Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-11-02 / 44. szám
1911. november 2. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 3. oldal. megnyílt s átadatott a forgalomnak. De mit tesz az irigység? Az igyis alig használható és kicö- vekelt homok tengert, amelyet egyenes útnak nézünk, az államvasutak formálisan elzárták a közönség elől, a mennyiben ott ahol a Szálkái Gyártelephez vezető ipar vágány elhalad, minden megkérdezés nélkül egy méter széles és másfél méter mélységű árkot huzatott. Nem bocsátkozunk annak a bírálatába, hogy ehez volt-e joga az államvasutaknak, csak konstatálni akarjuk a tényt s azt, hogy különösen éjszaka, esetleg még a délutáni 5 órás vonathoz menők s jövők bizonyosan láb s egyéb testrészek töréséhez tarthatnak igényt, ha ott gyanútlanul elakarnának haladni, ügy látszik az államvasut megkívánta az agarászoktól az akadályok felállítását, azért gondoskodott, hogy ilyenben legyen része az utazó közönségnek. Mindenesetre arra akarjuk felhívni az érdekelt hatóságok figyelmét, hogy vagy tömessék be azt az esetleg szerencsétlenséget okozható árkot, vagy pedig az egész utat minden oldalról úgy zárják körül, hogy nemcsak a közegen, hanem a kiindulási pontokon legyenek ,nem veszélyes“ figyelmeztetők felállítva, annak jelzésére, hogy ott ut nincs. Tudomásunk szerint még az ominusus árok miatt baleset nem történt, de annak előleges meggátlása mindenesetre üdvösebb, mint a bajnak utólagos reperálása. Péchy László cs. és kir. kamarás főszolgabíró ur tiszteletére barátai és tisztelői, azon alkalomból, hogy városunkban már 5 éve mint főszolgabíró működik folyó hó 11-én a „Központi szálloda“ éttermében társasvacsorát rendeznek. A szaímármegyei agarász egyesület ez évi versenyét Mátészalkán illetve vidékén október 27-étől november 2-ig terjedőig tartotta meg a verseny eredményéről a jövő számban referálunk. Esküdtek kisorsolása a szatmári törvényszéknél. A szatmári kir. törvényszéknél, mint büntetőbíróságnál november 20-án veszi kezdetét az őszi esküdtszéki ciklus. A ciklus biráit csütörtökön sorsolták ki. A kisorsolt esküdtek a következők : Molnár Sándor kereskedő Nagybánya, Ma- kőczi üéza szabó Szatmár, Vas Sándor urad. kasz- nár Sárköz, Urai Lajos földbirtokos, Tyúkod, Vé- ber Tibor kereskedő Nagykároly, dr. Rácz Endre ügyvéd, Szatmár, Luby Béla földbirtokos Nagygéc, dr. Vass Gyula ügyvéd Nagybánya, dr. Vetzák Ede ügyvéd Nagykároly, dr. Nagy Barna ügyvéd, Jacpán. Kinn voltam a szőlőben akkor is, mint rendesen. Már feküdtem, mikor kitört a vihar. Villám- lőtt, dörgött, csattogott szakadatlanul; diónyi nagyságú jegek hulltak; a szél kicsavarta, kettétörte derékben a hatalmas fákat Kigyujtottam. Abban a pillanatban a kunyhó ablakát kiszakította a vihar. A lámpa elaludt, de az egymást érő villámok fényénél láttam, hogy a kunyhó földje kétfelé nyilt, a falak, hol emelkedni, hol sülyedni kezdtek. Azt hittem, itt a végítélet. A kunyhó ajtaját kinyitni nem bírtam, a szél épen nekifeküdt; az ablakon is megpróbáltam a menekülést, de a sürü jégzuhatag visszavert. Iszonyú hosszúnak, végnélkülinek tetszett az idő, melyet egy helyben állva a kunyhóban töltöttem. Végre szűnni kezdett a vihar. Kimentem. Csak akkor tudtam meg, hogy kunyhómat egy nagy eperfa egyik hatalmas gyökere választotta ketté s hozta hullámszerű mozgásba. Ezután éreztem először nyugtalanságot, idegességet. Később látásaim lettek s kezdtem figyelni oly dolgokra is, melyek azelőtt föl sem tűntek. Egy este éppen többen összejöttek a Makkos sógor kunyhójában. Beszélgettünk egyről-más- ról, politkáról, filoxeráról, pernospóráról. Úgy el szaladt az idő, hogy észre se vettem. A csákány-düllő felé csak magam mentem. Olyan szürkésbe játszó sötétség volt. A tárgyak körvonalait kilehetett venni, de nem határozottan. kó Lajos mészáros Szatmár, Czihát János kereskedő Nagybánya, Patai László földbirtokos Szárazberek, Lacheta János ny. föbánya tan., dr. Biró Elemér ügyvéd, Lukácsovits István ruhafestő Szatmár, Lővy József földbirtokos (Szamoskrassó, Tóth Jenő földbirtokos Csaholcz, Török Gyula keres- kedőjSzinérváralja, Demidor Ignác asztalos, Dinkg- reve Károly szobafestő, Losonszy István bizt. hivatalnok, Lőrinczi Zsigmond szabó, Galetzki Lajos géptulajdonos Szatmár, dr. Nagy Mihály ügyvéd Halmi, dr. Nyisztor Aurél Nagybánya, Mórítz István földbirtokos, dr. Böszörményi Emil ügyvéd, Csányi László asztalos Szatmár, dr. Gazda János ügyvédjelölt Halmi. Kisorsoltak még tiz pótesküdtet is. A szatmári állami^tisztviselők gyűlése. A magyar állami tisztviselők körében nagy az e- légedetlenség. A tűrhetetlen drágaság, főkép fix fizetéshez kötött egyéneket, ezek között különösen az állami tisztviselőket és alkalmazottakat nagy teherrel sújtja. Az általános nagy drágaság elviselhetetlen helyzetbe sodorta különösen a családos kisebb fizetésű tisztviselőket, a kik családjukkal együtt valósággal nélkülözések közt küzdenek. A magyar tisztviselőnél nincsen türelmesebb. Némán és keserű lemondással tűrte eddigi helyzetét, melyet még rossz akarója sem irigyelhet tőle. Csoda-e ha most egyszerre kitör a lélekből a panasz és segítségért; kiáltanak a családok ezrei? A szatmári állami tisztviselők múlt vasárnap délelőtt értekezletet tartottak a városháza tanácstermében, a melyen az elviselhetetlen drágasággal és a megélhetési viszonyok tarthatlanságával foglalkoztak. Az értekezlet elnökévé egyhangúlag Füzessy Árpád kir. tszéki bírót, jegyzővé Berey Károly kir. adöh. főtisztet választották. Kimondották, hogy a drágasági pótlék élelmezése tárgyában megindított mozgalomhoz csatlakoznak s külön memorandumban tárják föl a szatmári drágaságot, mely sok^tekin- tetben'a budapesti árakat felülmúlja. A drágasági pótlék összegét az élvezett fizetés 30 százalékában kívánják megállapítani. A memorandum készítésére egy szükebb körű bizottságot küldött ki az értekezlet, ennek elnökévé dr. Fechtel János kir. kath. főgimn. tanárt választották meg. Elhatározták, hogy drágasági pótlékot kérő kérvényüket támogatás végett megküldik a miniszterelnöknek, Nem mondom, kissé izgatott voltam, mert, hogy ép a Ráday korszakot emlegettük utoljára. A vasvillát a hónom alá szorítottam és sebes léptekkel siettem hazafelé. A mint a Fajsziék szőlője mellé érek, látom ám, hogy a barázda végénél levő akácbokrok megett mozog egy árnyék. Közelebb érve, az árnyék egy guggoló subás ember sugaraivá nőtt. Mit kereshet itt ez az ember ? tépelődtem. Hogy nem jóban jár, az bizonyos. Vagy éppen utánnam les ? A torkom is összeszorult, amint rászóltam : Ki az ? Nem felelt. Az ut, ott alig két méter széles; kitérni nem térhettem. Ott kellett elmennem közvetlenül mellette. A vasvillát fölemeltem a fejem fölé. Rákiáltottam . . . Semmi. Ekkor úgy tetszett, hogy felemelkedve felém csúszik. Az izgatottság, vagy talán az életösztön nem en- engedte, hogy mérlegeljek, fontolgassak. Előre ugrottam s teljes erőmből odavágtam egymásután a bokorra, a bokor mögé. Körülnéztem . . . nem láttam senkit. Figyeltem . . . semmi nesz. A subás ember hová lett nem tudom. A nagy felindulástól minden tagom reszketett. Megtörültem verejtékező homlokomat s megindultam. De alig tettem néhány lépést . . . megálltam. Valaki jött utánnam. Tisztán hallottam a léptei neszét. Görcsösen megszoritottam a vasvilla nyelét s hosszan kutatva néztem vissza . . . de nem láttam, nem hallottam semmit. Azonban pénzügyi miniszternek, a képviselöház elnökének, a pénzügyi bizottságnak, városnak s vármegyénk országgyűlési képviselőinek. Debrecené a harmadik egyetem. Folyó hó 26-án, egy órakor jelent meg gróf Zichy János közoktatásügyi és gróf Khuen Héderváry Károly miniszterelnök előtt az az ezer tagú küldöttség, mely a debreceni egyetem érdekében ment a fővárosba. iMár hetekkel ezelőtt kipattant ugyan, hogy az ujonan felállítandó egyetemek elseje Debrecené lesz s igy a monstre-küldöttség már elérte volt célját ha ezelőtt Debrecenből útra kelt volna. Úgy a kultuszminiszter, minta miniszterelnök beszédének az volt a magva, hogy Debrecen a létesítendő vidéki egyetemek közt az „elsők között“ van. Ez a tartózkodó kijelentés természetesen nem azt jelenti, hogy Debrecen esetleg második lesz a létesítendő egyetemek sorrendjében. Első lesz; de a miniszter ezt mindaddig nem hozhatja tudomására az érdekelteknek, míg a parlamentnek be nem jelentette. Alapjában már eldöntöttnek vehető az egész kérdés. A küldöttségben részt vettek: Debrecen város 300 taggal, azonkívül még tiz törvény- hatóság, még pedig Hajdú, Bihar, Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Bereg, Szilágy Jásznagykunszolnok, Békés vármegyék, Szatmár és Nyíregyháza városok. Pályázati hirdetmény. Budapest székesfőváros közönsége által boldog emlékezetű József főherceg ur O cs. és kir. fensége honvédfőparancsnokságának 25. évfordulója alkalmából s annak emlékére, a m. kir. honvédség árvái részére, az illetőségre való tekintet nélkül létesített alapítványi helyek közül, a jelenleg az Erzsébet leány- árvaházban egy hely kerülhet betöltés alá, amely helyre ezennnel pályázat hirdettetik. Az árvaházba való felvétel kellékeikép igazolandó, a) az, hogy a felvétetni kért gyermek tényleg a m. kir. honvédség kötelékébe tartozott, vagy tartozó apának törvényes leszármazója, b) a vagyontalanság, c) félárváknál (akik tudniillik apátlanok, vagy anyátlanok) az életben levő szülő vagyontalansága, d) hogy az árva 6. életévet már betöltötte és hogy a 12. életévet még túl nem haladta, e) hogy ép testű és elméjű, a himlőn átesett, vagy ellene sikerrel beoltatott. Az árva kora és a szülők elhalálozása hiteles anyakönyvi kivonattal, a testi és elmebeli állapot, a himlőoltás és vagyontalanság alig léptem hármát-négyet, a lépések zaja megint megütötte fülemet . . . Sietni kezdtem, miközben többször hátra-hátra néztem .... Határozottan jött utánnam valaki . . . valaki, a subás ember. Most már nemcsak hallottam, de láttam is ... . Egész óriás volt. Testemben a vér, mint a forró láva, ömlött végig . . . Futni kezdtem. Egy-egy kiálló tőkébe megbotolva elestem . . , ilyenkor — pillanatnyi kis szünet alatt — tisztán hallottam az utánnam rohanó robaját . . . Egyszerre csak ép a kunyhómhoz értem — a hátam megett egy iszonyút dobbant . . . ajtón beestem . . . Úgy hajnal felé kezdtem eszmélni. Ott feküdtem a kunyhó földjén, Az ajtó zárva, a zárban benne a kulcs. Hogy nyitottam ki, hogy zártam be az ajtót . . . nem emlékszem. Vagy két hónapig nyomtam után na az ágyat. — így volt öcsém — végzé Imre bácsi, s reszkető kezével a pohár után nyúlt, melyet felhajtva, nagyot sóhajtott. — Azóta járogatok ide. Itt mindig vannak emberek, kik zajongnak, kiabálnak, politizálnak . . zavarják a levegőt; ebbe a khaoszba a fejem bele szédül ... így próbálgatok felejteni. P. /•
