Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-06-22 / 25. szám

4. oldal. 1911. junius 22. nem tartható meg. S mintha a mulatság egy kis verekedés nélkül mulatság sem lenne, annyira következtésen szerepel majd mindenütt a bicska is. Most legutóbb e hó 18-án Ópályiban rendezett a fiatalság táncmulatságot. A bálozó legények azon­ban mint rendesen, valami csekélységen összekü- lömböztek. Csakhamar általános lett a verekedés, s ekkor Vaszilu Pál késével úgy meg szúrta Csi- csák Jánost hogy sebe hetekig sem fog begyó­gyulni. Ilyenek után senki se csodálkozzék azon, ha a hatóság mégsokalva a rendetlenkedést a le­gényeknek tánczmulatság tartására engedélyt nemad. Névmagyarosítás. Sleifer József mátészal­kai lakos ácsmester úgy a maga mint kiskorú Ida, Etelka, József, Gusztáv, Gyula, Barnabás és Juliánná nevű gyermekei vezető nevének megma- gyarositása iránt folyamodott. Ezen kérelemnek a nagyméltóságu Belügyminiszter ur 46410/1911 sz. határozával helyt adott amennyiben Slajfer és gyer­mekei vezetéknevét „Sárközi“-re magyarosította. Sárközi példáját idegen hangzású nevű polgártár­saink figyelmébe ajánljuk mint követendő példát. Pap Emil nagykárolyi kir. adóhivatali főtiszt ellen a nagykárolyi gör. kath. magyar egyház e- lőljárósága fegyelmi panaszt adott be, amelynek nyomán rágalmazási bűnvádi panaszt is nyújt be. Ez ügyben a nyomozást Nagy Gergely pénzügyita­nácsos teljesiti aki is, Endrédy József egyik hi­vatott tanú kihallgatása végett Nyirvasváriban volt e hó 16-án. A nyírbátori jegyzőség körül mind erősebb érdeklődést tanúsítanak az aspiránsok és választók mindennap. Szorul a kör összefelé, amelyben meg kell küzdeniük. Élénken is foly a korteskedés — amint az ilyenkor szokásos is. Az aspiránsok ilyen sorreneben állanak szemben a megválasztás való­színűsége szerint: PeczelySándor kisléíai, Erdélyi Farkas orosi és Gaál Sándor nyírbátori adóügyi jegyzők. A száj- és körömfájás az állatok közt megszűnt, s nyirvasvári község a zárlat alól ismét rövidesen felszabadul, csak lenne is már minél előbb. — Most egy talányt kell megfejtenem, — szólt dón Ábrahám vendégeihez fordulva. Eme leány ezelőtt jegyese volt ezen fiatal embernek. Szerelem egyesité őket, de ezt én nem tudtam. Hálából, mivel én őt nevettem s azon reményben, hogy barátai s övei sorsát javíthatja, engedett kí­vánságomnak és elakarta venni lányomat, csak tegnap tudtam meg a dolgok állását. De általam soha se legyen egy lány megszégyenítve és bol­dogtalanná téve. Tehát vedd őt leányom helyett, legyetek boldogok. A jelenlevők mélyen megindulva s szótalan állottak. — És a mi a hozományt illeti — folytatá dón Ábrahám — természetesen nem fogjuk azt sem megmásítani, mi ez okiratban van. De most már Raschi rabbi sem tartóztathatá magát. Könnyes szemekkel kiáltott fel : — Igen te méltó vagy édenkertjét velem megosztani! Örülök, hogy majdan társad lehetek ! A többiek természetesen nem értették meg ezen felkiáltást, a rabbi pedig sokkai is inkább meg volt hatva, hogysem arra gondolt volna, hogy magát érthetővé tegye. Később elmondá álmát dón Ábrahámnak ki kedélyesen feleié: Szivemből örülök, mert mindenesetre kellemes dolog, jó szomszéddal birni, Azóta körül-belül nyolcszáz év múlt el. Bár még minél messzebb volna azon idő, hogy te kedves olvasóm, magad győződhetnél meg róla, vajon dón Ábrahám s Raschi rabbi csakugyan e- gyütt ülnek-e a paradicsomban. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE A bigott nazarénus. A mint a Szatmár- megyei közlöny Írja. Az emberi szeretet és ö- rök békét hirdető nazarénus vallásnak sok már a martyra, Sokan szenvednek már e vallás nemes, de a mai korba- nehezen beilleszkedő szellemétől elvakulta a katonai börtönökben, mert fegyvert fogni kezükbe nem akarnak. Ily áldozatot vittek e hó 11-én Nagyecseden át katonai fedezet mel­let Kassára. Biró Lajos nagyecsedi lakos volt a nazarén vallás legújabb martyra, ki pár évvel ezelőtt még olyan ügyesen forgatta a fegyvert a katonaságnál, hogy a 3 évi szolgálat után 3 csil­laggal, mint szakaszvezető került haza Nagyecsed- re. 'tthol aztán elvette Tóth Sándor nazarénus le­ányát és a feleség és após rövid idő alatt a leg­bigottabb nazarénust faragták belőle. Most 11 -én felesége és nagyszámú rokonsága is kimentek az ecsedi állomáshoz, hogy elbúcsúzzanak a rab hitsorsostól, kinek lelkét a legkevésbbé sem lágyí­totta meg a hozzátartozók keserves zokogása. Hi­téhez való végtelen ragaszkodása még a szivét is megkeményitette. Merénylő szerelmes. Véres szerelmi tragé­dia hírét jelentik Tyúkodról. Egy féltékenységben megvadult legény rálőtt a kedvesére, akit életve­szélyesen megsebesített. Ifj. Csányi Istvánnak hív­jál' a merénylőt, a leányt pedig Kujbus Teréznek. A fiatalok már régóta szerették egymást, azt is elhatározták, hogy egymásé lesznek, de előbb megvárják, hogy a fiú szabadul-e a sor alól. A le­ány azonban megunta a várakozást és más Ie- gúnynyel udvaroltatott magának. Csányi István e- fölötti elkeseredésében revolvert rántott kedvesére és rá lőtt. A lövés a leányt az arcán találta és élet- veszélyesen megsebesítette. Beszállították a nagy­károlyi kórházba. Csányit, aki önként jelentkezett a csendőrségen, letartóztatták. Mérleg javítás. Felhívjuk az érdekelt felek figyelmét Róth Gyula mérleg javító intézetére vonatkozó lapunk mai számában közölt hirdetmé- re. Gyászos végű bál. Nagy bált rendeztek a géberjéni legények a múlt héten, amelyben részt- vett Nagy József pusztalak-tanyaí gazdasági gya­kornok is. Nagy József már távozni akart Marosán nevű barátjával a bálból, mikor egy Katona Ber­talan nevű legény beléjük kötött és zsebkését elő­rántva megtámadta Marosánt. Nagy József segítsé­gére ment barátjának és arcul ütötte Katonát. Erre Katona segítséget hivott és hat legénytársával ü- zőbe vette a két fiatal embert, akik futva mene­kültek a túlnyomó erő elől. Mikor azonban látták, hogy a legények nem hagynak fel az üldözéssel, Nagy hátrafordult és a hozá legközelebb levő le­gényt Varga Györgyöt botjával kétszer fejen súj­totta, azután ismét tovább menekült. A legények erre abba hagyták az üldözést, az eszméletlenül összeesett Varga segítségére mentek. Vargát előbb haza vitték, aztán beszállították a fehérgyarmati kórházba, ahol másnap meghalt. Az önvédelemből gyilkosságba esett gazdasági gyakornokot pedig a csendőrség letartóztatta. Vérengző czigány. Fájer Fajor Illyés tek- j nő készítő czigány Matolcs községben a minap előzetes összeszólalkozás után, egy fejszével le­vágta Szász Péter panyolai cigánynak három ujját a bal kezéről. A vérengző cigányt a csendőrök vették pártfogásukba. Szavazat felbontás. A szatmári ref. egy­házmegyén megüresedett 3 tanács-birói állásra beadott szavazatokat t. hó 9-én bontották fel. Ab­solut többséget nyertek s igy megválasztattak : Dr. Vajay Károly és Dr. Lénárth István, a 3-ik állásra Jeney Károly 16 és Dr. Boross Lalos 35 szavazatot kaptak s igy közöttük pótválasztás lesz. Ezeken kívül Varóczy Antal 6, Szegedy Antal 6, Dr. Jármi Béla 5, Dr. Medve Zoltán 4, Komoró­czy Jenő 4, Bakcsy Gergely 3, Tankóczy Gyula 2, Rácz Elemér 1 szavazatot nyertek. Járásbíróságot kap Csenger.’Az igazságü­gyi miniszter utasítására a szatmári törvényszék elnöke három évre visszamenőleg megállapítván azt, hogy a csengeri járásból hány beódvány ada­tott be a szatmári járásbírósághoz, annak ered­ménykép szükségesnek tartja a csengeri járásbí­róság felállítását és tárgyalásokat kezdett Csenger községgel a járásbíróság felállítása tárgyában. A tüdővész pusztítása. A belügyminiszter jelentése szerint 1908-ban, hazánkban tüdővészben elhalt 65,694 egyén. A múlt év október havába e- zen betegségben elhalt 4521 egyén, kik közül vármegyénkbe!! volt 210. Érdekes előadás a vizkereső varázsvesz- szőről. A gáz- és vizszakembereknek a múlt hét folyamán Briinnben tartott kongiesszusán Graeve lovag, poroszországi földbirtokos, aki hazájának de talán egész Európának egyik legérzékenyebb vesszőjárója, tapasztalatairól és a varázsvessző tü­neményeinek magyarázatairól egy előadás kereté­ben számolt be Pozsonyban. Földes János, Pozsony város vízmüvének üzemvezetője a kongresszuson részt vevén, sikerült neki Graevet a Vödricvölgy forrásainak felkeresésére és egy előadásra meg­nyernie, amiről—a Nyugatmagyarországi Híradó nyomán — a Műszaki Világ az alábbiakban szá­mol be: Az előadásnak, amelyet a vaskutacskai vendéglőben díszes közönség jelenlétében tartot­tak meg, a legérdekesebb részét azok a mutatvá­nyok képezték, emelyeket Graeve a varázsvessző­vel maegában a helyiségben végzett. Maga a va­rázsvessző egy V alakú faág (vagy hurok alakban meggörbitett vasvessző), amelyet alsó fogással mel­le előtt vízszintes helyzetben tart. A varázsvesz- szővel földalatti vízfolyások felé érve, a vessző föl vagy lefelé mozdul ki, bármilyen erővel igyek­szik is a vesszőjáró ezen kilengést megakadályoz­ni. Megjegyzendő, hogy a varázsvessző földalatti vízfolyásokra reagál, tehát felszíni folyóvíznél vagy talajvíznél mozdulatlanul marad. Megállapította Gra­eve, hogy épen az előadási terem alatt körülbelül 20 méter mélységben vízfolyás van, amelynek he­lyét és mélységét az ő vas vesszőjével teljes biz­tonsággal tádta megállapítani. 481/1911. végr. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. törvény-cikk 102., §-a értelmében ezennel közhíré teszi, hogy a nyírbátori kir. járásbíróságnak 1910. évi Sp. 651/2 sz. végzése következtében Kramer Jakab javára 130 kor. s jár. erejéig 1911 évi máj. hó 26-án foganatosított kielég. végre­hajtás utján felülfoglalt és 1290 kor. becsült kö­vetkező ingóságok u. m: gazdasági eszközök, lo­vak, talyiga s rézkigyó nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a mátészalkai kir. járásbí­róság 1910. évi V. 676 4 sz. végzése folytán 120 kor. betudásával 130 kor. tőkekövetelés en­nek 1910 évi január hó 1 napjától járó 5 % ka­matai, és eddig összesen 72 kor. 33 fill, biróilag már megállapított költségek erejéig, Papos köz­ség határában a szeszgyár mellett leendő meg­tartására 191 lr évi julius hó 4. napjának délután 3 órája határidőül kitüzetik és ahoz a venni szán­dékozók ezennel oly megjegyzései hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz, 107. és 103. §-ai értelmében készpénz fizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielé­gítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. "évi LX. t.-c. 120 §. értelmében ezek javára is elren­deltetik. Kelt Mátészalkán, 1911. évi junius hó 13. Péner kir. bir. végrehajtó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom