Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-10-05 / 40. szám
VI. évfolyam. Mátészalka, 1911. október 5. 40. sz. / / TI A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Weisz Zsigmond könyvnyomdája Mátészalkán. Főmunkatárs : Főszerkesztő: Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Egész évre Fél , - Negyed „ Előfizetési ár: — 8 kor Nyilt-tér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő:- 2 „ Hirdetési dijak előre fizetendők. Dr. Barta Ignác. Egyes szám ára 20 fillér. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Nemrég egy hivatalos statisztikai kimutatás jelent meg, mely elhanyagolt külkereskedelmünknek mutatja sajnálatos képét. Rengeteg behozatallal szemben kivitelünk nem képes fellendülni. A közgazdászat, a kereskedőt, sőt minden jó hazafit is, aki nemzetének jő létét szivén viseli, kell, hogy gondolkodóba ejtse ez a szomorú tény. Ős hibája a magyarnak, hogy nem használja fel a viszonyok nyújtotta előnyt. A magyar történelem a hőstettek, a lovagi- as virtusok láncolata. A kereskedelemnek szerep nem jut benne. A kalmár fogalmával megbarátkozni nem tudott a magyar, az neki kedves nem volt, sőt tiszteletre sem tarthatott igényt. Igaz, hogy azon idő óta, hogy ez igy volt, nagyot fordult az i- dő kereke, de a felfogás maradványai még nem pusztultak el teljesen és még mindig kerékkötői a nemzeti jólétet teremteni hivatott kereskedelemnek. Tagadhatatlan, hogy a magyar belterjes kereskedelem az utolsó évtizedek a- latt nagy arányokban fejlődött, csakhogy ez még nem élég az üdvösségre. Az általános jólét gyarapodását első sorban a kiviteltől lehet remélni amire elég bizonyságot a külföldi példák szolgáltatnak. Anglia, Francia- és Németország világhatalmukat főleg kivitelüknek köszönhetik, s ezt az i- gazságot felismerve gondoskodtak gyarmatok megszerzéséről. Az illető országok mi- velt és köztiszteletben álló kereskedői, nemcsak, hogy helyesen fogták fel hazájuk érdekét és a saját érdeküket, hanem még nagy áldozatok árán se riadnak vissza attól, hogy gyakorlati téren előmozdítsák azt. Nem állottak meg az igazság felismerésénél, nem nyugodtak meg abban a tudatban, hogy a kereskedelem felvirágzását a világpiacok meghódításától kell várni, s nem bízták a többit az államra vagy a szomszédra, hanem derekasan hozzá láttak maguk a munkához, melyet hivatásuk és a haza érdeke megkívánt tőlük. Úgy látjuk, hogy a nemzeti vagyon ilyen tágabb körű gyarapításhoz nálunk hiányzik a kedv. Kereskedőink csak a jámbor óhajtásig jutnak. A hivatalos körök buzdítása nem segít ezen. Amikor arról van szó, hogy a magyar kereskedő oly összeköttetést létesítsen, mely a biztonság legpedánsabban meghatározott követelményeinek nem felel meg teljesen, sőt a- melynél tán előrelátható, hogy eleinte veszéllyel fog járni, mindaddig, mig az összeköttetésnek biztos alapot nem sikerül teremteni, az ilyen vállalkozásokba magyar kereskedő nem fog. A magyar kereskedő e fogalom alatt mindig a kereskedők túlnyomó többségét értjük, csak nagy ritkán érdeklődik az iránt, hogyan lehetne cikkeinek a külföldön állandó vevő közönséget szerezni. A ritka érdeklődés is felületes. Nem tanulmányozza alaposan a meghódítandó piac kereskedelmi sajátosságait, nem vizsgálja meg személyesen vagy kiküldöttje utján a helyszínén mindama körülményeket, melyek áruinak odaszállitását lehetővé tehetnék, mint ezt a külföldi kereskedők teszik. A konzulok szívesen adnak felvilágosításokat annak, a ki hozzájuk fordul. Alig fordulnak azonban hozzájuk. Legfeljebb, hogy egyik másik igen könnyen hozzáférhető és magyar árukat már vásárló piacról a hitelviszonyokat illetőleg kérdezősködnek hazai kereskedőink. Hogy mennyire hanyagolják el kereskedőink a külföldi piacokat, példa rá Anglia, ahová sok árucikkünk volna kivitel képes. Ezek között első helyet gyümölcsünk, különösen az alma foglalhatná el. Nem rég volt Londonban magyar kiállítás, barátkoztunk az angolokkal a Tátrában is, az angol fővárosban is, több lelkes honfitársunk, sőt egy két angol is buzgóan csinált propagandát a magyar áruknak. Mi hasznát láttuk azokban mindennek? Még annyit sem, hogy kereskedőink ügyet vetettek volna azokra a csomagolási formákra, miket az angol piacokon a gyümölcsszállitásnál elengedhetetlenül megkövetelnek. Ennek aztán természetesen az a következménye, hogy gyümölcsünk, amelyen Anglia kapva- kapna és drágán megfizetné, csak nem kerül oda. Egy másik példa. A nehány év óta rendezni szokott tavaszi vásárok céljai közé a kivitel emelése is tartozik. Meglátogatták a vásárt német-birodalmi és oroszlengyel honpolgárok. Nem vásároltak, vagy alig vásároltak valamit. Elvezették őket a kereskedelmi múzeumba, a kereskedelmi és iparkamarába, banketteztek, tósztoztak, s ezzel aztán véget ért az akció. Jövő évben újból kezdik. Felsorolhatnánk n ég sok példát de nem engedi a rendelkezésünkre álló tér. Mindegyikből kitűnnék, hogy kereskedőink még nem emelkedtek arra a magaslatra, mely a saját érdekükön felül a haza érdeke. A müveit és hazafias kereskedőkre a kivitel emelése körül nagy feladatok várnak. Tőlük füg a nemzeti jólét megalapozása, bizonyos tekintetben rajtuk is múlik, hogy a boldogulás hazánkban oly nehéz, sokkal nehezebb mint más országokban. Sem a diplomata, sem a politikus, sem semmiféle közpályán működő férfiú nem tartja annyira kezében hazájának a- nyagi sorsát, mint a kereskedő.. SZATMÁR MEGYEI MÉHÉSZKOR SZERVEZÉSE. Dicsérendő s a gazdasági éret fejlődésére, ez általános vagyonosodásra irányuló mozgalom indult Nagyecsed községből, a mennyiben ugyanis Dr. Glatter Béla körorvos és Téglás Lajos állami iskolai igazgató tanító Sza’tmár-Németi székhellyel egy egész Szatmárvármegye területére és környékére kiterjedő méhészkor alapítását tűzték ki czélul. Miután a czél megvalósítása Mátészalkát és vidékét is közelről érdekli s miután ez eszmét a magunk részéről is helyesnek tartjuk azért nem lesz érdemtelen ha az alapítók által kibocsátott felhívást a teljes egészében leközöljük.
