Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-03-02 / 9. szám
7. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. rezve,- férfiasán rácáfoltak a vak szemmel is jövőbe látni akarók kicsinyeskedő s csak a papirt fogyasztó jóslásaira.! A képviselő testületi tagoknak a gyűlés folyamán tanúsított magatartása magán viselte a minden nemesért, hasznosért lelkesedés és áldozatkészség fenséges jegyét. Megfontoltan és a néha-néha hosszas, szenvedélyes vitákat provokáló nagyobb fontosságú ügyekben, józan ésszel ho?ta meg a képviselő testület határozatait. A kimondott határozatok közt a legfontosabbak voltak, mert a város fejlesztését, szépítését célozták, az aszfalt járdának a város minden nagyobb utcáján való létesítésére, a telefon hálózat megépítésére, a villanyvilágitás inten- sivebbé s mindenki által hozzáférhetővé tételére vonatkozók. Mielőit a részletes referedába fognánk nem mulaszthatjuk el, hogy a képviselő testüteti gyűlések tartására egy megjegyzést ne tegyünk. Nem tennök ezt ha első Ízben tapasztaltuk volna s ha nem ilyen közérdekű, városkánk s a járás minden községe polgára által kíváncsian s nagy érdeklődéssel várt ügyekről ne volna szó, Sajnosán tapasztaltuk ugyanis, hogy Mátészalka elöljárósága egyáltalán nincsen figyelemmel a nagyközönségre s ezzel kapcsolatosan arra, hogy a város és a járás érdekeit híven szolgálni akaró sajtóorgánum mikor jelenik meg, hanem oly napra tűzik ki a képviselő testületi gyűlést, mikor a sajtó képtelen a nagyközönség azon jogos követelésének, hogy minden fontosabb közérdekű ügyről idejében referáljon, — eleget tenni. Hogy miért történik ez igy?!. Ezennel még nem kutatjuk. Reméljük azonban, hogy a jövőben ez többé elő nem fordul. Az elöljáróság udvariasabb lesz a nagyközönséggel szemben s nem fogja akarni, hogy ezen, netalán ismétlődő eljárásában velünk szemben roszakaratu tendenciát lássunk. Részletes tudósításunkat a következőkben adjuk. Csizmadia Kálmán községi biró d. u. 4 ó- rakor nyitotta meg a gyűlést a városház tanács termében, melynek falai régen láttak ilyen látogatott gyűlést, A megnyitás után Rohay Gyula községi főjegyző elparentálta néhai Ilosvay Endre A NY0M0R • • . /. Kopott szalon kabátban sétáló Ur volt, de most majdnem útonálló, Egészséges de üres a gyomra; Dolgozna is, ha dolgozni tudna. p. 11. Dominium, gulya, ménes, háza Olyan van, messze földön nincs párja. Mindene van, s még sincsen semmije. Ágyban fekszik nincsen egészsége, IIICsupa selyem, bársony minden rajta. Hamis ékszerrel tele van rakva. Festék bőven szemen, arcon, hajon, Reád kacsint ott az utca sarkon. IV. Alig tiz éves még, rongyokba burkolva Álí az utca sarkon s kis kezeit nyújtja, A jaró-kelöktöl alamizsnát kérve; Apja, anyja beteg s éhes, kis testvére, V. Szép parasztlány megy a patikába. A gyógyszerész sóvárgva néz rája. »Nincsen pénzem, de orvosság kéne Édes anyám fájdalmas sebére“ És a leány kapott orvosságot. De ott hagyott egy fehér virágot .... Kölcsey Béla. volt mátészalkai főszolgabíró, képviselő testületi tagot, megemlékezett annak hervadhatatlan érdemeiről s ajánlta, hogy jegyzőkönyvileg örökítsék meg emlékét, mit agyülés egyhangúlag el is fogadott. Ezután került a sor a telefon ügyre. Rohay főjegyző felolvasta vármegyénk alispánjának 24347/910 sz. a. a járási székhelyeknek a központtal való összeköttetése tárgyában kiadott rendeletét, ismertette a nagyváradi posta- és távirda igazgatóság ez ügyben tett átiratát, amely szerint nem ütközik nehézségbe az, hogy a telefonhálózat létesítésekor, a már jelentkezett vagy jelentkező előfizetők megfelelő dijak ellenében bevezethessék a telefont úgy üzlethelyiségük, mint lakásaikba s az interurbán telefonban dij nélkül kapnak kapcsolást a megye területére. Ismertette továbbá, hogy Mátészalkát 1292 kor-ig terhelné a telefon létesítése. Almer Béla és Tárkányi Lajos hozzászólása után a javaslatot a gyűlés elfogadta. Ezután került a sor a régi kórház haszonbérbeadása árverési jegyzőkönyvének határozati jóváhagyására. A szenvedélyes s már-már veszekedéssé elfajuló vitának az lett végre is a befejezése, hogy a közgyűlés tudomásul vette, hogy Nagy Bertalan vitkai takos 2100 koronáért bérbevette a régi kórház épületét s nem kíván tőle a 10% bánatpénzen kívül, egyébb biztosítékot. Rohay főjegyző ezután felolvasta Weisz Lajos és társai aszfalt járda létesítésére vonatkozó kérvényét, Előadó maga felhívta a gyűlés figyelmét arra a lehetetlenül rossz s nyaktörő járdára, ami városunk polgárai egészségét veszélyezteti. A közgyűlés áthatva ezen szépészeti és kulturális szempontból rendkívül fontos ügytől, egyhangúlag kimondta s határozatra emelte, hogy Mátészalka minden nagyobb utcáján aszfalt járda létesittessék. A vita ezen ügyben akkor keletkezett, mikor a hozzájárulási arány került szóba. Végre is szavazás alá bocsáttatott két indítvány. Az egyik azt kívánta (a kérvényezők), hogy a község egyharmad, a ház és telektulajdonosok kétharmad arányban, a másik rész Almer Béla javaslatára V2—x/a arányban járuljanak hozzá a költségekhez. Kincses István felvetette azt az eszmét, hogy Kinek. A kis város közismert alakjai közé tartozott az öreg koldus, aki hetenkint egyszer bezörgetett az ő házaihoz, ahol nem sajnálták tőle az alamizsnát. Így kezdte ő is rendesen: »Nesajnálják megsegíteni« stb. Pedig a mint mondják az öreg sok ezer koronát melegít éjszakánként szalmazsákjában. Magam hittem is nem is e beszédnek s igy elhatároztam, hogy vallatöra fogom az öreget. Egy alkalommal midőn ismerős csoszogá- sát hallottam, elibe siettem s mi előtt öreges lassúsággal mondókájába kezdett volna, hirtelen rászóltam, ugyan nem restel kéregetni mikor tudom, hogy sok pénze van. Megzavarodva nézett rám, összeszedve magát ravasz ártatlansággal nyögte »Honnan volna nekem szegény, nyomorult öregnek« Jó, jó öreg. Én tudom a mit tudok jó lessz arra a pénzre ügyelni, én csak annyit mondok, mert tudom, hogy lába kél. Tagadta rázogatta az öreg a fejét, de már a félés magvát elvetettem hiszékeny lelkében. Közben egész elfeledkeztem ez egész dologról. Egyszer csak beállít az öreg s tőle nem remélt fürgeséggel megszóllak: »nem koldulni jöttem« — »Hát mi járatban van öreg?« — Nincs nyugtom uram — Bántja valaki? — Nem bánt a járda létesítésével vegyék foganatba az utcák niveliálását is. Ezután névszerinti szavazásra bocsáttatta elnök a felvetett javaslatokat, melynek eredménye- képen kimondotta a képviselő testület határozatilag, hogy Mátészalka minden utcáján létesítendő aszfalt járda költségeihez a ház és beltelek tulajdonosok felerészben s a község szintén felerészben járul hozzá. Egyben megbízta az elöljáróságot, hogy e határozat jogerőre emelkedése után készíttesse el a költségvetést, s abban az utcák ni vei látására is tekintettel legyen. Csizmadia Ferenc és társai a községi előfogat és fuvarozás teljesítéséért évi megváltási dij- megszavazása iránti kérelmét elutasította, s elhatározta, hogy az eddigi állapotot tartja fenn, azon módosítással, hogy a ménlovakra kiadott többletet a községi pótadóból fedezi. Elutasította a képviselő testület Szűcs Károly és társainak a Bencsi városrészben palló járda létesítése iránti kérelmét. A község takaréki betétét képező 3738 koronának a városház építésére történt fordításit a képviselő testület tudomásul vette. Rohay főjegyző ekkor tárgysorozaton kívül a jelenlegi tarthatatlan villanyvilágításunk megjavítására terjesztett be indítványt, melynek alapján — Steinberger Samu dr. indítványával módosítva—■ egyhangú határozatban kimondta a képviselő testület, hogy kérdezze meg az elöljáróság a Szálkái gyártelep és mezőgazdasági részvénytársaságot oly értelemben, hogy hajlandó-e a gyártelep Mátészalka községgel oly értelmű egyezséget kötni( mely szerint kötelezi magát arra, hogy a -község minden utcáját villanyvilágítással látja el,.továbbá, hogy a község minden lakosának -rfit amennyiben az illetők azt kérnék — bevezeti a villanyt, továbbá, hogy erre nézve 8 nap alatt annál is inkább nyilatkozzék a gyártelep, mert ellenkező esetben a község maga fog a villanyvilágitásról gondoskodni. Ezek után elnök berekesztette a közgyűlést. Felkérjük a t. vidéki előfizetőinket, hogy hátralékos dijaikat kiadóhivatalunkhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. senki. — Hát?!! A pénz. A pénzem. — Most jutott eszembe a múltkori pár beszéd, hát lépre ment az öreg. Csak nem lopták el. ? — — Még nem — nyögte az öreg - - de ki tudja . . . — Hiszen azért figyelmeztetem. De hát mit tegyek, hova rejtsem, mert az a pénz nekem kell. Egész tüzbe jött a mig ezt mondta Ejnye, ejnye öreg — szóltam reá mire az magának hiszen a jószivü emberek adnak magának bőven alamizsnát, hogy lehet olyan .kapzsi, hisz, a túlvilágra úgy sem viheti magával. Az öreg legyintett a kezével. Hiszen nem is nekem kell az a pénz. Nagy bűn nyomja a lelkem nem tudok addig meghalni a mig le-nem vezekelem ahoz pedig sok pénz kell s én már úgy szeretnék pihenni. Szemei megteltek könynyel láttam, hogy nagyon el van érzékenyedve s most már jól esne ha elete nagy titkát megyónhatná. Megsajnáltam. Üljön le öreg mondtam neki s könyitsen a lelkén, nekem jól esik, ha megtisztel a bizalmával, viszonzásul jó tanácscsal fogom ellátni. Vagy kétszer megköszörülte a torkát s aztán elkezdte. Uram azt a mit most elmondok azt rajtam kívül nem tudja senki. De jó, elmondom, nagy bizalmat érzek az úrhoz. Ezelőtt 50 évvel mint fiatal legény egy nagyvárosban voltam kocsis. Nem voltam jobb mint a
