Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-09-21 / 38. szám

1911. szeptember 21. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 3. oldal. HÍREK. Tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat, hogy az előfizetési dijat illetőleg hátralékaikat be­küldeni szíveskedjenek. a kiadóhivatal. Változás szerkesztőségünkben. Endrédy József nyirvasvári-i jegyző, lapunk szerkesztősé­géből sokoldalú elfoglaltsága miatt kilépett. Iga­zán sajnáljuk, hogy távozott tőlünk, mert benne igyekvő s jó tollú munkást vesztett lapunk. Áthelyezés. A m. kir. földmivelésügyi mi­niszter a helybeli állatorvosi állásra Radii Miklós nyiracsádi állatorvost helyezte át. Drágasági pótlék. A vármegyei törvény- hatósági közgyűlés belügyminiszteri jóváhagyással a megyei tiszti, segéd kezelő és szolgaszemélyze­te részére 1911. évre 10 % drágasági pótlékot engedélyezett. Az erre vonatkozó utalvány a hely­beli kir. adóhivatalhoz meg is érkezett. Megyei pótadó kivetés. A vármegye alis­pánja a f. évi október hó 12-én tartandó őszi rendes közgyűlésen az 1912. évi költségvetés bemutatása mellett az alábbi célokra fog pótadó megszavazásra előterjesztést tenni: 1 ljt % vm. tisztviselői nyugdíj alapra; a/4 % közművelődési célokra; 1 és fél % h. é. vasutak segélyezésére felvett kölcsön törlesztésére; 1 és fél % különböző célokra felvett kölcsön törlesztésére; 1%elhagyott gyermekek tartásdijának fedezésére. Képviselőtestületi gyűlés. Mátészalka nagy község képviselő testületé f. hó 19-én d. u. 4 ó- rakor rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egye­düli tárgyát képezte a Szálkái Sándor országgyű­lési képviselő által a községnek ingyenesen áten­gedő vasúthoz vezető egyenes ut elfogadása feletti határozat hozatal. Az ügy fontosságára való te­kintettel. dacára a hétköznapnak, a képviselő tes- tületi'Jtagok számosán jelentek meg. Szálkái Sán­dor ajánlatát a megjelentek minden irányban megvitatták, melynek folytán a képviselő testület arra való tekintet nélkül vajon a felajánlott ut egyúttal a nyirmegyes felől jövő stratégiai ut vo­nalába be fog esni, az utat elfogadja s utasítja a községi elöljáróságot a további teendők sürgős párti képviselőt választott a csebernyeiek büszke­sége, az ötmázsás szadadság szobor kisétált a városháza virágos kertjéből a község végére, ott szőrtarisznyát akasztott a nyakába, az ég felé mutató pallos helyett porbanszántó vándorbotot fogott a kezébe s a Csebernye felé fordított hátára akasztott írással hirdette kicsinyeknek és nagyok­nak, hogy : — Ebek harmincadjára jutottál Csebernye, megyek Zomokra 1 (Tudnivaló, hogy a kormánypárti Zomekon a függetlenségi jelölt kapott fel a lóra.) Mindezekről meg sok egyebekről tudna be­szélni Rembecki Jóska, de Rembecki Jóskának van esze hozzá, hogy ne beszélyen mikor nem kérdik, mikor meg az igazságról vallatják olyan hazugságokkal álljon elő, hogy a csendőr a sa­ját száján essen ki bámulatában. Tudja is Rembercki Jóska a doktornak min­der. járását-kelését. A saját édesanyja nem vigyá­zott arra úgy, mikor járni tanította mint Remberc­ki Jóska. A hogy éjszakai ember létére megszok­ta azokkal a nesztelen, sündörgőző lépésekkel most is. oda somfordáit már a vendéglő ajtóba. Nem köszönne egy tiz kuvaszra való tanyáért. Olyan faluból került be, a hol ha két ember es­te 10 óra után találkozik az csak elmegy egymás mellett, mert a ki köszön az kap a másiktól egy nyaklevest, ha nem két kontyost a tölgyfa bottal. Arról megtudja, hogy ne legyen rá gondja kivel találkozott, mi járatban volt az ? Rembeczki Jós­ka nem könyvből tanulta a társadalmi illemet, elintézésére s annak eredményéről jelentés tételre. Közismert már a város közönségének az az óhaja, hogy megfelelő s a felajánlott úttal egybeeső e- gyenes ut szolgáljon közlekedési vonalul, azt hisszük ezen képviselő testületi határozattal egy lépéssel legalább közelebb jutunk ezen régi vágy tényleges megvalósításához. Egy hírlapi cikk következményei. A „Má­tészalka“ múlt heti száma „A tisztelt házból“ cint alatt a legutóbbi képviselő testületi gyűléssel fog­lalkozik humoros hangon. Csizmadia Mihály képviselő-testületi tag fia Csizmadia Zsigmond e közleményt apjára s igy önmagára nézve is sérelmesnek találván, ezértön- kényüieg oly módon vett elégtételt, hogy Máté Sándor adóhivatali ellenőrt, a „Mátészalka“ belső dolgo­zó társát, a ki gyanutalanul sétált az utczán, meg­támadta sértő fejezésekkel illette s botjával tetleg inzultálta. Anélkül, hogy magával a czikkel fog­lalkoznánk kijelentjük, hogy sajnálatozással vettük hírül a történeteket. S tekintve, hogy az inzultus Mátét nem mint egyént, hanem mint a „Mátészalka11 belső dolgozó társát érte s igy a Mátén esett sé­relem egyúttal laptársunkon esett sérelem is, ez u- ton juttatjuk mind kettőjükhöz sajnálatunk kifeje­zését. Elitéljük a Csizmadia Zsigmond eljárását, mert hiszen jogállamban élünk s mint a hogy egy kultur nemzet fiaihoz illik még a legsúlyosabb sértések esetén is férfiasán uralkodnunk kel indu­latainkon, nem pedig barbár népek módjára ö- köllel szerezni elégtételt akkor amidőn arra törvé­nyeink s társadalmi szokásaink szerint más esz­közök állanak rendelkezésre. Mint értesültünk ez esetbél kifolyólag Máté feljelentéssel élt Csizma­dia ellen, igy az elégtétel adásra a bíróság hivatott, amelynek Ítéletétől reméljük, hogy hasonló inzultu­sok előfordulni nem fognak. Állat egészségügy járásunkban. Veszettség van: Olcsvaapátiban. Ragadós száj-és körömfájás .- Nyircsaholyban, Tunyogon. Sertésorbánc : Fábi- ánházán, Mátészalkán. Csendélet a Vasut-utcán. Kellemes őszi este volt. Ünnepnapi hangulat képét mutatta a vá­ros, midőn nagy lárma zavarta meg a Vasut-utca csendjét. Hangos káromkodások, csattanó pofon tartja magát a falujabeli jó szokáshoz, hanem az orvostól gyökös jogon jár neki egy hatos egy fer­tályra, azt nem hagyja. Meg is kapja. — Aztán kéznél legyetek Jóska! veti oda az orvos amint benyit. — Hát 1 Ennyi a válasz. Némileg rövidebb mint a rendes perekben a válaszirát de a ki ért a Rembecki Jóska nyelvén annak éppen elég. — A nagy terembe, a hol a mulatók vannak egy kis szobán át kell bemenni. Ez méltányosság­ból van igy berendezve. A garabonciás vendéget előbb csak a kis szobába lökik ki. Ha ott is ga- rabonciáskodik akkor véglegesen kilökik az üde szabad levegőre. A kis szobában a pincér kihá­mozza az orvost a bundából, mikádóból, kucs­mából. A hirtelenszőke fiatalembert a doktor ke- selyfejü néven szokta emlegetni de szembe a Gé­za ur nevezet van forgalomban. Míg a toalettel elkészülnek igy társalognak : — Vannak Qéza ur ? — Vannak krmisson : két áldozati bárány, a kukás szentháromság, Patyi, Praxi, Stáci, Kirbir, Préses meg a Törzs. Ebből érthető, hogy két dohánytermelő, akik­nek a dohánya ma ment és hihetőleg jól ment, a három dohánybeváltó tiszt a kiknek a dohánya ma is ment, tegnap is ment, holnap is fog menni és mindig jől szokott menni, aztán a gyógyszerész, az uradalmi gyakornok, az állomás főnök, a já- rásbiró, meg Csömörke adótiszt és a törzs bodo- rodnak odabenn. A törzs a tisztartóból, a szám­vevőből, a jegyzőből, az állatorvosból, meg a pós­hallatszott a Mátészalka és járási ipartestület két érdemes tagja intézték el becsületbeli ügyüket a Iovagias mérkőzés szabályai szerint. A mérkőzés rövid de eredményes volt a felek a jól végzett ügy után kibékülés nélkül hagyták el a küzdőtért s újra csendes lett az éjszakai élet a forgalmas vasút utcában. Az eset előzménye mindennapi történet. Tóth Bálint szíjgyártó mester és Sole Dávid órás mester, ékszerész a Petróczy József házában, egy udvaron laknak, A lakók gyermekei között a felekezeti kérdések igen sok eltérést o- koztak, úgy, hogy e miatt a kis honpolgárok kö­zött kisebb arányú verekedések napi renden vol­tak. Tóth Bálint pedig ezt zokon vette s elhatá­rozta, hogy rövid utón ő majd elintézi ezt a kis ügyet. Az elhatározást tett is követte, az esti ó- rákban hívatlanul a Sole lakásában termett s tá­madólag lépve fel, becsületsértő kifejezések sűrű használata mellett számadásra hívta fel Sólet. Sole nem lévén lakásában, Tóth kiment az udvarra s találkozott vele a kapu bejáratánál. Ott megis­mételte a lakásban mondottakat, azonkívül tenye­rét nem éppen gyöngéden érintkezésbe hozta So­le ábrázatával, úgy, hogy rajta 8 nap alatt gyó­gyuló testi sértést okozott. Sole természetesen a bűnvádi eljárás megindítása végett a szükséges törvényes lépéseket megtette. Mindenesetre mi is elítéljük a csúnya utcai verekedést, s reméljük, hogy a bíróság gondoskodni fog, hogy tettlegesen szereplő Tóth Bálintnak elvegye a kedvét az ut­cai botrányok rendezésétől. Lopás a vasúti állomáson. Mátészalkáról együtt utaztak Nagykárolyba Papp József ököritóí és Pelyvás Mihály nagyecsedi lakosok. Rövid idő alatt megtörtént ai ismeretség közöttük és Pely­vás ugyancsak kinálgatta Pappot egy pálinkás üvegből a nagyecsedi jófajta szilvóriumból. A cél el is lett érve, mert mikor Károlyba értek, Papp úgy berúgott, hogy alig volt képes leszállani a vonatról. Pelyvás uj barátját a váróteremben egy padra fektette, de gondoskodásból nehogy valaki elemelje zsebéből 32 korona 50 fillért és egy ó- rát magához vett s azzal visszautazott Nagyeesedre„ elfeledte azonban bejelenteni a hatóságnak az ér­téktárgyak magához való vételét. Papp kijózanod­ván, kereste eltűnt pénzét s nem találván, jelen­tést tett a csendőrségnél, amely kinyomozta Pelyvás uram csalafintaságát, amely már nem is az első, de valószínűleg nem is az utolsó esete. Az anyai szív. Az emlékezetes ököritóí halálbálban Boldi Kálmánnénak egy leánya égett halálra. A szerencsétlen anya azóta folyton leányát tamesterből van összetéve. Ezek azért neveztetnek a Tücsök annaleseiben törzsnek mert mindnyájan nőtlen emberek és jó időben, rossz időben, min­dennap összejönnek a Tücsökben a doktorral, ha egyébért nem, egy feketét meginni Egyébként a legkülönbözőbb természetű emberek társasága törzs. — Gyengélkednek-e valamennyire ? Kérdezi tovább az orvos ? — ügy a harmadik modornál tartanak — feleli a keselyfejü. A harmadik modor nagyon különbözőképen nyilvánul. A hangulatban csak a szivar- és ciga­rettafüst közös hely a nagy termet a plafonétól a padlóig betölti. A hosszú asztalnál az uradalmi gyakornok az asztalra borulva alszik s bass sekundban hor- tyog. A feje búbján arra a tenyérnyi kopasz helyre, mely az intézővé való előléptetést már egy évti­zede hasztalanul provokálja most egy égő gyertya­darab van oda ragasztva, annak a lángjánál Pré­ses, a ki csak a hivatalban álmos adótiszt, hi­vatalon kívül ellenben termékeny impressionista költő, a keze fejére lecsúszott kézelővel, takács­mesterektől ellesett széles gesztusokkal szavalja a »Ccebernyei ö-rálló« legutóbbi számában meg­jelent hangulatos szonettjét. Örökbecsű voltánál fogva ide iktatjuk : Az ősi nap szikrázva szánt turáni mezők enyhe harmatán és lágy zsongással, jajongással hintázó szányu szirmokat csap rám. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom