Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-02-02 / 5. szám
MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. 3. oldal. vényszéki joggyakornokok kölcsönösen áthelyeztettek. Szanatóriumi bál. A február hó 11-én Mátészalkán rendezendő József kir. herceg szanatórium koncerttel egybekötött táncestélye iránt igen nagy az érdeklődés. Mint tudomásunkra jutott a megye legelőkelőbb családjai is részt vesznek az igen jó sikerültnek ígérkező mulatságon, melyre a meghívók is szétküldettek. Aki esetleg tévedésből nem kapott volna meghívót s arra igényt tart, forduljon lapunk felelős szerkesztőjéhez. Zombory keletutazó. Mátészalkán f. hó 26, 27 és 28-án három évig tartó keleti útjáról tartott szabadelőadás keretében igen érdekes és tanulságos előadást a helybeli polg. iskola torna- csarnokában. Városunk intelligenciája elég szép számmal hallgatta mindenik alkalommal, az orgona virág lila levegőjű Japán sárga népéről szóló színes, szinte meseszerü, élvezetes beszédet amely oly meggyőzően, mondhatni szemléltetően hangzott Zombory ajkairól, hogy a hallgató szinte érezte a sokszínű virágok illatát, s látta azokat a tarkabarka házakat s a japán nőket s férfiakat. Hitelező elől a halálba. Józan életű becsületes embernek ismerték a faluban Kovács András nyirgebej dohányost, aki azonban mióta megházasodott örökösen anyagi zavarokkal küzdött. F. hó 23-án elment [egyik fő hitelezőjéhez és kért tőle halasztást, azonban nem adott hanem erélyesen követelte a pénzét. Kovács látva, hogy hiába minden kérés hazament s bánatában felakasztotta magát a fáskamarában. Mire észrevették már csak a holttestét lehetett levágni a zsinegről. A megejtett nyomozás megállapította, hogy bűntény fen nem forog. F. hó 24-én temették a szerencsétlen embert, akinek egyszerű fakoporsóját fiatal özvegye s négy árva porontya könnyei áztatták. Vájjon égeti-e annak a lelkét az árvák könnye, aki miatt ez a szerencsétlen ember öngyilkos lett ? Baleset. Könnyen komoly kimenetelű baleset érte f. hó 24-én Grün Herman ópályi birtokost amint este fogatán az induháztól haza felé 1 ajtatott, kocsisa aki meglehetősen részeg volt belefordittotta az ut melletti mély árokba. Szerencsére azonban kisebb súrlódásokon kívül baja nem történt. egymáshoz és titokban enyelegtek, majd csóko- lcdztak is. Dévai merőn csak az útra nézett és erősen fogta a kormány kereket. Negyed óra is eltelt már amikor hátra szólt; — Nem fáztok? ... No, mert úgy vettem észre, mintha Jolán összerezzent volna. Választ sem várva, folytatta, de aztán csak magában.-— Nos tehát, itt van egy férfi, egy asszony, meg egy másik férfi. Az egyik imádja a feleségét s^ugy érzi, hogy nem is élhet nélküle. S a nő három évi együttélés után szűknek találja a hitvesi köteléket. Az a másik férfi pedig titkon szerelmeskedik a nővél, s mint a fajdkakas nem törődik semmivel, azt hiszi, bogy a férj nem lát semmit, megcsalja legrégibb barátját. A férj egy napon megtudja, hogy elrabolták legszentebb kincsét s bosszúra, rettentő megtorlásra gondol. Itt megszakad a gondolkozás fonala. Az ut lejtőnek megy lefelé a sötét árnyékos völgybe. Vigyázni kell. Ej mit. Tovább szövi a rémes gondolatokat. A turbékoló gerlicéknek azt mondtam, hogy egy kis éjjeli sétára indulunk. Ülünk a modern ördögszekéren, amely gyorsan száguld a kihalt országúton. A hűvös éjjeli levegő megcsapja az arcukat s fázva, remegve s mégis forró lázban— Bál csendőrrel. Bált rendezett Angyal Mik- lósné Fábiánházán, de ez a bál sem erkölcsileg sem anyagilag nem sikerült. Nem kért rá engedélyt, a beléptidijat azonban nem mulasztotta el a táncos pároktól beszedni minek aztán az lett a következménye, hogy a csendőrség szétoszlatta a már javában folyó mulatságot s a kasszát pedig lefoglalta. Borzalmak a fehérgyarmati járásbíróságnál. A fehérgyarmati járásbíróságon valami sötét átok ülhet. Az igazságszolgáltatás eme kis vidéki helyéről egyremásra érkeznek az apró tragédiák hírei amelyek okait kikutatni az illetékes felsőbb hatóságnak most már halaszthatatlan kötelessége volna. Nemrégen a járásbíróság végrehajtója lőtte agyon magát, ezt nemsokára az egyik irodatiszt követte a halálba most meg egy börtönőr megőrülését jelenti tudósítónk. Nagy Lajosnak hívják a szerencsétlen embert, aki azért őrült meg, mert Balázs Zoltán járásbiró állásától felfüggesztette. „Cukrosné“ Állandó volt a panasz Klein Salamonné (Cukrosné) ellen, aki cseléd közvetítő iparral foglalkozót, Szegény asszony volt, akinek sok gyermeket is adott az Isten s ezért igyekezett mindenféle képpen s minél többször pénzt szerezni a cseléd közvetítéssel. Ha beállította a cselédet egyik helyre, másnap már magasabb bérigérettel máshova igyekezett azt elhódítani. Székében hosszában beszélték ezt a városban, de oly ügyesen tudta intézni kis játékait, hogy nem tudták sohse konkrét esettel rábizonyítani. A napokban aztán megjárta. Egyik fiskálisunktól is elcsalta a jó drágán megfizetett szobaleányt, mire az ügyvéd feljelentette Cukrosnét. A szolgabirói hivatal cselédügyi kihágásban bűnösnek mondta ki Kleinnét pénzbüntetéssel sújtotta s egy évre eltiltotta az ipar üzésétől. Ki fog neked szegény Szalka cselédeket szállítani ? A kocsordi magyarok. A minapában Jakab Ignácz és Oláh Zsigmond kocsordi lakosok nagyon betaláltak „kattyenteni“. Rózsaszínű kedvükben aztán nem törődtek semmivel, hanem végigdöngették a falu palánkjait s oly éktelenül kiabáltak mintha a végítélet napja jött volna el. A főutca lakosai amerre a zavargók elhaladtak, kiszaladtak az utcára nagy ijedten, mikor azonban t húzódnak meg egymás mellett. Kéz a kézben gyöngéden összesitnulva, s miközben igy szépen, boldogan enyelegtek, azt mondom nekik . . . — Vigyázz! — kiált egyszerre Boday, aki mellől akaratlanul elhúzódik Jolán. Vigyázz, hisz borzasztó gyorsan száguldunk. Dehogy is! . . . — Igen ezt fogom mondani : Édes kicsikém, megcsaltatok, kigunyoltatok ... Na jó! de minden boldogságnak vége szokott lenni. És most itt a vég órája. De hát vigyázz! — kiáltott fel megint Boday. — Maradj csak nyugodtan! . . . s aztán már mikor elárultam, hogy milyen meglepetést szántam nekik, egy szakadéknak irányítottam az automobilt, mint a milyen az ott ni ... Az automobil lezuhan és mi izzé-porrá . . . — Az Istenért! hangzott ismét Boday szava ne rohanj oly szédületes gyorsasággal, hiszen neki megyünk annak a . . . — Hagyd csak rám . . . s ekkor hirtelen felugrott a helyéről, megragadta karjuknál fogva a meglepődött, elsápadt arcú szerelmeseket és vér- fagyasztó dühvei sikoltott rájuk: — A kezemben vagytok most! a karmaim közt. Azt teszek veletek, a mi tetszik . . . Meglakoltok ! . . . Lefelé száguldunk ... a lejtőn.. gyorsan . . . őrültesen és ott az ut végén, ott látjátok a falat, ott vár rátok a halál. Tudjátok ? látták a két dlszmagyart, megnyugodva mondták „hiszen csak két részeg“. Falusi csendélet. Nagyon jó bora lehet Schwartz kocsordi korcsmárosnak, mert mindig hallunk egy két nála előfordult duhajkodásról. Ott mulattak e hó 17-én is Jakab Ignác, Jakab Zsigmond és ifj, Jakab T. Lajos kocsordi legények is. Kilenc óra felé látta a korcsmáros, hogy nagyon melegszik a legények füle, felszólította a legényeket, hogy menjenek haza, az épen nótázó legények nótával feleltek rá: „nem, nem, nem megyünk mi innen el, mig a gazda furkósbottal ki nem ver“ s minthogy a gazda legkevésbé sem a- karta őket kiverni, hát ott is maradtak. Végre is a csendőrség fújta meg nekik a takarodót, akiket nemsokára a cirkálás hozott arra felé, Biró választások. 31-én járásunk három községében volt tisztujitás. Ópályiban Péchy László főszolgabíró elnökölt. A választás egész simán és csendben folyt le. Megválasztották bírónak Pénzes Sándor eddigi bírót albiiónak Kosa Gyulát. Olcsván és Olcsvaapátiban Dr Dienes Dezső szolgabiró elnöklésével folyt le a választás. Olcsván hárman pályáztak s mindhárman jelöltettek is. A jelöltek közül közfelkiáltással Szűcs Dánielt választották meg. Albiró lett Koncz Péter, közgyám Balog Károly. Olcsvapátiban közfelkiáltással bíró lett Kosa Ede régi bíró, albiró Szabó János, közgyám Borbás József. Mindkét választáson rend és nyugalom uralkodott. Vörheny. A hideg téli idő beálltával szűnni kezd a vörheny Kocsordon teljesen meg is szűnt s az iskolába február 1 -étöl újra járnak a gyermekek. Uj eset sem Ópályiban, sem Mátészalkán nem fordult elő, s a jelenlegi betegek is javulóban vannak. Széngáz mérgezés. Végzetes szerencsétlenséget okozott a gondatlanság Weisz Ignác sza- moskéri gazdaságában. F. hó 19-én azzal a kijelentéssel feküdtek le a cselédek, köztük Majerovics Szeréna 18 éves középapadi születésű cselédleány, hogy reggel a szokottnál korábban kelnek, mert kenyérsütés lesz. Le is feküdt Majerovics s elaludt de többé nem ébredt fel. A szobájában levő vályogból rakott tűzhelyt lefekvéskor jól megrakta kőszénnel, mely aztán valamikép megdugult, Értitek ? A halál a megsemmisülés ! . . . Boday egy erős rántással kiszabadította magát Dévay kezéből. Odakapott a koimánykerékhez, megragadta. Dévay hangos kacagásba tört ki. Rikácsoló hangon mondta: Ne erőlködj barátocskám. Nem bírsz vele. Leszereltem a kormányt nem engedelmeskedik neked barátocskám. — Ezzel megkapta Bodai kezét és szertelen dühvei visszarántotta a kormánykerékről. A gépkocsi iszonyú sebességgel száguldott .. azután egy rettenetes zökkenéssel neki vágódott a falnak. Lezuhant a mélységbe, A kocsi kerekei még forogtak, a motor még zakatolt . . . pöfögött . . . aztán csönd lett. Másnap hajnalban egy paraszt ment el a szakadék mellett. Ott a gépkocsi törmelékei közt három rettenetesen összeroncsolt hölttestet látott.. A napi lapokban pedig rövidhirjelent meg; Borzalmas automobil szerencsétlenség. A . . i útról egy automobil a sziklahasadékba zuhant, a gépkocsi izzé-porrá tőrt, három utasa a felismerr hetetlenségig szétroncsol ódott. Ipszil«n.
