Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-03-09 / 10. szám
2. oldal. Szab. rendelet alkotása, ezek a kérdések azonban bár mily fontosak a megvalósításra várni lesznek kénytelenek, mert erőnkön kívüli munka végzésére képtelenek vagyunk különösen akkor, a midőn előbbi alkotásaink anyagi része még ma is adó gyanánt nehezedik vállainkra. Ismételjük. Megnyugvással bizhatjuk városunk fejlesztését azon vezetőink kezébe a kik már eddig is tanú jelét adták ama legfőbb kívánalomnak, hogy hivatásuk magaslatán állanak. Közigazgatás. Érdemes képviselőtestület és községi elöljáróság Mátészalka. Azon kérelemmel fordulunk a t. czimhez, hogy a helybeli tűzoltóság megalkotásának kérdéseit legközelebb megtartandó közgyűlésén a tárgysorba felvenni szíveskedjék, kérve a képviselő testületet arra, hogy ez alkalommal engedély adassék arra, hogy lapunk főszerkesztője ez irányú propo- sitióját közvetlen ül a képviselő testületnek előterjeszthesse. Mátészalka, 1911 márczius 5. Mátészalka és Vidéke szerkesztősége. * CSABA főispán a királynál. Csaba Adorján Szatmárvármegye és Szatmár Németi város főispánja csütörtökön a király elé járult, hogy köszönetét mondjon főispánná történt kinevezéséért. Ide s tova egy esztendeje, hogy Csaba Adorjánt a két testvértörvényhatóság élére állította a királyi kegy, a főispánnak azonban nem volt módjában eddig, hogy kifejezze köszönetét ezért az uralkodónak. Most, hogy a király magyar székesfővárosban tartózkodott, ezt az alkalmat használta fel Csaba Adorján, hogy a felséges úrtól kihallgatást kérjen. Az audienczia, amely csütörtökön ment végbe, élénken tünteti fel az ősz királynak az ország kisebb dolgai iránt tanúsított érdeklődését is. dÓTTÖBET VAR0M • • • Ha jő az este csendes magányomba, Reád gondolok kedves kis leányka. Reád gondolok s bájos arcod látom. Jöttödet várom! Ha jő az éj s csend borul a tájra, Fejem én is lehajtom álomra. Minden éjjel felőled álmodok. Te reád várok! Ha jő a reggel s derült nap ragyog, Egyedül, vagy társaságba vagyok, Szüntelen csak rólad emlékezem. Jöttödet lesem! Éltemet, ha igy végig gyötrődtem, Csendes, mély sírba majd letétetem. Feled engem mindenki e világon : Odalent is, jöttödet várom . . . Kölcsey Béla. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. Midőn Csaba Adorján megköszönte főispánná történt kinevezését, a király ezt mondta: — Örvendtem, hogy kinevezhettem. Ön u- gyebár régen működik a közigazgatási pályán ? — Huszonnyolcz éve, felséges uram, válaszolt a főispán. — Ez nagyidő. És biztosíték arra, hogy Szatmárban most az ügyek mintaszerűen vannak vezetve. Majd hozzátette: — Ököritó, ugyebár a Méltóságod megyéjében van ? — Igen, felség! — Megilletődve értesültem tavaszkor az ottani tűzvészről. Az eset legkisebb részleteit is elmondattam magamnak. Meglepő dolog, hogy a király a megyei székhely-kérdést is ismeri. Kárhoztatónak mondotta azt az áldatlan harczot, ami a két testvérváros közt folyik És megjegyezte : — Az erősebb városnak nem szabadna a gyöngébb ellen törni, ez nem szép vonás. A jelentőséges audienczia 18 perczig tartott. CSÜTÖRTÖKI STRÓFÁK . . . Szegény dijnok vagyok a jbiróságnál Ennélfogva nincs egyebem adósságnál. A kakukról hallottam, hogy jó előre Jósolni tud. Kimentem hát az erdőre. Megkérdeztem a kakuktól: Sorsom mikor fordul jóra? (Kakuk.) Majd ha vásár lesz Doboson, Ecseden meg toronyóra. * Alig bírtam elviselni ezt a választ, Mely a boldog jövendőtől úgy elválaszt. Pedig van már kiszemelve szép kis párom, Hogy elvegyem, azt az órát alig várom. Mikor jön el ez az. óra, Mely örömet s élvet mutat ? (Kakuk.) Majd a mikor kikövezik A Györtelek—Mérki utat. * Kegyetlen vagy, szárnyas jósom, Istenemre! Gyógyulást hát a jövő nem hoz szivemre. (2.) Gyanút fogott, hogy rejtegetek valamit. Figyelt titkon de én nem vettem észre . . Egyszer aztán egy hónap múlva parancsot kaptam, hogy a díszes szerszámba és kocsiba fogjak be. Temetésre mentünk. A gyászos ház előtt nagy tömeg állott. Mi kocsisok szép sorjában állottunk fel az utcán a gyász kocsi után, Hallom, hogy beszélték az öreg asszonyok. — Lopott, szegény azért ölte meg magát. Kár volt érte . . . Szegény fiatal asszony meg a három kis gyermek ... Mi lesz velők.. Mindég nagyobb figyelemmel hallgattam. A lopás emlegetésétől eszembe jutott hirtelen a talált pénz ... hát én nem loptam akkor a mikor a pénzt eltettem ? ... s én itt ülök azt a másikat meg temetik. . . Különös, ebben az utcáhan tűnt el az az ur, a ki a pénzt elvesztette. így tűnődtem a bakon a mig csak a holtat le nem hozták. Az én kocsimba is ültek. Szép lassan megindult a menet. Ezek ott hátul a kocsiban elkezdtek beszélgetni . . . —Hát hitted-e Ákosról, hogy bűnbe kerül. És mégis 40000 forintot lopott. De hova tette a pénzt . . . hisz családja nyomorban van. Még a temetésre is mi adtunk össze. Lehetetlen, hogy lopott volna . . . Hallottad, hogy levelet hagyott Tépelődöm sokszor mig a tollat rágom, Mikor telik le rengeteg adósságom ? (A mosóné, szabó, suszter, A szememet majd kivájja.) (Kakuk.) Ha Gebének jegyzője lesz, Hodásznak meg patikája. * Megrepeszti a szivemet e jövendő, Ettől üres marad a zseb meg a bendő. Kálváriám rögös útját meddig járom? Sohse szakad le nyakamról ez a járom ? Nem várhatom fordulását Bősz sorsomnak semerröi se? (Kakuk.) Ha Szálkának kórháza lesz, Fábiánháznak csendőrörse. * Jós barátom, én úgy látom, ez nem beszéd ! Jóslatiddal elveszed az ember eszét. Azért mégis, még egy kérdést engedj nékem, Oszt’ ideje, hogy támadjon mehetnékem. Mikor lesz az, hogy belőlem Valahára Írnok válik ? (Kakuk.) Máj ha Szúnyog követ lészen S csend uralja majd Ópályit. Ecsedi Kokő. HÍREK. Lapunk főszerkesztője általa „Mátészalka“ czimü heti társadalmi és gazdasági lap 1911. évi 8. sz.-ban Puskás Lajos aláírással „Tűzben a tűzoltóság“ czím alatt közreadott cikkben foglaltató rágalmazás és becsület sértés miatt nevezett cikk iró ellen bűnvádi feljelentés tétetett ügyvédje dr. Kölcsey Ferencz szatmári lakos utján a Btk. 258. §-ban foglalt és a 254. §-szerint minősülő továbbá Btk. a 261, §. foglalt és a 262 §. szerint minősülő rágalmazásért becsületsértés vétsége czimen. Nem akarunk a bírósági Ítéletnek elébe vágni, de mint beköszöntő cikkünkben kifejtettük, nem tartjuk célunkal összeegyeztethetőnek még a saját védelmünkre sem lapunk felhasználásút, igy kötelességünknek tartjuk védelemért és elégtétel adásért törvénynyel fórumainkhoz fordulni. hátra a rendőrségnek meg feleségének . . . — Ebben is tagadja . . . —Mi volt a levélben? — Azt irja, hogy ö ártatlan. Tudomása van róla, hogy őt gyanúsítják. Detektiv ügyel rá. Maholnap letartóztatják. Ezt azonban nem éli túl. Inkább itt hagyja drága feleségét édes gyermekeit .. Elmondja, hogy Erdélyből az éjszakai vonattal jött haza. Akkor még a pénz megvolt. Nem ült kocsiba, hanem gyalog ment haza. A hajnal már derengeni kezdett. Útközben nem látott senkit, úgy a pénzt el nem lopta senki, hanem elvesztette... És én ezt hallgattam a bakon. Lélekzetem el állott fejem szédelegni kezdett. Kezdetm érteni e szegény ember halálának az okát. A pénzt ő vesztette el, ez a halott, a kit most itt temetnek, s a pénzt én leltem meg. Nem adtam vissza s most ez az ember e miatt megölte magát. Én vagyok a tolvaj nem ő, . . . nem tolvaj, gyilkos, s a hullát viszik előttem. Szegény siró özvegy síró gyermekek, én vagyok bakótok én a cifra kocsis ... Gyű ... rá vágtam a lovakra . . . nem tudtam már, hogy mit teszek. Hátulról egy erős kar ragad meg. Az egyik ur kiáltott rám. Kocsis! részeg maga ? Majd bele szaladtak a lovak az előttünk menő kocsiba. Összeszedtem magam. Mentünk tovább. A harangok tompán zúgtak S mi mentünk tovább. És ezek folytatták: Csak akkor vette észre, hogy a pénz nincs sehol a Kinek.
