Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-01-19 / 3. szám
VI. évfolyam. Mátészalka. 1911. január 19, 3. szám. ff / Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség: hová a lap szellemi része küldendő Kossuth utca, 445. sz. Kiadóhivatal: hova a lap anyagi oldalait érdeklő rész küldendő Weisz Zsigmond, Mátészalkám Felelős szerkesztő: Főszerkesztő : Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztő: Endrédy József. Egész évre Fél ff Negyed „ Előfizetési ár: Egyes szám ára 20. fillér. 8. kor 4. . 2. „ Cseléd miséria. Létesítsünk hatósági cseléd közvetítő intézetet. Amióta emberek vannak ezen a földön mindig meg volt az emberek e két osztálya: és szolga. Mert itt amihelyt egypk ember a másik felé kerekedett akár szellemével, akár vagyonával létrejött ez a viszony. A viszonyban időnként csupán az ur és szolga egymással szembeni helyzete változott; az egyes korok szerint ^avul, vagy rosszabbodik, de maga a vi- .'■■■sáqjSjL lényedben mindig megmarad. Mindesetre lealacsonyító az emberi nemre, melylyel a régi barbár emberiség éreztette feletti|állóságát a szolgával szemben. A felvilágosodottság terjedésével kezdenek a szolgálatot teljesítők kezeiről lehullani a láncok; az addigi barom emberből kezd kialakulni az ész embere, aki tudatában van helyzetének s szivvel-lélekkel annak javítására törekszik. Nálunk is hosszú évszázadoknak kellett eltelni, hogy odáig jussunk, ahol vagyunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy elértük a tökéletest! nem. Csak azt, hogy javait a helyzet valamicskét az ur mondjuk munka adó, s szolga mondjuk cseléd, munkás között. De íen- maradt még igen sok tenni való. S bár törvényhozásunk is folyton javítja és törvényileg szabályozza a munka adó és cselédközti viszonyt, a cseléimiséria, még mindig érzékeny pontja társadalmunknak, :méj mindig soktökéletesbitést kíván, ügy a házi- vagy belső, mint a gazdasági vagy külsv cselédek illetve gazdák részéről napi renden történnek panaszok, s merülnek fel kellemeu végek. Mi ennek az oka? Mi okozza ez,az ország szerte általános cseléd misériát' Bizony ennek temérdek fon- >Mos és kevésbe fontos oka van. Itt csak a legfőbbeket elitjük meg. Első sorban is a cselédtörvén)rendkívül hézagos volta. Ezen nem is lehet ^událkozni. Habár azt a törvényt a képvEi^^ aik0tta, még is az eredetileg egy íjnjsteri tisztviselő négy fal között létrehozott szellemi terméke, mely bármennyire igyekezzék az érdekeltek érdekeit szem előtt tartani, tökéletest legjobb akarata mellett sem alkothat. De ezen nem áll módunkban segíteni. Másik fontos ok, amit a statisztika is igazol: kis városokban, falukban a cselédeknek kevés száma, a minek pedig oka a nagyvárosok folyton tartó felszívó hatása. Ami városunkhoz hasonló nagyságú városkák csak afféle ellemi iskolái a nagy városoknak, e nagy cselédképző tanfolyamoknak, ahol megismerik a falusinál jobb életet, belekóstolnak a városi élettel járó előnyökbe, s hallva a világlátottabb társaik beszédét, vágynak a nagyvárosok csillogó posványába... De e- gyébb is vonza, különösen a női cselédeket a városba: a szivük. Minden nagyobb város u. i. rendesen katonai székhely is, ahol az szolgálja a hazát keserves három évig, aki nekik mindennél és mindenkinél előbbvaló: a Kedves. Ezeket az okokat talán nevezhetnek a cseléd miséria ideális okainak. Ezzel szemben ott áll a legnehezebb, legérezhetőbb reális ok: a cselédszerző intézet hiánya városunkban! Maga a fogalom városunkban sem teljesen ismeretlen. Van nálunk is a cselédszerző intézetet pótló valami. De ez rosz- szabb annál, mint ha nem volna semmi. Van ugyan városunkban is két úgynevezett cselédközvetitő, de ezek nem annyira a közvetítésre használják fel iparukat, hanem tisztán üzleti célra. Azon vannak, hogy mentül nagyobb legyen a bevételök, s hogy ez a nagyközönség rovására történik-e avagy sem, azzal egyáltalán nem törődnek. Ami pedig az egyes gazdaságokban levő cselédeket illeti? Bizony azok sem jobbak annak a bizonyos Deáknénak a vásznánál. Már a helyzetük is olyan, hogy azt a műveltséget, a mit egy házi cseléd megszerezhet gazdájától, akivel egy fedél alatt lakik s akivel állandóan érintkezik, beszél, nem szerezhetik meg. A gazda nincs szoros érinkezésben a cselédeivel, de meg a gazdasági cselédek kevés kivétellel férfiak, kevésbbé fogékonyak a nemesebb dolgok iránt s igy ridegebb helyzetüknél fogva a házicseléd és gazdája közti bizalmasabb viszony sem fejlődhetik ki. Könnyebben történnek összeütközések cselédek és gazda között, különösen ha a gazdát egy- egy durva ispán vagy gazdatiszt képviseli. De ezen belső mondhatni háztartásbeli o- koktól eltekintve, mi egyik alapokát a gazdasági cselédmisériának a kivándorlásban látjuk. Kevés a fizetés, a megélhetés igen sokba kerül. Ezt látja a dolgosabb elem s hallja az óceánon túli „aranyhegyekről“ a meséket, itt hagyja ezt a neki csak száraz kenyeret juttatni tudó hazát, s megy oda ahol biztosabb és jobb megélhetést talál. Itthon pedig marad a butá bb, dologíalanabb rész, aki ugyan beéri a kevesebbel, de nem is dolgozik olyan jól. Legfőbb oka azonban a gazdaságokban ki-kiütő viszálynak s talán közvetve a kivándorlásnak is, a gazdasági cseléd törvény rendkívül hézagos volta, mely igen sokszor ott, ahol nem kellene, a cselédnek kedvez s ott ahol a cselédérdekeit kellene megvédeni, a gazdának fogja pártját. Ezen törvénynek a cselédre nézve túl- lojális volta szüli aztán azt a következményt,, hogy a cseléd mind jobban nem feszélyezi magátazzal szemben, aki neki kenyerét adja a legkisebb összekoccanásnál már ellenszegülésre bírja. Ilyenkor hathatós és gyors megtorlásra volna a gazdának szüksége, de ilyen ritkán áll módjában, nem tud a - zonnal megtorlást szerezni, lévén a megtorló hatóságtól jó nehány km, távol. így aztán nem egyszer igen nagy károkat szenved. Az 1901. évi XX. t.-c. is, de kü-
