Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-10-12 / 41. szám

2. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1911. október 12. rónak, hogy megfélemlíteni hagyja magát, sőt sokkal szebb ha betartja a mit igér s még ha azt ígéri meg, hogy semmit se igér azt se változ­tatja meg. Akkor senkit se érhet meglepetés. Aztán még egy kis ráadás. Olyan nagyon bizonyos abban K. ur, hogy jelölés esetén elnyer­te volna az állást? Mert ha ennyire haragusznak az érdekében, akkor azt kell következtetni. Csak nem úgy gondolja ezt, hogy leghelyesebben a szatmármegyei segédjegyzőket nem kellett volna jelölni ? No mert a szatmármegyei segédjegyzők némikép még változtathattak volna a helyzeten. Nem voltak azok kérem mindnyájan végrehajtók. Hátha nem lett volna olyan könnyű elvinni a győ­zelmi pálmát? Gondolom négy—öt felé még min­dig szét lehetett volna szedni a voksocskákat. Fu­totta volna ? No még megszerzem valamivel. Tegyük fel, hogy megy a jelölés, megy a szavazás, a szava­zatok általános többségét kedvezően hümmögik be. Ugyan kérem nem tetszik sejteni nem történ­tek az akolba-terelés körül véletlenül olyan kis elnézések, a mikért a választást megsemmisíthetik ? Valóban nem? No én elhiszem. Azonban cseveg­jünk még egy pár pillanatig kedves cikkíró úr a cikkecske egyéb kellemeiről. Mi akar az lenni kérem, hogy a cikkíró úr mértéket vesz a megérkező főszolgabíró termeté­ről ? Ezzel a cikkíró úr igazán kinos kétségben hagy minket a foglalkozására nézve. A szakisme- mereteivel alkalmat adott arra, hogy jegyzőnek véljük, a megválasztott jegyző szaktudását lekicsiny­lő kritikája pénzügyigazgatót, árvaszki elnököt,fő­szolgabírót, alispánt sejtett a kritikában. Csak nem fog ezek után arra a kiábrándulásra juttatni bennünket, hogy sem ez, sem az, hanem — fér­fiszabó (Tisztelet a férfiszabóknak a kik szabnak és nem cikkeznek.) Mi ezt a lemérést nem ellen­őrizhetjük, mert magunk nem foglalkozunk ilyes­mivel, mi a főszolgabirákat általában nem a sze­rint értékeljük, hogy a méretei mennyire közelitik meg az előttünk különben sem ismeretes normal főszolgabírói méreteket. Még az sem lelkesít min­ket különösképpen, hogy véletlenül e járás fő- szolgabiráját felette sokan meglepően daliás ter­metűnek találják, sokkal nagyobb megelégedésünkre szolgál az, hogy a közbecsülében áll ő oly ma­gasan, hogy az ilyen aprólékoskodó kritika nagyon bágyadtan, erejetörten ér fel hozzá. De legteljesebben az váltja ki örömünket, hogy a cikkíró úr, mert valóban járásunk főszol- gabirája elég nagy úr, nemcsak születésénél, va- gyonosságánál, hivatali állásánál, lelki nemességé­nél és közjogi méltóságánál, hanem különösképen, azon tulajdonságánál fogva, hogy a személyéhez kapcsolódó mindezen kiváltságos javakat s eze­ken felépült tekintélyét, a közérdek ernyedetlen munkálására, közhasznú társadalmi intézmények létesítésére és támogatására használja fel. Íme igy találkoznak a végletek! Még valami szürkapiszkát találok a cikkecs­kében : „De qustibus non est.“ Nem is foglalko­zom vele. Tisza Kálmánnak egy közbeszólása jut erről eszembe, a ki egy megsértődött jelentékte­lenebb honatya nagyhangú perorálására azt vetette közbe : „Verebekre nem szoktam ágyúval lőni.“ Nekem a ceruzához egész más irányú hoz­zászólásaim vannak. Úgy rémlik előttem, hogy azt a rossz hírbe keveredett ceruzát a megkapóan ecsetelt jelenet alkalmával némelyek a K. ur ke- zébén látták. Az isten szerelmére ha úgy van a dolog gondoljuk meg mielőtt leírjuk az előkelő koh-i-noor szereplését! Csak nem akar kaput nyitni K. ur annak a gyanúnak, hogyő ma­ga irta azt a cikket, melyben az idegen jelölt (már mint K. ur) „tanult, okos ember“ a kit „szeret­tek mindenfelé a merre megfordult,“ a ki mellett „majdnem mindenki mellette van szívvel, lé­lekkel,“ a melyben „agyon van dicsérve az ide­gen megyei pályázó,“ a kiben a főszolgabíró „de­rék, okos és jó jegyzőt fog kapni, a kivel csak nyerhet a járása.“ Nagyon kérem tessék sürgősen zsebbe rejte­ni azt a ceruzát, mert ha sokáig látják még arra találnánk rájönni,'hogy a cikkíró ur öndicséretben is utazik szabad idejében. Ha szolgálhatunk egy jó tanácscsal ne tessék azzal a ceruzával szemet szúrni, mert az ilyen ildomtalanság úgyis már igy leírva is szemet szúr a finomabb indulatkiváltás­hoz szokott embereknek. És a harapást se ajánl­hatom. Az se egészséges. Az orvosok meg még egyes feminista vezérek a csókot is veszedelmes­nek tartják, akkor milyen veszedelmes lehet a ha­rapás ! Esedezem azért ne tessék harapni, csak harapni ne tessék! Egyébiránt ha nem áll el a cikkíró ura ha- rapási szándékától-------------Nos akkor egysze­rűen tudomásul vesszük, hogy Beregben bizonyos esetekben harapnak. Egy járási jegyzői egyleti tag. Közigazgatás. A VÁRMEGYE ŐSZI KÖZGYŰLÉSE. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 12-én Nagykárolyban rendes őszi közgyűlést tart. Politikai színezetű ügyek nincsennek felvéve a tárgysorozatba, a közgyűlés mindazonáltal újon­nan rendszeresített aljegyzői, valamint az ürese­désben lévő szolgabirói állás betöltése és a fon­tosabb bizottságok kiegészítése révén, igen élénknek mutatkozik. A közigazgatási bizottságból a folyó év vé­gén kilépnek: Szuhányi Ferenc, Luby Béla, N. Szabó Antal, Jékey Zsigmond és Böszörményi Zsigmond. Az újonnan rendszeresített aljegyzői állásra pályáznak: dr. Németh Béla, Serly István és dr. Gyene Pál. Az üresedésben lévő szolgabirói ál­lásra Dr. Schőnflug László, N. Szabó Tibor, Do- mahidy István, Helmeczy Pál, Bartl István és Nagy György adták be pályázati kérvényeiket. Ezen a közgyűlésen fogja Csaba Adorján főispán Illyés Olivér árvaszéki ülnöknek a király által adományozott Ferencz József-rend lovagke­resztjét ünnepélyesen kézbesíteni. A közgyűlésnek Mátészalka s vidékét érdeklő következő tárgyai lesznek: Kocsord község ingatlan eladása. A községi és körjegyző egylet határozata lakás egyenértékének a nyugdíjazási alapnál leen­dő betudása tárgyában. Hodász község ingatlan vétele. Glcsva államadósági kölcsön kötvény érté­kének helyrepótlása. Görömbey Zoltán nagydobosi körjegyző szol­gálati idejének megállapítása. Arad sz. kir. város átirata a magyarországi hirlapirók nyugdíjintézetének segélyezése tárgyában. Ópályi és Nagypeleske községek szabály­Mulatnak a Tücsökben. Irta: Lucifer. 5.) (Vége. — Eb a ki másol! — adta vissza a lány a szót. — Elringatok én hatot is, hisz’ úgy pislog­nak mint a rimóci nyúl. Nagy kavarodás támadt erre a teremben. Mind felugráltak a cimborák s egyszerre beszélt, kiabált mind a tizenkettő: — Ki álmos ?! — Ki alszik ? ! — Alszik a banda! — Hol az a pezsgő?! Ide egy vedérrel! — Nem fekszünk le egy hétig! — Mosakodj meg Dezső, leragad a szemed ! Az orvos elvárta mig lecsendesednek, akkor igy szólt: — Hát cimborák igaza van a lánynak. Nem kell már nektek cigány, jobbra, balra lóg a fe­jetek, mint a lopó tök a szilvafáról. Nem kaptok ti már vedér pezsgőt, kaptok egy cucli tejet, meg egy hinta-széket, akit egy negyed óra alatt el nem altatnak a lányok, az egy hétig mulat velem, én fizetem még a fogpiszkálóját is. — Álljuk, álljuk ! hallatszott minden oldalról. — Jól van, én is állom — mondta az or­vos. — Géza ur! Tizenkét adag hintaszéket, innen Cseprente Miskától, tizenkét cuclit a patikából! Befelé lányok, a kinek kendő kell! A lányok között nagy vihogás támadt erre Huzgálták, taszigálták egymást, kiabáltak egymásnak: — Eredj Anna ! Gyere Borcsa! Dajkáld el az urakat Zsuzsi! Egy nyelves pofők lány elkapta másik ket­tőnek a kezét s vitte őket magával — Jertek bolondok, a jegykendőt nem szol­gáljátok el ilyen könnyen. Az alatt piccoló, hetes, kocsis, szakácsnő, szo­balány, szolgáló szaladt a székekért,cucliért, mire előkerültek együtt volt a tizenkét tenyeres-talpas paraszt lány is. Mindegyik oda állott egy-egy hin­taszék mögé, mindegyiknél volt egy-egy tejjel telt cucli azzal kinálgatta a maga bajuszos gyer­mekekét. A tejben volt-e a tökéletlenség vagy más­kép is elég volt a jóból a tiszttartónak, a pós- tásnak, a vasutasnak az utcára is kihallatszott már a jó egészséges hortyogása, a többinek még imbolygóit a feje ide-oda. — Na lányok, valami szép nótát az urak­nak! Tudjátok — amivel a gyereket altatják! biz­tatta az orvos a lányokat. Azok aztán megindították a hintaszéket mint odahaza a bölcsőt szokták s rákezdték nagy buz­galommal az altató dalt. „Bibliási, bibliási branna, branna, Brannai benke, Ábicés, Ábicés. A mi nyalkánk bibicés, bibicés, Gyöngyöt, gyöngyöt az asszonynak, Gyöngykoszorut a lányának, Hajdu-pászkát a fiának, Zibit-zabot a lovának, H3 *© tám gépeket, ferdülés elleni fűzőket mérték szerint készít: Sérvkötőket, haskötőket, Blumberg József, keztyü-, kötszer- és fűző gyára, betegápolási cikkek, orvosi műszerek nagy raktára. Külön próba terein! Nyíregyháza, kath. paróchia épület. i =-ö£. •— 09 ® ® *1 <-Í ® ® 2. ^ TT ® 7?

Next

/
Oldalképek
Tartalom