Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-03-16 / 11. szám
VI. évfolyam. Mátészalka, 1911. március 16. 11. »z. Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: hová a lap szellemi és anyagi része küldendő Weisz Zsigmond könyvnyomdája, Mátészalkán. Nyilt-tér sora 40 fillér. Hirdetési dijak előre fizetendők. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő : Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztő: Endrédy József. Előfizetési ár: Egész évre — — — — — — — — — 8 kor. Fél „ — — — — — — — — — 4 „ Negyed „ — — — — — — — — — 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. A világtörténet rombolva-ujitó eseményei közt kettő van igazi nagy esemény. Egyik a kereszténység, mely az embereket Isten előtt, a másik a nagy francia forradalom, mely az embereket a törvény előtt tette egyenlővé. Mindkettő megrázkódtatta a magyar nemzetet is. Úgy a kereszténység mint a francia forradalom, melynek vértforraló szellője átlengett a magas Alpokon s felébresztette tespedéséből a magyart . . Ezelőtt 63 évvel csodás események színhelye volt hazánk. Az egyenlőség rendeket magával sodró eszméjétől felforralt vérü ifjúság megalkotta a 12 pontot. És aTfndőn megvalósítása nehézségekbe ütközött, mint egy ember mozdult meg az egész nemzet, lángba borult az egész ország, csatakiáltás, fegyver dörgés, ágyuk bömbölése töltötte meg a levegőt . . . A távolság sürü ködén keresztül is szinte látjuk a szent eszméktől megihletett sokaságot s az eszméket hirdető ifjúságot . . Ott a Pillvax kávéház. Nagy sürgés, zaj, lárma s folyik a tanácskozás. Egyszer csak kicsapódik a kávéház ajtaja, berohan rajta egy kipirult arcú s lángoló szemű ifjú s kiáltja: „Uraim Bécsben kitört a forradalom.“ Egy pillanatra halotti csend lesz, melyet egy csengő érces hang tör meg. Íme a forradalom görgetege már itt zug a közeli szomszédban. Es mi tétovázunk? Nem! cselekedni fogunk! Mindenki odatekint, a honnan e hang jön. És ott állott az asztal tetején mellén összefont karokkal, szabadságharcunkláng- lelkü Tyrteiosa: Petőfi Sándor. Nyakig gombolt egyszerű fekete attilla simul termetére, halvány arcát pirosra festi az izgalom, mély tüzü fekete szemeiben szokatlan láng gyűl ki. Egész valóján, csodálatos, megdöbbentő vonás ömlik el. Olyan e percben, mint a közeledő forradalom démona! A forradalom közelsége felizgatja a sokaságot. Most már cselekesznek. Rövid hetek alatt a földből nőnek ki a hadtestek elszánt bátor emberekből, kik vérükkel akarják kivívni e szent e nagy eszmét: Egyenlőség! És kivívták! . . . Hatvanhárom év alatt nagyot fordulta világ kereke. Rég elnémult a csatazaj a vérükben fetrengűk halálhörgése. Most egészen más az idők szelleme. Az egész nagy, dicső eseménynek nincs semmi látható nyoma, csak szivünkben őrizzük emlékét kegyelettel, hiven és szeretettel, béke, nyugalom bélyegét viseli most magán minden. De igy is kell ennek lenni. Így helyes ez. Az akkori idők forradalmi levegője, jórészt elszállt. ■ ■.jófésr transformálódott. Megmaradt belőle annyi, meiy elég arra, hogy munkára ösztönözzön bennünket. Béke s nyugalom van mindenfelé, s helyette az ész-, a munka s az eszme harcol s diadalmaskodik. A forradalom dörgő, csattogó fegyverei helyett, az ész, az eszme vijja most nagy tusáját az emberiség gondolkozásával. A tusa folyik némán, hangtalan, anélkül, hogy véráldozatot kívánna magának. A békés munkálkodás, a létért való heves küzdelem, talán elhomályosítják hazánk újjá születésének napját a küzdők lelkében, s talán egy pillanatra felül is kerekedik a megélhetés kényszeritősége a hazaszereteten. De ezek száma kicsi! Nekünk pedig, kiknek szivében az évek múltával nemhogy elhomályosulna, de még vakítóbban, lángolóbban ég s világit e nagy, e szent napnak jelentősége és emléke, nekünk kötelességünk figyelmeztetni az élet küzdelmében megtörtek e hitet vesztett kicsiny csapatjáte nagy nap jelentőségére. Boruljon térdre e napon minden magyar lélek Kárpátoktól Adriáig, mert e napon lett újjá Magyarország. Boruljon térdre anagyMin- denség előtt minden igaz, jó magyar ember ezen a nagy, dicső, szent napon, hozza el minden mirháját a hazaszeretet szent oltárára áldozzon annak, aki ezen éven oly sok veszély és viszály közt fen- tartotta e drága és szép hazát számunkra, amelyen kívül e világon nincs sehol- de sehol számunkra hely. Meri ha megtizedeli is országunk népét a vagyonszerzés sárga ördöge, s kicsalja az ismeretlen „Aranyországba,“ ha akár jól, akár rosszul megy ott dolga, csak vissza vágyik az édes hazai földbe, mert sehol máshol nem tudja, oly nyugodtan lehajtani fejét arra a hosszú, örökkön tartó álomra . . . Akinek vérében van az a meggyőződés, hogy a történelem a tudományok anyja, az nem hunyhat szemet e korszakalkotó, dicső napok eszményi szentsége előtt, a- kiknek lelkében kiolthatatlan lánggal lobog édes hazánk iránti szeretet, mindenkor kegyelettel s a szent lelkesültség magasztos érzetével köszönti március idusát! Nincsen hazánknak egyetlen, hogy úgy mondjuk társadalmi osztálya sem, mely ne örülhetne március idusának. Nincs senki a legmagasabb rangú főurtól — a legszegényebb rangú pórig, aki méltán s joggal ne örülhetne ennek a napnak, mely mindegyiknek módott nyújtott arra, hogy megmutassa, mennyire szereti hazáját! Joggal örülhet e hazának minden főrangú fia, mert büszkén tekinthet vissza az emberszeretet ama magasztos tényére, midőn önként saját akaratáöól magához emelte embertársait, lemondott a századok által szentesített ősi jogokról, kiváltságokról s megfonta a szabadság, egyenlőség, testvériség mindennél szebb koszorúját. Örülhet e napon hazánk minden polgára, mert március idusa volt az a nap, melytől fogva nyelv, vallás különfélesége nem képezett gátat annak, hogy a legmagasabb társadalmi állásokat is elnyerhesse, lett légyen az illető magyar, német, tót, oláh anyanyelvű, térden, állva, avagy csak fejét hajtva dicsérte is azt, aki mindnyájuknak szerető atyja, — testetlen deszka vagy kilenc ágii koronával díszített bölcsőben aludta gyermek álmait. A március 15-iki ünnepélyek arra valók lennének, hogy fogadalmat tegyünk arra, hogy hazánknak hü, tántoríthatatlan Március Idusán!
