Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-03-09 / 10. szám
4. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. szén rendezendő kiállítás helyi bizottságának megalakítására Péchy László főszolgabíró f. hó 12-re a városház tanács termébe értekezletet hivott egybe. Ibolya gyűlés. A reformátusok egy lelkes kis csapatja hatalmas és országos fontosságú eszme megvalósításába fogott. A mi járásunkból kiindulölag elhatározták nehányan, hogy alapítanak egy református leány illetve nőnevelő intézetet. A kezdeményezők első ízben néhai Luby Géza orsz. gyűl. képviselő elnöklete alatt gyűltek össze. Most másod ízben március 3-án gyűltek össze. Az elhalt Luby helyett az előkészítő bizottság elnökéül Péchy László főszolgabírót kérték fel. Ezen a gyűlésen felülbírálták és módosították a Komoróczy Jenő által kidolgozott alapszabálytervezetet, megállapították az intézményt pontos cimét : mely pedig: Országos Református Kőnevelő Egyesület, s az Ibolya jelzőt a címből törölték. Ezután megbízta az értekezlet az elnököt, hogy lépjen érintkezésbe az ország vezető protestáns elemeivel s készítse el a talajt a Budapesten ez év májusában tartandó országos jellegű alakuló közgyűlésre. Herman József a helybeli izr. iskola igazgatója az iparos kör helyiségében e hó 15-én este 6 órai kezdettel felolvasást tart. Épületek lebontása mily esetben iparkihágás? A kereskedelmi miniszter 76.374/910. sz. határozata szerint az épületek bontásánál alkalmazandó biztonsági intézkedések megtételére és a bontás miként való keresztülvitelének és sorrendjének helyes megállapithatása végett az épület alkotó szerkezetek tökéletes ismerete okvetlenül szükséges, miért is az épületek iparszerü bontása az építőipar körébe tartozik, mihez képest a bontást csakis képesített iparos által végezhető. Aki azonban az épületek lebontását csak elvállalja, de magát a bontást jogosult iparossal végezteti, nem iparengedélyt, hanem az 1884. évi XVIí. t.-cz. 4. §-a alapján vá latkozói iparigazolványt köteles váltani. Csakis, ha a vállalkozó a jogosított iparost mellőzi, az maga vezeti munkásaival a bontást, követi el az 1884. évi XVII. t.-cz. 10. §. g) pontjában ütköző kihágást. Viszont azonban utóbbi esetben külön büntetés nem szabható ki azon címen, hogy a kihágást elkövetett fél a bontás vállalása és financirozása által a 4. §-ba ütköző kihágást is elkövette. Lendül az ipar. Hallomás szerint Nyírbátorban nagy mozgalom i .dúlt meg, egy mügyapju gyárnak részvénytársasági alapon való felállítására, hir szerint az igazgató Bruck Vilmos, előnyösen ismert terménykereskedő lenne. Csak kitartás! A törekvést siker szokta koronázni. Az ipar telepek létesítése pedig nem csak kívánatos, de üdvös és hasznos is. Keresd a boszut. Mezőőr volt Teliska István nyirvasvári-i lakos a múlt évben s a tilalmas ron- tókat bejelentette, akik meg is lettek bírságolva. A biró-választás hevében eszébe jutott ez Küzmös György és B. Nagy Istvánnak s Teliskát, aki most éjjeli őr, meglesték s a községháza udvarán megtámadták és ütlegelni kezdték. Ez azonban a községházába beugrott, csak is igy menekült meg a két bosszú álló lingártól. Persze aztán, a bíróságnál szokott az ilyen befejezést nyerni. Pártoskodás Nyirvasváriban. Mungónak nevezte el a Bodnár párt a Mándoki párt embereit, ezek pedig azokat (bolond) Gabi pártiaknak, Nyirvasváriban ! Elkeseredett volt a harcz, de még elkeseredettebb az ivás a Bodnár pártiak részéről, a melynek izgató hatása csak fokozódott a jelölt bukásával úgy, hogy Molnár József indítványára P. Gajdics János, B. Gajdics György, ifj, és Sarkadi László, az odakerülő ellenpártiakat, cimboráik segítségével kihányni s ütni kezdték, s olyan parázs kis verekedést rendeztek, hogy közcsend s közrend elleni kihágás és kocsmai verekedésért rövidesen megkérdezi tőlök a büntető bíróság: ki a legény a csárdában ? Köves ut Ópályiban. Az ópál/i-i vasútállomástól a község központján elvonuló községi utcának kikövezését, a kereskedelmi minister a községre előnyös feltételek mellett elrendelte. Eladó ház. Mátészalkán a Nagyvég utczá- ban (Polgári iskolával szemben) levő ház és telek eladó. Értekezhetni: Elek Alajos tulajdonosnál. Fehér orpsngton tojás kapható darabonként 30 fillérért Péchy Lászlóné fajbaromfi telepén Mátészalkán. Pataki Jenő uj üveg- és porcellán üzletének mai számunkban közölt hirdetésére felhívjuk a t. olvasó közönség ügyeimét. NYILT-TÉR. E rovatban közlőitekért nem vállal felelőséget a szerk. Tekintetes Szerkesztő ur! A „Mátszalka és Vidéke“ f. é. január hó 26-án megjelent 4. számának „Hirek“ rovatában „Botrány a zsidó templomban“ címen egy közlemény jelent meg, mely engem azzal vádol, hogy az ópályi-i izr. hitközség f. év január hó 15-én tartott közgyűlését renitenskedésemmel megzavartam, olyan lármát csaptam, hogy az ülés miattam megtartható nem volt és a hitközségi kifüggesztett hirdetéseket (meghívót) leszakítottam és összetéptem. A fenti állítások egytől-egyig valótlanságok és alighanem Hoffmann Vilmos egyoldalú és tendenciózus információin alapulnak. Hoffmannal u- gyan nem tartom érdemesnek, ha helyesen gyanítom is az ő kezét a dologban, szóba állani, de mégis az én saját reputációm érdekében el kell mondanom a következőket: Az ópályi-i izr. egyház tagjai évtizedeken át a legnagyobb békességben éltek egymás mellett, mindaddig, mig a jelenlegi rabbi a nyakába nem varrta magát. Az uj rabbi felvételi feltételeinek megfelelni nem tudott, irásbelileg vállalt kötelezettségeinek eleget nem tett, hanem a helyett az egyház dolgaiba avatkozott és ott dirigálni akart. Mind ez oly erős recenzust keltett a község túlnyomó többségében, hogy a rabbi eltávolítását követelték. A rabbi eltávolítását követelők sorában ott volt Hoffmann Vilmos is, aki egy ily értelmű beadványt alá is irt. Egy szép napon azonban Hoffmann megfordította a köpenyeget és a pap leghangosabb hívévé lett. Mindez pedig nem ment simán, hanem a legnagyobb zavarokat és kavarodásokat idézte fel. A zavarosban Hoffman kitünően tudott halászni és kihalászta magának az egyház-gondnoki tisztséget, amelylyel azonban az ő ambíciói nem nyertek kielégítést, mert ő az elnök jogait is magának vindikálta s azokat illetéktelenül gyakorolta is. így történt, hogy a hitközség egy határozatát, melylyel a tagok hátralékát behajtani rendelte el, arra használta fel, hogy megbosszantsa azon hitközségi tagokat, a kik őt Pálfordulásban követni nem voltak hajlandók és ámbár a kultusztartozások behajtása közigazgatási útra tartozik, az ily tagok ellen a mátészalkai kir. j. bir előtt külön- külön sommás pereket indított anélkül, hogy erre megbízatása lett volna sőt erről az eljárásáról, melyet a hivatott határozat hozatala utáni jó fél évvel tett folyamatba a hitközségnek tudta nem volt. Hoffmann eljárását különben az is elég ékesen jellemzi, hogy maga-maga ellen valamint a vele egy táborban levő hitközségi tagok és a rokonai ellen, jól lehet ezek ellen is tekintélyes követelése van az egyháznak, nem indított pert. Hoffmannak az az eljárása, valamint azon ténye, hogy az egyház megbízása és beleegyezése nélkül költséges kiadásokat és építkezéseket folytatott az egyház költségére, arra indították az egyház túlnyomó részét, hogy alapszabályszerü jogaikkal élve, rendkívüli gyűlés összehívását követeljék, melyből Hoffmantól számadást kérjenek. Hoffmann azonban a füle botját sem mozgatta meg. Erre az egyház azzal felelt, hogy őt tisztétől megfosztottnak nyilvánította és elhatározta, hogy tőle az egyház-iratait kikéri, őt számadásra hivja fel, ezután tényeit figyelembe nem veszi és hirdetményeit elfogja távolítani. Hoffman persze ebbe nem volt hajlandó belemenni s most márö is összehívta a közgyűlést. Erre mi megjelentünk, de már a tárgysorozat első pontjánál megakadt a tárgyalás, mert Hoffmann a jegyzőkönyvet és a számadásokat nem hozta magával, ezek nélkül pedig lehetetlen volt tanácskozni. Ezért és nem az én „lármám“ miatt kellett abban hagyni a tanácskozást. Mind ebből tehát világos, hogy a botrányt nem én inscenáltam, hanem Hoffmann, a ki az egyházi kiadásokról és bevételekről mai napig el nem számolt ás az egyházi iratokat máig sem adta ki, ami az egyházi ügyek intézését lehetetlenné teszi és dacára annak, hogy ma már Hoffman az egyháznak a multkorán tartott tisztújító gyűlése ó- ta egyáltalán nem tistviselője. Az tény, hogy a Hoffmann közgyűlési meghívóját eltávolítottam, de azt a fentebb leírtak szerint az egyház egyhangú határozata értelmében tettem. Mind ez azonban csendben történt, minden lárma s a nélkül, hogy én a társalgásnál szokásos hangnál erősebbet használtam vofna. Ópályi, 1911. március hó I. Tisztelettel Grün Májcr. CSARNOK. Egy angol viszontagságai Mátészalkán Irta: Lucifer. 8) (Folytatás.) — Úgy van uram, 'azonkívül ezek végzik az utcák öntözését. — Az öntözést is ? No derék. És hogy megy az? — Kérdeztem én. — Hát úgy, hogy a hol letanyáznak ott leköpködik a port. — Eredeti ötlet Önöktől. No és bevált ez a rendszer? Nálunk Angliában még mindig olajos vízzel öntözik az utcákat, hogy a port lekössék.. — A mi rendszerünk sokkal tökéletesebbek feleli a k. f. u. mert mi egyúttal desinficiáljuk is. Tudnillik a nyálban levő ptialin és nicotin egyúttal elöli a mikroorganizmusokat, a melyek az ut porában vannak. De ezenkívül más közegészségügyi szolgálatot is teljesítenek a cigányok. Ezek ugyanis napról-napra Végig járják a házakat és egyik házból a mísikbi hurcolják a typhust, kanyarót, vörhenyt, a fültőmirigylobot, diphteritist és torokgyíkot. Nem tudtam hová lenni a bámulattól, hebegve kérdeztem meg. — Nos és ezt Önök előnyösnek tartják ? — Hogyne, kérem, a legnagyobb mértékben — felelte a k. f. u. Hát nem tetszik tudni, hogy valahányszor egy ragályos betegség vírusa egyik emberről a másikra ragad mindannyiszor veszt az inficiáló képességéből, ovelidsl, gyengül ? azért aztán mikor egy-egy ilyen betegség házról-házra a város végéig ér már annyira el van gyengülve, hogy Berlinbe, londonba nem tud elgyalogolni. — Nagy dolgokat beszél Ön uram, szédülök bele, idéztem szabadon — azért nincsenek hát se nálunk,, se Berlinben ilyen epidémiák! — Oh uram, mondta a k. t u. — ezek az együgyű emberek magasztos szolgálatokat teljesítenek a közegészségügy terén! Itt vannak például a czigánylányok. Ezek nélkül a nép soha hírét se hallotta volna Ehrlichnek. Ezek népszerűsítik itt a nagy tudós nevét csekély éhbérért. Valóban elbájolt ezeknek a szegény teremtéseknek, az ön- feláldozata. De a k. f. u. folytatta., — A városias jelleget is jó részben a mi derék czigányaínknak köszönhetjük. Nagyváros ugyanis nincsen nagyvárosi bűnök nélkül. Nagy- stylü szélhámosságokkal, rejtélyes rablögyilkossá- gokkal, kassza fúrókkal, merész jász fiukkal nem dicsekedhetünk ugyan még, de már vannak ügyes
