Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-07-13 / 28. szám

1911. Julius 13. MÁTÉSZALKA ÉSVIDÉKE 3. oldal. A „Mátészalka11 szerkesztősége, lapunk 26. számában megjelent „nyílt kérdés a Mátészalka szerkesztőségéhez,, felhívásunkra a következő vá­laszt adta : „Mátészalka és vikéke szerkesztősége helyben. Sajnálatunkra nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kérdésükre választ ad­hassunk. Ennek pedig nem a kérdés tárgya, hanem annak természete, illetőleg az az oka, hogy kérdésük, helyesebben feleletünk­ben veszedelmes precedens volt, amely a mi társadalmi viszonyaink között csakha­mar és feltétlenül zaklatásokra, majd pedig terrorra vezetne. Kénytelenek vagyunk te­hát a lapunk indításakor jó előre kifejtett — és azóta is többször megismételt — álláspontunkhoz ragaszkodni, t. i. aki va­lamely közleményünk által sértve érzi ma­gát, annak a megfelelő határkörrel bíró és ránk nézve illetékes m. kir. bíróság előtt — csakis itt — készséggel állunk rendel­kezésre ; aki pedig bennünket sért meg, azt a megfelelő hatáskörű és rajta illetékes m. kir. bíróság előtt — csakis itt — fele­lőségre vonjuk.“ CSÜTÖRTÖKI STRÓFÁK . . . Vérző szivem nagy keservét Dalba öntöm én: Kesergek a silány élet, Sovány örömén. Ha üres a zsebem avagy A szivem beteg; Mivet pénzbe nem kerül, hát Lantot pengetek. Júliusnak elsejével Megint ért csapás: Drágább lett a cigaretta, Szivar s mi egymás. Könnyű bezzeg a nagyurnak Ha érez nyarat, Kapja magát, s egykettőre Fürdőre szalad. Nem lehet. Tárcza van már. Egy végtelen hosszú novella. Már két generácziő kihalt a kez­dete óta s eltart még az őszig. Az már ott van a nyomda-vezetőnél az egész. Ezzel semmi dolgod nem lesz. A városi közgyűlésről a tudósítást meg­írják. Peták (ügyes fiú, de a saját nevét kivéve mindent két t-vel ir s az a rögeszméje, hogy a kutyát cutyának kell írni, mert canisból származik); a helyi híreket beszállítja Bleyer. Hát ennek mi hibája? Hibája nincs, de van egy szódaviz-gyára; ezt minduntalan belecsuztatja a lapba és reklámot csi­nál neki ... No készen vagyunk. Elfogadod, ugy-e öreg? Isten neki, legalább szórakozom egy kicsit. Azt a pontot, hogy nem értek hozzá, nem is tárgyaltuk. Most pedig fogadd először is a selyemte­nyésztési vezérczikket, aztán és az nagyon fontos, itt van az előfizetők névsora. Mit csináljak vele ? csak nem akarod, hogy magam hordjam ki a lapot ? Nem, de ezekkel az emberekkel jót kell bánni. Soha rosszat ne irj róluk . . kivéve per­sze, ha valamelyik kitöri a nyakát,, vagy kigyul­lad a háza. Kedden jön Stádier, a hirdetéseim bérlője és hoz 100 kort. Légy vele udvarias; — Ezen a napon meg fog jelenni Kelemen is, a ki­nek tartozom 15 kor.-val. Tégy vele, a mit akarsz. Ki is fizethetem ? Azt az egyet pe. Most Isten veled, holnap utazom. Fürdik, üdül baccot játszik S szív jó havannát, Melynek ára elég volna Nekem havon át. De az ilyen magamfajta Szegény úgy nyaral: Beül egy kád hideg vízbe S trabukót — akar. Hej mert eddig ideálom Volt a trabukó, Fényes csillag, fönnen égő, De most lebukó, Isten véled, nálam többé Nem lesz látható; Nem marad más egyéb hátra: Jöjj elő — Bagó. Ecsedi Kokó. HÍREK. Szerkesztőségünk szaporodása. Főszer­kesztőnk dr. Dienes Dezső családjában kedves s kellemes esemény történt, ugyanis kis fia szü­letett. A fiók főszerkesztő, aki lapunknak lehető legszorgalmasabb munkatársa lesz, erősen műkö­dik s már is a jelen személyi hírrel gyönyör­ködteti olvasóinkat. Előléptetés. Róna Sándor állatorvost rövid gyakornokoskodás után a m. kir. földmiveiés- ügyi Miniszter Ur Őnagyméltósága kiváló szorgal­mát és tehetségét jutalmazva járási m. kir. állat­orvossá előléptette és szolgálattételre Bereck-re (Háromszék vm.) osztotta be. Kinevezés. Csaba Adorján főispán dr. Bor­nemisza Béla fehérgyarmati ügyvédet tb. megyei főügyésszé nevezte ki. Ezüst lakodalom. Weisz László és neje f. hó 6-án tartották meg szűk családi körben házas­ságuknak 25 éves évfordulóját. Pótsorozás. A mátészalkai sorozó járás te­rületére f. év julius hó 20-án Szatmárnémetiben pótsorozás lesz, melyen a szolgabirói hivatal ré­széről Elsztner Rezső katona-ügyi előadó fog megjelenni. Hírek a bíróság köréből. Bányay Endre vezető járásbiró szabadságát f. hó 10-én megkez­dette, a hivatal vezetését addig Deme Kálmán vette át. Ezzel elrobogott. Másnap megjelentek nálam Peták, Bleyer és a nyomdavezető, bemutatni magukat, egy kis beszédet intéztem hozzájuk, nagyon tetszett nekik és Peták kijelentette, hogy ilyen ember kellene nekik, akkor máskép nézne ki a város. Megegyeztek abban, hogy én hivatásom ma­gaslatán állok. Kedden nagy patáliára érkeztem a szerkesz­tőségbe. Egy ur kritizálta a berendezést, kijelentette, hogy a papirosunk nagyon komisz, a betűink ko­pottak s az egész munka goromba. Embereim szótlanul hallgatták, én azonban dühbe jöttem s azonnal odaszóltam : Egy ember, a ki épp oly komisz, mint a papirosunk, épp oly kopott, mint a betűnk s épp oly goromba, mint a mi egész munkánk, fogja be a száját. A lármás ur elkékült, aztán elzöldült, végül elsárgult és legvégül igy szólt: Egyéb mondanivalója nincs az urnák? Hát ez nem elég volt? Elég volt. Úgy kérem becses eltávozását. Távozom, de az nem lesz oly becses mint ön gondolja Ezzel fejébe nyomta a kalapját és távozott. A nyomdavezető kétségbe esve rohant hozzám s szólt. Uram tudja, hogy kivel gorombáskodott? Akárki az nálam, mindegy. Idegenekkel épp oly. szívesen gorombáskodom, mint ismerősökkel. Kölcsey János tábla biró mint a szatmá­ri törvényszéki elnök helyettese a mátészalkai já­rásbíróság ügyvezetésének vizsgálatát 10 napi lel­kiismeretes s pontos munka után befejezte s elhagyta városunkat. Minden alkalommal nagy fontossággal birt a szorgos hivatalvizsgálat, de még nagyobb jelentőséggel a mai körülmények között, midőn az uj polgári peres eljárás életbe léptetése küszöbön áll. Az arató sztrájk. Mint minden évben, úgy a jelenben is megismétlődik a helytelen irányú szociálista tanok eredményekép a részleges arató sztreik. Berger Endre sárgaházi bérletében is az aratók megtagadták az engedelmességet s mun­kába állani nem akartak, mig Berger Endre ta­pintatos eljárása s a hatóság közreműködésével sikerült a dolgot békésen elintézni. Bérkocsik megrendszabályozása. F. hó 7-én a járási tb. főszolgabíró az állatorvos s községi elöljáróság közbenjöttével bérkocsi s ló vizsgálatot tartott. Miután a bérkocsik s lovak a vármegyei szabály rendeletnek megfelelő állapot­ban nem találtattak, az eljáró szolgabiró, Léhner Márton, Léhner Adolf, s Einczig Sámuel bérkocsi tulajdonosokat egyenkint 100 korona pénzbünte­tésre Ítélte. Léhner Mártont a hajtástól eltiltotta, a másik két bérkocsist pedig utasította, hogy ko­csijaikat javíttassák meg s lovaik befogását 3 heti tartamra eltiltotta. Ezen azonnal végrehajtott határozat azt eredményezte, hogy városunkban 3 hétig bérkocsi egyáltalán nem lesz, ez pedig a város közönségének olyan érdeke, a melyről az eljáró hatóságnak szintén gondoskodnia kellett volna. Nagydobos örömünnepe. Julius hó 2-án öröm ünnepet ült a nagydobosi ref. egyház. U- gyanis ezen napon iktatta be ünnepélyesen Mózes István uj lelkészét, az ünnepélyes beiktatásra már hetekkel előbb megtörténtek a kellő intézkedések. Vasárnap már a korai reggeli órákban talpon volt az egész falu apraja és nagyja vafláskülönb- ség nélkül s igyekezett a vasút állomásra, a hol a 7 órás vonattal érkezett az uj lelkész Karcag­ról, egy ottani küldöttség, valamint az útközben hozzájuk csatlakozott Berey József egyházmegyei esperes s a különböző irányból összesereglett vendégek társaságában. A vasúti állomáson Gö- römbey Zoltán körjegyző üdvözölte a harsány éljenek között megjelenő lelkészt a község nevé­ben, majd elindult a menet, elől mintegy 70 fe­hér ruhás leány s utánnuk az uj lelkész, vendé­De kérem, ez nem volt sem ismerős, sem idegen. Ez Stádier volt. Mi az ördög a százkoronás Stádier? Az, az ur most százkoronát kigorombásko- dott az ablakon. Lelkiismeret furdalást éreztem. Elhatároztam, hogy ezentúl mindenkivel nyájas leszek. Be is állított nem sokára egy ur, a kivel különben a legjobb akarat mellett sem gorom- báskodhattam, mert maga volt a megtestesült nyájasság és alázat. Miután egy csomó bókot mondott rám egyszerre csak megszólalt. Egy nagy kérésem volna, ha nem terhelném. Óh kérem. (A nyomdavezető már egy negyed órája in­teget és titkos jeleket ad a vendég háta megett.. Mit akar már megint ez az ember.) Méltóztatik talán tudni a nevemet folytatá az alázatos vendég. A nevét ? Valóban ... a nyelvemen van . . de képtelen vagyok kimondani. Kelemen. Kelemen ? Szép, sok embert ismerek, de Kelemen ne­vűt egyet sem. Nagyon örvendek. (A nyomdavezető tizenötöt mutat az úján.) Nem jut eszébe a nevemről semmi? Valami rímet tetszik gondolni ? Nem hanem valami összeget. Villámként cikkázott át fejemen ez a tizenöt koronás Kelemen. Jámbor képet vágtam. Nagyon sajnálom, mondám pokoli nyájasság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom