Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-04-06 / 14. szám

VI. évfolyam.

Mátészalka, 1911. április 6.

14. sz.

Társadalmi és közgazdasági hetilap.

A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.

Szerkesztőség és Kiadóhivatal:

hová a lap szellemi és anyagi része küldendő Weisz Zsigmond könyvnyomdája, Mátészalkán.

Nyilt-tér sora 40 fillér.

Hirdetési dijak előre fizetendők.

Felelős szerkesztő : Főszerkesztő :

Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztő:

Endrédy József.

Előfizetési ár:

Egész évre — — — — — — — — — 8 kor

Fél „ _ ________ 4 „

Negyed „ — — — — — — — — — 2 „

Egyes szám ára 20 fillér.

Űköritó tanulsága.

r

0 gyászos végű ököritói táncmulatság, talán túl nagy hírre tettél szert. Nem azért, mert pillanatra helyt találtál a világsajtó cikkeiben hanem mert keletkezésed okait s a katasztrófa következményeit a távolb öl keliő- legfelismerninem lehetett szinte minden róla szóló hir más és más képen Ítélte meg ennek okait s társadalmi és gazdasági következményeit.

A világ sajtót bejárta a katasztrófa óriási emberáldozata ridegszámokban kifejezve, megdöbbentve egy pillanatra az e- gész müveit világot. Aztán jöttek a részletes tudósítások. A drámai jelenetek, mennél élénkebb vissza adásán egész sereg hirlaptudósitó vetélkedett. Elszorult az ember szive, ha végig olvasta e megrendítő tudósításokat, s igy ébredt fel a világ társadalmában a részvét, melynek a szerencsétlenek részére adakozott összegben oly fényes tanujelét adta.

A mi hírlapi munkásságunk gyarlóságára vet élénk világot az, hogy országos lapjaink megelégedtek a katasztrófa eseményeinek színes közlésével de elmulasztották ennek következményét felderítve a részvét folytán felébredt jótékonyságot a katasztrófa társadalmi és gazdasági következményeire rámutatva helyes mederbe terelni.

E bevezetés után bátran állíthatom, hogy az emberiség részvétéből fakadó ö- riási jótékonyság nem érte el célját, sőt túlzás nélkül állíthatom feladatánál ép ellenkező célt ért el, úgy társadalmilag, mint anyagilag.

A katasztrófa ugyanis pénzben kifejezhető kárt alig okozott s talán ez a kár is megtérült biztosítás révén. Mert kérdem lehet-e az ember halálban keletkezett kárt értékelni, vagy megbecsülni? Ugy-e hogy lehetetlen. Ha pedig az igy keletkezett kárt megbecsülni lehetetlenség annál lehetetlenebb volt a befolyt segélyeket úgy kiosztani, hogy az a csapással igazságos arányban

álljon — bár a bizottság emberileg helyes alapon állította össze a kulcsot, a mikor figyelembe vette a segélyezendő vagyoni, nemi és kori viszonyait.

Isten őriz, hogy bárhol a világon hasonló katasztrófa forduljon elő, de azért állítom nagy mulasztást követnénk el, ha ennek tanúságait ki nem hámoznék az e- semények közül.

Az országos sajtó részletesen közölte a pénzsegély kiosztásának aktusát. Megdöbbenve olvastuk, hogy a segélyezendők egy része félre tév^ .minden szemérmet nagyobb összeget követelt. Nem lévén a- nyagi kár, a segélyösszegben jórészt fájdalomdijat látott s az a ki esetleg három-négy halottat vesztett, de vagyonos volt a vagy megélhetési viszonyai miatt kevesebbet kapott zúgolódva hozakodott elő odaveszett hozzátartozóinak számával.

Kézenfekvő tehát, hogy a segélyakciónak üdvös, morális hatása nem igen volt, sőt bizonyára akad olyan a kiben inpulsust adott az állandó könyöradomány gyűjtésre az-az koldulásra.

De nem érte a lehető legjobb üdvöshatást a segélyakció gazdasági téren sem. Legnagyobb bizonyítéka ennek az, hogy már az első napon 30 ezer koronát jegyeztek egy alapítandó takarékpénztár céljaira az ököritói segélyezettek, vagyis a társadalom segélyezettéiből tőkepénzesek lettek, akiknek módjukban áll, más gazdásági invalidumnak kölcsönt nyújtani felesleges gazdasági erejükből.

Szerintünk a kellő helyre csupán az a pár fillér jutott, amelyet a segélyező bizottság a kis korúak javára az árvaszékhez juttatott. Ez a módja a segélyezésnek felelt meg leginkább a kívánt célnak, de ezis csak azért, mert a kiskorúakat a jó szivü emberek jórészt örökbe fogadták, vagy a rokonok magukhoz vették. *

De azok az első osztályba sorozott segélyezettek sem tekinthetők célszerűen

segélyezetteknek a kiknek oda veszett kenyérkereső gyermekeiken kívül egyébb vagyonuk nincs s maguk aggkoruknál fogva a munkára már képtelenek.

Az ilyenek kaptak 929 kor. ez összeg csupán arra volt jó, hogy nyomorukat ide- ig-óráig enyhítsék de mi lessz velük, ha a pár korona elfogy?

Szerintünk a segély összeg kiutalása elhamarkodott volt s korán volt belőle országos botrányt okozni.

E helyett az összeg gyönyörűen fel lett volna a kiván czélra használható anélkül, hogy a fenti hibákra estünk volna sőt a gyönyörű összeg jórészt tőkésíthető is lett volna.

És pedig a következő módon:

A segélyezendők három csoportba lettek volna osztályozandók I. csoportot képezték volna az apátlanná, anyátlanná lett vagyontalan árvák.

II. csoportba lettek volna sorozandók az elagott kenyérkereső nélkül maradt vagyontalanok, végül.

III. csoportba lettek volna sorozandók a katasztrófa alkalmával elnyomorodottak.

Ennek megfelelően, a pénzt is egyenlő három részre lett volna osztandó 70 ezer kor. kamataiból segélyezendők lettek volna az I. csoportba sorozott kiskorúak eltartói s ezek nagy koruságuk esetén az összegből egyenlő részben részesültek volna 140 ezer kor.-ából Mátészalkán vagy csen- gerben egy korház lett volna emelendő, menházzal egybekötve, melyből 70 ezer kor. az épületbe és berendezésbe lett volna fektetendő 70 ezer korona pedig mint alap lett volna kezelendő a kiadások fedezésére. Majd pedig a III. csoportban felsoroltak elhalálozásával a menházi rész beszüntethető lett volna s ez az összeg illetve az épület ez a része is kórházzá lett volna alakítható.

S végül annak kimondásával, hogy a II. és III. csoport teljes kihalásával a kórház