Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-09-21 / 38. szám
VI. évfolyam. /V]!iA Mátészalka, 1911. szeptember 21. 38. sz Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Weisz Zsiginond könyvnyomdája Mátészalkán. Nyilt-tér sora 40 fillér. Hirdetési dijak előre fizetendők. Főmunkatárs: Főszerkesztő: Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Felelős szerkesztő: Dr. Barta Ignác. Egész évre Fél Negyed „ Előfizetési ár: — — — — — — — — 8 kor — — — — — — — — 4 . — — — — — — — — 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. A honszeretet ápolása. Noha a népnek nemcsak szellemi, de nagyrészt érzelmi világa is fölötte eltérő a műveltebb osztályétól, a honszeretet illetőleg mégis egész az utolsó időkig ugyanegy fokon álltak. Értelmesebb, valamint legegyszerűbb parasztjaink mindeddig ép oly büszkén kérkedtek magyar mivoltukkal, mint a műveltebb elem; s midőn ütött az óra s vért s életet kellett áldozni e szeretett földért: ép oly lelkesedéssel mentek érte harcba, mint emez. Sőt népünk asszonyai is alkalomadtán oly önérzettel vallották magukat magyaroknak, hogy azt öröm volt hallani. S e körülmény, hogy nálunk a haza- szeretet felemelő érzelme a legalsóbb osztálynál is ennyire ki volt eddig fejlődve, csakis oda magyarázandó, hogy valamint az értelmiségnél, úgy ennél is nemzedékről- nemzedékre tanították a gyermekeket kiskoruktól fogva honszeretetre magában a családi körben. — De vájjon igy van-e ez a jelenben is és miként lesz a jövőben? Népünknek ama nemzedéke, mely még a családi tűzhelynél szívta magába a honszeretet ama bűvös forrását, melyből számos más nemes érzelem is fakadt, — kevés kivétellel — imár roskadozik a reája nehezendő megélhetési gondolattól: másrészt mindinkább züllik a lépten-nyomon kínálkozó korcsmái mulatságok és mérget osztó hamisított italoktól. Már most megcsappant életkedvvel, vagy züllött lélekkel, hogy regélne mindmáig is szép regéket gyermekeinek, régi nagyjaink vitézi tetteiről a nemes cselekedeteiről, melyekkel szülői még az ő lelkét hevitették honszerelemre ? Ily viszonyok között bizony a nép legtöbb családjában nem élesztik és ápolják már e nemes érzelmet. De meg aztán mire valók is volnának az iskolák? hiszen a szülők helyett úgyis ezeknek — az azelőtt meglehetősen nélkülözött intézménynek — kell most gyermekeiket nevelniük s oktatniok! hadd tanítsák hát hazaszeretetre is! De sajnos, a nép által leginkább látogatott iskolákban t. i. az elemi iskola négy s polgári két első osztályában bizony Iegtöbbnyire vajmi kevéssé oktatják gyermekeinket hazaszeretetre, mert a történelemből, — mely tantárgy leginkább lelkesít a szép érzeményre — alig találunk ott valamit. Az egész történelmi tanulmány abból áll, amit a növendékek az olvasókönyvből a magyarok eredetből, bejöveteléről és legfeljebb még két-három királyunkról olvasnak. Ez pedig nem elég. E tantárgyat elemi iskolákban az ötödik osztályban kezdik tanítani, amely osztályba előre haladott koránál fogva vajmi kevés gyermek jut fel, a polgári iskolákban pedig a harmadikban ha ugyan nem tanítják itt előbb a világ- történelmet s csak a negyedikben a hazait. Amenyiben tehát a nép gyermekeinek zöme elesik a történelem tanításától, hogyan fejlődhetnek ki nála továbbra a honszeretet fenkölt érzelme? Tudjuk, hogy vannak lelkes tanítóink akik szabad előadásban gyakran beszélnek a gyermekeknek nemzetünk lélekemelő tetteiről s minden alkalmat megragadnak a- maz érzelem felköltésére és növelésére. De az ifjabb nemzedék hazaszeretetének nagyon is észlelhető csökkenése s faji büszkeségének megdöbbentő módon való aláhanyatlása, amely pedig annyi alacsony tettől visszatartotta őt eddig: azt bizonyítja, hogy ily tanítóink még nincsenek kellő számmal. S amidőn aztán a nép gyermekei felnőnek anélkül, hogy a honszerelem keblükben mélyebb gyökeret vert volna, akkor csodálkozhatunk-e azon, hogy könnyen hajlanak a beözönlő idegenek Istent s hazát tagadó tanaira s maguk is Istent és hazát tagadó eretnekekké válnak. Nép- és polgári iskoláinkban tehát oly újítás volna kívánatos, hogy a történelem tanítását — a fö.drajzzal egyidőben — már az elemi iskola harmadik osztályában kellene kezdeni s azt fokról-fokra mind terjedelmesebben előadni, ennek helyébe pedig törülni kellene az elemiben a másad- foku nyelvtant s főleg a törtek számtanát, melylyel csak amúgy is túlterhelik a szegény gyermekek gyenge agyát. Közigazgatás. VÁRMEGYEI KÖZGYŰLÉS. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 12-én rendkivüli közgyűlést tartott, melyen tárgyalás alá kerültek az ismeretes verseczi átiratok is. Pontosan fél 11-kor nyitotta meg a közgyűlést Csaba Adorján főispán, akit a terembe léptekor megéljeneztek. Ugyancsak minden oldalról felhangzó helyeslés követte a főispánnak azon kérelmét, hogy a politikai vitát tartalmazó közgyűlés nyugalmára való tekintettel, a felszólalók kerüljék a személyeskedést, maradjanak tárgyilagosak, hogy a vita méltó legyen Szatmárvármegye méltóságához. Az első ponton hamarosan túlesett a közgyűlés: A kereskedelemügyi miniszter leiratát a Fehérgyarmattól Nagyecsed, esetleg Börvelyig vezetendő szabványos nyomtávú h. é. vasút előmunkálati engedélye tárgyában tudomásul vette. Ezután következett a nap összes viharjainak központja, a verseczi átírat, a melyet az állandó választmány, llosvay Aladár alispán ellenvéleményével szemben 3 szavazattöbbséggel, azzal a javaslattal terjesztett a közgyűlés elé, hogy hasonló értelemben írjon fel az országgyűléshez^ llosvay Aladár alispán volt a vita első szónoka s azt fejtegette, hogy a ki az obstrukciót kárhoztatja, az a véderőjavaslatot helyeseti. Mivel pedig a vármegye már egyszer tiltakozott a véderőjavaslatok ellen, mondja ki a törvényhatóság, hogy bármely fegyvert sem tart elítélendőnek e javaslatok ellen. Ezután megindult a tulajdonképpeni vita. N. Szabó Antal, Domahidy István, Lukács Konstantin a javaslat mellett, dr. Falussy Árpád, Szálkái Sándor, Jékey Zsigmond és dr. Földes Béla a javaslat ellen szólaltak fel. Ezután fülsiketítő lárma között névszerinti szavazást kértek, amit Csaba főispánéi is rendelt. Versecz felirata, illetve az állandó választmány javaslata mellett 163-en, ellene pedig 70-en szavaztak.
