra gondolunk, hogy Földes nem rég kezdette meg pályafutását, nem rég alapított kedves kis családi fészket s szép, szorgalmas életet folytathatott volna, s csak öröm s boldogság lett volna része soká szeretettéi körében, s mégis oly hirtelen, minden előzetes betegség, vagy rosszullét jelentkezése nélkül jött a kaszás szörnyeteg s kíméletlenül elragadta, aki élni akart úgy családja, mint a mi javunkra. Földes Lipót családja a következő gyászjelentést adta: Özv. Földes Lipótné és kiskorú fia Miklós úgy a maguk, mint a számos rokonság nevében is, fájdalomtól megtört szívvel tudatják, a forrón szeretett férj, jó apa és rokkonnak Földes Lipót- nak m. kir. járási állatorvos élete 35-ik, boldog házassága 8-ik évében f. év. aug. 25-án reggel dél 7 órakor váratlanul történt gyászos elhunyták A drága halott porrészei f. hó 27-én fognak a mátészalkai vasúti állomástól Kaposvárra szállítani. Mátészalka, 1911. augusztus 26. Áldott legyen emléke. A halottat f. hó 27-én délután övéi Kaposvárra szállították, óriási nagy közönség kisérte a vasúthoz az elhunytat, az állomásnál Grünbaum Manasse főrabbi s Péchy László főszolgabíró búcsúztatta et meghatóan Földest s emlékezett meg érdemeiről. Köszönetnyilvánifás. Mindazoknak, kik megboldogult férjem elhunyta álkalmából részvétükkel felkerestek, ez utón mondok hálás köszönetét. E városból való elköltözésem alkalmából egyúttal búcsúzom mindazoktól, kik itt tartózkodásom ideje atatt barátságukkal és jóakaratukkal megboldogult férjemet és engem kitüntettek. Mátészalka, 1911. aug. 29. Özv. Földes Púiné A bíróságok köréből. A polgári osztálya bíróságnál működését újra megkezdette, szabadságáról szeptember 1-én tér vissza Deme Kálmán járásbiró, Poszvék Zoltán bírósági jegyző, a kezelő személyzet köréből Reichman Ármin, s Gyúró József. A Széchenyi társulat ülése. Aszaímárvár- vármegyei Széchenyi társulat í. hó 23-án Falussy Árpád dr. elnöklete mellett Szatmáron ülést tartott. Elnök bejelenti /az Emke 25 éves jubiláns ünnepségére, valamint az országos közművelődési kongresszusra küldött meghívót. Minthogy pedig a szatmárvármegyei Széchenyi társulat nyerte az ország 84 kultur egyesülete közül azt a megbízást, — a társulat elnöke, Falussy ÁrpáJ dr. személyében, — hogy a nemzetiségeknek magyar- országi és külföldi helyzetéről előadást tartson, igy a Széchenyi társulatnak az országos kongresz- szuson aktiv szerepe is lesz. Az ország összes kultur egyesületei az Emkét jubileuma alkalmából küldöttségileg fogják üdvözölni és pedig úgy, hogy az ország összes kultur egyesületeit egy csoportban, Széli Kálmán a kongresszus elnöke fogja vezetni. Arra kéri tehát Elnök az igazgató választmányt, hogy a Széchenyi társulat küldöttségét összeállítsa. Az indítványt az igazgató választmány örömmel elfogadta és az azonnal jelentkeBETEGEN • •• Piros köd lebeg folyton szemem előtt, Oly különös minden . . . Láz gyötri testem, a lelkem is remeg Alig van szivem. Ha lázam csilapul s halványul a köd, Mely köröttem úszik Lázálmaim rongyolt tüzkoronáján át Egy arc reám hajlik . . . Halkan jár. S letörli gyöngéd könnyű kézzel Tüzizzó homlokomon. Minden tekintetem szorongva lesi. Ki vagy jó angyalom ? . . . Ki vagy te lázas álmaimnak őre Ki itt jársz éjszakán ? . . . 5 szivem súgja, halkan dobogja Te! te vagy jó anyám l . . . Jules. Igaz történet. Irta: jules. Pethő István s—i puha, szinte raffinált kényelemmel berendezett legény lakásán egész kis társaság gyűlt össze, ott van két szomszédos föld- birtokos Uray Sándor és Koltay Bence, Felszeg- hy Dezső szolgabiró és a kis, kövér Sághy Tibor. Künn már napok óta esik az eső s olyan unalmasan szinte szomorúan telik ilyenkor az idő. Talán ez vezette föl ezen az esős délutánon Pethő baráta't is hozzá, a »medvéhez« — ahogyan őt barátai, kissé zárkózott s otthon ülő természete miatt elkeresztelték. Ott ülnek mind a kényelmes, süppedő bőrkarszékekben ós kéjjel gondatlanul fújják maguk elé az Upmann havanna finom illatos füstjét s beszélgetnek, anekdótáznak. Csupán a kis dundi, Sághy Tibor, aki mellesleg mondva a vidék nábobja, jár-kél szokása szerint a szobában s fürkész, kutat jobbra-balra. Egyszer csak felkiált. — No nézzetek csak fiuk! mit találtam: egy száraz s bizonyosan emlékekkel is teli virágot. Nem is hittem volna, hogy a mi maczkó természetű barátunk ilyesmivel is foglalkozott valamikor. S nagyon becses lehet mert ü,veg alatt tartja Pista, mondta kissé csuíolódó hangon. Pethő ideges mozdulatot tett, de nem szólt semmit. Sághy meg folytatta. — Látjátok milyen alamuszi fiú ez a Pista. Olyannak tetteti magát, mint a ki a légynek sem tudna ártani s ez alatt egész habáriumot gyűjt száraz virágokból Hej ki tudja mennyi édes csók emléke fűződik ehhez a virághoz is. De nagy kópé is vagy te Pista. A fiuk kacagni és évődni kezdtek Pethővel. Az egy darabig hallgatagon tűrte, s mintha nem is hallotta volna a gúnyos, néha kétértelmű megjegyzéseket, merengve nézett maga elé. Végre megszólalt. Bármennyire is különösnek tetszik nektek, s bármennyire is gúnyolódtok, ha ismernétek ennek a száraz virágnak — rózsának — a történetét — mert hát ez a gúnyolt, kinevetett száraz virág egy gyönyörű, szép, hófehér, illatos cö ► rH . Q ad c 3 ci £ S-. -03 T3 3 CÖ bJD Sérvkötöket, haskötőket, ÄpeÄ fűzőket mé1ür‘ Blumberg József, keztyü-, kötszer- és fűző gyára, betegápolási cikkek, orvosi műszerek nagy raktára. Külön próba teremi j||pi^ Nyíregyháza, katli. paródia >-• GC N CD CD CD CD s 77 O 77
